Sziasztok!
Gyorsan amire emlékszem,
Virág babának nagyon nagy gratula a 20 foghoz. (zárójelben merem csak megjegyezni, hogy gratula az alváshoz is, nehogy elkiabáljam
)
Ibolya, párod szeme teljesen rendbejött már? Szegény, megszenvedett vele!
Zsuzsi, jobbulást Szandinak. Remélem nem lesz komoly.
Na, kb. ennyire emlékszem.
Nálunk semmi különös nem történt. Dolgozgatunk fent, haladunk is, bár nekem olyan lassúnak tűnik. De azért van változás, csak baromira nem könnyű, hogy az István mellette dolgozik ezerrel, és ritkán jut ideje a sajátra. Bár nagyon szeretnénk, ha karácsonyra kész lenne, egyenlőre szerintem nem lesz meg.
Az Ádám végre megjavult, visszaállt a régi kerékvágásba. Már éppen ideje volt, kezdtünk belegárgyulni az apjával az állandó nyűglődésébe. Most meg olyan drága mint az óra átállítás előtt.
Olyanokat csinál, hogy a könnyem potyog a röhögéstől. Nem ad puszit, hanem tartja a fejét, hogy én adjak neki. Kis kéjenc, ilyenkor ájtatos arcot vág, én meg csak röhögök. Ja, meg simogat. Mert ugye sokszor olyat leb@szott nekem, hogy a szemem kijött. És mindig mondogatom, nem szabad, inkább simi-simi anya. És jön, simogat.
Tegnap meg almalét csináltam neki. Ilyenkor ő kapcsolja be a gépet, élvezi, hogy segített. Én meg agyba-főbe dicsérem. Mikor már készen voltunk, egyszer csak eltűnt. Keresem hova lett, hát felmászott a kanapéra és ott feküdt. Mert mindig úgy szoktuk, hogy amíg megissza az almalét addig fekszik. És ő már jó előre bekészült, várta az adagját.
Napról napra több mindent megért, az apja csak lesi esténként, hogy miket csinál és ért már.
Egyszerűen imádnivaló.
Ja, Ibolya, képzeld, haladtunk a sétálással is. Ugyanis eddig (a legtöbbször) én cipeltem a karomban. Ha azt akartam, hogy ő jöjjön ment a hiszti. Most odáig jutottunk, hogy átmegyünk az úttesten (ilyenkor mindig felveszem), aztán leteszem, hogy sétáljunk. Néha jön a hiszti, hogy ő inkább a karomban lenne, én meg nem veszem fel. Erre lefekszik a földre. Én szépen kivárom, amíg megnyugszik, mikor látja, hogy nem hat meg a műsor feláll és mintha semmi nem történt volna sétál velem.
REmélem ez már a javulást mutatja és lassan elmaradnak ezek a földhöz verem magam hisztik. ( ne álmodozzak, mi?
)