Igazi project:
2006. szeptember 24-én visszamentem dolgozni készülve a követező családtagra!
Cél volt, hogy meglegyen az 180 nap munkaviszony, lefogyni valamennyit, hogy az amugyis több fölöslegem ne legyen még… még… több és felismerhető maradjak a családom számára.
Tavaszi babát szerettünk volna, igy a célzott honap a projectre június volt.
Ismét bevetettem az előzőleg jól bevált hőmrérőt, lh tesztek tömkelegét, már honapokkal a project előtt, hogy júniusban tutira menjünk. Júniusban pechemre nagyban tartott a vizsgaidőszak a fősulin, igaz próbálkoztunk, de hiába… meglatogatott a piroska!
Akár hogy is számoltam, a következő hónap áprilisi szülést eredményez. Ebben szerepel a Kos, mint horoszkóp, amit nagyon nem szerettem volna és az április 1. !
Igy hát folytattam a fogyókúrát. Jártam szaunagépbe, ami 40 perc 75 fokban. Gondoltam ez a hónap kimarad. Tuti, hogy egy sperma es egy pete sem marad életben ilyen körülmények között. /Tévedtem/
A hónap végén, nem jelentkeztek a szokásos piroska előtti tünetek, ezért biztos voltam a + tesztben.
Természetesen a szülés várható ideje: 2008. április 1. Kos
A tesztet a férjem születésnapja előtt két héttel készítettem Az eredményt ajándéknak szántam. Két hétig kellett magamban tartani, csak a topictársaimmal tudtam megosztani ezt a felhőtlen örömöt. Nagyon-nagyon nehéz volt, de sikerült.
Jöttek a boldog „terhes” napok. A 9 hónap alatt végigkísért a rosszúllét és a rókakoma. Volt hematoma, vérzés, stb… egyszóval izgalmakkal telt, de örömteli volt.
A szülést március 15-re terveztem. Addigra már bőven betöltöttem a 36. hetet. Jó volt, mert az még halak a horoszkóp szerint. De hiába terveztem, nem jött be.
Teltek multak a napok, eljött a húsvét is, de semmi. Elértük a Kos napját. Innentől kezdve már mindegy volt, hogy mikor szülök. A teher miatt azért jobb lett volna ha nem hordom túl. Többszőr voltak jóslófájásaim is, de semmi. A kiírt napon április 1-én elmentem CTG-re. Orvos szerint nem szülünk még, fent van a méhszáj és nagyon kemény. Totálisan összetörtem magamban.
Már nem tudtam mit mondjak Zolikának, annyira várta a kistesót. Hazaértem és veletek cseteltem, majd szundítottam egyet. Mikor felkeltem, elmentem pisilni és éreztem, hogy valami folyik belőlem, de nagyon minimálisan. Mivel a wc-n ültem nem tudtam, hogy az most mi: pisi vagy netán valami más.
Leültem veletek ismét csetelni és megint jött, de akkor már kicsit több is. Mivel nem volt más, az éjjeli szekrényemből kikaptam gyorsan Zoli megmaradt pelusát és arra ültem rá. Olyan voltam, mint egy igazi pelenkás!
)
Na gyorsan irtam nektek, majd utána hívtam apát, hogy jöjjön haza, valami van. Majd aput is, hogy jöjjön Zoliért. Apa a 40 perces utat kb. 20 perc alatt tette meg, mert Dabasról annyi idő alatt ért haza, mint apukám 10 utcányiról. Ekkor összepakoltam, rendetraktam, mert tudtam, hogy ha szülünk, akkor apjuk tuti haza sem fog jönni, igy kupi marad.
Férjem száguldott a kocsival, mint az őrült úgy kellett szolni neki, hogy még fájásom sincs, hova rohan. Igaz az út nekünk dugóban 1,5 óra a korházig, de most tényleg ráértünk. Útközben felhívtam szegény szülésznőmet, hogy valami van, de majd hívom, ha tényleg szülök, mert reggel 10- kor ment haza a CTG-m után a 24 óra munkából.
Beértünk a korházba, egyből megtaláltuk a szülőszobát, ami nálunk nagy dolog, mert Zolinál is vagy 15 percet kerestük abban a labirintusban. Nagyon kedvesen fogadtak. Bekísértek egy szülőszobába, nst-t kaptam. Fajas 0. Ügyeletesre várni kellett több mint egy órát. Addig nevetgéltünk, beszélgettünk. Szülésznőm meg elindult be, mert nem tudta, hogy mi van. Nem tudott elérni, mert nem hallottam a telefonom.
Míg várakoztunk, felhívtuk anyukám, anyósom (akkor mentek nyaralni és akkor mentek a repterre).
Végre megjött az ügyeletes orvos, megvizsgált és akkor aztán elöntött a magzatvíz de rendesen. Mindent lehetett cserelni alattam és tudtam, hogy mostmár nincs vissza út, nem megyünk haza csak ha már négyen leszün.
Bő két ujjnyi ma tuti nem lesz még baba az orvos szerint. Majd közöte, hogy a ket szomszédos szobában is szülnek, és jóval előrébb tartanak, mint én.
Mit ne mondjak jól elkeseredtem.
Ez volt 18 órakkor. Felhívtam a szülésznőm, aki mondta, hogy most öltözik át, már meg is érkezett.
Megint kaptam nst-t, ami elkezdett fájásokat mutatni, de még gyengék voltak. Kérdezte, hogy kérek e beöntést meg egyebeket. Mondtam neki, hogy igen kérek mindent, mert akkor hamarabb meglesz.
Elmentünk a beöntésre, apjuk a szülőszobán maradt. /lehet kiprobalta a liftes ágyat, mert amúgy is nagyon tetszett neki/ 18:30-kor megkaptam a beöntést, majd átültem a wc-re és akkor beindult minden. Egyből 2 perces fájásaim lettek hosszúak, félperces szünetekkel. Ültem a wc-n öleltem egy tálat és alul felül jött belőlem minden.
De az agyam dolgozott, hogy ez most jó. Próbáltam átlélegezni, mert úgy sokkal könnyebbnek tűnt. Alig bírtam leszállni a wc-ről olyan fájásaim lettek. Gyorsan lezuhanyozott az apjuk, meleg vizzel, ami a kétperceseket egypercesekké váltotta. Alig bírtam vissza menni a szülőszobába, a fájásoktól. Akkor megvizsgált a szülésznőm és már bő 3 ujjnyi lettem. Gyorsan felhívta az orvost, hogy jöjjön be 8-kor. Ekkor volt egy rövid nst megint, majd ismét megvizsgált a szülésznőm, majd közölte szol az orvosnak, hogy jöjjön előbb, mert már 4 ujjnyi. Nagyon örültem neki, máramennyire ilyenkor tud az ember örülni. Éreztem végig, hogy mozog Katica bennem, meg a hasam is hullámzott rendesen végig. Próbáltam lélegezni, koncentrálni, nem elhagyni magam, mert akkor sokkal rosszabb. Megjött az orvosom végre. Hurrá!!!
Megvizsgált és közölte, hogy ez szuper. Ha nyomok egyett elsimítja a baba feje a méhszájat és elindul kifelé.
En kérdeztem, mikor lesz belőle baba? Közölte, hogy este 10 előtt. Akkor kicsit elszomorodtam, mert még csak 8 óra volt. Még 2 óra! Bele fogok dögleni! Kijelentésemre apjuk biztatott 1000-rel. Nagyon aranyos volt és nagyon élvezte a dolgokat. Erre már jobban felkészült, mint Zolinál. /Ott teljesen kikészült. Jobban, mint én!/
Nyomtam egyet, de nem esett jól és nem is voltak tolófájásaim. Mondták az orvosom és a szülésznőm, hogy mégegyet. Hát még nyomtam. Közölték, hogy jöhet a baba, mert elsimult a méhszáj.
Ekkor a szülésznöm vette át a szerepet, mert gátvédelemmel próbálkoztunk.
Mindig mondta, hogy mikor nyomjak és mikor lélegezzek. Én meg csináltam, mint egy jó diák. Nem éreztem nyomási ingert, semmit, csak egybefüggő fájdalmat. Ami érdekes volt, hogy totálisan magamnál voltam és mindenre pontosan emlékszem. Nem volt önkívületi állapot.
Egyszer nyomtam, majd lélegeztem, kicsitnyomtam. Majd éreztem, hogy majd szétszakadok és ekkor közölte a szülésznő, hogy már kint is van a feje. Kérdezte, hogy meg akarom e fogni? Közötem vele, hogy nem, majd apjukat noszogattam, hogy majd fotozzon. Közben végig éreztem Katica mocorgását. Nyomtam megint egyet úgy hogy éreztem ahogy a hasamból kifordul Katica, ahogy végighuzódik bennem a lába. Elmondhatatlan fájdalom és öröm volt. Végül 20:54-kor született meg villámszüléssel Katica.
A hasamra tették, apjuk elvágta a köldökzsinort. Én nem láttam belőle semmit csak egy nagy csomó hajat. Apjuk elkisérte Katicát, míg rendbe rakták és megmérték, addig megszültem a lepényt is és rendbe lettem rakva. Sikerült a gátvédelem, mert a gátam egyben maradt, ellenben a fenekembe kellett két öltés.
Mikor apa visszajött Katicával, csak néztük, hogy milyen pici es mekkora haja van és milyen pici lába, mint akik először szültek. És igen először szültünk, mert Katica született. Mind a ketten apával Zolira gondoltunk, hogy most milyen jó lenne ha ő is itt lehetne velünk. Katica meg csak nezett minket és pislogott és nézett és pislogott, mi meg gyönyörködtünk benne. Majd cicire tettem és egy órán keresztül csak cicizett. Addig apa elküldte az SMS-eket. Két óra után lezuhanyoztam és pisiltem. Jól esett felállni, már jól voltam és nem voltam fáradt sem. Csak olyan üres voltam. Már nem volt senki, aki bennem lakott és furcsa volt az az üresség, de jó volt és boldog voltam. Majd a szülésznőmmel és apjukkal elsétáltam a szülészetre, ahol kaptam egy ágyat, ugyan azt ugyan abban a szobában, mint Zolinál.
Ami érdekes, hogy Zolit is szökőévben szültem, mint Katicát és mind a két cseppet napra pontosan.
Ami még hihetetlen boldoggá tett, hogy Zolit láthattam úgy:
Kapott még karácsonyra egy könyvet, Anna és Peti, Kistestvér születik című könyv.
Mindent úgy mesél el a gyereknek, ahogy a valóságban van.
Mikor jött meglátogatni a nagyival és a papával, totál kiváncsi volt. Odatoltam neki Katicat és azt a csodálkozást és Örömöt egyszerre lehetett látni a kicsi arcán. Percekig csak nézte Katicát szó nélkül, majd közölte, hogy akkor ugye hazavisszük.
Illetve, megkérdezte tőlem, hogy anyuci ugye már nincs nagy hasad és beférsz mellém az ágyba.
Mikor hazamentünk Ő akarta tolni Katicát az autóig és büszkén kihúzva magát ment végig a folyosón.
A mai napig nagyon büszke rá és nagyon szereti. Néha féltékeny, de elenyészően.
Katica meg úgy néz rá, mintha a mindenható lenne.
Jó érzés, hogy megadatott kétszer is ilyen csodát átélnem és éreznem, illetve a semmiből, hogyan nőnek, fejlődnek, szeretnek és morgolódnak. Ez tényleg egy csoda és boldog vagyok hogy mindez megadatott nekem.