Sziasztok!
Rambóka!
Nem is gondoltam hogy "le akartál engem szólni".
A barátnőm sajna beszólt, hogy ez milyen snassz meg mittomén
, kicsit sajnáltam, mert azt hittem hogy ő legalább örülni fog velünk.
Most nem azért, de én lehet hogy a tengerpartos-naplementés-homokba térdelős kérés esetén röhögtem volna csúnyán.
De természetesen akinek ez jelent valamit, váljon egészségére.
Tudom hogy nem kérdezte senki
:D:D, de azért ha nem baj elmesélem, hogyha minden jól megy és minden hatóság ad rá engedélyt, akkor elmenekülünk a Magyarországi "Kedves ifjú pár, életük legboldogabb napja van most....." elől Korfura. Egyelőre úgy tűnik van rá lehetőség hogy ott a szigeten, görög anyakönyv vezetőnél, esetleg a tengerparton mondjuk ki az IGEN!-t. Csak ketten a két tanuval (akik tőlem akárkik is lehetnek). Utána nem lesz se templom, se országra szóló dáridó, hanem egy romantikus hangulatos vacsi, ahol csak egymásra figyelhetünk, nem arra hogy Juliska néni és Mariska néni egy száz évvel ezelőtti hülyeségen öli egymást, mert véletlenül egymás mellé lettek ültetve a lagzin.
Egyikünk sem rajong különösen azért hogy ilyen ügyben a középpontban legyen és hát a helyeskedés-nyalakodás a különböző rokonokkal is távol áll tőlünk. Szintén: Kinek a pap, kinek a papné...
A dáridó majd azután lesz hogy visszajöttünk, mézesheteztünk, stb. és az is nálunk Ócsárdon a kertben. Valszeg bérlünk majd egy nagy sátrat valami parti szerviztől, meg székeket és ilyen svédasztalos, gyros sütős, rokonos-barátos partyt tartunk. Itt még kicsit homályosak a részletek, de ha nekiállok ezt is szervezni hamarosan kiderül mit és hogy.
A ruha sem valószínű hogy a hagyományos menyasszonyi sztájl lesz, hanem az olcsóság és persze a külföldre szállítás miatt valószínű varratni fogok egyet magamnak, az elképzelés már megvan hogy milyen lesz.
Kéne varrónő hozzá aki tud ilyen estélyi szerűségeket varrni... van valakinek ötlete?
Hódocska!
Most látom hogy Te is itt vagy!
:D:D Megnézted a képeinket?
Jövő héten élőben is szívesen elménybeszámolnánk.
De, egyébként el lesz mondva a családnak a dolog hamarosan, nem titokban akarunk összeházasulni. Csak ismerve főleg az én apukám részét a családunknak, biztos vagyok benne hogy azonnal nekiállnának lebeszélni minket a terveinkről. És ezt nem túl kedvesen szokták csinálni.
Tudod, a szokásos: "Kislányom, ilyet nem lehet csinálni!, Ezüst gyűrű? Semmi menyasszonyi ruha? Hát ezt nem így szokás... És nem hívjátok meg a Kovácsékat? Pedig Te is voltál az ő esküvőjükön, hogy jön így vissza a pénz?! Azt nem lehet hogy ne hívjátok meg őket!!!"
Szal, ilyenek ők, ragaszkodás a dolgokhoz, mert azt úgy szokás. Nagy esküvő, nagy dáridó, had lássa mindenki mekkor a boldogság.
:D:D:D Meg aztán gyűrű sincs még, meg pénz a tervek megvalósításához, uh. egyenlőre marad titokban a dolog és örülünk magunkban.
:D:D
Azt sajnálni fogom nagyon hogyha el tudunk Korfura menni, hogy az anyukám nem lesz ott, dehát ugye nincs választási lehetőségünk...
Hogy tetszik az ötlet?
Monee