Kiemelt témák

Babus - ti mikor veszítették el a babát? ne haragudj, de nem emlékszem, bennem van a hiba, hogy nem olvasok vissza, bocsánat érte. Hogy lehetne biztos, hogy nem költözött valaki a pocakodba???? tessék jobban bízni!!!!!! ma én is hisztis vagyok ,lehet, hogy van valami a levegőben......

Julik=Julika Bocsánat.

Sziasztok!

Julika nekem novemberben volt a műszeres befejezésem és a 12. hetes UH-n derült ki, hogy nem él. 10 hetesen még dobogott a kis szívecskéje. Most van az első próbálkozás hónapunk. Egy pár napig teljesen azt hittem, hogy terhes vagyok még hányingerem is volt, de ma reggel elkezdtem barnázni, pedig csak jövő kedden kéne megjönnie. Szóval most úgy érzem magam, mint akit kifacsartak.

Anubias mérem a reggeli hőmet, biztos volt peteérésem. Az orvos is látta és a 3. ciklusom görbéje már határozottan tetszett neki, ezért is engedte, hogy ne 6 hónapig várjak. Sajnos görbét dobni nem tudok, majd megpróbálok kiokosodni hogyan is kell.

Babus

Csak gyorsan babus neked szeretnék írni valami bíztatót! A barnázás lehet a beágyazódástól is! Szóval még ne add fel a hónapot, még minden lehet!!!!!!!

Csajok,

úgy gondolom, teljesen igazatok van.
Tényleg szörnyű azzal az érzéssel élni, hogy halott a kis magzat odabent
amit írtam, azt már a távolból látom úgy...valószínű újra a befejezés mellett voksolnék...mint ahogy közöltem legutóbb, hogy innen addig el nem megyek

egyébként a beavatkozásból semmire nem emlékszem, nincs rossz emlékem...csak az üresség érzése utána

de csak egyetlen éjszakát véreztem- görcsöltem utána / este 9 -kor műtöttek /,
másnapra elfújták a vérzést...biztosan alaposan kitísztítottak / vákuummal /

Ó, bárcsak közülünk SOHA TÖBBÉ SENKINEK ne kéne ezt átélni

én a magam részéről, nem tudom, hogy bírnám még 1x elviselni /lelkileg /, amikor megláttam a második Manómat szívhang nélkül / előtte 1 héttel még vert a kis szív / azt mondtam, hogy soha többé nem próbálkozom gyerekkel

a doktornőm azt mondta, most oldjuk meg ezt a problémát ( műtét )

és valóban: utána, mikor bejött hozzám a szobába, első kérdésem az volt: mikor próbálkozhatunk újra?

azt hiszem, mi nők / anyák / nagyon sokat kibírunk...

Sziasztok!

Köszi lányok a pozitív gondolatokat. Egy kis reménysugár felvillant, hátha tényleg csak beágyazódni szeretne a kis drága.

Legyen szép napotok!

Babus

Sziasztok Lanyok!

Tontica nagyon orulok hogy minden rendben!!!!!!

Nody/ Eszter sajnalom hogy Ti is ateltetek ezt a szornyuseget:( Eszter at szoktam olvasgatni hozzatok es akartam is neked irni a tortentek utan de sajnos anyi munkam volt hogy nem sikerul....azert orulok hogy velunk is megosztottad a tortenetedet! Idoben azt hiszen nagyon kozel voltunk egymashoz.

A Jonasban en se nagyon hiszek de azert bejeloltem a naptaramban a Jonas napokat is egyebkent nalam szinte teljesen egybe esik...

Babus: en azert szoritok a babahoz!!!!!!

Rolam annyit hogy ma voltunk a masodik Gynatren szurin ugyhogy mar csak egy van hatra 2 het mulva. Voltam nogyogyinas es urulogusnal is, es remelem egy honap alatt minden rendezodni fog es nem kell eltolni az elso probalkozos honapot.

Sajnos sok a munka es stresszes is igy nem tudok olyan surun jonni hozzatok

Akinek nem irtam nevre szoloman annak is szoritok!

Szep napot!

Zsuzsi

Babus: mintha Tonticánál is egy hisztis üzenettel kezdődött volna a dolog. Aztán egyszer csak feltöltötte a pozitív teszt képét. Hátha nálad is így lesz. Én kiváncsian várom.

Sheila: érdekes bennem fel sem merült egyszer sem eddig, hogy soha többé nem vállalok gyereket. MOndjuk nálam játszik az is, hogy még nincs élő babám, de valahogy már a kórházban is az motoszkált a fejemben, hogy mikor lehet újra próbálkozni. És a dokinak feltett első kérdések között is ez szerepelt.

Sziasztok!

Megjöttem a dokitól! "Szerencsére" a természet megoldotta a dolgot. Kaptam Ergan cseppet, meg Rutascorbint, és hétfőn telefonálnom kell a dokinak, hogy mi a helyzet a vérzéssel, mert ha még akkor is erős lesz, akkor sajnos, kell egy kis tisztítás! Bár én eddig is inkább csak akkor véreztem, ha wc-re mentem. De aminek nagyon örülök, az az, hogy azt mondta, mivel spontán elvetéltem, nem kell várni, egyből lehet próbálkozni! Ez most teljesen feldob!
A kisfiamat reggel anyukámék elvitték, csak este megyünk érte, úgyhogy ma, pihizős napot tartunk Így ebéd után szerintem én le is fekszem, mert az éjjel nem sokat aludtam, mert annyira izgultam.
Mindenkinek további szép napot!

Nody: Örülök, hogy legalább ebben szerencséd volt, gyors gyógyulást kívánok. Melyik kórházba jársz, hogy így dícséritek??? (én a most választott orvosommal megint mellé fogtam )

Úgy örülök, hogy írtatok róla, mit éreztetek, mikor kiderült, hogy meghalt a a babátok. Nekem is szörnyűek voltak, azok a napok, amikor már tudtam nem él, és még bennem volt. Ráadásul azért mert az orvoson szabadságon volt, azt mondták várjak még 5 napot míg újra dolgozik. Szerencsére a második napon beindult a vetélés, és éjszaka az ügyeletes megcsinálta a műtétet. Megkönnyebbülés volt számomra.

Babus: én is egyből arra gondoltam, hogy biztosan most ágyazódik be a baba!

mennem kell, betegek a gyerekeim ,ezért itthon vannak, és "ölik" egymást.

Mindenkinek szép hétvégét!!!

Sziasztok!

Remélem nem haragudtok meg, hogy közétek jövök, de abban reménykedem, hogy segíteni fog, ha valakivel megoszthatom a bánatomat a férjemen kívül. Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt a fórumot, bár egyébként nem szoktam ilyen fórumos oldalakat olvasgatni. de most más a helyzet. A tegnap délutánomat a hozzászólások elolvasásával töltöttem, kicsit sokáig tartott, de jólesett, mert észrevettem, hogy van egy fajta kötelék köztünk, az érzéseink. Gyorsan leírom nektek az én mesémet: 21 éves vagyok, azt hiszem ezzel kilógok a sorból, de igazából egész életemben arra vártam, hogy végre anya lehessek. Nekem ez mindennél fontosabb. Lenne. Tavaly nyár elején csodás dolog történt, kitalálhatjátok. Szinte a fogantatás pillanatában megéreztem, hogy valami más belül. Elkezdtem titkon reménykedni, és vágyni rá. Éreztem magamon, hogy teljesült a kívánságom, de azért még bizonytalan voltam egy kicsit. Szépen teltek a napok, és amikor már szinte teljesen biztos voltam benne, mert nem jött meg időben, összeszedtem magamat, és elmondtam –az akkor még csak- barátomnak. Féltem kicsit, hogy esetleg majd rosszul reagál, pánikba esik, megharagszik rám. Nehéz volt kinyögni, de szerencsére nem volt alapja a félelmemnek. Meglepődött ugyan, de éreztem, hogy örül, és egy óra múlva már mindketten vágyakozva néztünk egy mellettünk piknikező babás kiscsaládot. Ezek voltak a legboldogabb hetek az életemben. Elmondtuk a családnak a jóhírt, és a fellegekben jártunk. 7 hetesen elmentem az orvoshoz, láttam dobogni a szívét, fantasztikus érzés volt. Kaptam egy kis képet, és alig vártam, hogy egy hónap múlva már az apukája is láthassa a pici babánkat.
Eljegyeztük egymást, és kitűztük augusztusra az esküvőt. A közérzetem rossz volt, nagyon meleg volt és én fáradt voltam, naphosszat a hűvös lakásban pihentem. Észrevettem, hogy barnás a folyásom. Megkérdeztem anyát, neki volt-e ilyesmi, és azt mondta, szerinte minden terhességénél volt ilyen, és ez teljesen megnyugtatott. Nem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget, biztos voltam benne, hogy minden rendben van. A páromtól ajándékba megkaptam a Terhesség hétről-hétre című könyvet, mindig azt nézegettük. A második UH-ra az esküvőnk előtt egy héttel augusztus 17-ére, egy csütörtöki napra kaptam időpontot, a 13.héten. Volt videókazettánk, de úgy gondoltam, előbb én megyek be, majd elég lesz akkor behívni az apukáját, ha már látszik a baba. Életem legszörnyűbb napja volt ez. Az orvos szavai tőrökként szúrtak belém. „Nagy baj van. Ez nagyon kicsi. Már nem él….” Ettől kezdve elsötétült előttem a világ. Felfogtam, hogy be kell fejezni a terhességet, de csak kórházban lehet, és hétvégén a doktor úr elutazik, így keddre tud leghamarabb ágyat foglalni, majd hívjam fel holnap, hogy mikorra sikerült. Ahogy kiléptem, és megláttam a szegény drágát, csak sírtam. Ő azt várta, hogy mikor szólnak, hogy bemehet. Szörnyű volt. Elmentünk egy nyugis helyre, és együtt sírtunk. Jövő hét pénteken esküvő. Szerettem volna túlleni rajta. A párom nővére orvos, és másnap bementünk vele a Szent Imrébe, ahol egy ismerősének a barátjával beszéltünk, és fel is vett még aznapra. Talán nagyon hálát kéne ezért adnom, hogy csak így, de nagyon lekezelően bánt velem. Odafektetett félmeztelenül egy hideg székbe, és ott váratott kb. 10 percig, amíg a másik orvossal „konzultáltak”. Egy kedves szava nem volt, csak néhány teljesen kimért. Rideg és kegyetlen volt minden mozdulata. Én végig sírtam. A legjobban az fáj, hogy amikor utoljára szerettem volna látni az UH-on, hogy néz ki, a monitor tetején lévő lepedőt odahúzta elé, nehogy megnézhessem. Úgy éreztem magam, mint egy tudatlan állat, akit levágnak, és nem szükséges semmit tudnia. Mellettem egy hasonló lány feküdt, csak ő megölte a 11 hetes babáját. Igazságtalan az élet. Próbáltam lebeszélni róla, ott volt a barátja is, de már eldöntötték, hiába.
Ezután a szomorúság időszaka következett, a környezetemből úgy éreztem senki nem érzi át, mit jelentett ez a baba nekünk. Ketten voltunk, pedig mindenki tudott róla. Idővel már újra reménykedni kezdtünk, arra gondoltam, hogy ez csak egy rossz véletlen volt, és talán soha többet nem lesz ilyen. A harmadik menstruáció után rögtön sikerült teherbeesnem. Ezúttal már sokkal óvatosabban kezeltük a jóhírt. Elhatároztuk, hogy úgy a 13-16. hétig nem mondjuk el senkinek. Orvoshoz sem akartam rohanni, mert a régiben csalódtam, amiért nem segített abban, hogy gyorsan túllehessek a műtéten, nem ajánlott másik orvost az ő kórházában, pedig tudott volna, egész biztos. A másikról meg szó sem lehetett. Nyugalmas terhességet szerettem volna, és ez sikerült is. A 8. hét utolsó napján vérezni kezdtem, kb. egy erősebb menstruációhoz hasonlóan. Tudtam, hogy ez a vetélés jele. Attól kezdve szinte minden nap véreztem. Nem akartam még egyszer azt a herce-hurcát, úgy gondoltam, a természet elrendezi. 2-szer volt olyan, hogy teljesen elöntött a vér, ijesztő volt, de mindig azt gondoltam, hogy most már biztosan vége lesz. A második után rávettem magam, és bementem a Szent István Kórházba, ahol anyukám 6 éve szült, mert tudtam, hogy az egy jól felszerelt, modern kórház. Készültem rá, hogy bent tartanak műtétre, vittem magammal egy kis csomagot, de a recepción közölték, hogy nem fogadnak csak beutalóval, menjek el az SZTK-ba, és valószínűleg onnan nem is ide fognak utalni. Esetleg ügyeleti időben megnéztek volna, de napközben mentem. Kijöttem, és sírva fakadtam, mert csalódtam, hogy nem lehet ilyen egyszerűen túlesni rajta, hogy csak bemegyek egy kórházba. Az ide-oda mászkálás, itt is ott is várakozás, több orvos vizsgálata pedig elvette a kedvem. Arra jutottam, hogy ha még egyszer ilyen erős vérzésem lesz, hívom a mentőket. Erre nem került sor. Közben már elkezdtem reménykedni, hogy hátha ez egy vérrög/vérömleny a méhemben, és a baba jól van. Február 20-án volt az a nap, amikorra az előző baba születése várható volt, és eszembe jutott, hogy már anyuka lehetnék. Éjjel megint erősen vérezni kezdtem és a fürdőszobában kiplottyant egy nagy kocsonyás sötétvörös valami. A tenyerembe vettem. Remélem nem nagyon gusztustalan, amit írok, és nem haragszotok meg! Nekem jó volt a kezemben tartani. Talán furcsa, de végre lezáródott a bizonytalanság, és bensőségesen el tudtam engedni azt a picikét. Feltételezem, hogy az a méhlepény lehetett. Hihetetlennek tűnhet, de láttam rajta a kisbabámat. Egy-másfél centis lehetett. Ott tartottam a kezemben, csak néztük a férjemmel, kábultan. Örülök, hogy láthattam, hogy a kezemben tarthattam, bármilyen kicsi is volt, de a miénk volt.
Azóta kevés vérzésem van, de úgy érzem egyre kevesebb. Senki nem tud erről az egészről, egyedül a férjem, ő támogat és segített mindenben. Nem bántam meg, hogy nem mentem orvoshoz, bár hamarabb lezajlott volna, de így kíméletes volt, és szép volt az elválás tőle. Most már tudom, hogy rendbejövünk. De még nem esik jól a társaság. A csend, a magány a barátaim. Talán nem sokára ez is megváltozik. Szeretnék megint tiszta szívvel reménykedni, és hinni benne, hogy nekünk is lehet babánk.
Szép hosszú mese lett. Köszönöm, hogy megoszthattam veletek!

Babicskó! Eszter és én a Erdélyi dokihoz járunk, akinek a magánrendelése az Örsön van, és a kistarcsai kórházhoz tartozik.

Takarah! Egyszerűen nem tudok mit írni a történetedre.... Annyira megrázó, hogy olvasom, és a könnyeim potyognak. Ha most nem lennék /majdnem/ túl egy spontán vetélésen, akkor biztosan azt írnám, hogy fel a fejjel, majd a következő! De mivel tudom mit érzel, még ha az én történetem ennél "egyszerűbb" is, nem ezt mondom, mert ezek a szavak voltak azok, amik engem idegesítettek. Szóval örülök, hogy idetaláltál közénk. Itt leírhatsz mindent amit érzel, amit gondolsz, és ezt tedd is meg, mert sokat fog segíteni. Valószínűleg nem lett volna egészséges, ezért történt ez, és akkor már jobb így. Tudom ezt én is az eszemmel, csak a szívem nem veszi be ezt a dumát. Sajnos vannak orvosok, akiknek mi terhesnők, csak annyit számítunk, mint egy darab kenyér, csak az különböztett meg mégis minket ettől, hogy mi fizetünk neki, nem ő értünk.
Gondolj arra, hogy a sors nem lehet olyan kegyetlen, hogy ez harmadszorra is megtörténjen! Sírj amennyit csak tudsz, attól megkönnyebbülsz. EZ a gyászmunka része és nem szabad elfojtani a fájdalmat! Próbáld lezárni magadban a dolgot, ami tudom, nem lesz könnyű, mert csak így érdemes belevágni a következő terhességnek! Engedd el a babádat, és próbálj előre nézni.
Nagyon sok kitartást nektek!!!!

Takarah! Még annyit, hogy ha még vérzel, és nem akarsz dokihoz menni, akkor vegyél Rutascorbint, ezt receptnélkül is adnak, csillapítja a vérzést!

Sziasztok!

Drága Takarah írj bátran le mindent, ami a szívedet nyomja, mi mindent meghallgatunk és minket is meghallgatnak ami nagyon jó érzés. Bizony a környezetünkben nem mindenki beszél szívesen ilyen szörnyű dolgokról, de nekünk ki kell beszélnünk magunkból azért, hogy a kicsi lelkecskénk megnyugodjon és új erővel elinduljunk afelé a csodálatos világ felé ami ránk ezután vár.
Mert mindenki életében vannak göröngyök és hullámvölgyek, de ezután nekiindulunk a hegynek és meghódítjuk azt, ugye lányok?

Babus

Takarah te drága - hát jól megsirattalak én is.......Minden egyes szavad abban erősít meg engem hogy nagyon jó-klassz-fantasztikus anyuka lesz belőled- ez a két kis pici csillag azt szolgálta, hogy megerősödjön a méhed, hogy a következő pici baba ügyesen megkapaszkodhasson!!!!! Hidd el!!!!!! S adj időt magadnak bátran!!!

Mi meg összebújtunk .......ma......

Kövezzetek meg - dr. bácsi biztosan megteszi jövő héten a négyhetes kontrollon - de ez a legjobb vigasztalódás......soha nem ölelt még apa ilyen szorosan Embarassed Embarassed meg aztán papíron úgysem sikerülhet Embarassed Embarassed na, szidjon meg valaki, hogy kibírjuk még három hónapig Embarassed Embarassed leírni is szörnyű Embarassed Embarassed ááááááááááá....

még egy csomó arcot beszúrtam de azt írja ki Embarassed - ez milyen hülyeség. szóval így szégyellem magam

Sziasztok Lányok!

Sajnálom, hogy már megint bővült a körünk. Jó lenne, ha senki nem veszítené el a babáját a világon.
Tontica: annyira örülök, hogy minden rendben van. Azért vigyázz magadra, és pihenj sokat.
Már annyian vagyunk, hogy egyre nehezebb névre szólóan valamit írni. Én is úgy vagyok, mint sokan mások, este már nincs erőm írni. Még most ment el egy kislány tőlem. Korrepetáltam matekból és kémiából. Képzeljétek el, tegnap én is hisztis voltam, de nagyon. Ráadásul egy gyerek hasba rúgott labdával, és annyira kétségbe estem, hogy pont most, mikor egy hét telt el az inszemináció óta, elsírtam magam. Remegtem még a következő órán is .
Nody. Takarah: vigasztalódást kívánok nektek. Szerintem ilyenkor az a tudat éltet, hogy mikor jön már a következő baba?
Babus: hátha mindkettőnknek most sikerült! Én is hisztizek.

Szép hétvégét mindenkinek!

Puszi:Timi

Sziasztok!

Nem tudom ti hogy viseltétek,de egyre közelebb van a szülés időpontja,és nagyon világvége hangulatom van.Bár lehet,hogy örülnöm kellene,mert ma mondta a diabetológus,hogy márciustól próbálkozhatunk.

Babicskó:Hova jársz orvoshoz?Én tudok egy nagyon jó dokit a Szabolcsban,ha neked megfelel a környék.(Mármint lakhelyileg)

Takarah:Nagyon sajnálom ami veletek történt,a hideg rázott amig végigolvastam.Nem tudom mit is mondhatnék ami enyhitené a fájdalmadat.
Én biztos,hogy keresnék másik orvost.Az István korházat nem ismerem,de a Szent Imre korházról nekem is csak rossz tapasztalataim vannak.

Tontica

Bocsi!A véde valamiért lemaradt.
Tontica:Hogy vagytok?Minden rendben?

Köszönöm a kedves szavakat, jól esik a bíztatásotok. A következő próbálkozás előtt nekem a legfontosabb az lesz, hogy egy megbízható, jólelkű orvost találjak, akire számíthatok. De egyelőre még ki kell pihennem az eddigieket.

Tontica, Edina remélem jól vagytok, és a babáitok is szépen fejlődnek. Tontica, nagyon jó lehet ikreket várni, bár lehet, hogy nehezebb, de nagyon drukkolok neked, hogy minden rendben legyen. Írj magatokról, mi újság!

Szia Takarah!

Sajnálom,hogy te is közénk kerültél,jól tetted,hogy nem mentél be a másodiknál a kórházba,én is így szerettem volna elbúcsúzni a babáimtól,de én ennél türelmetlenebb vagyok és mint azt előttem leírták,én sem bírtam elviselni a gondolatot,hogy halott baba van bennem.
Két vetélés után mindenképp keress olyan orvost aki hajlandó rendesen kivizsgálni,ne vágj bele egy újabb terhességbe anélkül.Adj időt magadnak,hogy rendbejöjjél.A hormonjaidat mindenképp nézesd meg,szerintem.
Tudom,hogy türelmetlenül várod,hogy ismét várandós legyél és a lelkeden az segítene most igazán,de ne hamarkodd el.

Itt jó helyen vagy,sokat segítünk egymásnak,ill.a többiek biztosan mert én mostanában elég ritkán írok,nem bírok sokat ücsörögni a gépnél,hamar elfáradok,fekszem egész nap.
Azért minden nap elolvasom,hogy mi történik a lányokkal és drukkolok azoknak akik zöld utat kaptak.
Fel a fejjel,egy nehéz időszak jön megint az életedben,de biztos vagyok benne,hogy egyszer mi is a karjainkban tarthatjuk a hőn áhított kicsi babánkat.Igaz,sokat kell szenvednünk és küzdenünk értük és ez nagyon igazságtalan,de biztos vagyok benne,hogy megéri.

Tontica!
Örülök,hogy jobban vagytok,pihenj,kényeztesd magad amennyit csak lehet,ne törődj semmivel.Tudom,nehéz egy ovis gyerek mellett,de muszály.
Nekem is borzasztó rossz érzés néha,hogy nem tdok úgy megfőzni,pláne takarítani,ahogy szoktam,mindig örökmozgó vagyok,egész nap meg sem állok,most meg nem megy semmi,még ha akarnám sem lehetne.Első a baba(ák)!
Apuka hogy van?Felfogta már a helyzetet?Biztos sokkoló volt a hír neki,nekem is az lenne hasonló esetben.
Vigyázz magadra,sokat gondolok rád!

Sütőtök!
Ti hogy vagytok?Róka rudi meglátogat néha?Te is vigyázz magadra!
1-2 vetélés után sokkal jobban kell magunkra vigyázni,nem szabad kockáztatni még akkor sem,ha úgy érezzük,hogy egy hegyet is el tudnánk hordani!

Képet a 4D-ről sajnos nem tudok feltenni,mert nem tudom lekicsinyíteni,pedig megígértem.Bocsi.

Tündér,Sheila,Babicskó,Babus,Ancsa,Kabóca és bocs ha valakit nem említettem,nektek is szorítok és sokat jártok az eszemben.
Ne haragudjatok,hogy nem veszek részt aktívan a topic életében mostanában,de egyre inkább befelé fordulok,kisbabákkal és szüléssel kapcs.könyveket,újságokat olvasok.Figyelem a babámat és rengeteget beszélek hozzá,mesélek neki és jókat nevetek rajta,amikor mocorog.

Sok puszi mindenkinek,és tudjátok,az útnak indított babák hamarosan mindenkihez eljutnak!Csak hát rögösek az utak!

Ja,és már nem Bálint baba lesz,hanem Iván.Apu átgondolta.

Üdv!Edina

Sziasztok Lányok!!

Nem tudtam írni,mert Lilla lebetegedett.Torokgyulladás, láz,orrdugulás stb....Egyszóval nagyon csehül volt. Most már jobban van remélem ma már nem lesz lázas.

Takarah!!
Üdvözöllek a körünkben!Ilyenkor nem tudom hogy örüljek vagy sem.Olvastalak borzasztó min mentél te is keresztül!!!

Hányinger az vaaaaan!!!
De nem baj!!!

Jövök még puszi

Sziaztok!
Olvastam néhányótok történetét. Megrendített. Mindegyik a szívembe mar, hisz tudom mit éreztek, tudom min mente(te)k keresztül!
Nézzétek, én azt gondolom abszolút naiv dolog azt képzelni, hogy ezt a tragédiát valaha is el tudjuk felejteni! Én legalábbis nem tudtam. Fel kell állni és tovább menni, de a szívedben az emlékét megőrizni. Feldolgozni? Hát, ez nehéz ügy! Tudom nem épp ide illő mondás, de azt hiszem a kutyaharpást szőrivel.... tehát addig nem nyugodni, míg újra pocakba nem kerül egy kis lurkó! Én vadul akartam! Ezért nem jött össze! Fél évig próbálkoztunk, úgy hogy két naponta vérvételre, a köztes napokon meg UH-ra jártam, sorban kaptam a tüszőrepedést és -érést fokozó injekciókat és gyógyszereket, mindhiába. Aztán amikor azt mondtam, hogy na jó, akkor most vége, lesz ami lesz, ezt befejezem, akkor pocakba költözött Encsi baba. De addig a poklok poklát éltem át.
Elmesélem mi vezetett idáig:
2000-ben született a fiam. Vele végig feküdtem a terhességet véreztem, görcsöltem). De megérte.
Aztán 2002-ben ismét babát vártunk. Minden UH, minden vérvétel, minden leletem jó volt, örültünk és boldogok voltunk. A 20. hét körül kezdett gyanus lenni, hogy ez a manócska valahogy nem mozog eleget. Férjem mindig azzal viccelődött, hogy lusta, mint az apja..... De féltem, nem voltam nyugodt. A 22. héten aztán besokaltam és egy soron kívüli UH-ot kértem. Mélyen megalázó és minősíthetetlen stílusban közölték velem, hogy semmi esélye a babámnak. Mindezt a következő képpen:
A doki a fejem fölött latin kifejezéseket morgott az aszisztensnek.... nem értettem, csak éreztem, hogy valami baj van. "Édes" párbeszéd:
dr (a fejem fölött az aszisztensnek) : hydrops.... cisztarendszer..... a koponyaűr és a mellkas tele folyadékkal.......
én: doktor úr, valami baj van?
dr: igen baj van.
(én elkezdtem sírni)
dr: ezt hagyja abba, mert így nem tudom folytatni a vizsgálatot!
(a végén):
én: most végülis mi a helyzet?
dr: élettel összeegyeztethetetlen fejlődési rendellenesség
én: és a babának vannak esélyei?
dr: gyarkorlatilag nincsenek. Meg kell szülni és kész.
(azzal hátat fordított és köszönés nélkül faképnél hagyott)
Puff! Dolgozd fel ahogy akarod, értsd ahogy akarod, csinálj amit akarsz! Csak álltam, és nem tudtam mozdulni sem!
A következő héten hétfő reggelre kellett bemennem, mert még előtte levő héten néhány UH-ot meg kellett csinálniuk, hogy a konzíliumon a prof. engedélyezze az "abortuszt".
Hétfőn reggel fél nyolckor feltették a lamináriumot a prepydil gélt. Akkor elájultam a folyosón (kis finomság, hogy ún. hátrahajló méhem van, és ahhoz, hogy ezt az előkészítést meg tudják csinálni, ilyen helyes kis kampókkal meg kell emelniük a méhtestet, hogy hozzáférjenek a méhszájhoz rendesen. Na, ez egy rémálom....
Aztán bekötötték az infúziót
Az volt igazán gáz, hogy addig a baba nem nagyon mozgott (a betegségéből kifolyólag), de az oxytocin és a nalador infúzió hatására folyamatosan mocorgott. Ez fájt nagyon. Könyörögtem, hogy ne mozogjon, nem akarom érezni Őt! Minden egyes mozdulása a szívembe hasított. Azt hittem elsírtam akkor az összes könnyemet. Két nap és két éjjel vajúdtam. Rögtön 5 perces fájásaim lettek, a karomban az összes ér begyulladt, a karom akkora volt, mint egy mozsár. Vizes borogatást tettem rá, mert azt hittem megőrülök, úgy fájt. Nem ehettem és nem ihattam, mert nem tudták mikor lesz meg a baba és utána altatnak, hogy a lepényt kiszedjék. A karomba kaptam a fájás erősítőt, a fenekembe meg a fájdalomcsillapítókat.... a végén már a vérnyomásom is magas lett..... Hát, hétfőn reggel fél nyolckor kezdődött, és szerda reggel fél kilenckor halt meg a babám. Éreztem, hogy mozog, a következő pillanatban néma csend..... és kilenckor megszültem. Elaltattak, borzalmasan ébredtem. Hánytam (pedig nem volt mit), szédültem.... Délután zuhanyozni mentem, de a férjem karjába ájultam a zuhanyzóban. Összeszaladt a fél klinika.... Másnap hazaengedtek, harmadnapra beindult a tejem.... Mondtam, azt hittem elsírtam az összes könnyem, de nem! Maradt ekkorra is.... fejtem a tejcsit és öntöttem a mosdóba.... az járt a fejemben, hogy ezt most a babámnak kéne innia..... Jegeltem a cicim, hogy elapadjon a tejcsi.... két hétbe telt, mire sikerült elapasztanom..... Ráadásul ugye a sok ismerős: mi lett a babával, hova lett a pocakod....???? Nem kívánom senkinek azokat a heteket, hónapokat......
De azt gondolom, azért könnyebb egy kicsit úgy feldolgozni a dolgokat, hogy tudod: nem volt esélye a babának. Ha úgy veszítem el, hogy egészséges és vm. buta fertőzés okozza, az sokkal nehezebb.... szerintem. De tudjátok, én akkor meghaltam. Igen, vele haltam a kislányommal! A mai napig ha megkérdezik, hogy hanyadik babámat várom, lehunyom a szemem és bocsánatot kérek a kis lelkétől, és csak aztán válaszolom, hogy a negyediket..... mert hát Ő is volt! Igen, szóval az ötödiket..... de annyira fájna magyarázni, hogy tudják volt egy kislány, aki elment mielőtt a karunkba vehettük volna..... de azért én tudom, hogy ő volt nekünk. Sokszor gondolok rá, ha hasonló korú kislányt látok.... igen, az én kicsi lánykám most pont ennyi idős lenne..... Fáj, nem tagadom! De ugyanakkor nagyon boldog vagyok. Igen, mert van három gyönyörű testvére, és nemsokára lesz egy negyedik is! Tudom, hogy Ő is örül. Az első kisfiunk, Danika két éves volt, amikor elveszítettük a babát. Kérdezte, hogy hova lett a tesó a hasamból. Azt válaszoltuk, hogy fenn ül egy felhőn, és lógázza a lábát.... onnan mosolyog ránk. És tudjátok, a legjobb orvosság erre a bajra, ha gyerekzsivaj tölti meg a házat! De azért az is tény: vele haltam a kislányommal. Arra is rájöttem azonban, hogy van élet a halál után.....

Kedves Mandala!

Köszönöm,hogy megosztottad velünk a történetedet,szerintem mindenkinek erőt ad.Megsirattam a kislányodat,nekem is a kislányom hiányzik az életemből,sokszor eszembejut,hogy milyen is lenne,ha lenne.Most volna 1 éves.
Ezen a szülési procedúrán én is átestem,de nekem annyiból volt "jobb",hogy a babám nem élt márt kb.két hete.Nem is éreztem őt soha mozogni.
A 2.baba 9 hetesen halt el,ő is fáj,de nem annyira mint a nővére.

Most a 27.hétben vagyok a kisfiammal,benne nagyon bízom és nagyon szeretem Őt.Ha megkérdezik hányadik gyerek lesz,azt mondom,az első,és közben bocsánatot kérek a babáimtól,és kérem őket,hogy vigyázzanak az öccsükre.

Igazad van,soha nem lehet őt(ket) elfelejteni akármennyi gyereked is lesz az életben.A fájdalom enyhül,de a hiányuk megmarad.

Te hányadik hétben vagy?

Szerintem a világon a legcsodálatosabb dolog gyereket várni.
Szeretném még legalább egyszer átélni ezt a csodát,bár már 37 éves leszek az idén,azért remélem még belefér.

Köszönöm,hogy erőt öntöttél belém és boldog babavárást kívánok neked!

Edina

Sziasztok!

Drága Manadala könnyeket csaltál a szemembe, bár az én fájdalmam a tiédhez képest semmi. Az én babám nem élt már a 12. hetes UH-on és azzal nyugtattam magam, hogy biztosan valami rendellenesség lehetett nála azért ment el. De ahogy elvették tőlem egyre erősebb lett a vágyam, hogy minél több gyerkőcöm legyen. Szóval azt hiszem én is akkor fogok megnyugodni, ha gyerekzsivaly vesz majd körül.

Lányok az ehavi álmom köddé vált, megjött a havim és a hőm is leesett. Azt hiszem én is görcsösen és nagyon akartam. Biztos vagyok benne, hogy terhes is voltam csak nem tapadt meg.

Legyen jó hétvégétek és pihenjetek sokat.

Babus

Sziasztok Lányok!!

Mandala!!Szívszorító a történeted!!
Nekem is beteg volt a babám,meg kellett szűlnöm a 14.-ik héten.
Talán annyival könnyebb volt elengedni,hogy tudtuk hogy beteg volt. És vígaszt nyújtott a 2-éves kislányom.
Karácsonyra voltam kiírva,teljesen kiborultam,ezt elfeledni nem lehet.

Babus!
Nagyon sajnálom,hogy megjött!
Mikortól próbálkoztok?



Puszi

Sziasztok!

Sütőtök igazából a műtét óta ez volt az első próba hónap, csak én tápláltam hiú reményeket, hogy rögtön sikerül. Egyébként tavaly sem jött össze rögtön nem is tudom miért hittem azt, hogy most egyszerűbb lesz. Semmi gond most már újra a földön járok és várom a következő hónapot. És te hogy vagy, illetve hogy vagytok?


Mandala, mikorra várod a babát?

Babus

Sziasztok!

Mandala!

Köszönöm én is, hogy leírtad a történeted, nekem is könnyeket csalt a szemembe...de egyben vigaszt is nyújtottál a "gyerekzsivallyal " igen, tényleg csak ez a gyógymód.

Én két pici magzatot vesztettem el az elmúlt két évben, és nagyon igaz, hogy ezen soha nem lesz "túl" az ember
néha, rosszabb napokon még siratom Őket, és már bennem a félelem, hogy talán már nem is lehet babám, hisz 40 éves vagyok ( bár sokszor 30-nak se néznek, de a tény, az tény. )

Az is zavar, hogy nem derült ki a vetélések oka, én fertőzésre vagy progihiányra gyanakszom...úgy érzem, egészségesek voltak, és valami bagatell, buta apróság miatt vesztettem el Őket...rossz, hogy nekem kell kutakodni, az orvosok szerint két vetélés még teljesen "normális"
Még jó, hogy az első három gyerekemnél nem volt ilyen...

megsirattam a Pici Lányodat, és örülök, hogy ismét babát vársz

Takarah!

A Te történetedet is megkönnyeztem, kívánom, hogy idővel Téged is sok kisgyerek vegyen körül, minden esélyed megvan rá, nagyon fiatal vagy

Babus!

Sajnálom, hogy megjött, és ha úgy igaz, hogy terhes voltál, bízhatsz a köv. ciklusban, könnyebben sikerülhet...
tavaly nyáron nekem is volt egy ilyen hónapom, végig fent volt a hőm, aztán mégis megjött...akkor én is megesküdtem volna, hogy babás voltam...

nekem is készülődik már a menzeszem, / most nem is bánom/, mert végre van erőm megnézetni a hormonszintet, és azt a thrombofília dolgot...így talán nyugodtabban vághatok neki áprilisban.

Megpróbálom az Aviva tornával "meghozni" ma a menzeszt ( állítólag hatásos), mert szerdán elutazunk a Bakonyba 3 napra, és pont akkorra indulna be magától
én viszont, -ha már terhes nem lettem- szeretnék lovagolni egyet

Edina!

Örülök, hogy írtál...vigyázz Iván babára / még a szülőágyon is változtathattok nevet /

Sütőtök!

Hányinger az tényleg jóóó álomkór is van?
Lilla már jobban van?

Tontica!

azért írhatnál ide...is minket is érdekel, mi van Veletek

puszi Mindenkinek, jó pihenést!

Sziasztok Lánykák!
Babus!!Nekünk a 4.hónapban jött össze a mostani babánk.
Nem vagyok büszke rá ahogy készűlt a kisbaba.Olyan na jó gyorsan csináljuk stílusban
Hamar összejön szerintem.

Lilla jobban van,de még éjjel sokszor ébred fel.
Kicsit félek,mert kapar a torkom,de sokat teázom.Csak lázam ne legyen!!!!!

Puszi

szekeres: A Te történetedet az első között olvastam, talán ezért is ragadtam tollat (billentyűzetet). Ami leginkább megatott, hogy Neked az első babád volt (ugye jól gondolom?). Lenyűgözött az erőd! Nekem könnyebb volt, mint Neked, hidd el! Nekem már volt egy kisfiam akkor, aki erőt adott, és a férjem is teljes mellszélességgel mellettem áll(t). Nem biztos, hogy pszichológus nélkül végig bírtam volna, ha nincs egy gyönyörű gyermekem és nem támogat tiszta szeretettel a párom. Örülök, hogy most minden OK Veletek, a kis pocaklakó gyönyörűen fejlődik. De abban az időpontban, amikor a másikat elveszítetted, biztos nehezebben élted meg a terhességed. Ez természetes. Én a 24. hét után mindig azt számoltam, hogy na, már csak ennyi meg ennyi hetet kell kibírni és akkor már nem lehet baja a babának.... Persze azt meg kell mondanom, hogy kialakítottam azóta egy másik stratégiát is: bojkottálom a kötelező UH-okat! Pontosabban csak 3 UH-ra vagyok hajlandó elmenni, de csak és kizárólag a Praxisba és csakis dr. Hajdú Krisztinához. Tudjátok, a beteg babát követően (amikor Enikőt vártam), pont abban az időpontban, amikor a másik kislányt elveszítettük (a 23. héten), kitalálták, hogy ennél a babánál is baj van.... csak két ér van a köldökzsinórban (három helyett), lényegesen kevesebb a magzatvíz, ami szintén kromoszóma rendellenességre utalhat. Akkor elmentem a Praxisba, ahol megnyugtattak, minden OK, csak vaklárma volt! Hát, köszönöm!!! De az az ismételt két hét..... amí a két diagnózis között eltelt..... Nem vagyok hajlandó stresszelni magam! A sok barom orvos összevissza diagnózisa ellenére is van épp elég idegeskedés és aggódás a babavárásnál! Ne tetézzük feleslegesen!
Amin viszont Te keresztül mentél, az nem semmi! Mondom, minden elismerésem a Tiéd! Az első két babát elveszíteni szerintem a legnehezebb! De mostmár minden rendben lesz! És még abszolút belefér egy következő kis lurkó is....
babus31: Neked mit mondtak, mi okozta a vetélést? Csak mert ha a 11. hét körül veszíted el, nagy a valószínűsége a sárgatest rendellenességnek. Nekem is volt egy ua ilyen. 11 hetes voltam, az UH-on láttak egy 8 hetesnek megfelelő deformált petezsákot..... Sárgatest rendellenességet állapítottak meg. Tudod mi az? Nézd meg ezt az oldalt, érdekes infokat ad a korai vetélésekről:
http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id= ... 8231f02701
Sajnálom, hogy most sem jött össze a baba. Próbáld elterelni a gondolataidat. Annyira görcsösen akarni nem szabad.... mondom én, aki majd megőrült, hogy teherbe essen.... Szegény férjem, már azt mondta, drágám ez nem is szeretkezés, hanem ürítkezés..... Folyton vérvétel, UH, injekció, aztán rohanás haza és szex.... aztán két nap önmegtartóztatás.... és ismét..... A spontaneitás szóba sem jöhetett.... Rémálom! Kész gyerekgyár! Erre rámehet egy kapcsolat, egy élet! Próbálj lazítani. Hidd el, össze fog jönni! Szerencsére nálunk havonta van lehetőség és remény.... Szeretnénk a kutyáinknak kölyköket, náluk évente csak két esély van..... az sokkal rosszabb! Tudom, nem vígasz, de átérzem a fájdalmadat! Pontosan átérzem!
sütőtök: Ne gondold, hogy Neked könnyebb volt! Szerintem cseppet sem! Igen, a beteg babát - talán - könnyebb elengedni.... De az sem könnyű! Nálam is nehezen ment. Pedig ő is beteg volt.... nagyon.... Ráadásul én is bármikor meghalhattam volna.... Én is karácsony környékén szültem volna (dec. 12.). Hidd el, az idő begyógyítja a sebeket. Főleg, ha a kis manócskát aki a pocidban lakik, a karodban tarthatod!
Ja, mi most vagyunk 14 hetesek...

mandala - de jó, hogy vannak ilyen emberek, mint te. (én is a 22. héten veszítettem el az ikreket most három hete)

ezt találtam valahol és ti jutottatok eszembe: “… s amikor a pillangó megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül; amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz, és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról. Amikor nevetsz, körben terjed a vidámság, mint a tóban a vízgyűrűk, és amikor szomorú vagy, sehol senki nem lehet igazán boldog …”

puszi mindenkinek

Julika, ez nagyon szép volt

Sziasztok!

Úgy néz ki, hogy megint sikerült elsőre.
Pénteken pozitívat teszteltünk, hétfőn megnézetem magam.

Íme:

Mindenkinek megy a drukk, szorítsatok nekünk is

Üdv mindenkinek, jóéjt

chrissyy: Gratulálok! Nagyon vigyázz magatokra és szurkolunk Nektek!

julika79: Hát, nem is tudom mit mondjak! Annyira szívhezszóló az idézeted! És annyira fájdalmas amit írtál a babáidról! Ikreket elveszíteni? Uramisten! Ha tudsz róla beszélni, írd meg mi történt veletek. Jaj, annyira átérzem a fájdalmadat! Ikreket is ugyanúgy szülni kell, Téged sem császároztak? Jaj, ne haragudj, kérlek nem szeretnék tapintatlan lenni! Ha úgy érzed, tudod, mit inkább ne beszélj róla! Csak azt írd meg, hogyan segíthetnénk Neked? Nekem akkoriban az volt a legmegnyugtatóbb, ha olyanokkal beszélhettem, akik hasonló rémségeket éltek át. Akik igazán megértettek, és tudtak segíteni abban, hogyan dolgozzam fel a gyászt. Mert ugye gyászolod őket? Tedd azt! Nehogy elfojtsd! Az a legrosszabb! Én azt csináltam, hogy két napra elküldtem a fiamat anyukámhoz, a párom meg elment dolgozni. Beültem a franciaágy közepére, bekapcsoltam a magnót (hogy a vékony falak miatt a szomszédok ne hallják), és ordítottam, zokogtam, sikítottam, üvöltöttem, mint egy állat. Tartott ez kb. 30-40 percet. De elég volt ezt kétszer, és megnyugodtam. Ja, és még a kórházban gyújtottam egy mécsest a kicsi lelkének. Gyászold meg tisztességesen és utána engedd el őket! Van egy nagyon érdekes könyv: Brandon Bays - Belső utazás. nekem sokat adott. Valójában hasonló módszert alkalmaz. Pedig akkor még nem is olvastam a könyvet.... Hát, nem akarok okoskodónak tűnni, kérlek ne haragudj meg érte. Csak annyira szeretnék segíteni Neked.
Nekem is eszembe jutott most egy kis anekdota. Nem tudom pontosan (szó szerint) idézni és azt sem tudom ki írta, ezt nézzétek el nekem. Ha esetleg közületek vk. ismeri, tudassa!
Szóval:
"Egy ember halála után megkérdezte Istentől:
- Mondd Uram, hol voltál, amikor oly sokszor bajban voltam?
Erre azt válaszolta az Úr:
- Én mindig ott voltam melletted. Nézz csak vissza, látnod kell, hogy az életutad során a homokban két lábsor halad egymás mellett, a tiéd és az enyém. Íme a bizonyíték, hogy mindvégig melletted voltam.
- De Uram, hol voltál akkor, amikor igazán nagy szükségem volt rád és képtelen voltam megküzdeni a rám nehezedő gondokkal, tessék, akkor elhagytál, mert csupán egy lábsor látszik a homokban.
Az Úr válaszolt:
- Tévedsz. Akkor sem hagytalak magadra, nézd meg jobban, csak az én lábsorom látszik, hiszen a karjaimban cipeltelek..."

Mandala: potyognak a konnyeim, borzalmas ami Veled tortent de a legborzalmasabb ahogyan bantak Veled hisz nagyon, nagyon meg tudtak volna konnyiteni a szulest es az elvallast ha foglalkoznak Veled es akkor talan az egesz egy "szep" emlek lett volna.

Chrissyy: GRATULALOK!!! Csudijo, nagyon orulok!!!

Csajok, jonnek en csak ahhoz eloszor vegig kellene olvasnom az oldalt es most is rohanasban vagyunk, megyunk idopontot kerni a vedonohoz.
Megint barnazok pedig szedem az utrogestant.

Mandala - először az idézet, ill. történet. Ehhez egy kép is tartozik, ez van az ágyunk fölött, nem véletlen talán, hogy neked is ez jutott eszedbe!!!! Nagyon szeretni való emberke vagy te hallod-e!

Gyászolunk-e? Mi történt? Elküldöm privát üzenetben, kimásolom,amiket már leírtam ide a lányoknak. Gyászolunk.....elvittük Villányba a gyászunkat a fájdalmunkat, ott a máriagyüdi templomban leraktuk, és csak annyit hoztunk belőle haza, ami az emlékezéshez kell. Mert azt jobban kell, mint gászolni.....Dr. bácsim azt mondta hosszú lesz a gyász - nem hittem. Most madj belehalok abba, hogy igaza lett.......Olvasd el a történetünket, s utána lenne egy kérésem: ti már túl vagytok rajt, kérlek adj tanácsot, jó úton járunk vagy eltévedtünk? Nagyon örülnék, ha őszintén leírnád a véleményedet!!!!!
DE lehet, hogy nem haragszanak meg a lányok, ha ide bemásolom, mert most meg nem küldi el a privát üzeneteket!

Befogadtok magatok közé????? Én lombikos vagyok, 22 hetes kismama, de pénteken elvesztettük a babákat, és most újra próbálkozunk majd......
Felfoghatatlan ami történt! Pénteken éjjel begörcsöltem és hirtelen vérezni kezdtem - soha életemben nem fogom férjem arcát elfelejteni, annyira megijedt -10 perc alatt a kórházban voltam, pedig 30 percre lakunk tőle. Dr. bácsim elmondta, hogy két ujjnyira nyitva vagyok és folyamatosan vérzek, tehát nyílik a méhszáj. Meg még az egyik burok elő is bújt, hamarosan szülni fogunk. Felvittek szülőszobára, ott próbálkoztak a lehetetlennel, de sajnos este 9-kor óriási szenvedések közepette megszületett Anna-Máté (ez lett volna az álmunk - félek elvesztettük még az álmainkat is...). Apa látta őket, azt mondta békések voltak, és szép formájuk volt - nagyon nehéz volt elengedni őket, mert egész nap még rugdosódtak, mintha el akarnának köszönni. Remélem, érezték, hogy nagyon szeretem őket................remélem.

Jöhetek ide közétek újra reménykedni???????

Hogy mi volt a baj? érdekes módon nem keresünk bűnbakot, okot, még a miérteket sem tartjuk számon. azt mondták, nem bírta a méhem a két baba súlyát, meg a hirtelen növekedést, és valószínűleg ez bekövetkezett volna mindenképp pár hét múlva is, csak akkor még emlék is lett volna utánuk - így meg csak az a megfoghatatlan csodálat, amit érzünk.....nagyon rendesek voltak velem, talán pár nap múlva, vagy még ma délután azt is leírom mennyire. Mi nagyon Istenhívő emberek vagyunk, férjemnek édesanyja meghalt szülés közben, ezért hisszük, azért alakult ez így, hogy egymásnak megtartson minket, meg aztán hátha nagyon erőszakosan akar egy kis lélek hozzánk költözni, azért kellett ennek a két csillagnak utat készíteni.......nagyon bízunk a csodában, meg Isten jószándékában......szépen gyógyulok, fájdalmaim nincsenek, de még sokat sírunk. Szerencsére együtt sírunk, jó hogy tudunk így ketten együtt, ez nagyon sokat számít szerintem.......az esték a legnehezebbek, akkor szoktunk beszélgetni velük, énekelni nekik - ez még megvan, aztán majd biztosan csendesedik ez is - mi így gyászolunk. Meg megyünk tovább!!!!!!!!!!!!!! A mi kis angyalkáink biztosan elmondják ott fenn, hogy milyen jó lesz annak aki hozzánk költözik - így remélem már sorakoznak a jelöltek!!!!!!!! Bízunk.............mert máshogy nem megy!!!!!!!!!!! Ugye nem lesz hátráltató nekünk ez a nagy bizakodás???????????

Mi a férjemmel még hiszünk a mesékben, és nagyon bízunk benne, hogy sikerülhet, akár lombik nélkül is - ha már ezt elhisszük magunkról, az már egy jó jel - tavaly el sem hittük......Még nagyon nehezek az esték és reggelek, mire vége a reggelnek, már az estétől rettegek általában, és azért drukkolok, hogy szaladjanak a napok előre!!!!!!!

Hazajöttünk Villányból - jól éreztük magunkat, bár soha nem fogjuk elfelejteni miért mentünk oda erre a pár napra. Képzeljétek láttunk hullócsillagot. Olyan szép volt - én még soha nem láttam ilyet, jól meg is lepődtünk apával, aztán arról beszélgettünk, milyen sok apró csoda van a természetben, ami mellett nem szabad elmennünk. Nekünk a tavalyi procedúrák miatt a tavasz "elmaradt", az idén megfogadtuk, nem hagyjuk ezt: nyílik a tőzike a kertünkben, csodaszép. Olyan jó érzés rácsodálkozni néhány dologra. (de az már biztos, hogy mi a 3 hónapot nem tudjuk majd kivárni...)

No, ez történt velünk eddig....a fájdalomról még annyit: én azt hittem hogy a Jóisten azt szeretné, ha azt cipelnék amit a hátunkra tett most, aztán az emberek a saját hibáikat most mögénk szeretnék bújtatni, egy csomó apró bántást kaptunk, és mikor úgy éreztem nem bírok többet, hát Mandala és is ordítottam, hangosan, csak úgy a kertünk végében, bele a világba, hogy még mennyit bír a hátam? nem látják, hogy nem megy több? hogy nem fér rá több? Jólesett......

Chrissy - HURRÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Írd majd le mit mondott a dr. bácsi!!!!!! Hányan vannak a pociban?????????ÚGY ÖRÜLÖK!!!!!!

Velem lesz tele az oldal, ne haragudjatok!!!!!!!!!!!!!!!

Újra el kell küldenem, mert most meg nem lehet elolvasni - nem küld a gépem privát üezenetet, ugye nem vagytok rám mérgesek??????????


Mandala - először az idézet, ill. történet. Ehhez egy kép is tartozik, ez van az ágyunk fölött, nem véletlen talán, hogy neked is ez jutott eszedbe!!!! Nagyon szeretni való emberke vagy te hallod-e!

Gyászolunk-e? Mi történt? Elküldöm privát üzenetben, kimásolom,amiket már leírtam ide a lányoknak. Gyászolunk.....elvittük Villányba a gyászunkat a fájdalmunkat, ott a máriagyüdi templomban leraktuk, és csak annyit hoztunk belőle haza, ami az emlékezéshez kell. Mert azt jobban kell, mint gászolni.....Dr. bácsim azt mondta hosszú lesz a gyász - nem hittem. Most madj belehalok abba, hogy igaza lett.......Olvasd el a történetünket, s utána lenne egy kérésem: ti már túl vagytok rajt, kérlek adj tanácsot, jó úton járunk vagy eltévedtünk? Nagyon örülnék, ha őszintén leírnád a véleményedet!!!!!
DE lehet, hogy nem haragszanak meg a lányok, ha ide bemásolom, mert most meg nem küldi el a privát üzeneteket!

[size=7]Befogadtok magatok közé????? Én lombikos vagyok, 22 hetes kismama, de pénteken elvesztettük a babákat, és most újra próbálkozunk majd......
Felfoghatatlan ami történt! Pénteken éjjel begörcsöltem és hirtelen vérezni kezdtem - soha életemben nem fogom férjem arcát elfelejteni, annyira megijedt -10 perc alatt a kórházban voltam, pedig 30 percre lakunk tőle. Dr. bácsim elmondta, hogy két ujjnyira nyitva vagyok és folyamatosan vérzek, tehát nyílik a méhszáj. Meg még az egyik burok elő is bújt, hamarosan szülni fogunk. Felvittek szülőszobára, ott próbálkoztak a lehetetlennel, de sajnos este 9-kor óriási szenvedések közepette megszületett Anna-Máté (ez lett volna az álmunk - félek elvesztettük még az álmainkat is...). Apa látta őket, azt mondta békések voltak, és szép formájuk volt - nagyon nehéz volt elengedni őket, mert egész nap még rugdosódtak, mintha el akarnának köszönni. Remélem, érezték, hogy nagyon szeretem őket................remélem.

Jöhetek ide közétek újra reménykedni???????

Hogy mi volt a baj? érdekes módon nem keresünk bűnbakot, okot, még a miérteket sem tartjuk számon. azt mondták, nem bírta a méhem a két baba súlyát, meg a hirtelen növekedést, és valószínűleg ez bekövetkezett volna mindenképp pár hét múlva is, csak akkor még emlék is lett volna utánuk - így meg csak az a megfoghatatlan csodálat, amit érzünk.....nagyon rendesek voltak velem, talán pár nap múlva, vagy még ma délután azt is leírom mennyire. Mi nagyon Istenhívő emberek vagyunk, férjemnek édesanyja meghalt szülés közben, ezért hisszük, azért alakult ez így, hogy egymásnak megtartson minket, meg aztán hátha nagyon erőszakosan akar egy kis lélek hozzánk költözni, azért kellett ennek a két csillagnak utat készíteni.......nagyon bízunk a csodában, meg Isten jószándékában......szépen gyógyulok, fájdalmaim nincsenek, de még sokat sírunk. Szerencsére együtt sírunk, jó hogy tudunk így ketten együtt, ez nagyon sokat számít szerintem.......az esték a legnehezebbek, akkor szoktunk beszélgetni velük, énekelni nekik - ez még megvan, aztán majd biztosan csendesedik ez is - mi így gyászolunk. Meg megyünk tovább!!!!!!!!!!!!!! A mi kis angyalkáink biztosan elmondják ott fenn, hogy milyen jó lesz annak aki hozzánk költözik - így remélem már sorakoznak a jelöltek!!!!!!!! Bízunk.............mert máshogy nem megy!!!!!!!!!!! Ugye nem lesz hátráltató nekünk ez a nagy bizakodás???????????

Mi a férjemmel még hiszünk a mesékben, és nagyon bízunk benne, hogy sikerülhet, akár lombik nélkül is - ha már ezt elhisszük magunkról, az már egy jó jel - tavaly el sem hittük......Még nagyon nehezek az esték és reggelek, mire vége a reggelnek, már az estétől rettegek általában, és azért drukkolok, hogy szaladjanak a napok előre!!!!!!!

Hazajöttünk Villányból - jól éreztük magunkat, bár soha nem fogjuk elfelejteni miért mentünk oda erre a pár napra. Képzeljétek láttunk hullócsillagot. Olyan szép volt - én még soha nem láttam ilyet, jól meg is lepődtünk apával, aztán arról beszélgettünk, milyen sok apró csoda van a természetben, ami mellett nem szabad elmennünk. Nekünk a tavalyi procedúrák miatt a tavasz "elmaradt", az idén megfogadtuk, nem hagyjuk ezt: nyílik a tőzike a kertünkben, csodaszép. Olyan jó érzés rácsodálkozni néhány dologra. (de az már biztos, hogy mi a 3 hónapot nem tudjuk majd kivárni...)
[/size]
No, ez történt velünk eddig....a fájdalomról még annyit: én azt hittem hogy a Jóisten azt szeretné, ha azt cipelnék amit a hátunkra tett most, aztán az emberek a saját hibáikat most mögénk szeretnék bújtatni, egy csomó apró bántást kaptunk, és mikor úgy éreztem nem bírok többet, hát Mandala és is ordítottam, hangosan, csak úgy a kertünk végében, bele a világba, hogy még mennyit bír a hátam? nem látják, hogy nem megy több? hogy nem fér rá több? Jólesett......

Chrissy - HURRÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Írd majd le mit mondott a dr. bácsi!!!!!! Hányan vannak a pociban?????????ÚGY ÖRÜLÖK!!!!!!

tontica: Pihenj sokat, nehogy baj legyen! Feküdj, amennyit csak tudsz! Szedj sok magnéziumot! Az görcsoldó hatású! És ha lehet, ne emelj nehezet! Nagyon drukkolok!
Julika79: Megkönnyeztelek! És ez nem a hormonjaim rendetlenkedése, hidd el! Szívet szorító a történeted. Bár, minden kisded elvesztése szívszorító, történjék bármily körülmények közt is. Még az éppen csak nyíladozó kis tündérkék elvesztése is fáj (gondolok itt az éppen megfogant babákra).
Tudod, én azt gondolom csodálatos emberek vagytok Ti ketten a pároddal! Csodállak a tiszta, őszinte hitetekért, azért amiért ilyen "alázattal" vagytok képesek fogadni a történteket. És ezt jó értelemben mondom. Felemelt fejjel, belül a mély fájdalommal éltek és tűrtök. Annyira csodállak ezért! Őszinte leszek Hozzád: én gyűlöltem az Istent, átkoztam amikor ezt "tette" velünk. Aztán tompult a fájdalom... templomba mentem, csak én, egyedül. Nem tudta senki, férjem sem. Tudod, ő végig mellettem állt, de nem láttam a fájdalmát. Nem láttam sírni! Pedig fájt neki, nagyon! Majd' belehalt! Tudom, mert anyósom mondta, ő látta sírni... véletlenül... mert a párom elbújt, nem vállalta fel még előttem sem. De megkönnyezte, tudom. Mindenképpen jó, hogy Ti ketten tudtok gyászolni, emlékezni, tudtok beszélni róla.
A babák tudják, hogy szereted őket! Hidd el! Mesélek valamit. Jártam az eset után pszichodrámára. Ott a drámakör vezetője javasolta, hogy ezt a nagy pszichés gátlást (hogy elengedjem a kicsikém lelkét) fel kéne oldanunk, legalábbis el kéne kezdeni. A pszichodráma eszközeit nem tudom ismered-e? Az a lényege, hogy párbeszéd zajlik közted és azok között a szereplők között, akik fontosak az aktuális történet szempontjából. Hogy kik azok, azt Te választod ki, a drámavezető segítségével. Én azt hittem fontos az orvos szerepe, aztán rájöttem, hogy nem.... mert akkor rá is haragudtam.... szégyellem, de szinte mindenkire!
Szóval ha kiválasztottad a szereplőket (nálam a baba volt meg én), akkor választasz vk-t a csoportból, aki eljátssza a kisbabádat. Úgy kezdődik, hogy elrendezed a helyszínt, elmondod mi van a szobában, milyen a hangulata, és elhelyezed a szereplőket olyan pozícióban, ahogy neked jó (ennek is van jelentősége a pszichológia nyelvén). Én úgy csináltam, hogy egy meleg színű szobát álmodtam, enyhén sötétséget. Oldalamra feküdtem felhúzott lábakkal egy ágyon, és a babámat (Erika játszotta a drámakörből) összegömbölyödve felém fordulva védőn öleltem. És akkor kezdődik a mély fájdalom: a drámavezető felvezeti a történetet és neked beszélned kell a babához. El kell mondanod neki, hogy mit érzel iránta, hogy jó volt vele lenni még oly kevéske ideig is. Én nem tudtam megszólalni, csak zokogtam.... a drámavezető beszélt helyettem.... aztán helycsere..... a "babád" fekszik a Te helyedre, Te az övére, és elismétli azokat a szavakat, gondolatokat amiket mondtál Neki, és Te úgy hallgatod a saját szavaidat, mintha Te lennél a saját kisbabád..... és válaszolsz rá! Elmondod mit érzel, milyen gondolatok vannak benned.... És döbbenetes! Komolyan mondom, döbbenetes! Hihetetlen, hogy milyen érzéseket generál benned. Megérted, és megérzed, hogy ő nem siratja azt ami történt, inkább annak örül, hogy legalább eddig együtt lehettetek! És visszavágyik hozzád. Ha ebben hiszel, ő jön vissza, ha nem akkor csinál utat másnak. De nem a fájdalom dominál, hanem inkább a hála.... fura, nem?
Szerintem a gyász megélése, a feldolgozása mindenkinek a saját mechanizmusai alapján működik. Ki így, ki úgy teszi. De a folyamat mindenképpen egy, és ugyanaz, szerintem. Végig járjuk a nem hiszem el, a miért pont velem történi mindez- stációkat, keresztül a beletörődésen a visszafordíthatatlan elfogadásán, és végül a továbblépésen. Mondd, Te sosem érezted Őket az elvesztésük után? Tudom, furán hangzik, de soxor éreztem mozogni a babát, pedig már nem voltunk együtt. Ez is sztem vm. pszichés nem elfogadása a dolgoknak....
Jó úton haladtok, az emlékezés mindenképpen fontos, Azt gondolom azonban, hogy amíg együtt énekeltek a piciknek esténként, addig az elválás-elengedés is nehezebb. Nézd, én úgy vagyok ezzel, hogy amikor elvesztek valakit, a rá emlékeztető tárgyaktól, cselekvésektől, dolgoktól is "szabadulnom" kell, mert amíg nap, mint nap szembesülök velük, addig nem tudom elengedni, addig itt tartom magam mellett. De modnom, nem vagyunk egyformák!
Nálatok még nagyon friss a seb és nagyon mély! De próbálj kicsit kiszakadni a megszokott rituálékból. Szerintem a gyökeres változás a gyógyír. Nehéz, tudom, mert mi is minden este beszéltünk a picivel, apukája akkor ölelgette, puszilgatta meg az ő kicsi lányát.... de ha minden este (azt követően) beszéltünk volna róla, keserűbb lettem volna. Persze én is igényeltem, hogy kiönthessem a szívem. De nem kínoztuk egymást ha csak lehetett. Persze ha úgy érzed, hogy ez kell a lelkednek, akkor rendben van. De mondom, mindenki másképp csinálja! Ezt én kicsit mazohizmusnak érzem, de hangsúlyozom, nem vagyunk egyformák! Hallottam olyat, aki a férje hamvait a vitrinben tartja.... vagy a kertben a kedvenc fája alá temeti.... hát, nem tudom...
Figyelj! Bevallok valamit: nálam is megmaradt valami, amit nem tudok levetkőzni: ha megkérdezik hányadik gyerekemet várom, mindig bocsánatot kérek az én kicsi lánykám lelkétől, mielőtt azt válaszolom, hogy a negyediket! Mert vadidegen embereknek nem szeretek előadást tartani arról, hogy tudják, volt egy kislányunk aki elment.... nem tartozik senkire! úgyhogy az elengedés nem könnyű! De én mondhatom, hogy mostmár túl vagyunk rajta, a gyászt és keserűséget felváltotta az emlékezés. De nálunk már eltelt négy és fél év! Az hosszú idő!
Fantasztikus ember vagy! Mondom, le a kalappal előttetek (a férjed előtt is!)! És csodálatosan működik a "gyász-feldolgozó mechanizmus" az életetekben! Csak azt tegyétek mindketten, amit úgy érzel, hogy a szívednek jó!
Remélem nem haragudtál meg az őszinteségemért, néhol biztos kegyetlennek gondoltál (főleg amikor azt írtam, hogy az esti rituálékat szerintem lassan csendesítened kellene), de azt kérted legyek hozzád őszinte. Nos, én így gondolom, nem biztos, hogy jól.

A többiek is biztos segítségedre lesznek, hiszen közülünk mindenki végig járta ezt az utat.... sajnos.
Hadd kérjek elnézést a többiektől, a hosszúra nyúlt levelemért! Bocsi lányok, de kikívánkozott belőlem ez a sokminden!

Csókollak benneteket:
Piroska

Mandala - tudod, mikor tavaly el kellett indulnunk a lombikos úton, azt gondoltuk utólag, azért tervezte így Isten az utunkat, hogy megismerhessük azokat az embereket, akikért ma is hálásak vagyunk. Ha természetes úton megfogant volna nálunk az élet, sok embert nem ismerhettem volna meg. Most pedig a babák elvesztése után itt vagy te (és perszer a többiek, de róluk tudom, hogy ugyanolyan erőfeszítésekkel küzdenek most a napokban mint én), s úgy érzem sokkal kevesebb lennék nélküled, és ha nem ismerhettelek volna meg, nem olvashatnám (és falhatnám) a szavaidat. Óriási nagy ajándék vagy nekem -nekünk!!!!

Hogy haragudtál Istenre? Én folyton azt kérdeztem, miért nem vette el őket korábban - ha tudta, hogy elveszi egyszer (mert tudta , ő egyedül tudta a napot és az órát is), miért nem akkor vette el őket, mikor még nem mozogtak, mikor még nem tudtuk a nevükön hívni őket? aztán rájöttem: azért , hogy megajándékozzon engem ezzel a csodával, a várakozás csodájával, hogy lássam gondviselését az ajándékban, s most a gyászban is. Hogy legyen mire újra vágyakoznom -akitől hamarabb veszi el, még a 12-16. hét körül, nekik kevesebb öröm adódott meg- igazán szerencsésnek érzem magam, hogy méltónak tartott arra, hogy érezhessem, mikor mozgolódnak, szinte azt is láttam, mikor mosolyognak, mikor rugdossák egymást esetleg.......Azóta már nem kérdezem ezt újra és újra - elhiszem, hogy ezért történt, ez volt a próbatétel, most jön majd a tanúságtétel, hogy képesek vagyunk-e hordozni a saját keresztünket, elbírunk-e vele, meginog-e majd a hitünk, megvárjuk-e, míg újra megmutatja gondviselését, vagy inkább megint orvosi segítségért szaladunk (bár én akkor is hittem, hogy ő adott lelket a két picinek, ezért is volt nehéz elképzelni, miért vette el tőlük). Az éneklés megszűnt minden este, most csendben vagyunk férjemmel mindketten, azt hiszem tudjuk mire gondol a másik, de már nem szükséges hangosan emlékezni - már csak suttogva, magunkban beszélgetve is jólesik....a játékokat, amiket karácsonyra vettünk nekik elajándékoztam: az első kisfiúnak és kislánynak akik a környezetünkben mostanában születtek - van olyan, ami kell az emlékezéshez, a video, a képek, de a játékok arra valók, hogy játszanak velük - a mi két kis csillagunk nem bánná, hogy valaki másnak örömöt okoz, a mi új csillagunknak pedig már van egy új játéka - régi játék, kis fémdoboz, ha tekerjük a karját a tetején, zenél - így hívogatjuk hozzánk az új lelket, aki ránk vár, gyertyát is szoktunk gyújtani,, hogy lássa az utat mifelénk.....

Nagyon köszönöm bíztató, és dícsérő szavaidat, remélem itt maradsz köztünk - bár tudom, ez önző kérés, hiszen egyelőre csak mi tudunk épülni, gyógyulni tőled, ehhez az új kapcsolathoz mi egészen csekély mértékben tudunk hozzátenni valamit. Csak "elveszünk" belőled, mert most nekünk az olyan jó.....remélem eljön majd annak is az ideje, mikor mi is tudunk neked boldogságot, örömöt csempészni a napjaidba, ahogy most te teszed velünk!!!! A pszichodráma fantasztikus és döbbenetes lehetett, leginkább a bátorságod csodálatra méltó, hogy képes voltál rá! Nagyon hálás vagyok minden egyes szavadért, köszönöm!

julika79: Gyors válasz, mert megyek Danusért az oviba..... de később még benézek Hozzátok!
Szóval ismét könnyeket csaltál a szemembe! Meg kell vallanom, azért néztem be közétek, mert segíteni szerettem volna, elmondani a tapasztalataimat, lelket önteni belétek! De erre azért nem számítottam. Nem hittem, hogy ennyit adhatok valakinek, mint ahogy írod! Őszintén köszönöm! De a soraidat olvasva meg kell vallanom: inkább Te vagy az, aki sokat ad(ott) nekem. Persze a többiek is, de most azt hiszem mi ketten mélyültünk el jobban egymás érzéseiben...
Rengeteg gondolatot ébresztesz bennem, reagálok is rájuk, csak most rohannom kell.
Egy dolgot azonban tisztán látok: nincs szükséged tanácsra, fantasztikusan éled az életed! Valahogy a lényed természetéből fakad, hogy nincs szükséged erőt kérni! Nem hiszed, de nagyon sok erő és pozitivitás sugárzik belőled!
Tudod mit? Én köszönlek meg Téged!

Szörnyű lehet ilyen korú babákat elveszteni. Nemrégen láttam a tévében, hogy egy 21 hetes babát meg tudtak menteni, eddig ő a legfiatalabb koraszülött baba. Ennyi idősen már kész kis emberek. Szegénykék! Nagyon sajnálom.
Remélem, hogy az idő enyhülést hoz a fájdalomra, és nem adjátok fel a reményt.
Talán azért történnek ezek a szörnyűségek, hogy még jobban vágyjunk rá, hogy babánk szülessen, és aztán talán még boldogabbá tegyen, mikor végre velünk maradnak az angyalkáink.
Egyébként, azt hiszem találtam egy jó orvost. Még várok egy kicsit, remélem hamarosan elmúlik ez a kis vérezgetés is, és bejelentkezek hozzá. Most még itthon vagyok, de amint rendeződik a testem, keresek munkát és megpróbálom helyretenni a felborult életemet. Egyelőre ez a célom.
Vigyázzatok magatokra Tontica, Chrissyy, és Edina, szurkolok nektek!

Lanyok, egesz du. ezen dolgoztam:

Mindenkit beleirtam /remelem/ de csak azok adatait akik eddig is benne voltak, ha szeretnetek benne lenni akkor irjatok meg az adatokat ha azt akarjatok hogy vegyelek ki Benneteket szoljatok!
A narancssarga szin a babasokat jelzi a sagra pedig azokat akik probalkozhatnak!
Azert szeretnem a tablat hogy azok akik olvassak ezt a topikot /mert szerintem rengetegen vannak/ lassak hogy tul lehet lepni a megprobaltatasokon es ujrakezdeni es lassak hogy mennyiunknek sikerult ujra es milyen gyorsan ez remenyt ad azoknak akik elvesztettek a babajukat es most szomoruak.

Ha valami hiba van a tablaban szoljatok!

Takarah, Mandala vegigolvastalak Titeket es ujra folynak a konnyeim, csodallak Benneteket a hitetek miatt!
En is leirnak valamit amire en gondoltam amikor elment a kisbabam.
Azt hallottam hogy vannak olyan tokeletes lelkek akiknek nem kell lejonniuk a foldre azert hogy tanuljanak, nem kell fejlodniuk, nem kell szenvedniuk, nem kell megismerniuk a rosszat mert nincs ra szukseguk, Ok tokeletesek Nekik csak test kell a feltamadashoz. Ezert van az amikor egy gyermek meg a "szuletese" elott meghal.
Arra a kerdesre hogy miert tetted ezt, miert vetted el tolem a babamat nekem ez a valasz:
Isten a mi szereto Atyank, ugy szeret Bennunket ahogy Mi a gyermekeinet, Mi nem azt akarjuk hogy Velunk legyenek a gyermekeink orokre? Mert Mi /ugy hisszuk/ meg tudjuk Oket vedeni a rossz ellen es mert elarasztjuk a szeretetunkkel ha a kozelunkben vannak, akkor a Joisten nem ugyanezt akarja? Hogy Vele legyenek a gyermekei biztonsagban, szeretetben, bekessegben? De, igen!

Remelem nem tunik badarsagnak amit irtam en ezt igy erzem!
Azert imadkozom hogy tobbe egyikonket se kelledjen elveszitenunk a gyermeinket!!!

Sziasztok!

Mandala, Julika! Annyira jó olvasni titeket! Annyi erőt merítettem abból amit írtatok, hogy azt el se tudom mondani! Ma már elmúlt teljesen a vérzésem és ezzel együtt, és a Ti segítségetekkel le is zártam ezt a dolgot, és az új babára koncentrálok, mert tudom, hogy ott vár rám a tündérlétrámon! Köszönöm nektek, hogy leírtátok az érzéseiteket, megosztottátok velünk, hihetetlenül sokat jelentet. KÖSZÖNÖM!!!!!

Chrissy! NAGYON GRATULÁLOK! Kívánok neked egy gyöngyörű terhességet, és egy gyönyörű egészséges babát! Remélem az élet többszörösen is kárpótol majd az elvesztett babádért!

Tontica! Nagyon jó ez a táblázat!
30 éves vagyok
a kisfiam Bence 2 éves
az angyalkám a 8 héten hagyott itt minket február 20-án
próbálkozni pedig már mostantól fogunk, nem várunk semmit!

Lányok! Én olyan sok reményt fűzök ahhoz, hogy egyből sikerül a baba. Szerencsére a kisfiam és a most elvesztett babám is egyből sikerült, és most is ebben reménykedem. A dokim azt mondta, hogy most az esélyeimet az is növeli, hogy a nyálkahártyám még nagyon puha, így a sikeres beágyazódás esélye is nagyobb! Úgy legyen!!!

tontica: Tündér vagy! Hogy mik jutnak eszedbe?! Aranyos az elgondolás. Tessék engem is beletenni, kérem szépen....
sorolom a szükséges adatokat:
Mandala: 34 év
gyerkőcök: 6 éves, 2 és fél éves, 1 éves.
angyalkáink: 12. héten egy baba (1999.02.07.), 23 hetes kicsilány (2002.07.31.)
az uccsó három mezőt passzolom....
A helyzet az, hogy az első babóca egy előző kapcsolatomból volt, de a kedves édesapja 3 héttel az esküvőnk előtt szó nélkül lelépett.... szóval ott nem próbálkoztunk.
Viszont a férjemmel hamar egymásba habarodtunk (Hála a Jó Istennek!) és 2000. januárjában pocakba került az első kisfiunk, aki 2000. október 7-én született.
A kicsi lány elvesztése után fél évet javasoltak kivárni, de annyira szerettünk volna babát, hogy 4 hónap után próbálkozni kezdtünk (vagyis 2002. novemberében). Encsi 2003. decemberében fogant, és 2004. augusztus 6-án született.
Hámozd ki kérlek, az infokat amiket úgy ítélsz, hogy ide illenek. Én nehezen boldogulnék....

Puszi!

takarah, tontica, nody: nagyon hízelgő amiket írtatok. Köszönet érte! Ha valóban úgy gondoljátok, hogy a tapasztalataimmal segíthetek Nektek, akkor jó helyen vagyok.
Tudjátok mi jutott eszembe? Lehet, hogy azért érünk meg fájdalmakat, kudarcokat, nehézségeket, hogy tanuljunk belőlük, és a tapasztalatokkal segítsünk másokat. Ez most kezd derengeni a fejemben, ahogy a soraitokat olvasgatom....
Most, azt mondom, ha már nem tudom meg nem történtté tenni a babáim elvesztését, akkor megpróbálom a "hasznomra" fordítani a tragédiát. Kérlek, ne botránkozzatok meg ezen a szón, hogy hasznomra, de mással nem tudom igazán kifejezni az érzéseimet. Szóval átadom a tapasztalataimat, mert úgy érzem azáltal, hogy segíteni próbálok Nektek a fájdalom feldolgozásán, általatok a százszorosát kapom vissza. Köszönöm!

Takarah, Mandala: üdv körünkben.

Mandala: tényleg jó, hogy leírtad amit leírtál. Sokat segítettél, gondolatokat ébresztettél. Én azt gondolom lélekben feldolgoztam, és felkészültem az újabb baba érkezésére, ezekkel a gondolatokkal továbblendítettél engem is a néha még előbukkanó keserűségen. Hiszem, hogy mindannyiunknak sikerülni fog.

Tontica: mi volt a védőnőnél?

Crissy: gyorsak voltatok. Gratulálok. Remélem minden rendben.

Babus: ne keseredj el! Én is tuti biztos voltam benne, hogy elsőre összejön, de nem így történt. Akkor baromira mérges és csalódott voltam, most már inkább csak pozitív gondolatokat "sugárzok" és várakozok.

Majd még írok, mert egy csomó gondolat ébredt bennem azzal kapcsolatban amiről írtatok, de most rohannom kell.

Mindenkinek jó napot!

Mandala - tegnap elolvastalak, aztán este férjem is rákukkantott az oldalra - azt mondta elképesztő, hogy mennyi szeretet, figyelmesség árad belőled, s egyre inkább kezdi elhinni, hogy az angyalok köztünk élnek!!!!!

tontica - olyan gyönyörűt írtál, rögtön ki is nyomtattam. Annyi szép dolog történik velem, mióta titeket ismerlek, hogy még raktározni is tudok belőlük ínségesebb napokra. Most meg csak élvezem a kedves társaságotokat, remélem hamarosan mindannyian babázva beszélgetünk majd tovább!!!!!! Jól vagy? Megnyugodtál picit? Simogatod sokszor a pocakod? A múltkor egy kismamának puszit küldtem a pocakjára, de nevetve mondta, hogy azt nem tudja átadni, ezért megfogadtam, minden kismaminak pocaksimit küldök majd: hát akkor pocaksimogatás megy, kérlek add át, ugye duplán, a két pocaklakó miatt.....

Babus - a következő pici babát megvárja az első rügyeket, s mikor anya szíve is virágba borul, akkor beköltözik a pocakodba, hidd el!!!!!!!

Nody - nagyon klassz, hogy így bizakodsz, és picikét talán irigykedve is olvastam, hogy mindkét baba uzsgyi beugrott a pociba - nekünk meg uyge papíron nincs is uzsgyizás.....na, ebből a lelkesedésből, meg a pikk-pakk babásodásból sugalmazz kérlek a mi következő picinknek is, hogy így is lehet ám, nem kell feltétlenül a dr. bácsinak bemutatkozni, mielőtt a pocimba kerül.....

Chrissy - mondtam már, hogy HURRRÁÁÁÁ!!!???

még írok ma ígérem, akit most kihagytam, nekik mindenképp, puszi a többieknek

Lányok!

Sajnálom én is ,hogy ilyen okok miatt lettünk többen,de nagy szeretettel fogadom én is az újakat.Sajnos most eléggé lefoglal a munkám,de olvasok azért mindent,csak nincs időm írni.Én is megkönnyeztem jópár hozzászólást.

Chrissyy!

Tiszta szívből kívánom a legjobbakat és hogy járj + példával előttünk.

Tontica!

Küldöm az adatokat a táblába.

Kor:31,kisfiam Bálintka 9 éves,Angyalkáim:5 hét 1999.dec.6.,8 hét 2007.02.12. A többit sajnos még nem tudom.

Mindenkinek szép napot.

Eszter

tontica - a táblázathoz:
Kor: 27 év
Angyalkáink: 22 hetesen kislány-kisfiú
Mikor mentek el: 2007.február 2.
Mikor lehet próbálkozni: már próbálkozunk - köv. lombik 2007.augusztus

pusszantás