Sziasztok:
Ágci: Nekem van az a bokros teendõ ami miatt anyukámra bízom 2 napra a lányomat! Tudod, a megélhetésünkrõl lévén szó, el kellett utaznom. Nekem nincsen százezreket keresõ férjem, aki szponzorál engem is a gyereket is, fizeti a rezsit, a telefont az internetezést, a kaját..... Mert az a 18000 forintos gyes nem valami nagy összeg! Már megbocsáss, de eddig most elõször voltam 2 napig távol a gyerekemtõl. Már hogy maradnék le az elsõ lépésekrõl,szavakról? Nem maradok le semmirõl. És nem anyukámnak szültem a Bogit, nem is apukámnak és még magamnak sem. Mert õ nem a tulajdonom! Õ Isten ajándéka. Nem vagyok egy szentfazék (mert akkor nem lenne, egy házasságok kívül született gyermekem
), de én hiszek abban, hogy semmi sincs ok nélkül! Én a szívem alatt hordtam, világra hoztam, legjobb tudásom szerint felnevelem és igyekszem minél többet megadni neki, de nem a tulajdonom!!! Õ egy külön emberke, saját egyéniség és ezt tiszteletben tartom. Oké, hogy az én lányom, mert én szültem meg, de nem tulajdoni viszonylatban az enyém! Ami pedig a viszonyt illeti, nem hiszem, hogy az a mérvadó, hogy minden nap aminden egyes percében együtt legyünk. Ettõl még nem biztos, hogy csúcsszuper lesz a kapcsolatom a lányommal, sõt! Nem azon múlik. Inkább azon, hogy mennyire vagy megértõ vele, a késõbbiekben, hogy megérted-e a problémáit, hogy nem telepszel-e rá és "szívod a vérét" ha kamasz lesz, hogy egy hullámhosszon tudtok-e lenni, hogy nem szólsz bele olyan dolgokba, amik csak rá tartoznak.....
Tudod, Te és én nagyon különbözõen látjuk az anyaságot. Minden téren különbözik a vélemyényünk. De ez mind rendben van, hiszen nem vagyunk egyformák. Te és én 2 egymástól teljesen különbözõ ember vagyunk. És mégis van aki Téged szeret és van aki engem (nem a babanetre gondolok
hanem a való világra)! Te azt nem tartod normálisnak, ahogy én állok hozzá a dologhoz, én meg azt ahogy Te. De ez miért baj??? Ezért olyan szép és szines a világ, hogy különbözünk!!! És ezt el kell fogadni. Te nem hagynád édesanyádra a gyermekedet, még 1 órára sem. Én akár 2 napra is, mert maximálisan megbízok benne, és tudom, hogy anyunál Bogi a legjobb "kezekben" van. Viszont Ti nem éltek együtt anyukáddal, anyósodékkal. Mi együtt lakunk, és itthon volt a Bogi. Ha pl Bugacpusztán laknának, és nem lenne ennyire ismerõs a környezet és anyuval sem találkozna minden nap 200x, akkor biztosan én sem bíztam volna rá a Bogit! Hogy ez miért baj? És hogy ezt miért nem lehet megérteni? Dolgom volt, elintéztem, most itt vagyok! De végül is ha nem érted meg akkor nem érted meg, olyan nagyon nem érdekell, hogy ki mit gondol. Ha egy cipõbe járnál velem, Te is elutaztál volna. Ne magaddal hasonlíts össze légyszives! Semmi közöm sincs hozzád, és még csak véletlenül sem szeretnék olyan lenni, mint Te. És ezt nem negatív értelemben mondtam!! Te egy aranyos, minden lében kanál, mindenbe beleszóló nõ vagy, akinek mindig mindenrõl megvan a véleménye, és nagyon segítõkész vagy, amit én nagyon tisztelek benned, de soha nem voltunk és nem is leszünk egy frekvencián, az tuti!
De ez egyáltalán nem baj! Én nem akarok az a tipikus családanya lenni, aki egész nap mos, fõz, takarít, gyerekeket szül, és leéli az unalmas életét. Nekem szükségem van másra is.
Izgalmakra, arra, hogy ne legyek állandóan otthon, dolgoznom kell, utazni,nyüzsögni, mert ilyen a vérem! És még pénzt is keresek vele! (És nem szoktam napogra elmenni. Most elõször volt ilyen, és egy darabig nem is lesz, mert mindent sikerült elintézni!) De ettõl még nem vagyok rosszab, mint pl Te vagy bárki más!
Üdv
Enikõ
amit én nagyon rosszul viseltem. Mármint hallgatni ahogy ordítanak,könyörögnek, mint a horrorfilmekben. Éredekes, hogy én egy szó nélkül képes voltam megszülni a babót, nem értem miért kell ordítani hozzá. Tök fölösleges, mert segíteni nem hiszem, hogy segít, meg csak elpazarolod az erõdet. Bár a Szeles Mónika is nyögve teniszezik, lehet, hogy valaki így tud koncentrálni vagy mi..... 
