2003.12.13 23:12
Szerző: Anonymous
kisbuksi helyett
Nem regisztrált felhasználó
Elküldve 2003 December 13 szombat - 22h 33:
--------------------------------------------------------------------------------
Kedves Mindenki!
Ma éreztem először erőt,hogy benézzek hozzátok,valamint az ikres topikra. Nem kínozni akartam magam,de végigolvastam minden hozzászólást a velünk történtekkel kapcsolatban. Hálás köszönet mindenkinek minden drukkért,mindegyikre nagy szükségünk van mostanában! És akkor belevágok a beszámolómban az elmúlt 10 napról. Biztos,hogy nagyon hosszú leszek, csak próbálok minden kérdésre választ adni /már amelyikre van.../ és nekem is használ minden leírt szó. Szóval 3-án hajnalban elfolyt a magzatvíz,bár ennek a szokásos keményedésen túl semmi előjele nem volt. A dokim külföldön, rohantam a folyosón és teljesen bepánikoltam. Az éjszakát a szülőszobán töltöttem, görcsoldó infúzióval,hogy teljen az idő és hasson a tüdőérlelő,de hamar kiderült,hogy nem várunk túl sokáig,a fájások is gyorsan erősödtek. Erről az éjszakáról képtelen vagyok többet írni, pánikkal,reménykedéssel,bizonytalansággal telt. Reggel megszülettek a fiúk,csodás volt,ahogy szépen felsírtak. Aztán az első nap nagy boldogságban telt. Az intenzívről feljött a főorvos és gratulált egyrészt a fiúkhoz,másrészt ahhoz,hogy mennyire életrevalóak, s látszik,hogy a 30 hét alatt maximálisan megkaptak mindent. Hozzátette,hogy sokkal óvatosabban fogalmazna,ha indokolt lenne, de tényleg nagyon optimisták lehetünk. Másnap délután történt a tragédia. Egyik szobatársam jött fel az intenzívről,hogy nemlehet bemenni,mert az egyik babával van valami. A férjem akkor érkezett egy virágcsokorral,gyorsan leküldtem, nézze meg,hogy ne idegeskedjünk feleslegesen. Néhány perc elteltével jött egy nővér ,hogy az orvos beszélni akar velem. Még alig bírtam járni, de tolókocsival kitolattam magam a nővérszobához,ahol megtudtam,mi történt. A férjem zokogva érkezett,és minden egy pillanat alatt összeomlott... Az orvos értetlenül áll az események előtt,még az egy órával ezelőtti eredmények is teljesen kielégítőek voltak. Nyugtatóhegyek és felköltöztünk egy egyágyasba. Inkább csak rémlik az az éjszaka, de nem szívesen idézném fel. Teljes kábulatban csörögtünk le óránként az osztályra,hogy Vencel jól van-e. Másnap egyre abban reménykedtem,hogy felébredek ebből a rémálomból,de nem... Válasz azóta sincs a történtekre. regőnek légembóliája lett, ennyit tudunk,de hogy mi okozta és hogy történt pontosan,azt nem tudjuk. Igazából nem tudom eldönteni, szeretnék-e egyáltalán többet tudni. Az ikres topikon valaki felvetette az emberi mulasztás lehetőségét... nem tudom. Benne van a pakliban, de könyörgöm,a másik fiam most is ott van,ugynazon emberek kezében, nem hagyhatom,hogy felemésszen a kétely,jó kezekben van-e Vencel. Sajnos Regő ügyében sok adminisztrációs teendő is van, hát ez nem könnyíti meg a helyzetem. De vissza a történésekhez. Másnap már gyönyörködhettem egy keveset Vencelben és hihetetlen erő szállt meg. Elhatároztam,hogy nincs több nyugtató,mert szükség van a tejemre, és egyáltalán...itt a pici, de gyönyörű kisfiam,akinek teljes anyukára van szüksége. És tudatosan elkezdtem normálisan enni-inni,és Vencel közelében tényleg soha nincs egy negatív gondolatom sem, és ez nem is esik nehezemre. Vencel amúgy 1560 grammról lefogyott 1290-re majd szélsebesen javulásnak indult. Néhány napja még 3ml tejcsinél jár,ez ma már 13ml,ami ugye 3 óránként összesen napi 104ml. Ezek hatalmas lépések az ő pöttöm kis szervezetének. Egyenlőre még szondán kapja,egyszer próbálták cumiztatni,de még ügyetlen volt. Napi 20-30 percre kivehetjük,és akkor egyfolytában jár a szája,szopizna,de az még kicsit odébb van. A mai nap nagy eseménye egy újabb nagy lépés:kenguruztunk! Én egy kerti ágyon feküdtem ,és a meztelen felsőtestemre ráfektették Vencelt szintén csupaszon /pelenkában/ és egy negyedórán keresztül érezhettük egymást. Eddigi anyaságom legcsodálatosabb percei voltak. Még soha nem volt ilyen békés,boldog a kisfiam,mint most. Remélem sikerül majd kárpótolnom mindazért,amit most itt elszenved. Szörnyű,hogy ő zeneszó helyett gépek sípolását hallgatja, anyukája cicije helyett a szonda táplálja,és a kis teste tele van szúrásokkal,infúzióval. de olyan szépen halad! Közben néhány napja hazaengedtek,de gyakorlatilag csak aludni járunk haza,mert este 7-kor jövünk el a kórházból,de már reggel 8-kor megyek a fejőbe. A tejem jól beindult,remélem,sikerül is addig szorgalmas fejéssel megtartani, amíg Vencelke végre szopizhat. Hát nagyjából itt járunk most. A lelkünk napról napra gyógyul, bár egy rész örökre Regőé marad, azért egyre inkább Vencel tölti be gondolatainkat,és néha már egy-egy könnycsepp az örömtől folyik arcunkon. Majd igyekszem néha benézni, remélhetőleg mindig jóhírekkel. valaki legyen kedve ezt a levelet átmásolni az ikres topikba,bár már csak tiszteletbeli tag lehetek ott,nagyon sokat aggódtak értünk. Még egyszer köszönöm mindenkinek és azért még drukkoljatok...!
Puszi: Kisbuksi
(( LEgközelebb Luca napján, december 13-án lesz, remélem, arra már eljutunk! Ezen a hétvégén volt valaki? 
