Szia Mindenkinek!
Régen szólítottalak meg Bennetetket.Amiként már korábban előfordult,ezúttal is elfogytak a szavak...
Remekül telnek a napjaink,mégha elő-előfordulnak is problémák itthon.Derűs hozzáállással minden megoldható.
Külön üdvözlök minden új Társalkodót:szia Nektek!
A babaváróknak jó egészséget és sok pihenést kívánok,a betegeknek jobbulást!
Szia Zsu2!Nagyon örülök,hogy mégsem hagytál itt minket!
Msnezők!Ha lehet,szívesen csatlakoznék közétek.A valós időben zajló,kiadós beszélgetéseknél nincs is jobb feszültségoldó...
Rólunk néhány gondolat:
Marcink óráról órára ügyesedik:a mászás szinte versenytempójú-olykor már nehéz elkapni Babintit,ha tiltott terüleltet közelítene meg
-,a felállás-leülés könnyeddé vált,a kapaszkodós tipegés megbátorodott,és képzeljétek,néhány napja elengedi támasztékát és egyensúlyozva megáll, nagyjából fél percig.óriásit nőtt.Már majdnem 10kg,és 75-76cm.Apuska rém büszke...
Egyre jobbízűen eszegeti a gyümölcsöket,zöldségeket,noha a krumlipép még mindig csak célbaköpős móka tárgya...Rizst viszont elfogad keverve sárgarépával, fehérrépával.Kedvenc csemegéi a nyers saláta és kínai kel levelek.Ezen meglepődtem,bár olvastam valahol,hogy a babák idővel "íz-szoktatás" nélkül elfogadják azokat az ételeket,amiket anyukájuk a várandósság alatt jóízen fogyasztott.Én rengeteget ettem salátákat jég- vagy fejessaláta,kínai kel alappal...Azért bevallom,még mindig nagyon jólesik,hogy ha igazán éhes szopit kér.Nem tudok betelni látványával,illatával,érintésével.A szopiztatás nyújtotta testközelség szabályosan új erővel tölt fel,és fokozza életörömöm.Nagy szükségem van erre a "feltankolásra",mert szintén nemrég olvastam,hogy a kismamák legtöbbjét legyűri a gyermekágyi depresszió...
Marcim nemrég ismét megfázott.Magas láza volt,és nehezen vett levegőt.Gyógyszerrel,sok szopiztatással,kamillás inhalálással viszonylag gyorsan felépült,ám ezúttal teljesen összetörtem pirinyókám szenvedését látva.Anyaságomba vetett hitem megrendült,a legkisebb nehézségtől elszomorodtam.
Nem voltam tisztában e depresszió tüneteivel ezidáig.Ám ahogy haladtam előre a cikk olvasása közben sorra magamra ismertem.Azért az megnyugtató,hogy nem szélsőséges formában,nem a szülés óta folyamatosan éltem át ezt a depressziót,és már túl vagyok rajta.
Rájöttem,hogy ha nem aludtam már hetek óta eleget,akkor gyűrt le e kellemetlen kór...(Mint ahogy Bogi,Neked is akkor volt halálfélelmed,amikor nem tudtál pihenni...)
Hogy értsétek,miről beszélek felsorolok néhány átélt,depresszióra utaló élményt.:
Miután szenvedélyes típus vagyok,fel sem tűnt,hogy az időnként előforduló hangulatingadozásom kezelhetetlenné vált,hogy bizonyos szituációkban,holott korábban nem így volt,szorongás fogott el,hogy időnként végtelen fáradtságot éreztem,hogy bár korábban nem voltam hirtelen haragú ember,könnyen felzaklattam magam,és a legrosszabb az volt,amikor rémálmok,rémképek gyötörtek (például egy alkalommal az Aranyparton sétáltunk,s mert a túloldalon megpillantottuk párommal a hajléktalanok kuckóit,élesen felelevenedtek bennem a munkahelyemen átélt félelmetes emlékek,ami miatt sírnom kellett;igyekeztem megnyugodni,de hívatlanul rémképek törtek rám:szörnyű,a kisbabámat támadó,véres kezű,kiéhezett,kannibál hajléktalanok támadása villant elém;újra sírnom kellett;nem hisztiztem,csak nagyon elkeseredtem).Párommal minden hasonló helyzetben beszélgettünk egy kiadósat,aztán játszottunk egy jót Csöppünkkel.
Szembenéztem félelmeimmel,gyengeségeimmel,s legyűrtem lelki békém "megrontóit".A felismerés már félig megtett út a gyógyulásig.Segítség nélkül azonban nem sikerült volna.Párom közbelépésének köszönhetően Babintink nem szenvedett tőlem.Vele mindig kiegyensúlyozott tudtam maradni,mindent meg tudtam adni neki a "vész" idején is.Szerencsére!!!Bár megérezte,ha nem voltam top-formában.Nyugtalanabb volt,rosszabbul aludt...
Valaki átélt hasonlót?
Próbáltam visszaolvasni az utolsó üzenetem óta elhangzottakat,de el-elveszítettem a fonalat.Ezért érdemben nem tudok hozzászólni.Ne haragudjatok!
Most megyek babázni...
Szia Nektek!
SZép napot,minden jót!
Kriszi