Na, én is itt vagyok, csak ma Samuztam egész nap. Valahogy nem volt kedvem bekapcsolni a gépet.
Csöpplány, gondoltam rád hajnal 5-kor! Samu kipróbálta a pelusos módszert magától!
Az ágy végében volt egy pelus, és egyszerűen nem tudom, hogyan, odanyúlt, és magára húzta! Előtte nyöszörgött kicsit (szopi után próbált visszaaludni), aztán hirtelen csend lett. Odanéztem, és le volt takarva a homloka és a szeme a pelussal, ő meg aludt!!!
Ezen felbuzdulva nappal ki is neveztem egy zsiráfos pelusát "tentinek"
, aminek a sarkára rákötöttem egy cumit, és minden alvásnál azt a cumit nyomtam a szájába, a pelus meg ugye ott volt/van kéznél. Szóval nálunk bevált.
Én a szeménél takarom be kicsit, és akkor már nem nyitja ki. Csukott szemmel meg hamar elalszanak, ha nem fáj valamijük.
Hibernia, én is gondoltam rád. Remélem, épségben megérkeztetek! Jelentkezz minél előbb, hogy milyen volt az út!
Orsi, éljen a sárga kaki! Így kerek a világ!
A családom... Két fiú van, a legidősebb és a legfiatalabb. Köztük 13 és fél év van. Középen 3 lány, legközépen én...
Kicsit kilógtam a sorból, mert fiús voltam, és nem szívesen játszottam csajos játékokkal. Így ha együtt babáztunk a tesóimmal, én mindig kitaláltam, hogy a férjem kiküldetésben van, el kell utaznunk, vagy ilyesmi. Aztán a sarokban lekötöttem magam valamivel. Amúgy nagyon ki volt találva a sztori. Mindhármunknak volt férjezett neve (én Futó Ferencné, Kriszta voltam), és készítettünk fotóalbumokat újságokból kivágott képekkel. Én úgy babáztam, hogy még babám sem volt. A nagymamám gyerekkori szanaszét szakadt babájával játszottam, aminek az arcát anyu összekörömlakkozta.
Ha a telkünkön kapálni kellett, törölközőbe magunkra kötöttük a babákat, és azt játszottuk, hogy parasztasszonyok vagyunk.
Hát vicces volt...
Amúgy utáltuk a kerti munkát, de így legalább nem azzal foglalkoztunk, hogy most kapálnunk kell.
Eszter már 10 éves volt, amikor befogadtuk. (most 20) Előtte egy-két évig patronáltuk, azaz hétvégékre és a szünetekre hazahoztuk. A döntés, hogy végleg maradjon, közös volt. De nem ő az első Down-os a családban. Nővérem gyógypedagógus, és már az érettségi előtti nyáron egy fogyi otthonban dolgozott, ahol ovis korú gyerekek voltak. Aztán érettségi után megint egy évre visszament oda, és akkor ismerte meg Ádit, akivel első látásra egymásba szerettek, és azóta is elválaszthatatlanok. Ádi náluk lakik. Ő Samu tündér-keresztapja.
Nagyon büszke Samura, állandóan azt várja, hogy megfoghassa az ölébe.
Ő 19 éves. Hát bevallom, biztosabban fogja a babákat, mint pl a férjem az első napokban. Gyakorlat teszi a mestert... Neki már van egy 7 és egy 4,5 éves kishúga. Nagyon ért a gyerekekhez.
Amúgy tök vicces, de Ádi beszédét nagyon nehéz megérteni néha, és Tami (nővérem 7 éves lánya) folyton fordítja, hogy mit mond.