Sziasztok!
Nagyon jól sikerült a buli!
Huszonketten voltunk. Huszonnégyen lettünk volna, ketten sajnos lebetegedtek (szerencsére csak enyhébben). Kerti partit tartottunk, a párom sütögetett húsokat (amiket én előtte jól bepácoltam) és kolbászokat, valamint krumplit héjában. Hozzá sáláták, a krumplihoz túrókrém, nagyon finom volt minden. Nem azért, mert én csináltam, mindenki ezt mondta.
Evés után egy vetélkedőt rendeztünk. A lányom (persze Heni, a nagy
) szervezte meg az egészet, ő volt a játékvezető is. Nagyon ügyes volt és nagyon jó hangulatot teremtett. Bár eredetileg azt gondoltam, hogy én leszek a játékvezető, hogy ő is tudjon játszani, de nem akart.
Tünde,
Ez is összefügg azzal, amiről a kiskamaszos topikban beszélgettünk. Én egyébkét nagyon szeretek játszani, úgyhogy mindenkinek jó volt így. De olyan furcsa nekem ez továbbra is. Hogy soha semmilyen csapathoz nem akar tartozni, még egy rövid ideig sem.
Visszatérve a bulira:
A nyertes csapatnak az volt a jutalma, hogy eldönthette, hogy a "Happy Birthday-t" vagy a az "Ez a nap más mint a többit"-t énekli-e el a nagynénémnek. A vesztesnek meg azt kellett, ami maradt.
Ekkor hoztuk be a tortát 80 db gyertyával. A nagynéném persze nagyon meghatódott. Énekkel köszöntöttük és ekkor adtuk át az ajándékokat is, majd pezsgővel koccintottunk. Utána már szabad program, beszélgetés következett, egészen estig. Másnap mindenki hívott, hogy milyen szuperül érezték magukat.
De azért a szervezés eléggé kifárasztott bennünket (este a páromnak még le is kellett vinnie Kati nénit Kecskemétre, mert vasárnap a volt kollégái mentek köszönteni), így tegnap pihentünk. Kihasználtuk a szép időt és elmentünk strandolni. Van Dunaharaszti mellett egy bányatóból kialakított szuper strand, sőt most már inkább vízi park, sok csúszdával. (Azok folyamatosan épültek ki, amikor sok éve elkezdtünk járni, még nem voltak.) Mivel Erzsébetről nagyon gyorsan oda lehet érni kocsival, lehet, hogy érdekel Benneteket. Ha így van, szívesen írok még róla, bár sajnos ez most már csak jövőre lesz aktuális
Egyébként Rukkel-tónak hívják és azt hiszem, hogy a neten is van róla infó.
Tünde,
Én a mosógép történet óta kimondottan azt gondolom, hogy az a jó, ha egy műszaki cikk minél olcsóbb. Előbb-utóbb úgyis tönkremegy.
Inkább előbb, mint utóbb. Pedig általában igényes vagyok és szívesen fizetek többet a minőségért. Hat éve direkt ezért a legdrágább mosógépet vettem meg.
Na, ebből tanulva most a (majdnem) legolcsóbbat. És nagyon meg vagyok elégedve vele, sokkal szebben mos, minta régi. De gondolom, ennek az is oka, hogy azóta sokat fejlődött a technológia.
Én egyelőre nem is akartam se nyomtatót, se szkennert, de amikor a párom mondta, hogy lehetne venni ilyen olcsón (a sulinettel együtt mindössze 10.000 Ft-ért), akkor azt mondtam, hogy persze ennyit mindenképpen megér. Egyébként ha sokat akartok nyomtatni, akkor Nektek nem is lenne jó, mert 10.000 Ft egy festékkazetta bele (kettő egyébként volt a dobozban, tehát a gép kvázi ingyen volt
). De mi csak szkennelni és néha kevés oldalt nyomtatni akarunk. Sokat én csak a munkám kapcsán nyomtatok, azt meg persze bent csinálom a munkahelyem.
Ott egyébként természetesen muszáj mindenből jót és nagyteljesítményűt venni, fáj is a szívünk, amikor néhány év alatt elavulnak a méregdrága készülékek.
Ildikó,
A kiskamaszkor valóban nem könnyű, de hát mi is voltunk ilyenek.
Én abban hiszek, hogy a bizalom és a személyes példamutatás az egyetlen, ami át tud segíteni ezeken az éveken. Persze a gyakorlatban ez nálam sem ilyen egyszerű, nem véletlenül levelezgetek a kiskamaszos topikban is.
Vagy legalábbis próbálnék levelezgetni, de nem túl nagy ott a forgalom.
Én szeretem a munkámat, bár abból a taposómalomból, amiben Lili születéséig benne voltam, én is szeretnék kijönni. Most nagyon élvezem az itthon létet, de több évig nem tudnám csinálni. Ha sikerül hosszabb távon félállásban dolgoznom, az lenne számomra az ideális megoldás.
Ezen kívül egyre inkább érzem úgy, hogy valamit azért is tennem kellene, hogy jobb legyen a világ. Ezért csatlakoztam a korábban már említett, itt a Babanet-en kialakult civil kezdeményezéshez.
Lehet, hogy ez ciki, de engem a gyereknevelés önmagában nem elégítene ki. Bár szerintem ahogy az előbb már írtam az egész életem gyereknevelés a példamutatáson keresztül. Annyiból persze nekem könnyebb, hogy a páromra és az egyik nagymamára bármikor számíthatok.
Anitabori,
Ti még csak most utaztok el? Azt hittem már megjöttetek. Akkor jó pihenést Nektek! Hova menetek? Lehet, hogy ezt már tudnom kellene, de már nem nagyon tudom fejben tartani a topik összes hozzászólását.
Anyukádnak nem lehet könnyű dolga! Egy kórház pénzügyei az egyik legnehezebb téma Magyarországon.
Judit,
Innen kerültél a demonstrációs topikba vagy magadtól találtál oda? De mindegy is (csak szeretném azt gondolni, hogy nem volt felesleges ide is feltennem a linket
), az a lényeg, hogy jöttök! Ez szuper és legalább megismerkedünk személyesen is.
Tünde,
Mióta tanulsz németül? Magadtól vagy tanártól? És milyen szinten állsz? Én is beszélek valamennyire angolul is és németül is. Az előbbi mondjuk alapkövetelmény a munkámban, az utóbbi már inkább kedvtelés. Bár német tulajdonú cégnél dolgozom, de ott is angol az office language.
Azt még nem is írtam, hogy a Radnótiban is ingyen kaptuk Heninek a tankönyveket a három gyerekre tekintettel! Én azt hittem, hogy ez csak alsóban van így. Mondtuk is, hogy Lilike milyen sokat spórolt nekünk.
Egyébként 12.000 Ft lett volna.
Lányok,
A héten nem tudom, hogy fogok tudni jönni. Ebben a két napban még egy csomót kell készülnünk a sulira. Kedden még a lányomat (Henit) is le kell vinnem Kecskemétre szemészhez. (Ebbe most már nem megyek bele részletesen, de ha valakit érdekel, majd írok még róla). És van egy határidős munkám is a hétre.
De azért próbálok majd írogatni Nektek. Csak az a baj, hogy sose tudok rövid lenni. Mint ahogy most sem. Ha egyszer belelendülök...
Sziasztok! Szép hetet! A suliba indulóknak szép élményeket az új tanévben!
Anna
