2010.07.09 11:48
Szerző: virtubari
Sziasztok,
A 19.hétben tegnapelőtt szakították meg a terheséggem indukciós vetéléssel, melynek oka a baba súlyos fejlődési rendellenessége volt. Amíg vártuk a babát sok időt töltöttem különböző fórumok olvasgatásával és most igazán csak azt szeretném, ha valaki meghallgatna, mert nem bírok a lelki terhekkel.
Márciusban derült ki, hogy terhes vagyok, azaz 2 hónappal azután, hogy eldöntöttük: babát szeretnénk:-)
Nagyon boldogok voltunk, hiszen több barátunk is van, akik már ével óta szeretnének, de nem sikerül. Most a történtek után úgy érzem, sokkal hátrébb vagyunk, mint Ők.
Szóval nagyon örültünk és nagy izgalommal mentem el az első UH-ra ahhoz az orvoshoz, akihez már 10 éve jártam és nem mellesleg egy intézmény vezető beosztású kollegája. Minden rendben volt a 8. héten volt egy kis "barnázgatás", de ez 2 nap alatt elmúlt, bár orvosi javalatra a 12. hétig otthon pihentem. Majd elérkezett a 12.hetes UH ideje. A szonográfus vesetágulatot állapított meg, majd bővebb infoért az orvosomhoz irányított. Egyéb "alaposabb" UH-ra "nem volt módja", mert a baba a kezét a feje előtt tartotta, de ennek ellerés kérésünkre kaptunk fotót, melyen sajnos csak utólag kiokosítva, de egyértelműen látható az egyik igen jelentős rendellenesség. Ezt velünk senki sem közölte és a vesetágulattal sem foglalkoztak érdemben, csak egy kontrollra rendeltek vissza a 14.héten. Itt ua. zajlott, mint korábban: a baba feje ismét nem volt alaposan vizsgálható stb. Kicsit izgultunk, de hittünk a "szakembereknek".
Majd a 18. hetes genetikai UH-on megállt az idő. Csak jöttek a diagnozisok sorban, h ez is baj, az is baj....felsorolni is sok. Kérdésünkre, hogy mi a gond ismét kezelőorvosunkhoz irányítottak, aki ismét nem adott egyértelmű választ, csak olvasgatta az UH-t, telefonálgatott, az orra alatt mormogott, sőt egyéb kollegák segítségét is kérte, mert nem értette, amit olvas. Hiába céloztunk neki egyértelmű kérdéseket, kitért előlük, az óráját nézegette, majd közölte, hogy az a baj, hogy szabadságra megy, de mivel úgyis van már időpontunk genetikai tanácsadásra (erre a korom miatt volt szükség 36 éves vagyok), akkor azt már csináljuk végig és majd 1 hónap múlva meglátjuk........a pénzt pedig elnyelte feneketlen zsebe.
Sokkot kapva, tele kérdésekkel jöttünk ki az intézményből (direkt nem nevezem meg!) és nem tudtuk hogyan tovább. Aztán másnap felkerestük a Magzatdiagnosztikai Centrumot, ahol kértük az orvost, hogy erősítse meg a diagnozist és tájékoztassunk is minket, hogy mivel állunk szemben. Nagyon kedves volt velünk, (a vizsgálat díját nem fogadta el!) és tapintosan bár, de egyértelműen mondta ki azt,a mit egy kismama sem szeretne hallani soha: a baba olyan súlyos fejlődési rendell-el rendelkezik, h semmiképpen sem javasolja a terhesség megtartását:-(
Kijöttünk, sírtunk és semmit sem értettünk. Mindenestre a hétfőn a genetikai mindezt megerősítette sőt az ott dolgozó orvos el is indította az eljárást, hogy minél előbb vége legyen megpróbáltatásainknak. Hogy min mentem át az eljárás 3 napja alatt, azt néhányan talán tudjátok is, de ha nem, akkor se tudjátok meg soha. A babát "elengedtük"_a középidős terhességmegszakítást elvégezték.
Itt jegyzem meg, hogy az intézmény minden dolgozója_különösen a szülésznő igen lelkiismeretes és kedves, megértő volt. MIndenki próbált enyhíteni a megpróbáltatásokon ott és ahol tudott. Köszönöm nekik!
Most itthon vagyok, testileg rendben, de lelkileg teljesen összetörve.
Nem értem:
- hogy pihenhet nyugodtan az orvosom, aki nem törödött és tájékoztatott a rendell-ről
- a szonográfus, aki messze elismert a szakmában, hogy nem vette észre pl. egy farkastorkot+meg ami még vele jár a 12.ill a 14. hetes UH, amikor egyértelműen látszik a foton (sajnos, hogy már ennyire jól informáltak vagyunk)
- és hogy lehet, hogy ezen kollegtív munkának köszönhetően ennyi mindenen átmenve más , szintén az intézményben dolgozó befolyásos kollegák segítségét kellett igénybe vennünk, hogy ne kelljen a boldogan nyaraló orvosomnak intézkednie, hiszen ő a terhességet "csak" a 24.hétben óhajtotta volna megszakítani!, már ha addigra, valahogyan sikerült volna neki értelmezni egy UH-t!
Tudom, hogy elvesztett babánk betesége, nem az ő hibája, de az, hogy nem vette időben észre és ennek okán amin át kellet mennem/mennünk, az viszont az ő "érdeme".
Nem tudom, hogyan lehet ebből kilábani, semmihez sincs kedvem, semminek nem látom értemét. 3 napja még mozgott bennem egy kis élet és 2 napja éreztem, ahogyan elveszítem akkor már élettelen kis testét.
Most táppénzen vagyok, a család javaslatára elutazunk 1 hétre, de őszintén: nem tudom, hogyan állok fel.
A genetikus a 3 hónap szünet utáni, azonnali próbákozásra bíztatott, mondva, higgyem el 100%-ig biztos, hogy következő gyermekünk egészséges lesz, minderről nem mi tehetünk, ne adjuk fel és ami legfontosabb, ne magunkat okoljuk mindezért...
Köszönöm, hogy meghallgattatok és időt szántatok, eme hosszúra sikeredett írás elolvasására!
Sziasztok,
Kriszta