Sziasztok!
Üssetek agyon! Már megint nem tudok aludni. Arra ébredtem, hgy baromira keményedik a pocakom.
Már megzabbantottam néhány magnéziumot és most ott tartok, hogy gép bekapcs és olvasgatok!
Ilyenkor nagyon sajnálom szegény gyerekemet, hogy ilyen frontérzékeny anyukája van. (22-ik hétig azt sem tudtam mi az a front, csak olvastam és hallottam
)
Pati!
Érdekes, amit írsz. Azt hiszem bizonyos hozzászólások kissé furcsán jönnek le.
És pont ezért valószínüleg sokan félreérthetőek vagyunk.
Tudom, nem ingem és ne vegyem magamra, de muszáj helyesbítenem.
Igaz én csak a magam nevében tudok beszélni, de én kifejezetten élvezem a terhességem.
Én ezt áldott állapotnak szoktam nevezni és sokszor mondvacsinált panaszokat mondok a dokinak, mert mindig nevet, hogy nekem nincs is panaszom! (pedig ha jól megvizslatom magam vannak, csak mivel a terhességgel együtt jár nem foglalkozunk vele!
) Egyetlen nyűgöm ez a keményedés, de ez is azért, hogy nehogy nyíljon a méhszáj és korábban világrajöjjön a kisfiam. Bár a 22-ik héttől tart és úgy tűnik eddig minden rendben.
Én nagyon remélem, hogy az Úr megadja nekem, hogy még legalább kétszer átélem ezt a csodát!
A babavárás csodáját!
Én nem akarom a lányokat védelmembe venni, mert senki sem szorul a védelmemre!
Szerintem nem azért "vágjuk " a centist mert húú de rossz dolog kismamának lenni. Te sem ezért vágod! (szerintem
)
Hanem mert várjuk a NAGY TALÁLKOZÁST, első gyerekesek azt az ismeretlent, amire vágytunk.
Tele vagyunk várakozással, félelemmel, hogy nehogy hamarabb szülessen (főleg a keményedő pocisoknál), már eljutottunk abban a terhességi korba, hogy foglalkoztat a szülés, szoptatás gondolata.
Hogy vajon milyen is lesz anyává születni? És apává? És családdá?
(és az sem számít, hogy estelge második vagy harmadik gyereket várunk). A vágy és a várakozás ott van mindenkiben!
Talán az is lehet a centivágás hátterében, hogy itt ez a fránya net és az ember állapotos lánya mindenféle infot összeolvas és bárcsak ne tenné... talán jobb lenne egy áldott tudatlan állapot...
Nőkből vagyunk. Mindenki figyeli önmagát. Hogy hogyan alakul át a teste. Hogyan fejlődik benne az a pici élet, ami nemsokára megszületik. És ezzel az átalakulással együttjárnak "nyűgök", olyan "panaszok", amelyek eddig talán ismeretlenek voltak. (első babásoknál abszolut új minden érzés és észlelés).
És elmondjuk egymásnak ezeket az észrevételeket. Hol öniróniával, hol humorral. Kinek ahogy jön!
Ha valaki súlyos önértékelési problémával küszködne az átalakuló teste miatt, akkor ez a topik megadja azt a lehetőséget, hogy megírja.
Azt se felejtsük el, hogy a terhességgel nagyon komoly hormonváltozások járnak együtt és egy kismamától MINDENKI azt várja, hogy csapongjon a boldogságtól, amikor is bizony-bizony vannak hullámvölgyek, ami nem felétlenül az önfeledt kacagásról szól. Hanem lehangoltságról, akár depresszióról is és ez a szülés után is előjöhet.
Lehet hogy az én érzelmi radarom nem érzékeli., de valahogy a "panaszáradatok" mögött én nem érzékelem azt, hogy itt bárki is unná a pocisságot, a szó klasszikus értelmében.
Csak megtapasztaltam a topikolásaim alatt, hogy sok hozzászólás teljesen másképp értelmezhető, mintha az adott személy személyesen mondaná el.
Linoccsal egyetértek!
Ez tényleg gyönyörű időszak egy nő életében.
Arra viszont én is kíváncsi lennék, majd ha mindenki világrahozta csemetéjét és esetleg őszintén bevallaná, hogy milyen testtömeg indexszel kezdett (magasság, testsúly) és hány kilóval zárt (újabb testömeg index). Igaz, nem reprezentatív felmérés lenne, de talán lehetne látni, hogy valóban úgy van e, hogy a vékonyak többet gyarapodnak súlyban. Tényleg kíváncsi vagyok!!! Mert lehet, hogy az Anyatermészet nem hülye és teszi a dolgát
, akinek kevesebb van (kilóban) annak ad, akinek van, annak meg nem!
Mni egy időben szorgalmasan jegyezte, hogy ki hány kilónál tart, de aztán abbamaradt (gondolom azért mert nem szolgáltattuk az adatokat
)
Én a magam részéről védőnő és doki engedelmével
12-15 kg-t elfogadhatónak tartok.
Szóval, én ezt a hsz-t nem kötekedésnek szántam, csak leírtam, hogy én hogyan látom ezeket a panaszokat. De az is lehet, hogy az én szűrőm átitatódott egy rózsaszín köddel és mindenben a pozitivat látom és nem érzékelem a valódi tartalmat!
Le kellene feküdni.
Bár lassan megéhezek és jöhet a reggeli!