Nos, ha már beleszólhatok meg is teszem!
Én szerintem egy fórumnak, hiába vannak több gyerekes "tapasztalt anyukák mint ÉN, vagy szakemberek mint ÉN
(előtört belőlem az ego), itt nem arról szól a dolgo, hogy tanácsot kérjünk, illetve adjunk....
HANEM egyszerűen arról, hogy én leírom hogy így csinálom és ez nekünk tök jó, te leírod, hogy te úgy csinálod mert aznektek tök jó... és majd ha valamelyikünknek éppen nem lesz tök jó, akkor visszatudja olvasni adott esetben a 20 féle megoldást, amiből ő azt építi be amit csak akar...
Gyp hozzászólásainak a végén ez a sor, hogy én így gondolom de mindenki csináálja ahogy akarja, ez egy kicsit szerintem is úgy hangzik, ha én akarnám ezt fordítani, hogy én jól csinálok ti meg úg ybasszátok el ahogy akarjátok!
Ami engem nem zavar, de lehet mást igen.
Vagy nem...mittomén, ezt majd az a más eldönti...
De bennem nincs rossz érzés sem Gypsszel szemben, sem Stellával szemben...
Stella nehéz eset, mert valójában egészen más problémái vannak, így lehet apát kéne ide szoktatni!
És én szerintem nem sok olyan beszélgető partnert talál, aki hasonló helyzetben van.... hisz ez elég ritka dolog, külföldön gyakori... esetleg ha tudsz külföldiül érdemes olyan fórumokon is körülnézni...
De egy éves kor alatt szerintem csak bizonyos tragikus esetben maradt otthon apa a gyerkőccel. Legalább is én nem találkoztam ilyennel, akik előre ledöntik, hogy felesben maradnak ki a munkából, mert illyennel már taliztam ott i sminidg 1-1,5 éves kor körül maradt otthon apci. De sajnos a pénz nagy úr!!! ezt talán mind tudjuk...
Énmegmondom őszintén sajnálom Stellát, hisz anyai érzés, hormonok mind azt diktálják, hogy otthon lenne a helye (sztem) csak hát a józan ész ugye....kicsit a babut is sajnálom, mert anyatejes bébinek lenni anya távolában biztos nehéz... és apát is, mert hát szegénynek azért biztos meg kell küzdenie a férfiasság fenntartásával így "anya" szerepben!
Nah azéer ennyir enem sajnállak ám titeket, ha majd olvasod, mert biztos tutin megoldjátok!