Sziasztok!
Picim elaludt, a nagyok szépen játszanak én meg igyekszem pótolni a sok-sok lemaradásomat (most épp a neten).
Szuzy!
Itt is írom, hogy nagyon helyesek vagytok!!!!! Jó volt képeket látni rólatok!
A jókívánságokat és az együttérzést köszönöm mindenkinek, olyan jólesett! Már lényegesen jobban vannak a lurkók, hála Istennek!
Bicajokról még: mi is úgy szerettünk volna triciklit,sztem szuper találmány, de amikor kellett volna sosem volt.
A fiunknak anno vettünk a corában ilyen pótkerekes kisbicajt, de az csak nyeklett-nyaklott, míg a férjem kivágta a kukába.
Ezek után mentünk a kereskedésbe, hát ég és föld a különbség, mostmár csak onnan veszünk ilyesmiket. Lehet a tavaszra a fiúnak kell majd eggyel nagyobb méret, majd meglátjuk.
Móni!
Ezen az ügyvédes sztorin teljesen kibuktam, mert rengeteg ismerősöm van ott, és nem hallottam még a dologról.
(NA persze, mert bő 1 hete az orvoson kívül semmi társadalmi életet nem élek.)Már utánakérdeztem és várom a fejleményeket, de még ha nem is az ismerősöm, akkor is rettenetes!!!!
A 4 napotokat sajnálom.
Gabi!
Tüneményesek a lurkók a képeken!!! Örülök, hogy Eszter ilyen széepn alkalmazkodik a családjához, nagy áldás, hogy ilyen nyugodt baba!
Otthoni teendők, levegőzés: én is így voltam a lányok után.
Mikor a nagyobbal hazamentünk, még át sem öltöztem, nekiálltam mosogatni, a picivel meg, emlékszem délután jöttünk is vissza a városba, mert a kisfiam zongitanárnőjével kellett beszélnem. (Mikor meglátott pocak nélkül majd elájult, és büszkén mutogatott a suliban, hogy milyen fitt mama vagyok – persze pirultam rendesen.
) De akkor is jó érzés volt, mert a kórház után már nagyon hiányoztak a mindennapi kis dolgaim.
Alváskor Krisztiánnak milyen balzsamot használsz??? (Nagylánynak is jó lenne, mert ma is teljesen bedugult a nózija éjjel.)
Timi!
Na, igen, valahogy senki sem rohan hozzánk házimunkázni.
De igazából nem vészes, ha nem lennék néhány dologban szinte mániás, nyikkom sem lehetne. A nagyok szépen elpakolnak már maguk után, néhány felszólítás ( maximum kiabálás
) után, a férjem pedig ha már nagyon gáz a helyzet, a pakolós dolgokat bevállalja (pl. a lomtár – fedőneve: kamra- kitakarítása).
Csak hát a mi otthonunk mérete is Szuzyék lakásával vetekszik, bár csak kb. a kétharmadát lakjuk most, mert a többi rész felújítás alatt, teendő mindig akad.
Dávidnak oltás megvolt?
Szuzy!
Fiacskámmal én is hasonlóan voltam, mint te. Igazából nekünk az első 6 hét volt nehéz, pedig rengeteg segítségem volt akkor.Aztán ahogy nőtt, belerázódtam a dolgokba, és mire totyogott, már nagyon élveztem minden közös pillanatot. Mondanám, hogy adok pár kilót, de én is a tartalékaimat élem.
( Viccen kívül: azért vigyázz magadra!!!
)
Fogacskák: én is azon a véleményen vagyok, hogy nem bizti, hogy a későbbiek fájni fognak.
Ildi!
Akciós farmer: nagyon jól kifogtad!!!
Hurka: annyian írtátok, mennyire szeretitek, hogy szívem szerint elküldeném nektek. Szégyen, de nálunk nem igazán fogy, tegnap a férjem meg sem kóstolta.
Anyósom mindig rengeteget hoz, hiába nem kérjük. A tegnap kapottakat is valószínűleg tovább fogjuk ajándékozni, ne menjen kárba….
Zsóka!
Ha olvasod: jó volt hallani felőletek!
Tali: nekem tetszik az ötlet, de a tavaszunk már teljesen be van táblázva. Mi talán nyáron tudnánk ilyenben részt venni, de biztosat nem metek mondani.
Mennem kell, mert a kicsim kiabál, a nagyok meg főzőcskézni akarnak. Jaj!
Hétfőn menni kellett Bercelre, és most értem haza reggel 08h tól. Elég volt ennyi kirándulás.
