Blo, most mit aggódjak...figyu, ez a gyerek a vízbe termett, most komolyan, ott teljesen kiélvez minden percet (azt az első 3 hót leszámítva, amikor visított...), járunk babaúszni, merül, egyedül lent marad és feljön, egyedül úszó mozdulataival halad a vízben (persz ott vagyok, tartom alulról, de nem én húzom, ő viszi a kezem)
a dagályban strandolunk, ott nem a pancsis vízben van mert ott ülvölt, hanem a mélyben úszkál, merül, ott minden mozgásigényét kielégíti, odavan a vízért.
szárazföldön meg a legegyszerűbb dolgokkal foglalkozik, forog, mert neki így könnyebb, néha kúszik, ha ráeröltetem, nincs ezer játéka, mert ő a kezével is eljátszik, meg persze a távirányítóval, van néhány csörgője és teljes kábulatban játszik, egyedül, én nem kellek oda, feltalálja magát...aztán ha már nem tudok ráfigyelni, ott a járóka, járókában játszószőnyeg és csönd van órákra...
nekem ez hogy a gyerek egy hang nélkül egész nap elvan mindent megér...mégha lustább is...
egy bajom van hogy visszaszokott a cumira, megtalálta és bekapta...ez van, annyira nem aggódom, csak jobban örültem, hogy 3 hósan leszokott róla.
a napirendben du van szerepe a közös játéknak, ezt követeli is, érdekes, ő alakította ki, du amikor felébred az ebéd utáni alvásból, dalokat hallgatunk (na persze, nézheti a monditort, verheti a billentyűzetet
) dobálom le-föl, visong és lemegyünk sétálni, mindez 2 óra együtt, nem igényel többet...
aztán jön a félórás fürcsi...alvás.
érdekes, de nem bánom, elvan, szeret egyedül játszani, én meg tanulok legalább szépen mellette.néha a járókából rámnéz, megvagyok-e, rötyög egyet és játszik tovább.
persze vannak olyan napok is amikor egész nap csavargunk, ide viszom, oda viszem és élvezi a metrót, kombinót, az idegeneket, a mekikt, a vendéglőket, mindent, csak vigyem...
ja és hát ami szenzácós, mi hát járunk bulizni...persze csak házibulikba, és mi is tartunk házibulit,
(tudom most sokan megköveznek, felelötlen anya vagyok
de én úgy érzem, ez attól még hogy anya vagyok, kell a lelkünknek, lelkemnek, és hát ugye a férjemet a barátaitól, akik közösek nem tilthatom el, így megoldjuk, hogy nekem se csurogjon a nyálam, hárman megyünk) szóval egéz délután, vagy az utazóágyból sandít kifelé, vagy ha itthon tartjuk, az etetőszékből, és dumál és nézelődik és dumál, majd mivel kimarad a közös játék, de kárpótolja őt a tömeg (kb 5-10 fős összejövetel minden 2. szombaton), majd elalszik szépen csendben, vagy az utazóágyban és hajnalban visszük szépen haza, észre sem veszi vagy itthon az ágyában...
imádom, hogy imád a középpontban lenni, imádja az idegeneket és egy hangja sincsen....
hát nálunk így telnek a hétköznapok...