Nicike!
Az új profilképed nagyon dögös, gyönyörü menyasszony voltál!
Yuyu!
Próbáltam a kétnyelvüséget, vagyis én magyarul, apjuk németül. Ezt még Enivel kezdtem. Eni 3 éves volt, oviba ment és gyakorlatilag nem beszélt egyáltalán. Anyám azt mondta, hogy kétféle gyerek van: az egyik mindegy mit és hogyan, de beszél, a másik ivár, amíg teljesen biztos lesz a dolgok helyességében és csak akkor szólal meg, ha tökéletesen szóba tudja önteni a gondolatait/érzelmeit. Én mindenesetre megijedtem rendesen és visszaálltam vele a németre.
Egy oviváltás után aztán megindult a nyelve, pár hét alatt úgy beszélt, mint a kortársai. Az ovit muszály volt váltani, mert az elsöben gond volt az agresszivitás, alvászavarai lettek a gyerekemnek, visszafelé fejlödött és nem beszélt senki se németül a nevelökön kívül, mert 18 nép gyermekei tették ki a 25 fös csoportot...
A másik oviban csak elvétve voltak külföldiek.
Imivel nem próbálkoztam a két nyelvvel, de Regövel elszántam magam újra. Tökéletesen megérti mindkét nyelvet, de németül kezdett el beszélni. Eni kérte, hogy vele is nyomjam újra magyarul, ö is sokat tanult, Regövel magyarul beszél, amennyire megy neki és sokat kérdez, hogy ezt vagy azt hogy kell mondani. Estimesét magyarul olvasok nekik, rengeteg magyar mesefilmünk van, de ez nem elég a nyelv megtartására.
Tapasztalataim szerint a német-magyar vegyesházasság német földön a magyar kihalásához vezet. Csak annak a házaspárnak beszél a gyereke magyarul itt, akik mindketten magyarok, állandóan honfitársaik között mozognak. A kissrác viszont pocsékul beszél németül és a magyar kiejtése is elég furcsa. Viszont az apuka ugyan magyar származású, de csak tiniként tanult meg magyarul és késöbb itt járt magyar gimiben. Az ö kiejtésén nem lehet észrevenni semmit.
A többi ismerösöm gyerekei értik a magyart, talán beszélték ill. beszélik is, de az ovis kortól visszaváltanak németre. Te kérdezel magyarul, jön németül a válasz, így nagy illúzióim nincsenek ezen a téren. Végülis elégedett leszek, ha passzívan, de értik az "anyanyelvüket".
Fordítva pedig: van egy német nemzetiségi barátnöm, az anyja német, az apja magyar. Pesten élnek. Ö mindkét nyelvet anyanyelvi szinten beszéli kisgyerek kora óta, mert otthon csak németül beszéltek a szülök és nemzetiségi oviba ill. iskolába járt.
Azt hiszem ez az egész gyerek nyelvérzékétöl is függ. Az én kölkeim nem tartoznak a nyelvzsenik körébe, mi ketten öregek, meg mint a papagáj, amerre megyünk, az a nyelv ragad ránk.
Viszont a mi szüleink megint nem rendelkeznek különösebb nyelvérzékkel. Én nagyon korán kezdtem el beszélni, az öcsém nagyon késön. Nekem megy a nyelvtanulás minden erölködés nélkül, neki csak magolással, nem is muzikális, így a kiejtése se valami nagyszerü.
Mindenesetre nem árt a kétnyelvü nevelés, csak haszna származik a gyereknek belöle! Ha ezügyben keresnél német gyerekkönyveket vagy mondókákat, írok neked pár internetes oldalt vagy rendelek könyvet, ha kell valami könkrétan.
www.kno.de
Ha konkrétizálódik a jövetelünk idöpontja, feltétlenül beszámolok róla!
Barbi