Sziasztok!
Kék-zöld foltjaim, és húzodásaim is szépen javulnak, de a lépcsőn azóta is rettegve közlekedek, főleg Dórival.
Szerintem mi is a fogzás miatt nyűglődünk, de szerencsére nálunk a nappalok rosszabak, érdekes, most az éjszakákat jobban átalusza, mint mikor semmi baja sem volt. Úgy látszik tényleg minden rosszban van valami jó is!
Az időszakonkénti orrfolyásnak, és időnként hosszabb ideig tartó üvöltések miatt, megint nem volt hangja. És néha olyan mintha hurutos lenne, aztán meg fél napig semmi. Szegénynek az orrát elég sűrűn szívtam napközben (éjszaka nem volt gond), ezért ha már meglátja a porszívót az orrszívóval rögtön sírni kezd. De ma már csak kétszer szadiztam. Ilyenkor úgy sajnálom, és mindig attól tartok, hogy összetöröm, mert olyan erősen le kell foni!
Ha pedig jó kedve van és játszik, akkor se nagyon lehet ellépni mellőle, mert igaz még nem mászik, de kúszva és forgolódva mindenhova eljutt, és persze mindig olyat akar megenni, amit nem nagyon kéne. (habtapi, kanapé, asztal...) Már a szekrény egyik alsó fiókját is kihúzta, most elbarikádoztuk! Egyre érdekesebb lesz a dolog!
Reni!
Lépcső: sajna nálunk is kő van, de én sem akartam fát, bár lehet, hogy nem olyan éles a sarka, de jobban csúszik, és egy idő után recseg (legalábbis, amik a rokonságban előfordulnak).
Pelus: Nálunk Dóri is kitudott felül pisilni. Már első nap, mikor hazahoztuk arcon pisilte saját magát, pedig lány, majd engem is. Ugyanis, eleinte állandóan felhúzta a lábát, mert hasfájós volt, és így rendszeresen nyakig pisi, ill. kakis volt. Mi először Liberot, majd tesco-st és pamperst kezdtünk felváltva használni. Nekünk most ezek váltak be.
Meg még akkor fordult ilyen elő, ha Zoli pelusozta, mert ő nem merte annyira szorosra húzni, mint én, mert félt, hogy elszórítja a pocakját.
D-vitamin: Mi csepp formájában kaptuk, eleinte úgy is fejnem kellett, így mindig a lefejt tejbe raktam, majd mikor már nem kellett, egyszerűen a szájába cseppentettem, ma már szépen nyítja a száját, ha meglátja az üveget.
Kényesztetés: szerintem se tudod még most elkényesztetni. Igaz nálunk a Dóri első éjszakától kezdve külön aludt. Én inkább mindig felkeltem és átmentem hozzá. Igaz nem volt mindig túlkényelmes megoldás, de én sajnos nem merek és ebből kifolyólag nem is tudok úgy aludni, hogy ő köztünk van. Mindig attól féltem, hogy összenyomjuk, főleg, hogy mindhárman nagyon mozgékonyak vagyunk álmunkban. Ráadásul így a légzés figyelőt se tudtuk volna használni, ami nála kellett, mert időnként elfelejtett levegőt venni, vagy csak egyszerűen nagyon lassan lélgzett. Szerencsére, 4 hónapos kora óta nem fordult ez elő!
(kopp, kopp, kopp)Hétvégén, ha reggel hat, hét körül kell, akkor magunk közé vesszük, de akkor is csak egyikünk tud csak szundikálni, mert most már szorakoztat minket.