Én is leírom a történetünket. 2013. július 4-én megszületett kislányunk, Timi. Császárral szültem. Aztán szerettünk volna neki egy kistesót, első próbálkozásra össze is jött, de sajnos a 21. hét végén el is ment, meg kellett szülnöm
Dec. 3-án délelőtt volt egy kis véres folyás, bementünk a kórházba ahol vizsgálat után közölték hogy nagy a baj, hüvelybe boltosuló burok, 2 ujjnyira nyitva a méhszáj. Azt mondták ez már egy előrehaladott folyamat, nincs mit tenni, műtétet javasoltak. Aznap du. 2-kor befeküdtem, oxi nem hatot, volt burokrepesztés, ami nehezen sikerült, aztán mondták hogy aludjak, pihenjek majd másnap hajnalban kapok durvább cuccot, ami meghozza az erősebb fájásokat. Pihenni nyilván nem tudtam, másnap délelőtt született meg a baba, a dokik összenéztek és meglepődtek hogy már nem él, hogy is élt volna szegénykém, mikor még előző du. megvolt a burokrepesztés Megszenvedtem rendesen, sima szülésem még nem volt, de így hogy utána nem volt baba..iszonyú nehéz volt. Január végén megyünk szövettanra, meg 6 hetes kontrollra, kíváncsi leszek mit mondanak, hogy lehet-e tudni miért történt ez és hogy mennyit kell várnunk. Az biztos hogy tényleg nagyon nehéz ezt feldolgozni már ha fel lehet. Nekem megnehezítették azzal ahogy bántak velem, rám csukták az ajtót, mondták hogy kiabáljak ha van valami, nem hallották a kiabálást, többször 2 órákra magamra hagytak, hangosan nagyvetélőnek hívtak, szóval szörnyű volt az egész. Kaptam a férjemtől egy karkötőt, vettem rá egy angyalkás medált ami Rá emlékeztet, most hogy eltelt pár hét kicsit könnyebb, de nincs nap, óra hogy ne jutna eszembe a kis drágám Szeretnénk egy kistesót mindenképpen, szóval kivárjuk amennyit kell és próbálkozunk. De én sem gondoltam hogy ennyien vagyunk...Sok sikert mindenkinek! Ildi
Nem tudom mire lehet ezt lelkileg feldolgozni, aludni még mindig nehezen tudok, rengetegszer felébredek éjjelente.
Fáj feltenni magamnak a plátói mi lett volna ha...?! kérdést....
