Füles!
Köszönöm.
Igen, még gyorsabb is volt. Igaz, Andris kicsit kisebb is, mint a másik kettő volt, mivel 38 hétre született. (A méhlepény elöregedett, meszes volt, és már nem tudta rendesen ellátni a babát.)
18-án este még elaltattuk a fiúkat, és a férjemmel mi is aludtunk kicsit. Éjfél után arra ébredtem, hogy elpukkant a magzatburok, és csordogál a víz. Kb. fél óra múlva beindultak a rendszeres, 6-7 perces fájások is, elég erősen, de ezt már megszoktam.
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
A többivel is így volt, úgyhogy rohanás a kórházba, mire beértem 3 ujjnyi volt a méhszáj. Gyors CTG után már mehettem is a szülőszékre. Gátmetszés szerencsére nem kellett, második nyomásra ki is bújt a srác. Semmi sérülésem nem lett, aszülésznő nagyon jól csinálta a gátvédelmet. A babát sem piszkálták feleslegesen, nem szívták le orrát-száját, nem kellett.
Szóval szinte beavatkozásmentesen zajlott.
Na jó, utána császárosnak való adag méhösszehúzó szurit kaptam, az első szülésemen történtek emlékére.
![Very Happy :D](./images/smilies/icon_biggrin.gif)
Ez sajnos megkeserítette az első napot, mert iszonyú utófájásokat csinált. (A szülésznő is csak nézett, hogy szülés után 2 órával akkora volt a méhem, mint másnak 2 nap múlva.)
Andris szinte végig velem volt a kórházban, csak 1. éjszakára adtam le néhány órára, hogy alhassak egy kicsit, na meg a gyerekorvosi vizsgálatok idejére.
3. nap haza is engedtek, mert ügyesen szopizik, és szerencsére van is mit.
Szóval boldog vagyok, mert most végre a szülés is jól sikerült, és a baba is egészséges. (Ugyebár Márk miatt a szájpadhasadék esélye 4-5% volt).
Edina!
A nagyok elég jól fogadták az öccsüket, nem volt "vigyétek vissza" típusú hozzászólásuk. Eygelőre minden jól megy, bár még biztos lesznek nehéz időszakok, amikor fáradt leszek, és jön Andris nyüglődős-hasfájós időszaka. De majdcsak túléljük.
Szép napot!