Sziasztok!
Nyuszimanó! Ha garantálod, hogy a második baba kicsi angyal lesz, az szuper!
Ha végül mégis rám fog hasonlítani, és ördögfiókára sikerül, akkor nálad fogok reklamálni!
De azért ez szuper, hogy sorban mindenkitől, akinél már megszületett a kistesó, azt hallom, hogy a másodikkal könnyebb.
Ez már reprezentatív mintának számít, ugye?!
LadányiKata! Ne Barnihoz vagy Árminhoz hasonlítsd Petit, hanem Lacikához, és mindjárt nem fogsz aggódni!
Ő ugyanis még az egyszavas közléseknél is alig tart. A két kezemen meg tudom számolni a teljes szókincsét.
Márti! WOW! Ezt nevezem aktuális fotónak!
Jaj, de helyesek így együtt a gyerekeid! Ha eddig nem akartam volna másodikat, ettől a fotótól akkor is kedvet kapnék!
Vilka baba milyen nagy már!
Rebi! Olyan furcsa, el se tudom képzelni, milyen lesz Lacika egy év múlva.
Persze, biztosan sokkal okosabb lesz, és könnyebben megérti majd a helyzetet. Olyan gyorsan változik, és olyan sokat okosodik napról napra, hogy csuda.
Nem is értem, akik már mondókáznak milyen tempóban fejlődhettek.
Mostanában szófogadó korszakát éli, ettől nagyon boldog vagyok
, remélem, hosszú korszak lesz...
Azért arra kíváncsi leszek, amikor majd nem tudok mit kezdeni a rengeteg időmmel...
Ha a délutáni alvás felburul, Lacika is ördögfióka szokott lenni. Én általában szigorúan lenyomom 13 óra körül, de pl. tegnap egy órácskát aludt (a tőle megszokott 3-4 helyett), utána se visszaaludni, se magához térni nem tudott még órákig. Rajtam lógott, vagy nyafizott estig.
Csengét egy ilyen késői kelés után mikor tudod este lefektetni? Mi az a macisüti?
Henke! Hát, én is azt remélem, hogy felnő pár év alatt az oktatás színvonala a gyerekek eszéhez.
Azt, hogy mi micsoda, és mit miért, én is meg szoktam magyarázni Lacikának. Pl. minden nemszabadhoz igyekszem magyarázatot fűzni. Ha nem is érti meg pontosan, legalább érzi, hogy oka van a tiltásnak, nem csak Anya undok és irígy.
Zsuzsi! Milyen furcsa, én attól, hogy kicsit magamra találtam, beleférek a régi ruháimba, stb. érzem úgy, hogy felkészültem az új babára, te meg éppen attól bizonytalanodtál el?!
Bár talán az én félelmeim jelentős része is abból ered, hogy nem szivesen "veszíteném el" ezt a nagynehezen megtalált önmagam újra. Fene tudja. Túl bonyolult vagyok én magamnak.
Nem hiszem, hogy elfecsérelt idő kivárni, amíg az apuka is felkészül a kistesóra. Azért miközben a gyerekkel kapcsolatos gondok és teendők zöme úgyis a mi nyakunkba szakad, nekik se lehet könnyű. Sokkal kevesebb idő, energia és figyelem jut rájuk már egy gyerek mellett is, és a második további lemondást és több otthoni közreműködést követel tőlük. Ha nem akarták ugyanúgy a kicsit mint mi, könnyen rámehet a családi béke. Ha erre (is) gondolsz, biztosan nem érzed annyira elfecséreltnek azt az időt!
Laura! Én is tudtam olvasni, mikor iskolába mentem, nagyon unatkoztam, és (szerintem emiatt) 8 évre elkönyveltek égetni valóan rossz kölyöknek.
Azért igyekeztem is megfelelni a rólam kialakított képnek...
Dzsili! Szerintem az apukák is biztosan hamar találnak témát egymás között! A többség programozó, nem?
Mi a multkor összefutottunk a CORA-ban Sziláékkal, hát a pasik majdnem jobban eldumáltak, mint mi!
Berendezkedés ügyben ki mint él úgy itél, remélem, nem bántottalak meg. Mi 3,5 éve költöztünk ide, és még mindig nem vagyunk teljesen rendben. Bár most Apukámék sok mindent megcsináltak (szekrények, beépített szekrény, parkettázás), de pl. az előszobafal kérdésében még most se sikerült megegyeznünk Lacival. Egy kín volt az egész berendezkedés vele, mert egy csomó mindenben nagyon különbözik az ízlésünk. Én imádom a modern dolgokat, ő meg húzza a száját, hogy fúj, de technokrata. Ugyanakkor miközben a nekem tetsző dolgok neki nem felelnek meg, saját elképzelése egy mákszemnyi sincsen.
Az, hogy elmenjen egy bútorboltba, és néhány órát nézelődéssel töltsön, neki tetsző, és a lakásunkban is elférő dolgokat nézzen ki, ki van zárva. Egy évnél tovább tartott, mire étkezőasztalunk lett, pedig amiatt naponta cseszegettem, minden szabad időnkben bútorboltról bútorboltra húztam, ő meg kelletlenkedett, és semmi nem tetszett neki. Már úgy nézett ki, az összeköltözésre rá is megy a kapcsolatunk.
Azután mikor a legszükségesebb dolgaink már megvoltak, feladtam a küzdelmet. Előszobafal nélkül végül is élhetek...
Arra, amiket kistestvér témában írtál, csak bólogatni (és reménykedni
) tudok.
Imádom olvasni, ahogy a gyerekeidről, és általában a gyerekekről írsz!
Tőled tényleg kedvet (és önbizalmat) kap az ember a nagycsaládhoz!
Nagypapádat mivel műtötték? Tudjátok már, hogy hogy sikerült?
Csip-csip csócsa?!
Vak a cica?!
Ja, de édes! Alig várom, hogy Lacika is dumáljon már, pedig tudom, hogy akkor meg alig várom majd, hogy egy kicsit befogja a csőrét...
Menta!
Solya! Sárának sok gyógyit küldünk
, remélem, hamarosan túl lesz a betegeskedésen!
Az én kis fogzós, nyűgös, nemevős fiacskám most végre akkorát zabizott (meggyszósz, húsnudli), hogy nem is tudom, hogyan tud aludni.
A hasán nem, az tuti...
Úgy ette az ebédjét, mint a nagyok, egy kanál meggyszósz, egy kis husi, és újra előről.
Mondjuk a husit még kézből, de a szószt szépen kanállal. Olyan boldog voltam! Most ugye napok óta nem eszik rendesen, a főziket mindig is finnyogta, és vagy husit evett, vagy főzeléket, mindkettőt még soha.
BMárti