Jó reggelt Mindenkinek!
Íme hát MAJDNEM szülésem története
Ugyanis nincs semmi és a dokim szerint még csak ne is álmodozzak róla
Szóval front az van/ volt, nálunk mára még meglepetés hó is lett. Tehát a fronthatás adott lehetett VOLNA.
Tegnap reggel hívott a szülésznőm, hogy változott a beosztásuk és kedden este nem lesznek bent, így ha tudunk menni, akkor inkább vasárnap vagy hétfőn menjünk az NSTre.
Mondtam neki, h semmi gond, akkor megyünk ma, azaz vasárnap 5 körül.
Na 11kor már jóslók jöttek mentek, de nem olyan "mindjárt meghalok" félék, csak végre felismerhetőek. Én már ennek is örültem. Nem volt sok, sem hosszúak, de voltak
.
Na aztán 2 körül (asszem) se pukkanás, se semmi csak egy erősebb folyásszerű érzés, meg aztán jött is a cucc.
Nézegettem, nem volt sok, de a fehérneműt és a gatyómat eláztatta, átütött rajta olyan fél tenyérnyi-tenyérnyi részen.
Akkor gyorsan net, keresés, fórum, kérdés? Vajon mi volt ez?
Jöttek mentek az infók a szagról, állagról, nálam stimmeltek a dolgok.
Felhívtam a szülésznőt, mondtam neki mi újság, hóhó, akkor menjünk, mert itt baba lesz. De nem kell sietni, csak úgy ráérősen.
Tusoltam, pakolgattam, átgondoltam a dolgokat (izgultam azért rendesen
), megmutattam Iminek, mit hová készítettem a gyereknek, stb, aztán elindultunk.
Beértünk Szigetvárra, szülésznőm vidáman: "na eljött a nagy nap?"mondom neki, tuti nem, elmúlt az egész. Se fájás, se szivárgás, se csordogálás, se semmi. Szégyelltem is magam.
Átöltöztem, kaptam cuki hálóinget, megvizsgált a doki, semmi.
"Éretlen méhszáj, kb 1 ujjnyi tágulás és - a személyes kedvencem- taplószáraz méh". Ilyen szépet még senki nem mondott az alvázamra
Amúgy a vizsgálat kellemetlen volt, mert kimozdította a baba fejét és én éreztem mindent
Ezt azért kellett, mert van olyan, h megreped a magzatburok, kijön egy kis víz és aztán a baba fejecskéje elzárja a kimentet, ezért nem jön több. Psze szivárogni, csöpögni, azért illik így is. (nekem semmi, mondom, taplószáraz)
Akkor NST, a baba nagyon jól érzi magát, jobban mint múlt héten, nekem 35ig is felugrott a fájásmérő bigyó (legalább ennyi).
Aztán kitalálták, h azért ez nem tréfa, maradok megfigyelésre, mert az is lehet, h felül repedt meg a burok és ezért nem látják semmi jelét. De minden kiderül egy óra alatt, szal maradjak bent éjszakára. Reggel meg UH és megnézik, h mennyi víz van még bent.
Beköltöztem a kis szobámba, aztán elküldött a szülésznőm, h Imivel lehessek. Tök rendesek, a látogatási tilalom ellenére nem zavarták el, de a szülésre nem jöhetett volna be.
No akkor mászkáltunk másfél órát, én addigra már nagyon elkenődtem, mert tényleg semmi nem volt. Se fájás, se víz. És tökre úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki hazudott és most lebukott. Ott ugráltak miattam mittomén hányan, de én még egy kis jóslót se tudtam produkálni
Tudom hülyeség, mert azért vannak ott, de mégis... Én azt sem szeretem, ha masszíroznak. Jó nagy hülye vagyok, mi
Jött a szülésznőm, kérdezi mi van, mondom semmi, erre ő, figyi, menjél haza. Hívta a dokimat, megbeszélték, én addig felöltöztem, Imi kint várt.
Nekem öltözködés közben újabb lelkifurkám támadt, h egy éjszakát sem bírok ki?! Mi van, ha mégis van vmi és nem leszek itt. Na, újabb kétségbeesés. Mintha kihisztiztem volna, h hazamehessek. De szerencsémre a dokim üzent Imivel, h csörgessem meg ha végeztem, mert csinál egy UHt, megnézi a vizet és a köldökzsinórt a biztonság kedvéért és utána menjek Isten hírével. Így is lett.
Szal a végén még láttam is a kisembert
Kis cuki volt, bár olyan fantomkép volt inkább, mert ahhoz állítólag már kevés a víz, h szép képet mutasson a gép. Meg aztán nem is tetszett neki nagyon a dolog, forgolódott. Nem is csoda, még a fejét is kimozdították
, úgy sajnáltam a kicsit.
De leméricskélte, nézegette, minden oké. Nem lesz óriás, bár még van ideje nőni
. Kb 3 kg.
Mindezek után megbeszéltük, h a következő NST szombaton, 19én lesz, ha addig nem történik semmi. "De nem fog, mert..." És itt elismételte azokat a kedves dolgokat a méhemről
.
Hát röviden, tömören.
Itthon aztán a nagy izgalmakra bekajáltam, meg is fájdult a hasam és 8kor már letusolva ágyban voltam, sőt aludtam. Nagyon kifáradtam.
De köszönöm, h gondoltatok rám. Olyan kedvesek vagytok.
Még maradok kicsit pocakos
.
Arra viszont jó lecke volt, hogy ne akarjam sürgetni a dolgokat. Majd kijön ő, ha ki akar. (És ha nem lesz taplószáraz a kijárat. Pfffffffffffffffffffffffffffffffffff
)
ezen nagyon nevettem 
