Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy csak most jelentkezem, pedig már pénteken hazajöttünk a kórházból
Apa szerencsésen megbetegedett a múlt héten, úgyhogy hétvégén nem nagyon tudott segíteni, mert a gyermek közelébe se nagyon akart menni. Szerencsére itt volt/van anyukám, aki nagyon sokat segít.
A tejem csütörtökön, még a kórházban beindult, azóta csak anyatejet kap Niki, csak sajna hétvégén nem tudtuk mérni, hogy mennyit eszik, mert a kölcsönkapott babamérleg használhatatlannak bizonyult, Niki elég sokat sírdogált (ordított), én pedig nem tudtam, hogy azért, mert nem evett eleget, vagy valami másért. Már van mérlegünk, úgyhogy látom, hogy szépen eszik, de olyan okos, hogy ha elég neki, akkor kiköpi a cicit, és úgy összezárja a száját, hogy semmivel se tudnám kinyitni. Az első éjszakák még sírdogálósak voltak, de hát Nikinek is meg kellett szoknia az új környezetét, viszont két napja már csak azokra az időkre van ébren éjszaka amíg eszik, utána alszik, mint a bunda, 3-4 órákat egyhuzamban. Hihetetlenül édes a kislány, olyanokat grimaszol, hogy behalunk rajta, még ha alszik, is élmény nézni. Nem tagadom, hogy napközben sokat alszik velem is, evés után beájul, és néha hagyom, hogy ott aludjon, ahol szoptattam, néha én is vele alszom, vagy elkezd sírni, és csak a kezemben tud megnyugodni, akkor ott alszik el.
Amíg éjszaka kiságyában rendesen tud aludni, addig remélem, nem kényeztetem el ezzel.
Apa mióta meggyógyult, nagyon ki akarja venni a részét a gyerekgondozásból, ő akarja fürdetni, és a peluscserék egy részét is vállalta, mert mindenképpen kötődést szeretne a gyermekkel, és ezt most mással nem tudja.
A születésről:
Hétfőn reggel fél 8-ra kellett volna beérnünk, persze késtünk negyed órát, azzal fogadtak, hogy már vár a műtéti stáb. Na, rohamban ment utána egy kicsit a dolog. Kaptam egy beöntést, aztán pedig egy üveg infúziót, sajna nem tudom, mi volt benne, lehet, hogy csak folyadék, mert éjféltől nem ihattam. Aztán jött a dokim és megnézte, hogy még mindig lent van-e a feje Nikinek. Ott volt. Utána bevittek a műtőbe, kaptam egy katétert és egy érzéstelenítő injekciót, majd megpróbálták beadni a spinált, de az nem akart sikerülni. Ezért kaptam még egy érzéstelenítőt egy másik helyre, és utána már sikerült a spinál is. Egyből éreztem, hogy melegség önti el a lábaimat és szétterül az érzéketlenséggel együtt. Gyorsan lefektettek, és jöttek, hogy felvágják a hasamat. Ekkor nagyon rosszul éreztem magamat, szédülés, hányinger, fulladás, minden nagyon rossz volt, arra gondoltam, hogy nem fogom kibírni, ha ez így lesz hosszú időn keresztül. Szerencsére pár percen belül elmúlt ez a rosszullét. Az anesztesek nagyon kedvesek voltak, nyugtattak, beszéltek hozzám. Pár perc múlva kiemelték Nikit, mint utólag mondta a dokim, amikor ki akarta emelni, elúszott onnan a kis drága, de nem menekült meg. Gyorsan elvitték, majd meghallottam a sírását, annyira szépen sírt, olyan szép kis hangja volt:)
A mosdásnál, méréseknél és az öltöztetésnél ott volt apa is, és amikor végeztek, a kezébe adták, na ekkor elhallgatott:))
, apa pedig teljesen elérzékenyült. Engem összevarrtak, közben odahozták hozzán is pár percre Nikolettát. El se hittem, hogy ez a pici élet bennem volt
Utána őt elvitték a csecsemőosztályra, engem pedig a megfigyelésre, ott töltöttem 4 órát. Nikit egyszer hozták, hogy cicire tegyem. Aztán három óránként hozták, lelkesen szopizta a semmit
Hétfőn még elég gyenge voltam, nem is ehettem, szédülgettem, ha felültem, így a csövet a sebből és a katétert csak kedden du. vették ki. Ezután az ágyról való leszállás és felmászás jelentett igazi kihívást, de napról napra jobb lett. Szerda du-tól már kikértem Nicsit, és az éjszaka kivételével velem volt. Csütörtökön volt egy kis sárgaság-para, ezért éjszakára kék fény alatt volt, de szerencsére nem bizonyult komolynak, ezért is jöhettünk haza másnap.
Köszönöm szépen a gratulációkat és a jókívánságokat!
Puszi mindenkinek:
Ariel
!
DE HÁL ISTEN SE OEDEMA,SE FEHÉRJE A VIZ.-BEN!
Azért az jó, hogy 2 napig kibírjátok együtt 
, nem csak ezek a vakarózós dolgok !
, sajnálom , remélem a gyógyszer segíteni fog .
Meg hálóinget!!! Én pl. a sajátomban szültem!
Majd csak elmúlik...
fájások... 8 órától... már majdnem beleértem magam, főleg hajnal 2 körül amikor durvultak az 5 percesek... mivel hosszú vajúdást jósolt a szülésznő, gondoltam várok fél órát még, hagy aludjon a párom... (hangnélkül kínlódtam mellette 11-től... ekkor lettek durvábbak a fájások) ... no 2 körül jött egy brutál (ilyet még életemben nem láttam) hasmenés erős görcsökkel.... éééés elmúlt minden fájdalom... mint amit elvágtak....
