sziasztok
majd megfulladtam egész hétvégén
ragadós nyák van letapadva a torkomba és tutira olyan mintha folyna le a légcsövemen és meg akarok fulladni
mézes negrón meg lándzsás útifű szirupon élek...
Linda még a múltkor elfelejtettem reagálni, hogy a Gergő milyen helyes, szép kis babácska!!! email... a cégesen már csak 2 hónapig vagyok, a
palinta1@freemail.hu lenne a jó, amit illene nekem is kinyitogatnom néha.....
Mea, én Gyarmati vagyok és nekem az itteni kórházról mondtak rosszakat, azért mentem Vácra, és mert ott van olyan doki akinek van magánrendelése, és ott elvileg (nappal) van EDA. a szülés utáni (sajnos borzalmas) napokon a személyzetre nem lehetett fikarcnyi panaszom sem. az életveszélyes állapotban lévő babát úgy szültem meg császárral hogy közben mindvégig mindenki kedves és nyugodt volt én csak sejtettem hogy baj lehet de hogy mekkora azt csak akkor mondták meg amikor már nyugalomba helyeztek a szobában. Aztán utána is mindig jöttek, beszélgettek, kérdezgettek, egyáltalán nem hagytak magamra, a nővérkék segítettek a tisztálkodásban, stb, a gyermekorvosnő szinte velem együtt sírt... egyedül a csecsemősök tűntek fáradtnak, türelmetelnnek főleg az idősebbek, a fiatalok nagyon kedvesek voltak. Nekem csak a szétdurranó melleimmel volt probléma, a tejet el kellett (volna) apasztani de nem volt gyógyszer (pár nappal előttem odaadták egy olyannak aki otthagyta a babáját a szülészeten) és nekem csak a hideg vizes borogatás maradt. szóval bár nincs alternativ szülőszoba, szülősámli sincsen, csak labda és bordásfal, és a cukros vizes cumisüvegek bizony ott sorakoznak a csecsemőszobában, azért szerintem ha valaki felkészül, választ szülésznőt, és az osztályon kiköti hogy csakis szoptatni akar, akkor nem éri csalódás az alatt a néhány nap alatt.
Mariann, nem is gondoltam volna hogy van akinek több UH-t csinálnak mint nekem
most a 13. hetet töltöm be és eddig 4 UH-n voltam. Legközelebb mindig megkérem hogy mérje meg a hosszát, nem fogom annyiban hagyni. Mi a Szabolcs utcai klinikára járunk most genetikai tanácsadóba és már azt is olyan nehéz megoldani, én nem tudnék Pestre járni terhesgondozásra (a Bálinttal a 25. hétig oda jártam de akkor váltottam Vácra, mert nem bírtuk az utazást, időt, pénzt, az nem ment)
Még annyit, hogy az ember nem tudhatja, mit bír ki, addig, amíg szembe nem kerül vele... hatalmas pofon az élettől amikor velünk történik, ami mindig csak másokkal szokott... sosem voltam korábban hasonló helyzetben, nekem mindig minden sikerült és én voltam az örök (másokat irritálóan) optimista és naiv kislány. És ha hiszed ha nem most megint "olyan" akarok lenni persze már sosem leszek "az" de nem tudok másképp élni, nekem lételemem az optimizmus, és remélem hogy ezentúl egészséges kisbabákat szülhetek és sosem történik velünk még egy szerencsétlenség
nekem ez a bizakodás jelenti a túlélést!
és ha csak tudom, támogatom azokat akik hasonló helyzetbe kerülnek (tervezzük egy könyv kiadását is, mert egyszerűen nem létezik a gyermeket elvetélt/elvesztett nők segítése semmilyen szinten, csak az internetes fórumokban, az meg nem elérhető mindenki számára)
ma megyek védőnénihez.
mindjárt hazalógok, megint kezdi a torkom.
pusssszzzzancs, szép napos játszóterezést annak aki megteheti!!!
