Sziasztok!
A ti gyerkőceitek hogy aludtak az éjszaka? Boti szinte két óránként kelt, mindig evett, és nyugtalan volt. Reggelre már kezdtem aggódni, hogy megint a tej, gondoltam, ma 2 óránként szopi... Aztán felhívott egy barátnőm, és mondta, hogy a lánya ugyanezt csinálta, minden bizonnyal a frontok miatt, mert este hideg, éjjel pedig meleg front volt... Hihetetlen mennyire frontérzékenyek tudnak lenni ezek a picik...
Na mit szóltok ehhez a hóhoz?
Nehéz mozogni, de még mindig jobb, mint az eső vagy a köd... A nagyok szánkózhatnak. Botival az idén kihagyjuk.
Borsi, neked külön jó a hó... Hát hallod, még jó hogy nem lett semmi bajod. Akkor a gyerkőcök Apucival feküdtek?
Csilla, örülök, hogy minden rendben veletek! Egy jó alvás mindent megér, de legközelebb tényleg várunk! Na meg a vizsgázóknak is remélhetőleg vége lesz addigra a nagy hajtásnak.
Lányok, komolyan gondoltam, hogy annyi a süti és innivaló, hogy még egyszer ide kell majd jönni! Szóval ti mondtok időpontot!
Zita, könnyen lehet, hogy ez az elválasztódás első jele, nekem is volt ilyen ismerősöm. A kersztlányommal is ez van most, ő augusztus 4-én született. Az anyukája szerint már komolyabban igényli a szilárd kaját, minden gyerek más, és minden gyerek mást igényel. Õ a délelőtti és a délutáni szopit gyümivel és főzelékkel helyettesíti, olykor tejpépet ad, de naponta 3x szoptat. Próbáld meg, hogy kap gümölcsöt egy keveset, aztán ha nem szopizik utána, akkor adj neki többet. Hátha este jobban kell majd neki. Lehet, hogy neki is sok, ha mindig kínálod, ki tudja, hogy jár a kis agyuk... Nehéz helyzet minden esetre, de fél éves, és előfordulhat az ilyen. Tényleg, ma tölti a 6. hónapot, ugye? Isten éltesse!
Katának igaza van, emiatt nem szabad lelkiismeret-furdalást érezni, mert minden gyerek más, és ez az ő döntésük, nem a miénk. Van olyan baba, aki az elejétől ne hajlandó szopizni... Azért én bízom benne, hogy még sokáig tudod szoptatni, legrosszabb esetben pedig napi kettőre csökken a szopizások száma. De ha mást is eszik, akkor elég lesz neki, és továbbra is ilyen szépen fog hízni. Na meg ilyen szép baba lesz!
Kata, megvan a karkötő!
Olyan jó volt, hogy ennyi gyerek volt nálunk, na jó, azért az anyukáknak is örültem.
A szomszéd azt mondta, gyanús volt neki, hogy mennyit sír most ez a Botond, aztán rájött, hogy ez nem Boti hangja, és hogy nagyon sokan lehetünk...
Ildi, ne aggódj, ha egyszer már ment az alvás, akkor most is fog. Laci tud azért esténként segíteni? Most itthon van, ugye? Vele elalszanak a fiúk? Persze a legtöbbjüknek Anya kell, különösen este... A szomszédban a két éves kicsi mellé ikrek születtek a nyáron. Szerintetek hogy lehet azt kibírni nyugalommal vagy egyáltalán ép ésszel?
Persze ha az ember benne van, akkor nem tűnik talán olyan nehéznek, mint gondoljuk. Emlékszem, amikor terhes voltam, nagyon vártam már, de sokat aggódtam kisgyerekes anyukákat látva, hogy mi lesz velem. Láttam, hogy a nap 24 órájában a gyerekkel vannak, minden gondolatuk ő, nincs pihenés, mert bármilyen fáradt és rosszkedvű az ember, a gyerekhez beszélni kell, és még ott van az a sok kakis pelenka... Aztán megszületett Boti. Rájöttem, hogy bár tud nehéz és fárasztó lenni, de nagyon jó, hogy itt van a nap 24 órájában, jó rágondolni, jó róla gondoskodni, és ha rossz kedvem van, akkor egy mosolyától könnyebb kedvesen beszélni hozzá, és olyan büszke vagyok rá. Soha nem gondoltam, hogy rossz lesz majd otthagyni, ha megyek valahová, és rövid idő múlva hiányzik, és azon agyalok, hogy minden rendben van-e vele... A kakis pelusról pedig kiderült, hogy egyáltalán nem olyan büdös, mint azt addig más gyerekeknél éreztem.
Na jobb, ha megyek, mert újabb novella születik.
Legyetek jók, és vigyázzatok magatokra!
Puszi, Judit
! 
, és sok ilyen sz*rt kellett innom, nekem még rágondolni is borzasztó. Örülök, hogy Benned nem hagyott mély nyomot
