Első babások, szüléstől félők ne olvassák inkább.
Nono én 86 órát vajúdtam, mindig hazazavartak mert még nem voltam 4 cm. Majdnem egy hét túlhordásban voltam. Az utolsó négy nap a semmit hánytam a fürdőszobánkban négykézláb és zokogtam, a hátam úgy fájt hogy elmondani nem bírom. Nem aludtam semmit. Végre megvolt a kellő tágulás, onnan már hamar megvolt a 10 cm, igen ám, de 3 órát nyomatták velem a gyereket mindezek után, a gyerek meg se mozdult, viszont én lent teljesen szétmentem. Végre kegyeskedtek szólni orvosnak, aki ahogy meglátott, 3 percen belül a műtőben voltam és 8-an sürögtek körülöttem. Jött az epidurál, aztán közölték hogy fogó, ha nem sikerül császár. Kiderült hogy fordítva nézett és azért volt az utolsó pár napban az a brutális hátfájásom mert nyomta az ideget és azért se indult ki. Fogóval kihúzták, ott volt a gyerek fején a nyoma
![Crying or Very sad :cry:](./images/smilies/icon_cry.gif)
Ezek után még 12 hétig erős vérzésem volt, majd magas lázam, végül antibiotikummal levitték, meg elküldtek UH-ra, de szerencsére rendben lett minden. És valami csoda folytán a kislányom is rendben van. Szóval nekem elég megabrutálra sikerült az első, ennél már csak jobb lehet. Úgyhogy nagyon nem tudsz ennél jobban elrettenteni, elrettentettek engem eléggé az elsővel. De az meg hogy töltsek apától külön 3 hónapot, hát valahogy az se fekszik. Mert ugye repülni nem engednek már a vége fele, meg újszülöttel se nagyon tudsz repkedni. Úgyhogy optimistán bízom benne hogy valahogy lesz megint.
Azért a te sztorid se semmi, igen, az otthoni eü-ben is tudnak ám produkálni. Jó hogy fel tudtál lépni és ki tudtad harcolni hogy ne rakják a fertőző osztályra be, még pont az kellett volna neki.