sziasztok
Móni, hát eladó porsche az nincs, csak egy Toyota Yaris
Macs, az a doki - mint már említettem - a világ legjobb orvosa volt (szerintem). Nemtom, hallottatok-e olyanról, hogy egy orvos hónapokig minden héten a védőnővel egyetemben kijár az újszülött babákhoz. Na ő ezt tette....Még az oltásokat is otthon kapta meg Petya. (hú, néhányszor de le tudott bszni, ha valami hüjjeséget tapasztalt, pl. ha nyáron azt látta, hogy Petya túl van öltöztetve...) Ő mondta azt is folyamtosan, hogy mikor milyen kaját adhatok neki. Szerinte több okból is szükséges a baba hozzátáplálása három hónapos kor után:
- elmondása szerint szellemi, lelki fejlődésüket is elősegíti (ne kérdezzétek, miért, nem értek hozzá, csak azt írom le, amiket anno ő mondott - mindenesetre Petyánál bejött
),
- a baba szervezete, gyomra, emésztése ezerrel tanul, minél később kezdjük el "tanítani", annál nehezebb lesz,
- ne akkor kezdjünk el kapkodni a szilárd ételre való szoktatásra, amikor már kevés a tejci, babának más is kell, stb... hanem addigra ismerje, szeresse az ízeket, tudja használni a kanalat, stb...
Tudom, ezekkel a dolgokkal sokan nem értenek egyet, mindenesetre nálunk nagyon bevált Petyánál. Most majd kiderül, Marcinál is műxik-e... Eddig úgy tűnik. Oszt lehet, hogy jön majd a pofáraesés...
Hozzákajáltatást kérdeztétek még, hogy hogyan és mit:
jó sokáig nem kapott semmi mást, csak almát, persze nem szopi kihagyással, hanem két szopi között délelőtt. Most már kap banánt is (már akkor ugye aznap almát nem), de az hetente max. kétszer és mindkét gyümi után itatok vele kamillateát (így beállt a kaki is, általában olyan 11 és 12 óra között van
)... Aztán tovább szopi és este (na, Hajni, Móni, szemeket becsukni
..... megvan?.....akkor:) fürcsi után Milupás tejpép, aztán szopi.
Marcók baromi édes, mikor rakom bele a székébe (pihiszékben etetem) már vigyorog és cuppog, tudja, hogy valami jó kis kaját fog kapni és nagyon szépen eszik már kanállal
. Amikor először adtam neki az almát, nagyon fintorgott, még most is óvatosan kóstol meg bármit, amit adok neki, aztán utána győzzem kanalazni...
Hát mi így... Mások pedig máshogy... de én is azt mondom, hogy mindenki a saját megérzése és belátása szerint (az is hozzátartozik az ügyhöz, hogy a mi családunkban soha senki nem volt allergiás semmire - höh.. ha belegondolok, hogy anno, gyerekkoromban mennyit tépkedtem a parlagfüvet, szerettem lehúzni róla azokat a kis golyókat és a tenyeremben gurgatni, ma meg csomó ember kész van tőle
)
Andi, beköltözéshez gratula, bár gondolom pár hétig még lesznek kerülgetős dobozok... Babák már különszobában?
Gabci, köszi, de nem egészen így van ám... Először én is rettenetesen be voltam tojva, el se tudtam képzelni, hogy hogy fogok egyedül boldogulni, aztán egyszer csak benne voltam.. háááá mit lehet tenni, csinálni kell....
Persze vannak könny-nyelegetések, főleg, mikor sétálok délutánonként Marcókkal és tudom, hogy vár az üres lakás (Petya suliban)... és az, hogy nem adhatom senkinek át a babát, akkor sem, ha nem alszom éjjel - mint pl. ma éjjel, Marcus nem igazán akart aludni -, nincs senki, aki megöleljen, akivel este beszélgethetek... szóval néha tököm kivan az egésszel...
Na megyek, meméééég a végén panaszkodni kezdek