Sziasztok!
Úgy látom senkinek sem hiányoztam a múlt héten
Na mindegy.
Elregélem mi volt, aztán le is lépek!
Szóval kórházban voltam, kivették a jó köves, gyulladt, állandóan fájó epehólyagomat, ami nagy kaland volt. Sürgősségi műtét volt, bár senki nem hitte el, hogy nagyon fáj, mert nem őrjöngtem. Kedden derült ki, hogy epekövem van, a háziorvos simán hazaküldött, hogy negatívok a leleteim és majd másfél, kát hónap múlva érdemes megműttetni, előbb nincs hely úgysem. Adott egy injekciót, írt fel görcsoldót, és utamra engedett. Hiába mondtam neki, hogy már 3 napja fáj, és semmit nem tudok csinálni a fájdalomtól, ott a két pici gyerek, széttárta a kezét.
Na szerda reggelre, a 3. átvirrasztott éjszaka után sírva mentem apához, hogy csináljunk valamit, mert nem bírom. Betelefonáltunk a kórházba, azt mondták egyből a sebészetre menjek.
Bementünk fél 8-ra, már annyian voltak, mint az oroszok. Kb 1 óra múlva behívtak, megvizsgáltak, vért vettek, UH-ra küldtek. Ott megkérdezte a doki, hogyha egy nappal előtte voltam UH-n, akkor mi a fenének vagyok ott.
Csakhogy addigra a negatív leleteim nagyon rosszak lettek, az UH akut gyulladást mutatott ki, az epehólyag is szépen telítődött. Felvettek az osztályra, hogy műtét. Aztán az osztélyon ahány orvos bejött, annyi mást mondott, a végén már meg se akartak műteni.
Aztán édesapám telefonált hogy mi van velem, mondtam neki, ő felhívott valakit, 15 perc múlva ott volt a főorvos, hogy este műtét 7-8 között. Aztán fél 6-kor elvittek, megműtöttek, fél 8-kor vittek fel az intenzívre.
Aztán a bent töltendő 4 napból 3 lett, mert kevés volt a hely, és úgy látták jól vagyok már, na meg a két pici gyerek...
Úgyhogy tegnap este már itthon voltam.
Na sziasztok, mindenkinek minden jót kívánok a további életéhez!
Puszi: Bogi