Kedves Marica, amiket írsz, azokkal az a baj, mamája válogatja, kinél mi jön be, és a statitsztika ebben az értelemben semmit nem mond, mert lehet, pont én leszek az, akinél nem az átlag szerint fognak alakulni a dolgok.
És ezek az adatok a korházi szülés támogatókat nem érdeklik, õket az érdekli, hánynál volt probléma, milyen, stb...
A statisztika csak iránymutatás. A nagy többségnek nem lesz baja, akár kórházban szül, akár otthon, a szélsõségek viszont nem láthatók elõre. Lehet, hogy pont Te leszel az, aki megszívja a kórházban (kifogsz egy lelkiismeretlen orvost, személyzetet, vagy csak a mûtõsfiú akar betenni az orvosnak), míg otthon nem lett volna baj, és lehet Te leszel az, aki megszívod otthon, és a kórházban tudtak volna segíteni (mert lelkiismeretes, szakmáját maximálisan értõ orvost, személyzetet fogtál volna ki). (Mi lett volna ha...).
És mindkét oldal úgy kozmetikázza (jelenleg) az adatait, hogy azt tûnjön ki otthon vagy éppen kórházban biztonságosabb. Ahhoz, hogy bármi látszódjon, egységes felmérés kellene, a témában függetlenek által, de ez addig, amíg partizánakiciónak számít otthon szülni, nem lesz.
Új privát üzeneted érkezett!
2002.02.03 18:04
Körülbelül három évvel ezelõtt egy kismama kereste fel azt a kórházat ahol dolgoztam. Õszintén elmondták, hogy õk otthomszülésre készülnek. A doktornõ sokat beszélgetett velük és természetesen megpróbálta a kórházi szülés felé terelni õket. Udvarias, nyugodt hangvételû beszélgetések voltak. Az egyik reggel (megbeszélés szerint CTG vizsgálatra kellett volna jönniük), megjelentek az újszülöttel. Átutazták a várost, hogy egy-egy csokor virággal megköszönjék azt a lehetõséget, hogy ha szükség lett volna rá, mi szívesen láttuk volna õket. Meg kell hogy mondjam: jól esett és nem volt bennem semmi rossz érzés az otthonszülõ párral kapcsolatban. Lehet így is és lehet másként is. Szerintem kettõn áll a vásár.
Ági
Ági
2002.02.03 23:06
Ilon!
Töprengek magamban. Te most otthonszülést akarsz kórházban?
Nem gondolnám.
Mert a kérdéseid-kéréseid kb. úgy szóltak, hogy bemész ugyan, de ott minden pontosan úgy történjen, ahogy Te /Ti elgondoltátok.
Ha be kell menni, oka van, nem?
Mi az a helyzet, ami "felett" elfogadod, hogy egy Fülöp dr. vagy bárki más, jobban tudja, hogy hogyan tovább?
Pl. erõsen romló szívhangoknál is megtiltanád a CTG-t?
2 otthoni szülés után talán nem lelki oka lenne a kórháznak, hanem biológiai. Ebben az esetben sem lehet engedni a 21-bõl?
Az infó esten valahogy nem került szóba, és csak most jutott el a tudatomig, hogy ezek szerint nincs gátvédelem se Áginál? És aki többedszer szül és elõzõleg kórházban és vágták?
Kérdezem mindezeket úgy, hogy én nem az ellenoldalon állok..... Talán nincs is ellenoldal... Csak elefánt van....
U.I: Vagy én nézem meg a topikot ritkábban, vagy tényleg nem kaptam választ a kérdéseimre, felvetéseimre... (Ez nem Ilonnak szól!)
Edóka, aki néha Egóka
(bár nem tudom, belefér-e ennyi "humor" ilyen komoly topikba)
Töprengek magamban. Te most otthonszülést akarsz kórházban?
Nem gondolnám.
Mert a kérdéseid-kéréseid kb. úgy szóltak, hogy bemész ugyan, de ott minden pontosan úgy történjen, ahogy Te /Ti elgondoltátok.
Ha be kell menni, oka van, nem?
Mi az a helyzet, ami "felett" elfogadod, hogy egy Fülöp dr. vagy bárki más, jobban tudja, hogy hogyan tovább?
Pl. erõsen romló szívhangoknál is megtiltanád a CTG-t?
2 otthoni szülés után talán nem lelki oka lenne a kórháznak, hanem biológiai. Ebben az esetben sem lehet engedni a 21-bõl?
Az infó esten valahogy nem került szóba, és csak most jutott el a tudatomig, hogy ezek szerint nincs gátvédelem se Áginál? És aki többedszer szül és elõzõleg kórházban és vágták?
Kérdezem mindezeket úgy, hogy én nem az ellenoldalon állok..... Talán nincs is ellenoldal... Csak elefánt van....
U.I: Vagy én nézem meg a topikot ritkábban, vagy tényleg nem kaptam választ a kérdéseimre, felvetéseimre... (Ez nem Ilonnak szól!)
Edóka, aki néha Egóka
(bár nem tudom, belefér-e ennyi "humor" ilyen komoly topikba)
2002.02.04 09:37
Kedves Agi, nem irtad melyik korhaz, melyik doktorno. Legyszives ha olvasod maganban irnal nekem? Hatterorvost/korhazat keresunk egy Erdre keszulo parnak.
Koszonom
idike
idike@freemail.hu
Koszonom
idike
idike@freemail.hu
2002.02.04 11:17
Ilon!
Tudod, nem vagyok orvos, de azt hiszem a császár utáni normál szülés kérdéskörében, (úgy is mint potenciálisan érintett) jobban tájékozódtam nálad. Azt írod:
"De pl. császár után biztosan az otthonszülést tartanám biztonságosabbnak, hiszen ha siettetik a szülést (oxitocin.
nyomás, stb.), akkor n? a kockázata a méhrepedésnek is, nem?"
Nos a helyzet az, hogy ha a kórház bele is megy a normál szülésbe (azaz elõzetes vizsgálatok alapján úgy ítélik meg, hogy kilátások vannak egy nem elhúzódó szülésre, ill. a heg vastagsága egy általuk mérvadónak ítélt küszöb fölött van), akkor sem siettetik. Pontosan ez a fõ ok, ami miatt újra császároznak, mert ilyenkor nem engednek meg semmi siettetõ eljárást, az általad is írt nagyobb kockázat miatt. (Azaz nincs oxytocin, stb!)
Azt elfogadom, hogy nagyobb az esélye otthon, hogy normál tudjon szülni valaki, de ez nem egyenlõ azzal, hogy biztonságosabb!!! A hegszétválás esélye ugyanis létezik (ha érdekel keress rá Mr. Spocknál az indexen), akkor is, ha minden elõzetes vizsgálat bíztató. És ebben az esetben otthon mind a baba, mind a mama élete azonnal (nem 10 perc, meg félóra, meg ki tudja mennyi idõ!!!) veszélyben van, és az egyetlen túlélési esélyük az azonnali mûtõ! Ha egyáltalán sikerül idõben észlelni a hegszétválást!!! Na, ezt a dolgot nem kockáztathatja meg épeszû ember otthon, szerintem. MÉg kórházban is megfontolandó.
Ildi
Tudod, nem vagyok orvos, de azt hiszem a császár utáni normál szülés kérdéskörében, (úgy is mint potenciálisan érintett) jobban tájékozódtam nálad. Azt írod:
"De pl. császár után biztosan az otthonszülést tartanám biztonságosabbnak, hiszen ha siettetik a szülést (oxitocin.
nyomás, stb.), akkor n? a kockázata a méhrepedésnek is, nem?"
Nos a helyzet az, hogy ha a kórház bele is megy a normál szülésbe (azaz elõzetes vizsgálatok alapján úgy ítélik meg, hogy kilátások vannak egy nem elhúzódó szülésre, ill. a heg vastagsága egy általuk mérvadónak ítélt küszöb fölött van), akkor sem siettetik. Pontosan ez a fõ ok, ami miatt újra császároznak, mert ilyenkor nem engednek meg semmi siettetõ eljárást, az általad is írt nagyobb kockázat miatt. (Azaz nincs oxytocin, stb!)
Azt elfogadom, hogy nagyobb az esélye otthon, hogy normál tudjon szülni valaki, de ez nem egyenlõ azzal, hogy biztonságosabb!!! A hegszétválás esélye ugyanis létezik (ha érdekel keress rá Mr. Spocknál az indexen), akkor is, ha minden elõzetes vizsgálat bíztató. És ebben az esetben otthon mind a baba, mind a mama élete azonnal (nem 10 perc, meg félóra, meg ki tudja mennyi idõ!!!) veszélyben van, és az egyetlen túlélési esélyük az azonnali mûtõ! Ha egyáltalán sikerül idõben észlelni a hegszétválást!!! Na, ezt a dolgot nem kockáztathatja meg épeszû ember otthon, szerintem. MÉg kórházban is megfontolandó.
Ildi
Ildi
2002.02.04 22:00
Ilon! Én durvábban fogalmazok mint Ildi. Otthonszülés elõzetes császármetszés után "életeket veszélyeztetõ tevékenység" s mint ilyet a törvény bünteti. Másrészt aki ilyet ír az hiteltelen, mert alapvetõ fogalmai hiányoznak. Ezek azok a megnyilvánulások, melyek az Ön által oly hõn áhított elismerést a legjobban gátolják. Erre lehet hivatkozni akkor amikor az otthoni szülést a biztonságra való hivatkozással oly könnyen el lehet utasítani. felhívom a figyelmét a Fülöp dr. által gyakran emlegett könyvre. Talán el kellene olvasni, megérteni és elismerni!
Háttér orvos/intézmény.
Ez most, hogy G.Á. hivatalosan is el van tiltva igen nehéz ügy. De! Szerintem, (nem biztos, hogy igaz) nem kellene ezen hezitálni, mert, ha idõben megy be bárhová és ott, minden dráma nélkül elmondják, hogy mi a helyzet (és elviselnek egy kis neheztelést a jelenleg törvénytelen út sikertelen választása miatt) mindenhol rendesen el fogják látni. Remélem. Nálunk biztosan (Szabolcs u). Lehet, kissé egzotikusnak fogják találni és borzongással vegyes kiváncsiság, esetleg egy-egy megjegyzés is fogja kisérni, de az ellátás korrekt lesz. Viszony akárhonnan nem lehet bárhova menni, mindíg a legközelebbit kell választani. Sajnos a jelen helyzetben ez nagyon nehéz. Szerintem meg kellene várni a legális lehetõséget és addig elviselni a jelen helyezetet. Az önmegtartóztatás nehéz dodlg, de van amikor ez a célravezetõ.
Háttér orvos/intézmény.
Ez most, hogy G.Á. hivatalosan is el van tiltva igen nehéz ügy. De! Szerintem, (nem biztos, hogy igaz) nem kellene ezen hezitálni, mert, ha idõben megy be bárhová és ott, minden dráma nélkül elmondják, hogy mi a helyzet (és elviselnek egy kis neheztelést a jelenleg törvénytelen út sikertelen választása miatt) mindenhol rendesen el fogják látni. Remélem. Nálunk biztosan (Szabolcs u). Lehet, kissé egzotikusnak fogják találni és borzongással vegyes kiváncsiság, esetleg egy-egy megjegyzés is fogja kisérni, de az ellátás korrekt lesz. Viszony akárhonnan nem lehet bárhova menni, mindíg a legközelebbit kell választani. Sajnos a jelen helyzetben ez nagyon nehéz. Szerintem meg kellene várni a legális lehetõséget és addig elviselni a jelen helyezetet. Az önmegtartóztatás nehéz dodlg, de van amikor ez a célravezetõ.
2002.02.05 07:00
Én csak annyit tennék hozzá ehhez a témához, hogy szerintem soha nem biztonságos otthon szülni. Hiába vannak azok a sokat emlegetett kritériumok, mindig történhet baj, akkor is, ha teljesen problémamentes volt a terhesség, és úgy tûnik, nyugodtan szülhet otthon is az anya, ha ez a szíve vágya.
Nekem soha semmi problémám nem volt a második terhességem alatt, minden a legtökéletesebben zajlott, mégis, ha otthon szültem volna, most halott lenne a kisbabám.
Én senki helyében nem kockáztatnék. Ma már vannak olyan kórházak, ahol emberi körülmények között világrahozhatjuk a babáinkat. Szerintem nem az otthonszülésé, hanem a bababarát, vagy méginkább családbarát szülészeteké a jövõ.
Talán elfogult a véleményem, de másokkal éppúgy történhet baj, mint velem. Szerencsére már minden rendben, de ez csak az azonnali orvosi beavatkozásnak köszönhetõ.
Nekem soha semmi problémám nem volt a második terhességem alatt, minden a legtökéletesebben zajlott, mégis, ha otthon szültem volna, most halott lenne a kisbabám.
Én senki helyében nem kockáztatnék. Ma már vannak olyan kórházak, ahol emberi körülmények között világrahozhatjuk a babáinkat. Szerintem nem az otthonszülésé, hanem a bababarát, vagy méginkább családbarát szülészeteké a jövõ.
Talán elfogult a véleményem, de másokkal éppúgy történhet baj, mint velem. Szerencsére már minden rendben, de ez csak az azonnali orvosi beavatkozásnak köszönhetõ.
2002.02.06 20:08
Anyakati!
Teljesen osztom, nézetét a biztonságról, de nem vagyunk egyformák.
Aki úgy érzi, hogy valamilyen személyes inditékból otthon kíván szülni, meg kell adni a legális lehetõséget, DE a lehetõ legnagyobb biztonság mellett: ehez kellenek a pontos kritériumok, gondos, és részrehajlásmentes felvilágosítás (szerintem ilyen nincs), minden esetre, még a látszólag legyegyszerübb esetben is az anyának kell válalni minden felelõsséget. A világban ezt sokan vállalják.
Jelszavam: Otthon szülés kórházban,
de
"virágozzék száz virág".
Vida dr. a kútvölgyiben dolgozik.
Teljesen osztom, nézetét a biztonságról, de nem vagyunk egyformák.
Aki úgy érzi, hogy valamilyen személyes inditékból otthon kíván szülni, meg kell adni a legális lehetõséget, DE a lehetõ legnagyobb biztonság mellett: ehez kellenek a pontos kritériumok, gondos, és részrehajlásmentes felvilágosítás (szerintem ilyen nincs), minden esetre, még a látszólag legyegyszerübb esetben is az anyának kell válalni minden felelõsséget. A világban ezt sokan vállalják.
Jelszavam: Otthon szülés kórházban,
de
"virágozzék száz virág".
Vida dr. a kútvölgyiben dolgozik.
2002.02.09 02:09
Én most olvastam a születés újjászületését. Itt megszólal olyan anyuka is, aki két császármetszés után ismét otthon akart szülni. (Császármetszés lett ez is.) Ilon, Magányos, nem felelõtlenség ez- nem is anya részérõl, õt még megértem- de Ági részérõl- ilyen esetet elvállalni? Nektek nem volt császármetszésetek, de tisztában vagytok vele, hogy ha azt nem Stark-Cohen módszerrel végzik akkor 8 (!!!) varrat lesz az anyában (méh, izom, zsír, bõr, bõnye, hashártya) Tényleg nem értem- miért vállal ilyen eseteket? Miért nem lehet bizonyos anyukákkal családokkal megértetni, hogy alkalmatlanok az otthonszülésre bármennyire is szeretnék? Miért nem tud Ági nemet mondani? Hisz ezzel is csak olajat önt a tûzre- és saját szakmai tudását aknázza alá mások szemében?
Másik kérdésfeltevésemnek sem fogtok örülni. Mindenestre gondolkodjatok el rajta. Sok vád érte az otthonszülést választókat hogy fanatizált(in: Csákány doki) üldöztetéses (azt hiszem in: Fülöp doki- de ezt nem tudom biztosra- ezért elnézést ha nem), agymosott (in: egy ismrõsöm) társaság. Ezek talán túlzó jelzõk, de valóságalapja lehet. Megmagyarázom. Azt hiszem- és ezt Fülöp doki már kifogásolta, hogy nem megfelelõ a felkészités Érden. Ezt nem tudom- nem vettem részt ilyenen. De. Olvastam az otthonszülés maroknyi irodalmát, olvaslak benneteket, és nem tetszik, hogy az otthonszülést úgy állitják (állitjátok) be, mint a legjobb, legtökéletesebb és egyedüli megoldást. Tudom tiltakoztok, de gondoljatok bele. Nekem nem tetszik az- noha irigylem az otthonszülõ nõket- hogy milyen értékrendet vallanak. Az sem tetszik ahogy ezt közvetitik a külvilág felé. Mindig azt hangoztatjátok mindneki szüljön ott ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát- de mikor véleményt nyilvánitotok akkor eltûnik ez a magasztos eszme. Nem tetszik hogy a születés mûvészete is ezt akarja az emberekbe szugerálni hogy csak otthon,és a kórház milyen rossz, és az anyukák is cak rossz élményekrõl számolnak be. Speciel én üdvözitõnek találtam, hogy végre az oldalatokon megjelent egy olyan levél is mely csodás kórházi szülésrõl számol be. Nem tetszik az, hogy irányitottnak, nem spontánnak találjátok a kórházi szüléseket.Azt irjátok általános a fekve szülés, etc.etc. pedig nálatok mindne úgy történik ahogy ti akarjátok. De, kérdem én, nem láttok abban valami rejtett irányitottságot, hogy ti (szinte) mindannyian négykézláb szültök, hogy nincs rajtatok ruha- úgy érzem, hogy ti is valahol látensen irányitottak vagytok- hiszen azokat a sémákat követitek amit az otthonszülés könyvek leirnak, a tanfolyamon elhangzanak etc.etc.Szerintem- és ezzel egyetértek Fülöp dokival- a nem megfelelõ felkészités okolható azzal, hogy ti szinte kivétel nélkül negativan élitek meg az esetleges kórházba kerülést. Nem mondom hogy kórházban kell szülni. Sok általatok felhozott váddal, kifogással egyetértek. De ott van szegény Sz. Regina, aki ugye nagy vihart kavart azzal hogy kórházba került, és hogy elégedetlen volt GÁ-ékkal. Õ pl. miért tudta elfogadni azt, hogy ennek a szülésnek kórházban a helye? És különben is, nem hiszem el, hogy 1600 emberbõl õ volt az egyedüli, aki mégis csalódott az otthonszülésben/Ágiban? Nekem pl. nem tetszett az sem hogy már több helyen, könyvben (születés újjászületése) és szakdolgozatban (d. ildikó) is olvastam ezt a kijelentést hogy "szuperlativuszokban beszélnek róla" ld- GÁ. Ez bennem olyan visszatetszést kelt. Például meggyõzõdésem hogy az az igény sem belülrõl fakad (sokszor) hogy a nagyobb gyermek jelen legyen a vajúdáskor, szüléskor. Ez is egy norma az otthonszülésesek között- mert hiszen mikor Penny Armstrong leirja hogy hogy szült egy nõ, akinek kététves fia ott aludt a sarokban,hát akkor élek a gyanúperrel hogy ezt követendõ messzebb megyek"elvárt" mintának tekintitek. Valami olyasmit gondolok, amit Békési Bea is megfogalmazott vagyis: "amikor természetes szülésrõl beszélünk, akkor ez a nõkben - a saját csoportomban visszahallottam- úgy képzõdik le azonnal, hogy aha, tehát igy kell szülni."Vagy például ez a túlzó orvos, kórház egészségügy undor. Ok, elhiszem, elfogadom miért akarsz otthon szülni. De azt nem értem meg, hogy ennek szellemében pl. miért utasitotok vissza egészségügyi beavatkozások elvégzését a gyermekeiteken? Nem akarok általánositani, hiszen nem állitom hogy mind az 1600 anya igy tesz, de én is imerek olyat, aki nem engedte a kötelezõ oltást beadatni a gyerekének, mondván a természet rendej, hogy a gyerek immunrendszere mindenféle orvosi beavatkozás nélkül (védõoltás) megbirkózzon a betegségekkel. És akkor én megkérdeztem hogy azelõtt is ilyen elveket vallottatok? Mire azt mondták hogy alapjában véve nem, de a szülésre való felkészülés során tudatositottéák bennük hogy mi az ártalmas, és felesleges. Ez pedig már valahol egy kicsit agymosás nem?
Húh elég összeszedetlen, csk úgy jött, de már nem irom át. Kérlek, válaszoljatok egy õszinte érdeklõdõ feltevéseire.
Köszönöm:
Marica
Másik kérdésfeltevésemnek sem fogtok örülni. Mindenestre gondolkodjatok el rajta. Sok vád érte az otthonszülést választókat hogy fanatizált(in: Csákány doki) üldöztetéses (azt hiszem in: Fülöp doki- de ezt nem tudom biztosra- ezért elnézést ha nem), agymosott (in: egy ismrõsöm) társaság. Ezek talán túlzó jelzõk, de valóságalapja lehet. Megmagyarázom. Azt hiszem- és ezt Fülöp doki már kifogásolta, hogy nem megfelelõ a felkészités Érden. Ezt nem tudom- nem vettem részt ilyenen. De. Olvastam az otthonszülés maroknyi irodalmát, olvaslak benneteket, és nem tetszik, hogy az otthonszülést úgy állitják (állitjátok) be, mint a legjobb, legtökéletesebb és egyedüli megoldást. Tudom tiltakoztok, de gondoljatok bele. Nekem nem tetszik az- noha irigylem az otthonszülõ nõket- hogy milyen értékrendet vallanak. Az sem tetszik ahogy ezt közvetitik a külvilág felé. Mindig azt hangoztatjátok mindneki szüljön ott ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát- de mikor véleményt nyilvánitotok akkor eltûnik ez a magasztos eszme. Nem tetszik hogy a születés mûvészete is ezt akarja az emberekbe szugerálni hogy csak otthon,és a kórház milyen rossz, és az anyukák is cak rossz élményekrõl számolnak be. Speciel én üdvözitõnek találtam, hogy végre az oldalatokon megjelent egy olyan levél is mely csodás kórházi szülésrõl számol be. Nem tetszik az, hogy irányitottnak, nem spontánnak találjátok a kórházi szüléseket.Azt irjátok általános a fekve szülés, etc.etc. pedig nálatok mindne úgy történik ahogy ti akarjátok. De, kérdem én, nem láttok abban valami rejtett irányitottságot, hogy ti (szinte) mindannyian négykézláb szültök, hogy nincs rajtatok ruha- úgy érzem, hogy ti is valahol látensen irányitottak vagytok- hiszen azokat a sémákat követitek amit az otthonszülés könyvek leirnak, a tanfolyamon elhangzanak etc.etc.Szerintem- és ezzel egyetértek Fülöp dokival- a nem megfelelõ felkészités okolható azzal, hogy ti szinte kivétel nélkül negativan élitek meg az esetleges kórházba kerülést. Nem mondom hogy kórházban kell szülni. Sok általatok felhozott váddal, kifogással egyetértek. De ott van szegény Sz. Regina, aki ugye nagy vihart kavart azzal hogy kórházba került, és hogy elégedetlen volt GÁ-ékkal. Õ pl. miért tudta elfogadni azt, hogy ennek a szülésnek kórházban a helye? És különben is, nem hiszem el, hogy 1600 emberbõl õ volt az egyedüli, aki mégis csalódott az otthonszülésben/Ágiban? Nekem pl. nem tetszett az sem hogy már több helyen, könyvben (születés újjászületése) és szakdolgozatban (d. ildikó) is olvastam ezt a kijelentést hogy "szuperlativuszokban beszélnek róla" ld- GÁ. Ez bennem olyan visszatetszést kelt. Például meggyõzõdésem hogy az az igény sem belülrõl fakad (sokszor) hogy a nagyobb gyermek jelen legyen a vajúdáskor, szüléskor. Ez is egy norma az otthonszülésesek között- mert hiszen mikor Penny Armstrong leirja hogy hogy szült egy nõ, akinek kététves fia ott aludt a sarokban,hát akkor élek a gyanúperrel hogy ezt követendõ messzebb megyek"elvárt" mintának tekintitek. Valami olyasmit gondolok, amit Békési Bea is megfogalmazott vagyis: "amikor természetes szülésrõl beszélünk, akkor ez a nõkben - a saját csoportomban visszahallottam- úgy képzõdik le azonnal, hogy aha, tehát igy kell szülni."Vagy például ez a túlzó orvos, kórház egészségügy undor. Ok, elhiszem, elfogadom miért akarsz otthon szülni. De azt nem értem meg, hogy ennek szellemében pl. miért utasitotok vissza egészségügyi beavatkozások elvégzését a gyermekeiteken? Nem akarok általánositani, hiszen nem állitom hogy mind az 1600 anya igy tesz, de én is imerek olyat, aki nem engedte a kötelezõ oltást beadatni a gyerekének, mondván a természet rendej, hogy a gyerek immunrendszere mindenféle orvosi beavatkozás nélkül (védõoltás) megbirkózzon a betegségekkel. És akkor én megkérdeztem hogy azelõtt is ilyen elveket vallottatok? Mire azt mondták hogy alapjában véve nem, de a szülésre való felkészülés során tudatositottéák bennük hogy mi az ártalmas, és felesleges. Ez pedig már valahol egy kicsit agymosás nem?
Húh elég összeszedetlen, csk úgy jött, de már nem irom át. Kérlek, válaszoljatok egy õszinte érdeklõdõ feltevéseire.
Köszönöm:
Marica
2002.02.09 02:37
Ne haragudjatok, de folytatom. Nekem tulajdonképpen ezzel a közvélemény befolyásolásábval van bajom. Úgy látom, hogy tudtosan akarjáka nõk igényeit kialakitani. Itt van pl. a szoptatás. Tökéletesen egyetértek minden elõnyével. De. Teletömjük az anyák fejét ezzel is. Ma az ajó anya- mindenféle szempontból aki sokáig szoptat. Ranschburg Jenõ is azt mondja: "az anyatej borzasztóan fontos dolog, és nagyon óvatosan azt mondanám nehéz azt elhinni azt ha egy anyának biológiai értelemben nincs teje." kérdem én- akkor mi van azokkal a nõkkel akiknek pl. nincsenek tejmirigyei? "A jó anya-gyerke kapcsolatban van az anyának teje és ez oda-vissza igaz. Tehát azért jó egy anya-gyerek kapcsolat, mert van tej, vagy azért van tej ,mert jó az anya gyerek kapcsolat" Mit mondjak erre? Ma divat minél tovább szoptatni. Nemcsak divat- érdem is. GÁ pl. 4 évig szotatta 2 kisebb gyermekét- tehát tandemszoptatást csinált- vagyis a terhesség alatt szoptatta a gyermekét, majd a születés után mind a kettõt egyszerre. De egyébként is divat ma átlag 2 éves koráig szoptatni. Én azt gondolom indnki szoptasson addig, amig neki és a babaájának jó. És ne az döntsön hogy mi az elvárt, henm mi a jó nekik. A kismama magazin már szinte összecsapatja a szoptatókat, tápszerezõket. Itt ugyanazt ahibát látom mint az otthonszülsé és kórházi szülés támában. Miért nem fogadjuk el mindenki saját döntését, miért kell ebbõl vitát nyitni? Ha valaki tápszert ad a babának miért vonjuk kétségbe anyaságát, szoptatási hajlandóságát? Miért nem fogadjuk el, hogy van akinek tényleg nincs teje? Miért kisebb értékû az, aki nem úgy tesz, ahogy azt az aktuális eszme megkivánja? Vanak nõk akik szoptatnak idegen, nyilvános helyen. Nekik ez jó. De miért rossz az, aki ezt nem teszi meg? miért akarjuk ráerõszakolni a nekünk jó dolgokat. Ilyen az otthonszülésnél a gátmetszés, vagy a beöntés kérdése is. Gá maga is azt vallja, a kitolást hátráltathatja a belek teltsége. Miért nem lehet elfogadni azt, hogy vannak nõk akik igenis kérnek beöntést? ettõl enki nem lehet csodálatos szülséi élménye? vagy az már nem is igazi szülsé mert beleavatkoztunk a természet rendjébe? De itt van a császármetszés kérdése is. Miért alacsonabbrendû valki ha császármetszéssel szül? Én úgy tudom ezt a beravatkozás a NÕ KÉRÉSEÉRE SEHOL SEM VÉGZIK EL AUTOMATIKUSAN. Persze ezt Csákány doki tudná megmondani. Azt mondja Ranschburg- nem jûó az epidurál, mert nem küzd meg sem az anya, sem a baba. Miért nem lehet elfogadni hogy egy nõnek igy a jó? Valószinûleg nem rábeszélik, õ maga akar fájdalommentesen szülni. Erre Farkas Éva megkérdezi: "Mi történik a császármetszésnél, amikor sem az anya, sem a baba nem küzd?" Szerintem felháboritó ez a kérdésfeltevés. Mintha az az anya, aki mondjuk vajúdik x órát, de objektiv okok miatt császármetszésre kényszerül, nem akarna megküzdeni??
Könyörgöm, akkor csak
azotthon született babák, anyukák a tökéletes szülõk, gyerekek? Miért akarunk mindent csak feketében, meg fehérben látni? Miért nem létezhet sötétszürke vagy világosszürke árnyalat???
Haj, nehéz kérdések ezek. Ugye?
Marica
Könyörgöm, akkor csak
azotthon született babák, anyukák a tökéletes szülõk, gyerekek? Miért akarunk mindent csak feketében, meg fehérben látni? Miért nem létezhet sötétszürke vagy világosszürke árnyalat???
Haj, nehéz kérdések ezek. Ugye?
Marica
2002.02.09 02:49
És még valami, az a bizonyos élet elsõ 5 perce ugyebár, ami alapkõ lehet az anya-gyerek kapcsolatban. Mi van a császármetszésesekkel, akik olyan helyen szülnek ahol nem kapják meg a babát rögtön? Ki sem alakul az anya-gyerek közti mély kötõdés? Hülyeség. Békési Bea mondta hogy az élet elsõ 5 percét követi még igen sok 5 perc. Nagy igazság.
Most már eltûntem:
a hõbörgõ dekadens Marica
Most már eltûntem:
a hõbörgõ dekadens Marica
2002.02.09 12:41
Kedves Marica,
megpróbálok mindenre válaszolni, már amire tudok, (direkt kinyomtattam a leveleidet), a tiedhez hasonló hangnemben, mert érzésem szerint valóban érdekel a válasz. Elõrebocsájtom, hogy magamból indulok ki, ez az én véleményem, ebbõl általánosítani nem lehet, illetve értelmetlen. Ebbe a hibába az otthonszülõk is, így én is, beleesnek, hogy homogén csoprtnak tekintjük "magunkat" (látod, ismét), pedig GEA, vagy Ilon írta, hogy leginkább csak az a közös bennünk, hogy a szülésnek ezt a módját választottuk.
Császár után. Erre rögtön nem tudok válaszolni, mert nekem nem volt. Császár után én valószínûleg nem akartam volna otthon szülni, de nem tudhatom. Egy barátnõmnek az elsõ babája császár lett, most ambuláns hüvelyit szeretne a Tétényiben, hát nem lelkesek. Valószínû én is ezt választottam volna. GÁ nevében nem beszélhetek, hogy mikor mire mond nem-et, azt õ tudná megmondani. Ha írsz neki a honlapra, válaszolni fog.
Az, hogy Neked nem tetszik az értékrendem, ez ma már szerencsére nem zavar. Viszont mindenki, ismétlem mindenki, a saját értékrendjét tartja, per definició, a "leghelyesebbnek" (persze a felvilágosultabbak képesek az értékrenden alakítani, ha kell), és ha kérdezik róla, így nyilatkozik. ÉN igenis úgy érzem, hogy a kórházi szülések nagy része irányított (utalnék Ilon feb. 1, 23.12-es hozzászólására) valamilyen formában. A gyermekágy meg még annál is inkább, mert a kórházban rendnek kell lenni, és ezt meg is értem, még ha nem is tetszik.
A rejtett irányíttatottságról. A felvetés érdekes, leírom saját példámat. Az elsõ babám azért született négykézláb, mert nagyon gyorsan jött, Ágit túl késõn hívtam, és ezzel a jógából ismert pozícióval "lassítottuk" a kitolást. Mikor megérkezett, már nemigen volt idõ filózni...
A hálóingemet azért vettem le, mert folyton a nyakamba csúszott. A második babával kádban vajódtam, meztelenül, majd a kitoláshoz nem volt kedvem kiszállni, csak megfordultam, noha Ági javasolta a guggoló pozíciót. A harmadikat NEM akartam négykézláb szülni, mert LÁTNI akartam, ahogy kibújik. (Ha gondolod, olvasd el a "magányos vajúdásomat" a www.szules.hu -n) Az agyam goggolva akart szülni, a testem viszont "a Föld felé görnyedve, azt átkarolva, kérve a Föld támasztó erejét". A ruháimat, ahogy múlt az idõ, egyesével vettem le, lentrõl felfelé, amikor érintésük elviselhetetlenné vált. Mivel egyedül voltam, nem kellett senki elõtt szemérmesnek lennem...
És NAGYON örültem annak, hogy a pici születésénél a két nagyobb oviban volt, mert nem õket nem akartam volna magam körül tudni, hanem a rájuk vigyázó személyt (anyukámat, vagy barátnõt). Egy dúla barátnõm második szülésénél jelen volt az akkor kétéves nagy, a harmadik és negyedik szülésénél viszont direkt nem. Tehát ez sem általánosítható.
Igen, én negatívan éltem volna meg a kórházat, mert szeretem, ha egyenrangú félként kezelnek. Természetes, hogy szakmailag "ki vagyok szolgáltatva" az orvosnak és a személyzetnek, de nem törvényszerû, hogy emberileg is ki legyek. Tudom, hogy nagyon sok helyen, nagyon sok orvos, szülésznõ, nõvér fantasztikusan bánik a betegekkel, de engem elõzõ tapasztalatok óvatossá tettek a bizalom terén. Már azt is írtam itt korábban, hogy negem a gyermekágyas idõszak érintett volna rosszabbul: nem is igazán az AMIT, hanem AHOGY és AMIKOR a babával csinálnak.
Nem csak Regina csalódott Ágiban, igazad van. A többiek nem beszélnek, pedig jó lenne, Ági tanulhatna belõle.
Ez a szuperlativusz-dolog nagyon érdekes. Nem tudom, kitõl származik, attól-e, akitõl hallottam, de õszerinte arról van szó, hogy ezek a nõk (pl. én) "beleszerelmesednek" a saját szülésükbe, és ezt az érzelmet Ágira vetítik. Lehet. De ez baj? Rosszabb ez, mint az unokatestvérem esete, aki a szörnyû bánásmód miatt nem szült soha második gyereket?
Orvosundor. Én is ismerek olyanokat, akik nem adatják be az oltásokat. Az enyéim speciel megkapják, mert nincs kedvem és pénzem küzdeni a rendszerrel, viszont ahol bele lehet szólnom (pl. ezek idõzítése), ott megteszem, a legjobb belátásom és a gyerekorvosunk véleménye alapján.
Nem a tanfolyam hatására lettünk vegetáriánusok (már azok voltunk), nem azért tértünk át homeopátiára (hanem mert megelégeltük, hogy milyen gyakran kaptak a "nagyok" viszonylag erõs gyógyszereket), nem a tanfolyam alakította ki a nevelési elveinket, az ÉRTÉKRENDÜNKET. Hanem beleilleszkedett abba. Természetesen tanított újat is,mint ahogy más téren is sok újat tanultam, ami aztán megváltoztatta pl. azt, hogy mit kap a 9 hónapos lányom enni és mit nem (amit a fiúk anno ettek, és semmi bajuk nincs, mégsem...)
Szoptatás. Mindig szégyellem magam, amikor ítélkezésen kapom magam. De még mindig tisztességesebb szerintem a tápszer mellett dönteni és vállalni ezt a döntést (pl. amerikai ismerõsünk 2 hónap után visszament dolgozni, papa maradt otthon a cumisüveggel), mint kényelembõl azt hazudni (magunknak), hogy nincs tejünk, és nem is próbálkozni tovább. Az anyaság milyenségét a szoptatás hiánya szerintem kevésbé befolyásolja, mint az õszinteség hiánya. (Ne érts félre, nem azt mondom, hogy minden tápszeres nõ hazug.:-))))
Ki nem fogadja el, hogy vannak nõk, akik kérnek beöntést? Hát kapjanak, különben a kaki miatti félelmüktõl nem lesz háborítatlan a szülésük! De nekem miért legyen kötelezõ?
Úgy tudom, hogy sajnos végeznek kérésre császárt, nem sok helyen. Csákány doki, javítson ki.
Az epidurálhoz nem értek. Azt viszont hallottam, hogy megnõ a nõ altestének és a babának a testhõmérséklete, így több "lázas" baba születik, akik erre antibiotikumot kapnak.
Hát szüljön fájdalommentesen egy nõ, ha így akar. Anyám kétszer szült így, igaz egyszer sem kérdezték meg, hogy így akarja-e...
Hû, fáradok. Elsõ 5 perc. Számomra ez azt jelenti, hogy hagyjuk a babát szusszanni, megpihenni. Megértetjük vele, hogy jó helyen van, megérte a küzdelem. Jönnek még kellemetlenségek, kell majd sírni, DE NEM MOST. Ez bizony megfoghatatlan, nem kvantifikálható, csak akkor jelent Neked valamit, ha hiszel benne. Ha fejjel lefelé lógatják, leszívják, zsinórját elvágják, lecsutakolják, megmérik, bepelenkázzák, felöltöztetik, akkor is imádni fogod, és õ is téged. De késõbb, mikor egy (kisebb) baleset éri, elõbb megnyugtatod, csak aztán látsz hozzá a sebhez, nem?
Most ennyi. A világot szép színesben látom. Többnyire.
Magányos
megpróbálok mindenre válaszolni, már amire tudok, (direkt kinyomtattam a leveleidet), a tiedhez hasonló hangnemben, mert érzésem szerint valóban érdekel a válasz. Elõrebocsájtom, hogy magamból indulok ki, ez az én véleményem, ebbõl általánosítani nem lehet, illetve értelmetlen. Ebbe a hibába az otthonszülõk is, így én is, beleesnek, hogy homogén csoprtnak tekintjük "magunkat" (látod, ismét), pedig GEA, vagy Ilon írta, hogy leginkább csak az a közös bennünk, hogy a szülésnek ezt a módját választottuk.
Császár után. Erre rögtön nem tudok válaszolni, mert nekem nem volt. Császár után én valószínûleg nem akartam volna otthon szülni, de nem tudhatom. Egy barátnõmnek az elsõ babája császár lett, most ambuláns hüvelyit szeretne a Tétényiben, hát nem lelkesek. Valószínû én is ezt választottam volna. GÁ nevében nem beszélhetek, hogy mikor mire mond nem-et, azt õ tudná megmondani. Ha írsz neki a honlapra, válaszolni fog.
Az, hogy Neked nem tetszik az értékrendem, ez ma már szerencsére nem zavar. Viszont mindenki, ismétlem mindenki, a saját értékrendjét tartja, per definició, a "leghelyesebbnek" (persze a felvilágosultabbak képesek az értékrenden alakítani, ha kell), és ha kérdezik róla, így nyilatkozik. ÉN igenis úgy érzem, hogy a kórházi szülések nagy része irányított (utalnék Ilon feb. 1, 23.12-es hozzászólására) valamilyen formában. A gyermekágy meg még annál is inkább, mert a kórházban rendnek kell lenni, és ezt meg is értem, még ha nem is tetszik.
A rejtett irányíttatottságról. A felvetés érdekes, leírom saját példámat. Az elsõ babám azért született négykézláb, mert nagyon gyorsan jött, Ágit túl késõn hívtam, és ezzel a jógából ismert pozícióval "lassítottuk" a kitolást. Mikor megérkezett, már nemigen volt idõ filózni...
A hálóingemet azért vettem le, mert folyton a nyakamba csúszott. A második babával kádban vajódtam, meztelenül, majd a kitoláshoz nem volt kedvem kiszállni, csak megfordultam, noha Ági javasolta a guggoló pozíciót. A harmadikat NEM akartam négykézláb szülni, mert LÁTNI akartam, ahogy kibújik. (Ha gondolod, olvasd el a "magányos vajúdásomat" a www.szules.hu -n) Az agyam goggolva akart szülni, a testem viszont "a Föld felé görnyedve, azt átkarolva, kérve a Föld támasztó erejét". A ruháimat, ahogy múlt az idõ, egyesével vettem le, lentrõl felfelé, amikor érintésük elviselhetetlenné vált. Mivel egyedül voltam, nem kellett senki elõtt szemérmesnek lennem... És NAGYON örültem annak, hogy a pici születésénél a két nagyobb oviban volt, mert nem õket nem akartam volna magam körül tudni, hanem a rájuk vigyázó személyt (anyukámat, vagy barátnõt). Egy dúla barátnõm második szülésénél jelen volt az akkor kétéves nagy, a harmadik és negyedik szülésénél viszont direkt nem. Tehát ez sem általánosítható.
Igen, én negatívan éltem volna meg a kórházat, mert szeretem, ha egyenrangú félként kezelnek. Természetes, hogy szakmailag "ki vagyok szolgáltatva" az orvosnak és a személyzetnek, de nem törvényszerû, hogy emberileg is ki legyek. Tudom, hogy nagyon sok helyen, nagyon sok orvos, szülésznõ, nõvér fantasztikusan bánik a betegekkel, de engem elõzõ tapasztalatok óvatossá tettek a bizalom terén. Már azt is írtam itt korábban, hogy negem a gyermekágyas idõszak érintett volna rosszabbul: nem is igazán az AMIT, hanem AHOGY és AMIKOR a babával csinálnak.
Nem csak Regina csalódott Ágiban, igazad van. A többiek nem beszélnek, pedig jó lenne, Ági tanulhatna belõle.
Ez a szuperlativusz-dolog nagyon érdekes. Nem tudom, kitõl származik, attól-e, akitõl hallottam, de õszerinte arról van szó, hogy ezek a nõk (pl. én) "beleszerelmesednek" a saját szülésükbe, és ezt az érzelmet Ágira vetítik. Lehet. De ez baj? Rosszabb ez, mint az unokatestvérem esete, aki a szörnyû bánásmód miatt nem szült soha második gyereket?
Orvosundor. Én is ismerek olyanokat, akik nem adatják be az oltásokat. Az enyéim speciel megkapják, mert nincs kedvem és pénzem küzdeni a rendszerrel, viszont ahol bele lehet szólnom (pl. ezek idõzítése), ott megteszem, a legjobb belátásom és a gyerekorvosunk véleménye alapján.
Nem a tanfolyam hatására lettünk vegetáriánusok (már azok voltunk), nem azért tértünk át homeopátiára (hanem mert megelégeltük, hogy milyen gyakran kaptak a "nagyok" viszonylag erõs gyógyszereket), nem a tanfolyam alakította ki a nevelési elveinket, az ÉRTÉKRENDÜNKET. Hanem beleilleszkedett abba. Természetesen tanított újat is,mint ahogy más téren is sok újat tanultam, ami aztán megváltoztatta pl. azt, hogy mit kap a 9 hónapos lányom enni és mit nem (amit a fiúk anno ettek, és semmi bajuk nincs, mégsem...)
Szoptatás. Mindig szégyellem magam, amikor ítélkezésen kapom magam. De még mindig tisztességesebb szerintem a tápszer mellett dönteni és vállalni ezt a döntést (pl. amerikai ismerõsünk 2 hónap után visszament dolgozni, papa maradt otthon a cumisüveggel), mint kényelembõl azt hazudni (magunknak), hogy nincs tejünk, és nem is próbálkozni tovább. Az anyaság milyenségét a szoptatás hiánya szerintem kevésbé befolyásolja, mint az õszinteség hiánya. (Ne érts félre, nem azt mondom, hogy minden tápszeres nõ hazug.:-))))
Ki nem fogadja el, hogy vannak nõk, akik kérnek beöntést? Hát kapjanak, különben a kaki miatti félelmüktõl nem lesz háborítatlan a szülésük! De nekem miért legyen kötelezõ?
Úgy tudom, hogy sajnos végeznek kérésre császárt, nem sok helyen. Csákány doki, javítson ki.
Az epidurálhoz nem értek. Azt viszont hallottam, hogy megnõ a nõ altestének és a babának a testhõmérséklete, így több "lázas" baba születik, akik erre antibiotikumot kapnak.
Hát szüljön fájdalommentesen egy nõ, ha így akar. Anyám kétszer szült így, igaz egyszer sem kérdezték meg, hogy így akarja-e...
Hû, fáradok. Elsõ 5 perc. Számomra ez azt jelenti, hogy hagyjuk a babát szusszanni, megpihenni. Megértetjük vele, hogy jó helyen van, megérte a küzdelem. Jönnek még kellemetlenségek, kell majd sírni, DE NEM MOST. Ez bizony megfoghatatlan, nem kvantifikálható, csak akkor jelent Neked valamit, ha hiszel benne. Ha fejjel lefelé lógatják, leszívják, zsinórját elvágják, lecsutakolják, megmérik, bepelenkázzák, felöltöztetik, akkor is imádni fogod, és õ is téged. De késõbb, mikor egy (kisebb) baleset éri, elõbb megnyugtatod, csak aztán látsz hozzá a sebhez, nem?
Most ennyi. A világot szép színesben látom. Többnyire.
Magányos
2002.02.09 15:41
Magányos,
Nem hozzám szólt a kérdés, de: Farkas Éva: A születés újjászületése Marfa-Mediterrán Kiadó, Bp. 1999.
Azokat a kórházakat veszi sorra, ahol a legtöbb "emberséges" reformot vezették be az utóbbi idõben. Persze az otthonszülést is bõven tárgyalja. Vannak benne az orvosok részérõl elejtett félmondatok, amiken érdemes elgondolkodni.
Marica,
Nem terveztem többet írni ebbe a topicba, de néhány dologra mégis szeretnék válaszolni.
A "fanatizáltak társasága" témával kezdeném.
Magányossal egyetértésben én sem gondolom, hogy egységes, és fõleg nem egységesen fanatizált társaságról lenne szó. Ezt valószínûleg azok állítják, akik csak nagyon kevés otthon szülést választó párt ismernek. Nagyon téves elképzelés, hogy ez egy "new age"-es szekta, akik pontokba szedhetõen egységes véleményen vannak bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Én részt vettem érdi felkészítésen, és egyáltalán nem egy birkanyájjal találkoztam, hanem nagyon is különbözõ emberekkel.
Ami összeköti õket, hogy õk ki akarnak tartani a szüléssel, gyermekneveléssel kapcsolatos elképzeléseik, elveik mellett, és nem kényszerülnek kompromisszumokat kötni, mint a kórházban szülõ nõk. Mert azt mindenki elismeri, hogy kórházban szülni nem kivánságmûsor a legkevésbé sem, még ha bizonyos kórházak már el is fogadják, hogy a szülõ nõnek is lehetnek kérései.
Más. Tegyünk különbséget aközött, hogy valaki tervezetten kórházban szül vagy otthonszülés után kórházba kerül. Szerintem a sok elmesélt történet után evidens, hogy a kórházi körülmények kicsit mások a két esetben. Elég ha csak az én történetemet vesszük alapul. Én nem kórházellenes vagyok, csak háborítatlan szülés párti. Az elsõ szülésem során otthonszülésbõl kerültem kórházba, ahol kifejezetten megbüntettek (hiába akarja Fülöp doki elbagatelizálni) azért, mert otthon terveztem megszülni a gyermekem. Hamarosan ismét szülni fogok, de ezúttal kórházban. Fogadott orvosom van, aki (jó sok pénzért) hajlandó emberien bánni velem, és partnerként kezelni a szülés megtervezésében. (A pénzt itt zárójelben írom, mert nem ezen van a hangsúly. Lehet hogy van olyan orvos is, aki ezt tb-n belül is megteszi, tõlük elnézést kérek, de én még nem találkoztam, és nem is hallottam ilyenrõl.) Így valószínûleg kevés kompromisszummal van esélyem egy majdnem háborítatlan szülésre. Ez majd elválik.
Regina esetében, ha jól emlékszem, más volt a helyzet. Õ az otthonszülés elõtt fogadott kórházi dokit is, és amikor kellett, hozzá mentek be a kórházba. Ott már várták õket, és kedvesen fogadták. Így õ a szülésnek ezt a szakaszát élte meg pozitívan.
(Egyébként GÁ neki adott válaszában is megfogalmazta, hogy jó lenne, ha az otthonszülést vezetõ dokik között is lehetne választani, és nem õ lenne egyedül, így mindenki tudna választani. Ezzel nagyon egyetértek.)
Nekem fõleg az fáj, hogy míg Regina, akivel közel ugyanaz történt mint velem és csalódott az otthonszülésben: "szegény Regina", engem viszont, aki az orvosi magatartásban csalódtam többen "hisztériásnak" tituláltak, aki dacból nem mûködött közre.
De ne szóljon ez csak rólam...
Az oltási kérdéssel kapcsolatban. Az a társaság, akik a kötelezõ védõoltásokat nem adatják be a gyerekeiknek, nem azonos az otthonszülésben résztvevõkkel!!! Az én családomban többen nem adatták be az oltásokat, és kórházban szültek, míg én "félig" otthon szültem, és a fiam minden oltást megkapott. Az érdi tanfolyamon az egyik szülõ vetette fel a témát a Dr Büki féle elõadáson, és Gyuri elmondta a véleményét ezzel kapcsolatban. Mint köztudott õ látja el az otthon született gyerekeket, és õ kifejezetten oltáspártni!! Inkább rábeszél, mint le, de tiszteletben tartja az anya kérését, és nem kezd el üvöltözni vele, mint ahogy néhány körzeti doki tenné. (Õt ismerve, ez elég vicces lenne!)
A szoptatással kapcsolatban. Az érdi születésházat ne azonosítsuk a LLL tevékenységével, még ha õk tartanak is elõadást a felkészítõ héten. Szerintem a LLL tevékenysége fantasztikus, és rendkívül nagy szükség van a munkájukra, fõleg mert egyáltalán nem elmondható, hogy Magyarországon "divat" lenne sokáig szoptatni, még ha errõl sokat is olvastál mostanában! Sajnos a nõk többsége még mindig nem szoptat elég sokáig (és nem a kétéves álomlimitet értem ezalatt, hanem a min. hat hónapos kort!), és sokan a védõnõ, gyerekorvos tanácsára hagyják abba. Azt hiszik, hogy "nincs elég tejük". Ez tényleg elõfordulhat, de csak elenyészõ százalékban. Az otthon szülõk között is ismerek véletlenül egyet, akinek tényleg szervi okok miatt nincs elég. Azt gondolom a Kismama féle lapok okkal csainálnak reklámot a szoptatásnak, mindamellett, hogy gyakorlati tanácsokkal is ellátják a kismamákat. Ha te ezt személyes sértésnek veszed, és esetleg úgy látod, hogy ezzel sértik a tápszerezõ mamákat, akkor - ne haragudj, de - egyszerüen buta vagy. (Hogy GÁ mennyi ideig szoptatta a gyermekeit, az meg, ne is haragudj, a magánügye.)
A császármetszéssel kapcsolatban. Lehet, hogy külön kérésre nem végzik el, de szerintem, sokszor indokolatlanul, a "biztonság kedvéért" igen. Nem hiszem el, hogy a nõk 20-30%-a nem képes hüvelyi úton szülni. Beöntéssel vagy anélül.
Remélem nem találtad ellenségesnek a válaszomat.
Mia
Nem hozzám szólt a kérdés, de: Farkas Éva: A születés újjászületése Marfa-Mediterrán Kiadó, Bp. 1999.
Azokat a kórházakat veszi sorra, ahol a legtöbb "emberséges" reformot vezették be az utóbbi idõben. Persze az otthonszülést is bõven tárgyalja. Vannak benne az orvosok részérõl elejtett félmondatok, amiken érdemes elgondolkodni.
Marica,
Nem terveztem többet írni ebbe a topicba, de néhány dologra mégis szeretnék válaszolni.
A "fanatizáltak társasága" témával kezdeném.
Magányossal egyetértésben én sem gondolom, hogy egységes, és fõleg nem egységesen fanatizált társaságról lenne szó. Ezt valószínûleg azok állítják, akik csak nagyon kevés otthon szülést választó párt ismernek. Nagyon téves elképzelés, hogy ez egy "new age"-es szekta, akik pontokba szedhetõen egységes véleményen vannak bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Én részt vettem érdi felkészítésen, és egyáltalán nem egy birkanyájjal találkoztam, hanem nagyon is különbözõ emberekkel.
Ami összeköti õket, hogy õk ki akarnak tartani a szüléssel, gyermekneveléssel kapcsolatos elképzeléseik, elveik mellett, és nem kényszerülnek kompromisszumokat kötni, mint a kórházban szülõ nõk. Mert azt mindenki elismeri, hogy kórházban szülni nem kivánságmûsor a legkevésbé sem, még ha bizonyos kórházak már el is fogadják, hogy a szülõ nõnek is lehetnek kérései.
Más. Tegyünk különbséget aközött, hogy valaki tervezetten kórházban szül vagy otthonszülés után kórházba kerül. Szerintem a sok elmesélt történet után evidens, hogy a kórházi körülmények kicsit mások a két esetben. Elég ha csak az én történetemet vesszük alapul. Én nem kórházellenes vagyok, csak háborítatlan szülés párti. Az elsõ szülésem során otthonszülésbõl kerültem kórházba, ahol kifejezetten megbüntettek (hiába akarja Fülöp doki elbagatelizálni) azért, mert otthon terveztem megszülni a gyermekem. Hamarosan ismét szülni fogok, de ezúttal kórházban. Fogadott orvosom van, aki (jó sok pénzért) hajlandó emberien bánni velem, és partnerként kezelni a szülés megtervezésében. (A pénzt itt zárójelben írom, mert nem ezen van a hangsúly. Lehet hogy van olyan orvos is, aki ezt tb-n belül is megteszi, tõlük elnézést kérek, de én még nem találkoztam, és nem is hallottam ilyenrõl.) Így valószínûleg kevés kompromisszummal van esélyem egy majdnem háborítatlan szülésre. Ez majd elválik.
Regina esetében, ha jól emlékszem, más volt a helyzet. Õ az otthonszülés elõtt fogadott kórházi dokit is, és amikor kellett, hozzá mentek be a kórházba. Ott már várták õket, és kedvesen fogadták. Így õ a szülésnek ezt a szakaszát élte meg pozitívan.
(Egyébként GÁ neki adott válaszában is megfogalmazta, hogy jó lenne, ha az otthonszülést vezetõ dokik között is lehetne választani, és nem õ lenne egyedül, így mindenki tudna választani. Ezzel nagyon egyetértek.)
Nekem fõleg az fáj, hogy míg Regina, akivel közel ugyanaz történt mint velem és csalódott az otthonszülésben: "szegény Regina", engem viszont, aki az orvosi magatartásban csalódtam többen "hisztériásnak" tituláltak, aki dacból nem mûködött közre.
De ne szóljon ez csak rólam...
Az oltási kérdéssel kapcsolatban. Az a társaság, akik a kötelezõ védõoltásokat nem adatják be a gyerekeiknek, nem azonos az otthonszülésben résztvevõkkel!!! Az én családomban többen nem adatták be az oltásokat, és kórházban szültek, míg én "félig" otthon szültem, és a fiam minden oltást megkapott. Az érdi tanfolyamon az egyik szülõ vetette fel a témát a Dr Büki féle elõadáson, és Gyuri elmondta a véleményét ezzel kapcsolatban. Mint köztudott õ látja el az otthon született gyerekeket, és õ kifejezetten oltáspártni!! Inkább rábeszél, mint le, de tiszteletben tartja az anya kérését, és nem kezd el üvöltözni vele, mint ahogy néhány körzeti doki tenné. (Õt ismerve, ez elég vicces lenne!)
A szoptatással kapcsolatban. Az érdi születésházat ne azonosítsuk a LLL tevékenységével, még ha õk tartanak is elõadást a felkészítõ héten. Szerintem a LLL tevékenysége fantasztikus, és rendkívül nagy szükség van a munkájukra, fõleg mert egyáltalán nem elmondható, hogy Magyarországon "divat" lenne sokáig szoptatni, még ha errõl sokat is olvastál mostanában! Sajnos a nõk többsége még mindig nem szoptat elég sokáig (és nem a kétéves álomlimitet értem ezalatt, hanem a min. hat hónapos kort!), és sokan a védõnõ, gyerekorvos tanácsára hagyják abba. Azt hiszik, hogy "nincs elég tejük". Ez tényleg elõfordulhat, de csak elenyészõ százalékban. Az otthon szülõk között is ismerek véletlenül egyet, akinek tényleg szervi okok miatt nincs elég. Azt gondolom a Kismama féle lapok okkal csainálnak reklámot a szoptatásnak, mindamellett, hogy gyakorlati tanácsokkal is ellátják a kismamákat. Ha te ezt személyes sértésnek veszed, és esetleg úgy látod, hogy ezzel sértik a tápszerezõ mamákat, akkor - ne haragudj, de - egyszerüen buta vagy. (Hogy GÁ mennyi ideig szoptatta a gyermekeit, az meg, ne is haragudj, a magánügye.)
A császármetszéssel kapcsolatban. Lehet, hogy külön kérésre nem végzik el, de szerintem, sokszor indokolatlanul, a "biztonság kedvéért" igen. Nem hiszem el, hogy a nõk 20-30%-a nem képes hüvelyi úton szülni. Beöntéssel vagy anélül.
Remélem nem találtad ellenségesnek a válaszomat.
Mia
2002.02.10 20:18
Kaptam néhány megszólítást+magánvélemény az elhangzottakkal kapcsolatban, a teljesség igény nélkül, hiszen szeptember óta már sokat beszéltem. Egyébként javaslom, hogy az "újak" olvassák az archivumot is, mert sok idézet arra hajaz. Tipikus példa:
GEA írta nekem, hogy õt meggyõzõdésért (otthonszülés) üldözik.
- A Cohen féle császármetszés elõnye egyedül az, hogy rövidebb ideig tart, illetve az ezzek kapcsolatos elõnyök: kisebb vérveszteség pl. Valóban kevesebb fonalat használunk (másik elõny: olcsóbb). DE az ismételt császármetszésnél a hegszétválás veszélye nem kisebb mint más technikáknál. 6 éve csak ezt csinálom, sajnos volt benne részem.
- Az Eü.törvény 92/CLIV, elvileg valóban lehetõvé teszi a császármetszést a nõ kérésére. A szakma álláspontja az, hogy mindent meg tenni annak érdekében, hogy a mûtétet indokolatlanul kérõ asszony lebeszéljük. Érdekes! Az ok ugyanaz, mint az otthon szülésnél: a hüvelyi szülés biztonságosabb! Sajnos nem mindenki teszi magáévá ezekete a javaslatokat, éppúgy mint a többit sem......
- Az epidurál nem okoz lázat, ez tévedés. Nem az egyetlen. Hazánkban a szülések 7%-a megy EDA-ban. Tapaszatlatom szerint ott hallják a szülõ nõk a "rossz híreket" ahol nem tudják csinálni.....
- Mia! Meglepetéssel olvasom, hogy második gyerekét (sok pénzért) kórházban akarja szülni. ??? Az elsõ végül is hüvelyi úton ment, a második, a staisztikák szerint lényegesen könnyebb..... Mi az ok? Õszintén érdekel. Mint, ahogy a véleménymet is õszintén írtam, bántani biztosan nem akartam.
GEA írta nekem, hogy õt meggyõzõdésért (otthonszülés) üldözik.
- A Cohen féle császármetszés elõnye egyedül az, hogy rövidebb ideig tart, illetve az ezzek kapcsolatos elõnyök: kisebb vérveszteség pl. Valóban kevesebb fonalat használunk (másik elõny: olcsóbb). DE az ismételt császármetszésnél a hegszétválás veszélye nem kisebb mint más technikáknál. 6 éve csak ezt csinálom, sajnos volt benne részem.
- Az Eü.törvény 92/CLIV, elvileg valóban lehetõvé teszi a császármetszést a nõ kérésére. A szakma álláspontja az, hogy mindent meg tenni annak érdekében, hogy a mûtétet indokolatlanul kérõ asszony lebeszéljük. Érdekes! Az ok ugyanaz, mint az otthon szülésnél: a hüvelyi szülés biztonságosabb! Sajnos nem mindenki teszi magáévá ezekete a javaslatokat, éppúgy mint a többit sem......
- Az epidurál nem okoz lázat, ez tévedés. Nem az egyetlen. Hazánkban a szülések 7%-a megy EDA-ban. Tapaszatlatom szerint ott hallják a szülõ nõk a "rossz híreket" ahol nem tudják csinálni.....
- Mia! Meglepetéssel olvasom, hogy második gyerekét (sok pénzért) kórházban akarja szülni. ??? Az elsõ végül is hüvelyi úton ment, a második, a staisztikák szerint lényegesen könnyebb..... Mi az ok? Õszintén érdekel. Mint, ahogy a véleménymet is õszintén írtam, bántani biztosan nem akartam.
2002.02.11 09:53
Dr. Csákányi,
Az ok nagyon egyszerû. Rettegek attól, hogy ami velem történt, újra megtörténhet: újra kórházba kell mennem, és annak kitennem magam ill. a babámat, hogy az orvostársadalom az otthonszülés iránt érzett frusztrációját rajtam élje ki. (Elnézést az erõs szavakért, de nem tudok mást mondani.) Inkább magam választom ki, hogy ki legyen jelen a szülésemnél.
Persze a második szülésnél több esélyem lenne arra, hogy minden rendben megy, de egy nagyon pici százaléknyi esély az eset megismétlõdésére engem már eléggé elriaszt. Lelkileg eléggé megtörtem ahhoz, hogy harcolni tudjak, és a házasságomat sem tenném ki újra egy ilyen megpróbáltatásnak. Szerencsére a férjem mindennek tanuja volt, így nem kell magyaráznom neki, min mentem keresztül.
Még az a lehetõség is felmerült, hogy külföldre megyünk szülni, de ez végül egzisztenciális okok miatt nem lehetséges.
Mia
Az ok nagyon egyszerû. Rettegek attól, hogy ami velem történt, újra megtörténhet: újra kórházba kell mennem, és annak kitennem magam ill. a babámat, hogy az orvostársadalom az otthonszülés iránt érzett frusztrációját rajtam élje ki. (Elnézést az erõs szavakért, de nem tudok mást mondani.) Inkább magam választom ki, hogy ki legyen jelen a szülésemnél.
Persze a második szülésnél több esélyem lenne arra, hogy minden rendben megy, de egy nagyon pici százaléknyi esély az eset megismétlõdésére engem már eléggé elriaszt. Lelkileg eléggé megtörtem ahhoz, hogy harcolni tudjak, és a házasságomat sem tenném ki újra egy ilyen megpróbáltatásnak. Szerencsére a férjem mindennek tanuja volt, így nem kell magyaráznom neki, min mentem keresztül.
Még az a lehetõség is felmerült, hogy külföldre megyünk szülni, de ez végül egzisztenciális okok miatt nem lehetséges.
Mia
2002.02.19 08:56
Újra felfüggesztették Geréb Ágnest egy 1995-ös (!) eset kapcsán, amikor otthonszülés után nem tökéletes lepényleválás miatt a nyíregyházi kórházba szállított egy kismamát.
Az újabb féléves felfüggesztés kapcsán sajtótájékoztató lesz a Kicsi@Világ teázóban, február 22-én, pénteken, de. 11-kor.
Beszél és kérdésekre válaszol többek között az ügy elsõ számú fõszereplõje, a beszállított kismama.
Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!
Az újabb féléves felfüggesztés kapcsán sajtótájékoztató lesz a Kicsi@Világ teázóban, február 22-én, pénteken, de. 11-kor.
Beszél és kérdésekre válaszol többek között az ügy elsõ számú fõszereplõje, a beszállított kismama.
Minden érdeklõdõt szeretettel várunk!
2002.02.20 00:17
Kedves Mia!
Amit neked akartam írni - bátorításul, remélem nem értesz félre - az a következõ:
Az egyik ismerõsöm (szokásos formulám ) az elsõ babáját kórházban szülte, a másodikat otthon kezdte, de a kitolási szak környékén kórház lett belõle. (Nem mondták meg, hogy hogyan is indult a dolog, ez gondolom a Te eseted leírása után már érthetõ, hogy miért.) Valahogy úgy fejezte ki, hogy "láttam, hogy itt akárhogy is, de kiszedik belõlem a gyereket." Kinyomták belõle, a szokásos módszerrel.
A harmadik és negyedik babáját otthon szülte. Csak ennyit tudok, meg azt, hogy négy gyönyörû, tündéri gyermeke van!
Nagyon sok jót kívánok Neked, és remélem leírod majd pozitív élményeidet nekünk!
Ilon
Amit neked akartam írni - bátorításul, remélem nem értesz félre - az a következõ:
Az egyik ismerõsöm (szokásos formulám
) az elsõ babáját kórházban szülte, a másodikat otthon kezdte, de a kitolási szak környékén kórház lett belõle. (Nem mondták meg, hogy hogyan is indult a dolog, ez gondolom a Te eseted leírása után már érthetõ, hogy miért.) Valahogy úgy fejezte ki, hogy "láttam, hogy itt akárhogy is, de kiszedik belõlem a gyereket." Kinyomták belõle, a szokásos módszerrel. A harmadik és negyedik babáját otthon szülte. Csak ennyit tudok, meg azt, hogy négy gyönyörû, tündéri gyermeke van!
Nagyon sok jót kívánok Neked, és remélem leírod majd pozitív élményeidet nekünk!
Ilon
2002.02.20 07:51
Kedves Ilon! MI az, hogy a szokasos modszerrel? Tudod, az ilyen kisse demamgog hozzaszolasokkal teszed nehany ember szamara kifejezetten ellenszenvesse az egyebkent joindulatu torekveseiteket. Szerinted azokbol az anyakbol, akik korhazban szultek kinyomjak a gyereket??? A szokasos modszerrel...
egy meggondolatlan, felelotlen, gyermekellenes, begyoposodott korhazban szulo
egy meggondolatlan, felelotlen, gyermekellenes, begyoposodott korhazban szulo
2002.02.20 18:25
Kedves "egy meggondolatlan, felelotlen, gyermekellenes, begyoposodott korhazban szulo"!
Talán Te is tudod, hogy Magyarországon még a reformelveirõl ismert kórházban is a világ legtermészetesebb dolgaként alkalmazzák idõnként (mint szokásos módszert) a hasba könyöklést, azaz hogy a gyereket így "segítenek" kinyomni...
CADves
Talán Te is tudod, hogy Magyarországon még a reformelveirõl ismert kórházban is a világ legtermészetesebb dolgaként alkalmazzák idõnként (mint szokásos módszert) a hasba könyöklést, azaz hogy a gyereket így "segítenek" kinyomni...
CADves
2002.02.20 19:46
Üdv mindenkinek.
Mai penzumom a következõ:
1. Duló Ildikó szakdolgozatában 26 otthonszült/szülni akaró édesanyát kérdezett meg, hogy választ kaphasson arra a kérdésre: kik azok akik otthon szülnek- milyen cél vezérli õket. (A szakdolgozat megtalálható a www.szules.hu oldalon.) Vizsgálata alapján megállapitotta hogy a mintául vett csoport 73 %-a hivõnek vallta magát.Általánositva elmondható hogy a megkérdezett anyák mindegyike szükséges rossznak, bizonyos helyzetekben elfogadható tartja, de õk maguk ilyet nem tennének. A Születésház munkatársai is vallják: akinek már volt abortusza, aaz esetek nagy részében nem lesz képes háboritatlanul világrahozni gyermekét. Mivel gondolom e nézeteket jelentõsen befolyásolja a vallásosság, laikus, ÉS NEM BÁNTÓ kérdésem a következõ lenne:
-Mennyire egyeztethetõ össze az a tény hogy egy vallásos, a gyermeki élet szentségét tisztelõ nõ (sarkitva) de mégis nagyobb veszélyt vállalva (kockáztatva gyermeke életét)az otthonszülést választja. Kérlek mielõtt felhördülnétek, és a sztereotip kliséket felsorolnátok (otthon érzi magát biztonságban, nem veszélyesebb a kórházi szülésnél (sõt) etc.etc) probáljatok meg nekem reális választ adni. Hangsúlyozom: nem a bántani akarás, vagy a másik oldal hiveként kérdezem ezt, hanem pusztán kiváncsiságból.
2. Geréb Ágnest mint tudjuk, ahogy letelt az elõzõ eltiltása ismét újabb eltiltással sujtották- egy 1995-ös nyiregyházi eset kapcsán. Szintén laikus kérdésfeltevésem:
mivel egyértelmû, hogy az újabb eltiltás azt a célt szolgálja, hogy GÁ-t munkája végzésében megakadályozzák- nem lenne egyszerûbb megtiltania (tv-i keretek közt) az otthonszülést? Vagy ezt nem teheti, mert kötik az egyéb jogszabályok (alkotmány, eügyi tv, etc.etc.), és csak ezen az egy módon tudják megakadályozni a tevékenységét? Elõre látható- amennyiben az újabb félév leteleik nagy valószinûséggel újabb eltiltás fog következni. Kérdem én- fõleg az N.K.irányaelvetit magukénak vallókat:ez a helyes megoldás, vagy egyszerûen csak eddig terjed a lehetõségük? Mibõl gondolják, gondolja a Kamara azt, hogy az eltiltással megakadályozzák az otthonszüléseket. Tudtommal otthonszülések most is történnek. Nem ártanak mégjobban azzal, ha az otthonszülést választókat, és az õket elhatározásuk megvalósitásában segitõket belekényszeritik egy még hazugabb, még nagyobb veszélyeket rejtõ magatartásmódba? Mert az ugye a K. sem gondolja hogy az eltiltás hatására egyetlen anya sem szült otthon? Igy azonban a K. saját maga termeli ki a "fanatikus" nõket- akik ha mégis kórházi ellátásra szorulnak X órai vajúdást nem bavallva, tervezett otthonszülési kisérletüket eltitkolva talán többet árthatnak a babájuknak. Vagy egy nõgyógyászt nem lehet becsapni? Rájön hogy ez nem 1 órai hanem mondjuk 25 órai vajúdást követõ állapot?
Miért jó ez a Kamarának? Nem lenne jobb ha ily módon õk sem veszélyeztetnék az anyukákat, babákat azzal, hogy ilyemire kényszeritik õket? Gondoljunk csak a tiltott abortuszokra. Hiába tiltották mégis csinálták- és sokkal nagyobb rizikóval, szövõdménnyel mintha biztonságos körülmények között de engedélyezve végezhették volna? Hazugságra kényszerül mindenki- és ez nem jó.
Mai penzumom a következõ:
1. Duló Ildikó szakdolgozatában 26 otthonszült/szülni akaró édesanyát kérdezett meg, hogy választ kaphasson arra a kérdésre: kik azok akik otthon szülnek- milyen cél vezérli õket. (A szakdolgozat megtalálható a www.szules.hu oldalon.) Vizsgálata alapján megállapitotta hogy a mintául vett csoport 73 %-a hivõnek vallta magát.Általánositva elmondható hogy a megkérdezett anyák mindegyike szükséges rossznak, bizonyos helyzetekben elfogadható tartja, de õk maguk ilyet nem tennének. A Születésház munkatársai is vallják: akinek már volt abortusza, aaz esetek nagy részében nem lesz képes háboritatlanul világrahozni gyermekét. Mivel gondolom e nézeteket jelentõsen befolyásolja a vallásosság, laikus, ÉS NEM BÁNTÓ kérdésem a következõ lenne:
-Mennyire egyeztethetõ össze az a tény hogy egy vallásos, a gyermeki élet szentségét tisztelõ nõ (sarkitva) de mégis nagyobb veszélyt vállalva (kockáztatva gyermeke életét)az otthonszülést választja. Kérlek mielõtt felhördülnétek, és a sztereotip kliséket felsorolnátok (otthon érzi magát biztonságban, nem veszélyesebb a kórházi szülésnél (sõt) etc.etc) probáljatok meg nekem reális választ adni. Hangsúlyozom: nem a bántani akarás, vagy a másik oldal hiveként kérdezem ezt, hanem pusztán kiváncsiságból.
2. Geréb Ágnest mint tudjuk, ahogy letelt az elõzõ eltiltása ismét újabb eltiltással sujtották- egy 1995-ös nyiregyházi eset kapcsán. Szintén laikus kérdésfeltevésem:
mivel egyértelmû, hogy az újabb eltiltás azt a célt szolgálja, hogy GÁ-t munkája végzésében megakadályozzák- nem lenne egyszerûbb megtiltania (tv-i keretek közt) az otthonszülést? Vagy ezt nem teheti, mert kötik az egyéb jogszabályok (alkotmány, eügyi tv, etc.etc.), és csak ezen az egy módon tudják megakadályozni a tevékenységét? Elõre látható- amennyiben az újabb félév leteleik nagy valószinûséggel újabb eltiltás fog következni. Kérdem én- fõleg az N.K.irányaelvetit magukénak vallókat:ez a helyes megoldás, vagy egyszerûen csak eddig terjed a lehetõségük? Mibõl gondolják, gondolja a Kamara azt, hogy az eltiltással megakadályozzák az otthonszüléseket. Tudtommal otthonszülések most is történnek. Nem ártanak mégjobban azzal, ha az otthonszülést választókat, és az õket elhatározásuk megvalósitásában segitõket belekényszeritik egy még hazugabb, még nagyobb veszélyeket rejtõ magatartásmódba? Mert az ugye a K. sem gondolja hogy az eltiltás hatására egyetlen anya sem szült otthon? Igy azonban a K. saját maga termeli ki a "fanatikus" nõket- akik ha mégis kórházi ellátásra szorulnak X órai vajúdást nem bavallva, tervezett otthonszülési kisérletüket eltitkolva talán többet árthatnak a babájuknak. Vagy egy nõgyógyászt nem lehet becsapni? Rájön hogy ez nem 1 órai hanem mondjuk 25 órai vajúdást követõ állapot?
Miért jó ez a Kamarának? Nem lenne jobb ha ily módon õk sem veszélyeztetnék az anyukákat, babákat azzal, hogy ilyemire kényszeritik õket? Gondoljunk csak a tiltott abortuszokra. Hiába tiltották mégis csinálták- és sokkal nagyobb rizikóval, szövõdménnyel mintha biztonságos körülmények között de engedélyezve végezhették volna? Hazugságra kényszerül mindenki- és ez nem jó.
2002.02.20 21:04
Marica, a 2. pontod nagyon tetszik de persze valaszolni nem tudok ra, sot nagyon kivancsi lennek a Kamara valaszara, persze ez remenytelen.
Az 1. ponthoz a velemenyem hogy van aki a korhazi szulest gondolja veszelyesebbnek.... Ha igy probalod nezni akkor mar meg is van a valasz a kerdesedre. Az otthonszulok nem hosok, eppen ellenkezoje. Sokuk a korhazbol menekul... Az ott tapasztaltak miatt dontenek az otthon mellett.
Az 1. ponthoz a velemenyem hogy van aki a korhazi szulest gondolja veszelyesebbnek.... Ha igy probalod nezni akkor mar meg is van a valasz a kerdesedre. Az otthonszulok nem hosok, eppen ellenkezoje. Sokuk a korhazbol menekul... Az ott tapasztaltak miatt dontenek az otthon mellett.
2002.02.20 22:14
Kedves Marica!
Ezt a kérdésdömpinget mintha rám szabták volna
1. Aki 26 esetbõl von le szociometriai következtetéseket annak a munkája szra sem érdemes. Különösen ha ebbõl az általa is szerénynek minõsített esetszámból lépten-nyomon százalékot számol. Ennyit a munka szakmai értékérõl.
1. A Születésház munkatársai is vallják: akinek már volt abortusza, aaz esetek nagy részében nem lesz képes háboritatlanul világrahozni gyermekét." Azt hiszem ezt hívják elfogultságnak vagy másképpen prekoncepciónak. Érdekes, hogy ezt a vizsgálatot Svájcban is elvégezték és ez a kérdés (vallásosság, abortus) fel sem merült.) Nem hiszem, hogy az otthonszülés és a vallásosság között bármilyen összefüggés lenne. Ez válasz a NEM BÁNTÓ kérdésre is egy ateista és az otthon szülést lényegében ellenzõ szakembertõl".
3. Geréb Á. Nyíregyházi esetét a saját leírásából (www.szules.hu) és az ottani kollégák, valamint a sajtó minden irányból ellentétesen hangzó adataiból ismerem. Ha G.Á: írását elemzem, akkor is az a véleményem, hogy nyilvánvalóan jelentõs szülés utáni vérzés volt az ok, ami miatt G.Á. kórház mellett döntött. Különben miért döntött volna így? Ha nem volt oka, biztosan nem viszi kórházba a betegét. A többi az ismert történet a kórházi fogadtatásról stb. NEM ezért nem szabad engedni G.Á.-t otthoni szülést vezetni, szakmailag ugyanis helyesen járt el: kórházba vitte az odavaló esetet, hanem azért, mert törvénytelen az eljárása. Ezt korábban már többször megírtam. Véleményem szerint a Kamara (nem a Kollégium, a Kamara tiltotta el) korábban nem járt el helyesen, nem fél évre kellett volna eltiltani G.Á.-t, hanem mindaddig, míg az otthonszülés legálissá nem lesz.
4. Egy végsõ megjegyzés. Az otthoni szülés ügyének legtöbbet azok ártanak, akik törvénytelenül járnak el, valamint azok, akik, mint ezt fentebb egy névtelen (is) igen pontosan megfogalmazta, hibás szakmai képzeteket vallanak és (talán érthetõ, de nem egyetérthetõ módon) türelmetlenségükben demagóggá válnak.
5. Érdekes, hogy egy ellenzõnek egy ellenzõ válaszol, és így. De hát legalább mi legyünk realisták.
Ui. Nagyon zavar a sok "Névtelen". Legalább egy azonosító jó lenne, ha már névvel nem válalják, így ugyanis csakegy arctalan névtelen sokaságnak lehet válaszolni.
Ezt a kérdésdömpinget mintha rám szabták volna
1. Aki 26 esetbõl von le szociometriai következtetéseket annak a munkája szra sem érdemes. Különösen ha ebbõl az általa is szerénynek minõsített esetszámból lépten-nyomon százalékot számol. Ennyit a munka szakmai értékérõl.
1. A Születésház munkatársai is vallják: akinek már volt abortusza, aaz esetek nagy részében nem lesz képes háboritatlanul világrahozni gyermekét." Azt hiszem ezt hívják elfogultságnak vagy másképpen prekoncepciónak. Érdekes, hogy ezt a vizsgálatot Svájcban is elvégezték és ez a kérdés (vallásosság, abortus) fel sem merült.) Nem hiszem, hogy az otthonszülés és a vallásosság között bármilyen összefüggés lenne. Ez válasz a NEM BÁNTÓ kérdésre is egy ateista és az otthon szülést lényegében ellenzõ szakembertõl".
3. Geréb Á. Nyíregyházi esetét a saját leírásából (www.szules.hu) és az ottani kollégák, valamint a sajtó minden irányból ellentétesen hangzó adataiból ismerem. Ha G.Á: írását elemzem, akkor is az a véleményem, hogy nyilvánvalóan jelentõs szülés utáni vérzés volt az ok, ami miatt G.Á. kórház mellett döntött. Különben miért döntött volna így? Ha nem volt oka, biztosan nem viszi kórházba a betegét. A többi az ismert történet a kórházi fogadtatásról stb. NEM ezért nem szabad engedni G.Á.-t otthoni szülést vezetni, szakmailag ugyanis helyesen járt el: kórházba vitte az odavaló esetet, hanem azért, mert törvénytelen az eljárása. Ezt korábban már többször megírtam. Véleményem szerint a Kamara (nem a Kollégium, a Kamara tiltotta el) korábban nem járt el helyesen, nem fél évre kellett volna eltiltani G.Á.-t, hanem mindaddig, míg az otthonszülés legálissá nem lesz.
4. Egy végsõ megjegyzés. Az otthoni szülés ügyének legtöbbet azok ártanak, akik törvénytelenül járnak el, valamint azok, akik, mint ezt fentebb egy névtelen (is) igen pontosan megfogalmazta, hibás szakmai képzeteket vallanak és (talán érthetõ, de nem egyetérthetõ módon) türelmetlenségükben demagóggá válnak.
5. Érdekes, hogy egy ellenzõnek egy ellenzõ válaszol, és így. De hát legalább mi legyünk realisták.
Ui. Nagyon zavar a sok "Névtelen". Legalább egy azonosító jó lenne, ha már névvel nem válalják, így ugyanis csakegy arctalan névtelen sokaságnak lehet válaszolni.
2002.02.21 00:00
Üdv,
számomra érdekes dilemma ez a felfüggesztõsdi is. Azt látom hogy koholt(?)(ld. Csákány doki ucsusz hozzászólása) indokok alapján, vagy inkább mondjam azt, mondvacsinált, kiragadott eseteken alapuló értékitélettel indokolja a K. a felfüggesztést. (Számomra ez azt sugallja- tehetetlenségében nem tud mást csinálni a K.) De. Ha annyira kekeckedünk, akkor pl. hol vannak ilyenkor az ominózus esetek? Pl. a kislány aki klinikai halál állapotába került. Számomra hangsúlyozom LAIKUS számára itt már több kutakodnivalót talál(hat)nék. Pl. érthetelen elõttem miként kerülhet egy baba "édesanyja karjaiban észrevétlenül a klinikai halál állapotába". Idézet: fentebb emlitett D. Ildikótól. Azt irja GÁ: "Beszélgettünk, fényképeztünk, egy óra múlva levált a lepény, aztán el akartam vágni a köldökzsinórt. Felhajtottam a takarót, és megdöbbenve láttuk, hogy a kislány meghalt." Mindezek után a leirás alapján úgy gondolom GÁ szakmailag mindent megtett ami megtehetõ (újraélesztett, Cerny riadó stb.) Sommázza: " De hogy vajon mennyire károsodott az ismeretlen ideig tartó oxigénhiányos állapot miatt (nem tudjuk pontosan mennyi ideig volt halott, csak azt tudjuk hogy nagyon hosszú idõ lehetett...)" Kérdésem: ismétlem megint laikus kérdésem:
Hogyan nem lehet észrevenni, hogy egy csecsemõ a klinikai halál állapotába kerül? GÁ beszélgetett, fényképezett, talán papirokat töltött ki, talán hagyta hogy ezek az intim pillanatok csak az új családé legyenek. És az anya? Vagy a szülésnél résztvevõ szenélyek? Hiszen legalább még 2 ember jelen volt: H.K +K.T. a fotós. Az anya mit csinált? Korai anya-magzat kötõdést alakaitott ki a takaróval letakart újszülöttjével? Mi az hogy felhajtottuk a takarót? Mit csinált a gyerek a takaró alatt? Ne haragudjatok, ez talán nem mentes az indulatoktól, de komolyan értetlenül állok a dolog elõtt. Itt nem került a mama a mellre? Vagy nem babusgatták a szülés után? Gondolom nem fektették a mózesba, meg az anya sem zuhanyzott, hiszen a zsinór még nem volt elvágva. Hát akkor?????
No szóval, a fentebb leirtak csak azt vetik fel bennem: ha már függeszteni kell akkor miért szakmailag indokolt eljárást kérdõjelezünk meg (ld. Csákány d.), és miért hagyjuk szó nélkül a fenti esetet? Ami nem tudom a szakma szemszögébõl indokoltnak látszik-e. (Csákány és Fülöp dr?)
Csákány dr-tól- aki ugye felvállalja a K. állásfoglalását (vagy inkább magáévá teszi) kérdezem: mi errõl a véleménye? Mikor megérlelõdik egy felfüggesztés a K-ban, akkor zajlik errõl vita? Pl. most gondolom nemcsak Cs. doki, hanem mások is indokolatlannak találhatták- nem a felfüggesztést, hanem a felfüggesztés indokát- errõl mi a K. többi tagjának a véleménye? Megszavazzák az eltiltást ilyenkor egyöntetûen? Igaz-e- csak mint magánember kérdem- helyesbitek: (finomitok) elképzelhetõ-e, hogy e döntés nem egyöntetû véleménynyilvánitás? Igaz-e hogy számtalan szakmabéli orvos támogatná az otthonszülést, de a K. állásfoglalása miatt ezt nem teheti meg? Mi van a destruktiv elemekkel? Ld. Bálint doki a'la Tétényi- aki ugye ismerten videóra vett egy általa levezetett vizbenszülést? Ami ugye tilos. Õ hivatalosan- nem hivatalosan kapott e a kobakjára emiatt? Nem gondolja-e a szakma- függetlenül kinek van igaza és kinek nem- hogy GÁ mint szülésznõ- és nem mint "otthonszülésznõ" szakmai számonkérése-büntetése nem azonos a szakmai elõirásokat betartó ám olykor vétkezõ szülészekével szemben? Az is érdekel hogy az adott (elhunyt) kislány édesanyja indiott-e pert GÁ ellen? Egyáltalán anyák inditottak-e már pert ellene? Mi a véleményetek Gáti Júlia kérdésfeltevésérõl, miszerint: "rossz nyelvek szerint azért nincsenek ilyen perei, mert a páciensekkel elõzetesen olyan papirt irat alá, amelyben saját felelõsségükre vállalják az otthon szülést?".
Hát ezek megint komoly dolgok..
számomra érdekes dilemma ez a felfüggesztõsdi is. Azt látom hogy koholt(?)(ld. Csákány doki ucsusz hozzászólása) indokok alapján, vagy inkább mondjam azt, mondvacsinált, kiragadott eseteken alapuló értékitélettel indokolja a K. a felfüggesztést. (Számomra ez azt sugallja- tehetetlenségében nem tud mást csinálni a K.) De. Ha annyira kekeckedünk, akkor pl. hol vannak ilyenkor az ominózus esetek? Pl. a kislány aki klinikai halál állapotába került. Számomra hangsúlyozom LAIKUS számára itt már több kutakodnivalót talál(hat)nék. Pl. érthetelen elõttem miként kerülhet egy baba "édesanyja karjaiban észrevétlenül a klinikai halál állapotába". Idézet: fentebb emlitett D. Ildikótól. Azt irja GÁ: "Beszélgettünk, fényképeztünk, egy óra múlva levált a lepény, aztán el akartam vágni a köldökzsinórt. Felhajtottam a takarót, és megdöbbenve láttuk, hogy a kislány meghalt." Mindezek után a leirás alapján úgy gondolom GÁ szakmailag mindent megtett ami megtehetõ (újraélesztett, Cerny riadó stb.) Sommázza: " De hogy vajon mennyire károsodott az ismeretlen ideig tartó oxigénhiányos állapot miatt (nem tudjuk pontosan mennyi ideig volt halott, csak azt tudjuk hogy nagyon hosszú idõ lehetett...)" Kérdésem: ismétlem megint laikus kérdésem:
Hogyan nem lehet észrevenni, hogy egy csecsemõ a klinikai halál állapotába kerül? GÁ beszélgetett, fényképezett, talán papirokat töltött ki, talán hagyta hogy ezek az intim pillanatok csak az új családé legyenek. És az anya? Vagy a szülésnél résztvevõ szenélyek? Hiszen legalább még 2 ember jelen volt: H.K +K.T. a fotós. Az anya mit csinált? Korai anya-magzat kötõdést alakaitott ki a takaróval letakart újszülöttjével? Mi az hogy felhajtottuk a takarót? Mit csinált a gyerek a takaró alatt? Ne haragudjatok, ez talán nem mentes az indulatoktól, de komolyan értetlenül állok a dolog elõtt. Itt nem került a mama a mellre? Vagy nem babusgatták a szülés után? Gondolom nem fektették a mózesba, meg az anya sem zuhanyzott, hiszen a zsinór még nem volt elvágva. Hát akkor?????
No szóval, a fentebb leirtak csak azt vetik fel bennem: ha már függeszteni kell akkor miért szakmailag indokolt eljárást kérdõjelezünk meg (ld. Csákány d.), és miért hagyjuk szó nélkül a fenti esetet? Ami nem tudom a szakma szemszögébõl indokoltnak látszik-e. (Csákány és Fülöp dr?)
Csákány dr-tól- aki ugye felvállalja a K. állásfoglalását (vagy inkább magáévá teszi) kérdezem: mi errõl a véleménye? Mikor megérlelõdik egy felfüggesztés a K-ban, akkor zajlik errõl vita? Pl. most gondolom nemcsak Cs. doki, hanem mások is indokolatlannak találhatták- nem a felfüggesztést, hanem a felfüggesztés indokát- errõl mi a K. többi tagjának a véleménye? Megszavazzák az eltiltást ilyenkor egyöntetûen? Igaz-e- csak mint magánember kérdem- helyesbitek: (finomitok) elképzelhetõ-e, hogy e döntés nem egyöntetû véleménynyilvánitás? Igaz-e hogy számtalan szakmabéli orvos támogatná az otthonszülést, de a K. állásfoglalása miatt ezt nem teheti meg? Mi van a destruktiv elemekkel? Ld. Bálint doki a'la Tétényi- aki ugye ismerten videóra vett egy általa levezetett vizbenszülést? Ami ugye tilos. Õ hivatalosan- nem hivatalosan kapott e a kobakjára emiatt? Nem gondolja-e a szakma- függetlenül kinek van igaza és kinek nem- hogy GÁ mint szülésznõ- és nem mint "otthonszülésznõ" szakmai számonkérése-büntetése nem azonos a szakmai elõirásokat betartó ám olykor vétkezõ szülészekével szemben? Az is érdekel hogy az adott (elhunyt) kislány édesanyja indiott-e pert GÁ ellen? Egyáltalán anyák inditottak-e már pert ellene? Mi a véleményetek Gáti Júlia kérdésfeltevésérõl, miszerint: "rossz nyelvek szerint azért nincsenek ilyen perei, mert a páciensekkel elõzetesen olyan papirt irat alá, amelyben saját felelõsségükre vállalják az otthon szülést?".
Hát ezek megint komoly dolgok..
2002.02.21 10:44
Kedves Marica!
Kérdéseid jogosak, de ugy tudom, hogy az ominosus meghalt(azóta) kislány esete nem került a hivatalos nyilvánosság elé. Az anya nem perelt (tudtommal) és, bár a szules.hu-n olvasható nem tudok reflexiokról (rajtam kivül, mert én ugyanezeket a kérdéseket, feltettem már itt is)
Per-aláirás.
Semmilyen aláirás nem jelent felmentést. A törvény szerint az egészségkárosítás mindíg jogtalan, ebben nem lehet beleegyezni, itt az esetleges felmentést az ugynevezett elvárhatóság dönti el. Mivel a gondosság elvárható, ha gondatlanság történt az mindíg elmarasztalható.
sõt minõsített eset: "Foglalkozás körében gondatlanságból okozott emberölés" is lehetne a vád. Ezalól semmilyen elõzetes aláírás nem mentesíthet!
A Kamara (ez a K, ugy-e?) nem tehet mást, mint ami az õ hatáskörébe esik: etikai okból tilthat el valakit. Egyéb okokból csak a bíróság ......
Még valami. Mivel jelenleg még az otthon szülés is jogtalan, minden ebbõl fakadó károsodásért felelõségre vonható a jelenlévõ orvos/bába.
Kérdéseid jogosak, de ugy tudom, hogy az ominosus meghalt(azóta) kislány esete nem került a hivatalos nyilvánosság elé. Az anya nem perelt (tudtommal) és, bár a szules.hu-n olvasható nem tudok reflexiokról (rajtam kivül, mert én ugyanezeket a kérdéseket, feltettem már itt is)
Per-aláirás.
Semmilyen aláirás nem jelent felmentést. A törvény szerint az egészségkárosítás mindíg jogtalan, ebben nem lehet beleegyezni, itt az esetleges felmentést az ugynevezett elvárhatóság dönti el. Mivel a gondosság elvárható, ha gondatlanság történt az mindíg elmarasztalható.
sõt minõsített eset: "Foglalkozás körében gondatlanságból okozott emberölés" is lehetne a vád. Ezalól semmilyen elõzetes aláírás nem mentesíthet!
A Kamara (ez a K, ugy-e?) nem tehet mást, mint ami az õ hatáskörébe esik: etikai okból tilthat el valakit. Egyéb okokból csak a bíróság ......
Még valami. Mivel jelenleg még az otthon szülés is jogtalan, minden ebbõl fakadó károsodásért felelõségre vonható a jelenlévõ orvos/bába.
2002.02.21 15:32
Látom szépen feltámadt a topik 
Otthonszülõ nõkrõl: nem hinném, hogy van statisztikai méretekben összefüggés vallásosság és otthonszülés között. Miért lenne?
Abortusz: ezt már el tudom képzelni. Legmegdöbbentõbb élményem Noll Andrea honlapján az abortusz-versikék ezzel kapcsolatban. Elõbb olvastam-néztem meg a szülését a honlapon, utána ezeket... Nem bírtam elhinni, hogy ez is õ....
Ilyen összetettek vagyunk... Lehet, hogy sok abortuszon átesett nõ nem tud utána háborítatlanul szülni, nekem épp ellenkezõ példám van. Nagyon könnyû, gyors, háborítatlan szülés (kórházban) abortusz után. És ez a gyerek a legbékésebb, nyugodtabb, vidámabb a családban. Talán azon is múlik, hogy dolgozza fel az anya-apa a történteket. De ez már másik topik téma, inkább ott beszélgessünk róla.
Tudjátok, hogy lassan topikcímet válthatunk? Elmegy a Születésház a jelenlegi helyérõl...
Gyuri!
"etikai okból"? Ezt eddig nem tudtam. Lehet tudni arról, hogy pl. az utóbbi 10 évben hány szülészorvost függesztettek fel etikai okból?
Edóka
Otthonszülõ nõkrõl: nem hinném, hogy van statisztikai méretekben összefüggés vallásosság és otthonszülés között. Miért lenne?
Abortusz: ezt már el tudom képzelni. Legmegdöbbentõbb élményem Noll Andrea honlapján az abortusz-versikék ezzel kapcsolatban. Elõbb olvastam-néztem meg a szülését a honlapon, utána ezeket... Nem bírtam elhinni, hogy ez is õ....
Ilyen összetettek vagyunk... Lehet, hogy sok abortuszon átesett nõ nem tud utána háborítatlanul szülni, nekem épp ellenkezõ példám van. Nagyon könnyû, gyors, háborítatlan szülés (kórházban) abortusz után. És ez a gyerek a legbékésebb, nyugodtabb, vidámabb a családban. Talán azon is múlik, hogy dolgozza fel az anya-apa a történteket. De ez már másik topik téma, inkább ott beszélgessünk róla.
Tudjátok, hogy lassan topikcímet válthatunk? Elmegy a Születésház a jelenlegi helyérõl...
Gyuri!
"etikai okból"? Ezt eddig nem tudtam. Lehet tudni arról, hogy pl. az utóbbi 10 évben hány szülészorvost függesztettek fel etikai okból?
Edóka
2002.02.21 22:05
Mai kérdésem:
Elõzmény: elsõ gyermekemmel való várandósságom idején Csepelen éltem. A házban egy másik velem közel azonos terhességi korú nõ lakott 2 emelettel lentebb. Volt már egy nagyobb gyermeke. Mivel vele elég sokáig vajúdott, ezért eldöntötte hogy a lehetõ legkésõbb megy be a kórházba, elõrehaladott vajúdási állapotban. Kompetensnek érezte magát abban, hogy ezt a megfelelõ idõpontot maga állapitsa meg- mivel volt már egy szülése. A dolog olyan jól sikerült, hogy mikor a mentõk megérkeztek érte, és hordágyon elindultak vele a lifthez a kitolási szak gyakorlatilag a végéhez ért: a mentõsök gyorsan visszairamodtak a lakásba, de csak az elõszobáig jutottak, ott született meg a baba. Persze érdekes lenne megvitatni azt, hogy õ vajon mennyire veszélyeztette babáját a számomra felelõtlennek tartott viselkedésmódjával- de nem ez a kérdésem.
Hanem: tegyük fel hogy az anya rh öszzeférhetetlensége miatt AntiD injekcióra szorul. Õ miután bevitték a kórházba ingyenesen kaphatta volna meg? Mi a fekvõbetegellátás keretében- lényege? Ha esetleg lehetne ambulánsan szülni, és teszem azt az anya szülés után 12 órával eltávozik a kórházból, vagy esetleg a mai viszonyok között saját felleõsségre távozik-sziontén 12 óra múlva- õk megkaphatják téritésmentesen az injekciót?
Amennyiben lehetne ambulánsan szülni- mennyi idõ az, ami a szülés utáni hazaengedést lehetõvé tenni? Mi lenne a szülés utáni minimumidõ?
A szakma miért ellenzi az ambuláns szülést? (Tudom a gyerek ellátása miatt etc., de úgy tûnik az otthon született babák otthoni ellátása is mûködõképes dolog.)
Marica
Elõzmény: elsõ gyermekemmel való várandósságom idején Csepelen éltem. A házban egy másik velem közel azonos terhességi korú nõ lakott 2 emelettel lentebb. Volt már egy nagyobb gyermeke. Mivel vele elég sokáig vajúdott, ezért eldöntötte hogy a lehetõ legkésõbb megy be a kórházba, elõrehaladott vajúdási állapotban. Kompetensnek érezte magát abban, hogy ezt a megfelelõ idõpontot maga állapitsa meg- mivel volt már egy szülése. A dolog olyan jól sikerült, hogy mikor a mentõk megérkeztek érte, és hordágyon elindultak vele a lifthez a kitolási szak gyakorlatilag a végéhez ért: a mentõsök gyorsan visszairamodtak a lakásba, de csak az elõszobáig jutottak, ott született meg a baba. Persze érdekes lenne megvitatni azt, hogy õ vajon mennyire veszélyeztette babáját a számomra felelõtlennek tartott viselkedésmódjával- de nem ez a kérdésem.
Hanem: tegyük fel hogy az anya rh öszzeférhetetlensége miatt AntiD injekcióra szorul. Õ miután bevitték a kórházba ingyenesen kaphatta volna meg? Mi a fekvõbetegellátás keretében- lényege? Ha esetleg lehetne ambulánsan szülni, és teszem azt az anya szülés után 12 órával eltávozik a kórházból, vagy esetleg a mai viszonyok között saját felleõsségre távozik-sziontén 12 óra múlva- õk megkaphatják téritésmentesen az injekciót?
Amennyiben lehetne ambulánsan szülni- mennyi idõ az, ami a szülés utáni hazaengedést lehetõvé tenni? Mi lenne a szülés utáni minimumidõ?
A szakma miért ellenzi az ambuláns szülést? (Tudom a gyerek ellátása miatt etc., de úgy tûnik az otthon született babák otthoni ellátása is mûködõképes dolog.)
Marica
2002.02.21 23:44
Kedves PIldi!
Ha esetleg még 2 és fél hét utám is eljut hozzád a válaszom: nem tudok mást mondani, csak amit már elmondtam a talin is. Azt hiszem éppen Neked.
Az egyik ismerõsöm ( ) császárral szült, aztán 6 év múlva újra babát várt. A szülés ideje körül olyan helyen voltak (vidéken), ahonnan már nem tudtak kórházba jutni, hívtak mentõt, de azt mondták, orvost nem küldenek ki a szüléshez. Végül megszületett a baba, semmi baj nem történt. Pár évvel késõbb volt még egy hüvelyi szülése.
Számomra ez az egyik "ellenpélda", míg a másik az az eset, amit ebben a topikban írt le valaki, hogy hiába kiabált az anyuka szülés közben (kórházban), hogy ez nem úgy fáj neki, mint az elõzõ szülés, nem vették észre, hogy megrepedt a méhe - bizonyára nyomták vagy siettették valahogy...
De ha már itt tartunk, megosztom veled/tek azt az infóm is, hogy hogyan járt az a kismama, aki kis korkülönbséggel mindhárom babáját császárral szülte. Nem altatták, így feltûnt neki, hogy harmadszor kétszer annyi ideig tartott a mûtét, mint az elsõ két aékalommal. Kiderült, hogy - bár napokkal elõbb befektették a kórházba, nyilván megvizsgálták párszor - szét volt nyílva belül a nem-tudom-mije szinte csak a hasfal tartotta. (Korábban felsorolta valaki a 6 réteget.)
Egyszóval ez is összetett kérdés, és ha õszinte akarok lenni, nem tudom, én mit döntenék hasonló helyzetben! Azt azért fontosnak tartom, hogy többféle szempontból is meg lehessen közelíteni a kérdést a döntés elõtt. Épp ezért fontos nekem az elsõ eset, ezek után mindenki döntsön ahogy jónak látja, van aki a statisztikában bízik jobban, van, aki a pszichológiában. (Bocs, ez csak vicc volt.)
Ilon
Ha esetleg még 2 és fél hét utám is eljut hozzád a válaszom: nem tudok mást mondani, csak amit már elmondtam a talin is. Azt hiszem éppen Neked.
Az egyik ismerõsöm (
) császárral szült, aztán 6 év múlva újra babát várt. A szülés ideje körül olyan helyen voltak (vidéken), ahonnan már nem tudtak kórházba jutni, hívtak mentõt, de azt mondták, orvost nem küldenek ki a szüléshez. Végül megszületett a baba, semmi baj nem történt. Pár évvel késõbb volt még egy hüvelyi szülése. Számomra ez az egyik "ellenpélda", míg a másik az az eset, amit ebben a topikban írt le valaki, hogy hiába kiabált az anyuka szülés közben (kórházban), hogy ez nem úgy fáj neki, mint az elõzõ szülés, nem vették észre, hogy megrepedt a méhe - bizonyára nyomták vagy siettették valahogy...
De ha már itt tartunk, megosztom veled/tek azt az infóm is, hogy hogyan járt az a kismama, aki kis korkülönbséggel mindhárom babáját császárral szülte. Nem altatták, így feltûnt neki, hogy harmadszor kétszer annyi ideig tartott a mûtét, mint az elsõ két aékalommal. Kiderült, hogy - bár napokkal elõbb befektették a kórházba, nyilván megvizsgálták párszor - szét volt nyílva belül a nem-tudom-mije szinte csak a hasfal tartotta. (Korábban felsorolta valaki a 6 réteget.)
Egyszóval ez is összetett kérdés, és ha õszinte akarok lenni, nem tudom, én mit döntenék hasonló helyzetben! Azt azért fontosnak tartom, hogy többféle szempontból is meg lehessen közelíteni a kérdést a döntés elõtt. Épp ezért fontos nekem az elsõ eset, ezek után mindenki döntsön ahogy jónak látja, van aki a statisztikában bízik jobban, van, aki a pszichológiában. (Bocs, ez csak vicc volt.)
Ilon
2002.02.22 00:05
Kedves Névtelen - február 20!
Nagyon örülök, hogy három szülésedbõl egyszer sem volt hasbakönyöklés, de azért sajnos ez elõfordul, különösen elhúzódó szüléseknél. Errõl már orvos is írt ebben a topikban - én sem emlékszem pontosan, hogyan fogalmazott a kérdéssel kapcsolatban. Esetleg kérdezz tõle.
Megírhatnák az idelátogató, kórházban szült mamák, hogy "nekem sem", "nekem sem" csináltak ilyet. Jó lenne.
A baj az, hogy sokszor azt látom - jó lenne, ha ezt is megcáfolná valaki - hogy a mama így reagálja le a dolgot: "és akkor, ha az orvosom nem nyomja ki belõlem, nem tudtam volna megszülni! Szerencse, hogy ott volt, megmentette az életemet és a babáét is, mert mi lett volna ha.... " (Kicsit azért sarkítottam, de mindig fáj, amikor ezzel intézik el a mamák a szüléssel kapcsolatos, fontos lelki élményeiket, - alig merem leírni - sérüléseiket.)
Mert fontos.
És ne kezdjük megint azt, hogy "de a baba egészsége fontosabb. mint a lelki élmény", mert ezen nincs mit vitatkozni, ez egyértelmû, és semmi nem is mond ennek ellent. Végtelen sok példát tudok mondani, amikor kórházi szüléseknél sérült a baba vagy a mama egészsége, szemben az otthoszülésekkel. (Az az egyetlen eset nem is szülés közben, hanem utána történt.)
Ilon
Nagyon örülök, hogy három szülésedbõl egyszer sem volt hasbakönyöklés, de azért sajnos ez elõfordul, különösen elhúzódó szüléseknél. Errõl már orvos is írt ebben a topikban - én sem emlékszem pontosan, hogyan fogalmazott a kérdéssel kapcsolatban. Esetleg kérdezz tõle.
Megírhatnák az idelátogató, kórházban szült mamák, hogy "nekem sem", "nekem sem" csináltak ilyet. Jó lenne.
A baj az, hogy sokszor azt látom - jó lenne, ha ezt is megcáfolná valaki - hogy a mama így reagálja le a dolgot: "és akkor, ha az orvosom nem nyomja ki belõlem, nem tudtam volna megszülni! Szerencse, hogy ott volt, megmentette az életemet és a babáét is, mert mi lett volna ha.... " (Kicsit azért sarkítottam, de mindig fáj, amikor ezzel intézik el a mamák a szüléssel kapcsolatos, fontos lelki élményeiket, - alig merem leírni - sérüléseiket.)
Mert fontos.
És ne kezdjük megint azt, hogy "de a baba egészsége fontosabb. mint a lelki élmény", mert ezen nincs mit vitatkozni, ez egyértelmû, és semmi nem is mond ennek ellent. Végtelen sok példát tudok mondani, amikor kórházi szüléseknél sérült a baba vagy a mama egészsége, szemben az otthoszülésekkel. (Az az egyetlen eset nem is szülés közben, hanem utána történt.)
Ilon
2002.02.22 00:36
Kedves Marica!
Nem tudom, Te voltál-e, aki korábban azt írta, hogy érdekli az otthonszülés téma, de Érdre nem ment el... Lehet, hogy nem, nem találtam meg.
Újra szeretném hangsúlyozni: az otthonszülés NEM kórházi szülés otthon!
Teljesen más. Mivel alapvetõen más, bizony elhamarkodottan ítél, aki szerint sosem lehet olyan biztonságos, mint kórházban. (Ez Anyakati hozzászólása volt, ugye?) Értem, hogy miért gondolja ezt, de itt többrõl van szó. Másról.
Sokmindent kérdeztél és Magányos már sokmindenre válaszolt. Most csak a végéhez: a meghalt kislány esetérõl én is csak annyit tudok, amit a honlapon lehet olvasni. Azt hiszem ez megint egy nagyon összetett eset: beszélgettek? nem figyeltek a babára? Mi lett azután, hiszen a baba még hónapokig élt utána. Mit tett a mama addig, hogyan viszonyult az esethez?
Hogy érthetõ legyen mi jár a fejemben, a saját esetemet mondom el. Az elsõ babám születése nagyon hosszúra nyúlt. Amikor már megszületett, sokáig "nem volt" tejem. 10 hetes koráig tápszert kellett neki adni pótlásként. Aztán egy beszélgetés után egyszercsak "lett tejem". Azaz ki tudott jönni belõlem. Ez lehet, hogy hihetetlen, de a mai napig megvannak a táblázatok, mert minden miligrammot mértem, és a beszélgetést követõ második naptól egyáltalán nem kellett a cumisüveg, addig pedig kb. a napi adagjának az egyharmadát szopizta. Ha érdekel, elküldöm a táblázatot, tényleg így volt!
(6 hónapos korára 9 kiló volt, 9 hónapos koráig csak szopott és egyévesen 12 kilós baba lett belõle. 3,10-zel született.)
Nem tudom, érzed-e, hogy hová szeretnék kilukadni. A magam részérõl - fõleg így utólag - biztos vagyok benne, hogy ez mind azért volt (az elhúzódó szülés és a tej hiánya is, meg azóta sok más is), mert nehezen tudtam elfogadni az anyaságot. Hirtelen jött az egész, a házasság is, stb.
Persze nem mondom, hogy emiatt került oxigénhiányos állapotba az a baba, de korábban már írta erre itt valaki, hogy "az õ kezében ilyen nem fordulhatott volna elõ." El tudom képzelni, hogy ez így is van.
Nagyon késõ van, jó éjszakát!
Ilon
Nem tudom, Te voltál-e, aki korábban azt írta, hogy érdekli az otthonszülés téma, de Érdre nem ment el... Lehet, hogy nem, nem találtam meg.
Újra szeretném hangsúlyozni: az otthonszülés NEM kórházi szülés otthon!
Teljesen más. Mivel alapvetõen más, bizony elhamarkodottan ítél, aki szerint sosem lehet olyan biztonságos, mint kórházban. (Ez Anyakati hozzászólása volt, ugye?) Értem, hogy miért gondolja ezt, de itt többrõl van szó. Másról.
Sokmindent kérdeztél és Magányos már sokmindenre válaszolt. Most csak a végéhez: a meghalt kislány esetérõl én is csak annyit tudok, amit a honlapon lehet olvasni. Azt hiszem ez megint egy nagyon összetett eset: beszélgettek? nem figyeltek a babára? Mi lett azután, hiszen a baba még hónapokig élt utána. Mit tett a mama addig, hogyan viszonyult az esethez?
Hogy érthetõ legyen mi jár a fejemben, a saját esetemet mondom el. Az elsõ babám születése nagyon hosszúra nyúlt. Amikor már megszületett, sokáig "nem volt" tejem. 10 hetes koráig tápszert kellett neki adni pótlásként. Aztán egy beszélgetés után egyszercsak "lett tejem". Azaz ki tudott jönni belõlem. Ez lehet, hogy hihetetlen, de a mai napig megvannak a táblázatok, mert minden miligrammot mértem, és a beszélgetést követõ második naptól egyáltalán nem kellett a cumisüveg, addig pedig kb. a napi adagjának az egyharmadát szopizta. Ha érdekel, elküldöm a táblázatot, tényleg így volt!
(6 hónapos korára 9 kiló volt, 9 hónapos koráig csak szopott és egyévesen 12 kilós baba lett belõle. 3,10-zel született.)
Nem tudom, érzed-e, hogy hová szeretnék kilukadni. A magam részérõl - fõleg így utólag - biztos vagyok benne, hogy ez mind azért volt (az elhúzódó szülés és a tej hiánya is, meg azóta sok más is), mert nehezen tudtam elfogadni az anyaságot. Hirtelen jött az egész, a házasság is, stb.
Persze nem mondom, hogy emiatt került oxigénhiányos állapotba az a baba, de korábban már írta erre itt valaki, hogy "az õ kezében ilyen nem fordulhatott volna elõ." El tudom képzelni, hogy ez így is van.
Nagyon késõ van, jó éjszakát!
Ilon
2002.02.22 00:47
Még egy utolsó kérdés: van egy ismerõsöm ( ), akinek Miához hasonló élményei vannak az otthonszülésrõl - azaz kórházban fejezõdött be, kinyomták belõle a babát, "mert nem akart elfogadni más gyorsító módszereket". Utolsó beszélgetésünkkor (több hónapja) még azt mondta, lehet, hogy most még Áginak sem szól.
Ilyenkor mi van? Nagyon szeretném, ha "igénybe venne szaksegítséget" a szülésénél, de annyira nem ismerem jól, hogy rá tudjam beszélni. Minden esetre a felfüggesztéssel az õ helyzetét sem könnyítették meg, ezek után vajon hogyan fogadnák, ha mégis be kellene mennie, és vajon hogyan lehetne elkülöníteni ezt az esetet a többitõl...
Komolyan érdekel a válaszotok.
Ilon
), akinek Miához hasonló élményei vannak az otthonszülésrõl - azaz kórházban fejezõdött be, kinyomták belõle a babát, "mert nem akart elfogadni más gyorsító módszereket". Utolsó beszélgetésünkkor (több hónapja) még azt mondta, lehet, hogy most még Áginak sem szól. Ilyenkor mi van? Nagyon szeretném, ha "igénybe venne szaksegítséget" a szülésénél, de annyira nem ismerem jól, hogy rá tudjam beszélni. Minden esetre a felfüggesztéssel az õ helyzetét sem könnyítették meg, ezek után vajon hogyan fogadnák, ha mégis be kellene mennie, és vajon hogyan lehetne elkülöníteni ezt az esetet a többitõl...
Komolyan érdekel a válaszotok.
Ilon
2002.02.22 08:38
Miután véleményem szerint Ilon az otthon szülés egyik legnagyobb ellensége (akarata ellenére), kénytelen vagyok néhány alapelvet leszögezni.
1. Az hogy egy szülés császármetszés után tavartalanus (hüvelyi uton) lezajlik nem jelenti azt, hogy nincs veszély. ha valaki 10x a kútba ugrik nem fog mindíg meghalni, de azért mégse próbálgatjuk....
2. Méhrepedés (illetve ezt császármetzsé után hegszétválásnak hívják) természetesen kórházban is elõfordul. Ha a sérülés ráterjed valamelyik nagyérre akkor percek alatt meg lehet benne halni (ez az egyik leggyakoribb halálok a fejlett országokban). Otthonról biztosan nem lehet beérni, néha bizony még intézetben sem. Ezt otthon megkockáztatni több mint felelõtlenség ennek jogi formája is van: Életet fenyegetõ gondalatlan veszélyeztetés. Hivatalból üldözendõ, azaz feljelentési kötelezettséggel jár, tehát aki elmulasztja az is felelõségre vonható.
3. Létezik az ugynevezett néma hegszétválás is, amikor nincsenek tünetei (ez volt a hosszu harmadik mûtét oka). Ez is éppoly veszélyes, sõt, mivel nem jár erõs fájdalommal még veszélyesebb is lehet mint a vajudás alatt, éles, erõs fájdalommal járó méhrepedés, vagy hegszétválás.
Mi a fentiekbõl a tanulság: Egy mondással illusztrálom.
Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.
Még egy megjegyzés. Az egyik esetben arra hivatkozik, hogy az anya életmentõ segítségként élte meg a "hasbakönyöklést" (errõl egyébként én is írtam korábban). Miért szükséges mások pozítív élményét leki sérülésnek minõsíteni. Kinek jó ez?
fenntartom a véleményemet: ez a stílus árt!
Edókának! Tudomásom szerint nem volt ilyen (de lehet, hogy nem tudok róla). Nem is helyeslem, hogy ETIKAI okból függesztették fel, ugyanis nem etikei vétséget követett el, hanem államigazgatásit. Ami viszont sokkal súlyosabb ügy (lenne). Végül is örülhet....
1. Az hogy egy szülés császármetszés után tavartalanus (hüvelyi uton) lezajlik nem jelenti azt, hogy nincs veszély. ha valaki 10x a kútba ugrik nem fog mindíg meghalni, de azért mégse próbálgatjuk....
2. Méhrepedés (illetve ezt császármetzsé után hegszétválásnak hívják) természetesen kórházban is elõfordul. Ha a sérülés ráterjed valamelyik nagyérre akkor percek alatt meg lehet benne halni (ez az egyik leggyakoribb halálok a fejlett országokban). Otthonról biztosan nem lehet beérni, néha bizony még intézetben sem. Ezt otthon megkockáztatni több mint felelõtlenség ennek jogi formája is van: Életet fenyegetõ gondalatlan veszélyeztetés. Hivatalból üldözendõ, azaz feljelentési kötelezettséggel jár, tehát aki elmulasztja az is felelõségre vonható.
3. Létezik az ugynevezett néma hegszétválás is, amikor nincsenek tünetei (ez volt a hosszu harmadik mûtét oka). Ez is éppoly veszélyes, sõt, mivel nem jár erõs fájdalommal még veszélyesebb is lehet mint a vajudás alatt, éles, erõs fájdalommal járó méhrepedés, vagy hegszétválás.
Mi a fentiekbõl a tanulság: Egy mondással illusztrálom.
Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul.
Még egy megjegyzés. Az egyik esetben arra hivatkozik, hogy az anya életmentõ segítségként élte meg a "hasbakönyöklést" (errõl egyébként én is írtam korábban). Miért szükséges mások pozítív élményét leki sérülésnek minõsíteni. Kinek jó ez?
fenntartom a véleményemet: ez a stílus árt!
Edókának! Tudomásom szerint nem volt ilyen (de lehet, hogy nem tudok róla). Nem is helyeslem, hogy ETIKAI okból függesztették fel, ugyanis nem etikei vétséget követett el, hanem államigazgatásit. Ami viszont sokkal súlyosabb ügy (lenne). Végül is örülhet....
2002.02.22 08:50
Engem pedig az érdekelne, Csákány doktor biztos tud válaszolni rá, hogy hasbakönyöklés helyett mit kell csinálnia az orvosnak?
Egy hasonló esetben, amilyen utáni 'anya-érzéseket' Ilon idézett ("és akkor, ha az orvosom nem nyomja ki belolem, nem tudtam volna megszülni!"), mi lett volna a helyes megoldás?
Eboni
Egy hasonló esetben, amilyen utáni 'anya-érzéseket' Ilon idézett ("és akkor, ha az orvosom nem nyomja ki belolem, nem tudtam volna megszülni!"), mi lett volna a helyes megoldás?
Eboni
2002.02.22 10:51
Gyuri-szótár:
tavartalanus=zavartalanul
császármetzsé=császármetszés
etikei=etikai
(bocsi,bocsi)
Gyuri!
Én is az ETIKAI okon lepõdtem meg, annyira nem illik az egész ügybe. Szerintem nem örülhet neki... Ez igazán mondvacsinált ok, függesszék fel azért, ami tényleg bántja a csõrüket, ami a jelen törvények szerint törvényellenes stb.
És szomorú, hogy csak Õt...
Ilon!
Hasbakönyöklés: nem emlékszem, hogy nekem lett volna ilyen. Ha mégis, biztos nem vettem észre Akkor olyan durván nem csinálhatták...
Szerintem a fekvõ helyzet eredményezhet olyan állapotot, amikor valóban gyorsan ki kell jönni a babának. Illetve nemcsak a fekvõ helyzet. És akkor mi a legjobb megoldás? Jobb a fogó vagy a vákuum? Nem értek hozzá szakmailag, de adott esetben, ha megkérdeznének, és döntési lehetõségem lenne, kevésbé érezném ezt veszélyesnek...Mint laikus.
Te a komplikációmentesnek ígérkezõ szülésekrõl beszélsz, de nem mind az.
Nem válaszoltál, hogy vészhelyzetben mit fogadnál el pl. kórházban?
Ami másnak pozitív élmény, életmentés, azt Õ ÍGY éli meg. Ha veled csinálnák, neked lehet, hogy sérülést okozna, de NEKI NEM.
Kár belebeszélni.
"Az életben nem az a legfontosabb, ami történik velünk, hanem az, hogyan viszonyulunk a történésekhez."
Kicsit sem pontos az idézet, de ez a lényege.
És nagyon igaz, nem?
Én drukkolok Geréb Áginak, és drukkolok azoknak, akiknek egyszer majd legálissá kell tenniük az otthonszülést, hogy képesek legyenek felülemelkedni a szélsõségeken , és a lényeget lássák.
Edóka
: tavartalanus=zavartalanul
császármetzsé=császármetszés
etikei=etikai
(bocsi,bocsi
) Gyuri!
Én is az ETIKAI okon lepõdtem meg, annyira nem illik az egész ügybe. Szerintem nem örülhet neki... Ez igazán mondvacsinált ok, függesszék fel azért, ami tényleg bántja a csõrüket, ami a jelen törvények szerint törvényellenes stb.
És szomorú, hogy csak Õt...
Ilon!
Hasbakönyöklés: nem emlékszem, hogy nekem lett volna ilyen. Ha mégis, biztos nem vettem észre
Akkor olyan durván nem csinálhatták... Szerintem a fekvõ helyzet eredményezhet olyan állapotot, amikor valóban gyorsan ki kell jönni a babának. Illetve nemcsak a fekvõ helyzet. És akkor mi a legjobb megoldás? Jobb a fogó vagy a vákuum? Nem értek hozzá szakmailag, de adott esetben, ha megkérdeznének, és döntési lehetõségem lenne, kevésbé érezném ezt veszélyesnek...Mint laikus.
Te a komplikációmentesnek ígérkezõ szülésekrõl beszélsz, de nem mind az.
Nem válaszoltál, hogy vészhelyzetben mit fogadnál el pl. kórházban?
Ami másnak pozitív élmény, életmentés, azt Õ ÍGY éli meg. Ha veled csinálnák, neked lehet, hogy sérülést okozna, de NEKI NEM.
Kár belebeszélni.
"Az életben nem az a legfontosabb, ami történik velünk, hanem az, hogyan viszonyulunk a történésekhez."
Kicsit sem pontos az idézet, de ez a lényege.
És nagyon igaz, nem?
Én drukkolok Geréb Áginak, és drukkolok azoknak, akiknek egyszer majd legálissá kell tenniük az otthonszülést, hogy képesek legyenek felülemelkedni a szélsõségeken , és a lényeget lássák.
Edóka
