Sziasztok!
Norci: szegénykém!
Nagy-nagy drukkok mennek neked is, Vilinek is:
Olyan jó volna, ha el tudnátok jönni!
Márti: először is sok-sok jobbulást kívánok neked!
Árminnal kapcsolatban pedig csak annyit tudok mondani, hogy legyél határozott. Ha kívülről szemlélnéd a dolgot, gondolom te sem tartanád helyesnek azt, hogy egy 2 éves gyerek diktáljon a szüleinek. Persze, mindnekinek van egy életritmusa, Árminnak is, de ez valamelyest igazodjon a családéhoz.
Nem vagy szívtelen dög akkor, ha kemény vagy vele és hagyod hisztizni, üvölteni. Igenis feküdjön le, pihenjen (aludjon) délután 1-2 órát, mert ha nem bírja ki alvás nélkül estig, akkor igenis még SZÜKSÉGE VAN RÁ.
Nálunk is hasonló zajlik sajnos mostanában: Romi kb. két hete fogzott, plusz összeszedett valami taknyolós nyavalyát. Nyűgös, amolyan "elanyátlanodott" volt és egyik este bekéredzkedett az ölembe, hogy ott aludjon el. Az elesettsége miatt engedtem is neki. Igen ám, de azóta - már semmi baja - és még mindig az ölemben szeretne elaludni, de már nem megy neki. Egyrészt élvezi, hogy vele vagyok, beszélget, játszik, és kimegy az álom a szeméből, másrészt már az ölem is kicsi neki, ottalvásra kinőtte. Volt úgy, hogy éjfélkor aludt csak el és reggel álmosan, kialvatlanul ébredt...
Summa summárum: vissza kell térnünk a betegség előtti állapotra, tehát amikor a kiságyban, egyedül aludt el, de Romi nem hajlandó. Minden délután és este sír, kiabál, hisztizik, stb. de nem engedek. Közben utálom magam, de tényleg nem alszik el az ölemben, tehát NEKI IS AZ AZ ÉRDEKE, hogy visszaálljon a régi rend.
Szóval, Márti, keményen, határozottan, de gyengéden! Álljon be nálatok is egy rend (vagy álljon vissza a régi), látod, Zsuzsiéknak is sikerült, pedig Dorka sem akart hallani sem a délutáni alvásról.
Sokszor arra gondolok ilyenkor, hogy ha 2 éves korában nem tudok hatni rájuk, akkor mi lesz később, tinikorban? És ilyenkor általában összeszedem magam...
Heni, Cory: most lehet, hogy nagyon ellenszenves leszek, de a következőt tudom tanácsolni: ne adjatok anyatejet a babáknak az etetést követő 2 órán belül.
Nálunk Romi pici korában több időt töltött a cicimen, mint a kiságyban. Éjjel-nappal szopizott, és bizony hasfájós lett. Ekkor tanácsolta nekem a doktornéni ezt a 2 órás kihagyást. Meg is magyarázta: az anyatej emésztése 2 órát vesz igénybe, tehát ennyi idő múlva kiürül a gyomra, és jöhet a következő szopi. Igen ám, de ha "ráetetek", akkor a megemésztettel együtt emésztetlen anyatej is jut a kis beleibe, és ez okozza a szélgörcsöt, a puffadást, a sok büfit, a sok pukit és a sok fájdalmat. És azt is tanácsolta a doktornéni, hogy ha 2 órán belül mégis megéhezik, nyugodtan adjak neki cumisüvegből forralt, lehűtött vizet.
Én persze lázadoztam. Úgy néztem szegény dokinénire, mint gyújtogató a vizes szalmára, panaszkodtam nektek és nem tartottam be a tanácsát. Beszéltem apának cumizavarról, az anyatej fontosságától, az LLL-ről és kerek-perec megmondtam, hogy én igenis megszoptatom Romit, ha kell, félóránként.
A hasfájás persze nem múlt el, és amikor apa már nem bírta tovább Romola szenvedését, egyszerűen kivette a kezemből szegényt. Egyik éjjel, amikor én kialudtam a hasfájós baba okozta fáradalmakat, apa több órán keresztül a kezében tartva, nagyon lassan, kortyonként megitatta Romolát.
És lássunk csudát: a gyerek ugyan kicsi, de nem hülye: 2 hónapos korára tökéletesen meg tudta különböztetni a cumisüveget a cicitől, tudta jól, melyikből mi jön, és ha evés után fél órával folyadékra volt szüksége, ivott egy kevéske forralt vizet vagy Mecsek teát (ánizsos-köményes).
Nálunk bevált, gondolom, nálatok is érdemes kipróbálni.
Megyek vasalni, sziasztok: Laura+Romola+Toncsi