Cherryke,
Nekem is volt vagy 2-3 hete hasonló tünet. Nem minden evésnél, de naponta 2-szer biztos. Evett egy keveset pl. 50 grammot, majd elkezdett sírni tekeregni, majd hirtelen bevette a cicit szívott kettőt, majd ordított. Nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel. Megpróbáltam cicit váltani, néha bejött, vagy az apja vitte el sétálni (mármint csak a házban a karjában), majd később újra próbáltuk, de olyan is volt, hogy már csak 3 óra múlva ettünk megint.
Én nem adtam neki semmit, mert semmi ötletem nem volt, de egy idő múlva magától elmúlt és szerencsére nem minden kajálásnál jött elő. Ehhez jött még a nézelődés ami Csilláéknál is van.
Úgyhogy én is kíváncsi vagyok mit mondanak majd a Heim Pál-ban.
Gondoltam, hogy a töklevest a babának gondoltad, csak valójában úgy a legjobb főzni ahogy a barátnőd csinálta, hogy kivenni a család kajájából és akkor csak 1-szer főz az ember.
Rékus,
Niki elég keveset marad el magában. Evés után a legnyugodtabb, akkor elvan egész sok időt, de amint halad előre a nap, ez az idő is csökken, este már alig van el pár percet egyedül, bár néha az is elég neki, ha csak ott ülök mellette, de akkor meg én nem haladok.
Akkor ebben a fogyókúra dologban hasonlítunk egy kicsit, én is a baba előtt fogyóztam, mert már nagyon elegem volt a felhalmozódott súlyfeleslegből, na meg arra a súlyra sem mertem babát vállalni. Maradjunk annyiban, hogy nem mondom meg mennyit,
de többet fogytam mint te (több volt a felesleg
) Annyival volt könnyebb mint most, hogy akkor úgy hajthattam és tornázhattam ahogy csak akartam, azt ettem vagy nem ettem amit gondoltam. Most a szoptatás miatt nem merek pl táplálék kiegészítőt enni és a tornával is majd vigyázni kell.
Amikor nem sikerült a baba az első hónapban igazság szerint már akkor leálltam a nagyobb tornákkal, peteéréstől meg ugye nem tudtam, hogy terhes vagyok-e, azért nem mertem. A vicces az, hogy pont amikor már ténylegesen terhes voltam Nikivel akkor lett tele a hócipőm és mentünk el squash-olni, utólag jöttem rá, hogy akkor már babás voltam
Írtad a szemed. Erről jut eszembe, hogy nem is írtam, Nikinek kötőhártyás volt a bal szemecskéje.
Vasárnap vettük észre este, így irány az ügyelet, ott írtak fel szemcseppet és mondták ha nem javulna 5 napon belül akkor irány a szemészet. Szerencsére már másnapra sokkal jobban nézett ki, most meg már nem is látni, de azért még péntekig csepegtetünk. Közben utána néztem a neten és kötőhártya sok mindentől lehet, pl vírus okozhatja, de az általában lázzal is jár, lehet bakteriális, és lehet hogy idegen anyag jut a szembe és sérül a kötőhártya pl hegesztéskor. Nos nem hiszem, hogy hegesztett volna a kiscsaj
, bár a szemébe bele kaphatott és ezzel vihetett be fertőzést.
Mók,
Ha tudsz kifacsarni még egy kis anyatejet, esetleg megpróbálhatsz az orrocskájába csepegtetni, sok helyről hallom, hogy csodát tesz.
Csilla,
Reggel valójában nem ébred fel teljesen Niki. Az esetek többségében ki sem nyitja a szemét. Felveszem, akkor mozgolódik kicsit nyújtózkodik, majd ráteszem a mérlegre ott persze kalimpál csakhogy ne legyen egyszerű, majd bekapja a cicit (ez a nap leggyorsabb és legzökkenőmentesebb kajálása), vissza teszem a mérlegre kaja után majd vissza az ágyikóba és alszik tovább olyan 9:30-10:00 óráig. Van olyan is, hogy meg sem moccan amikor felveszem, csak a cicit kapja be és kezd enni, csupán ennyi életjelet ad és kész.
Amit írtál a nézelődésről, sajna nálunk is van már jó ideje. Nem lehet vele mit kezdeni. Roppant aranyos, ahogy mosolyog, beszélget, nézelődik, de míg már örültem neki hogy egy kajálás megvan már 15 perc alatt, mostanában csak a hajnali kajálást ússzuk meg ennyiből. A védőnőt is kérdeztem mit lehet vele csinálni, de nem volt semmi értelmes ötlete. Az ajánlások szerint ingerszegény környezetbe kell etetni, de az ilyen csöppeket még minden érdekli, hosszan tudja nézni azt hogyan vet árnyékot a függöny vagy a gyűrűmet. Én annyit szoktam csupán csinálni, hogy szoptatásnál helyzetet váltok, hátha akkor véletlenül rutinból folytatja az evést. Ja és szinte mindig úgy van, hogy éhes, gyorsan legyűr egy 50-60 grammot, majd utána kezdi a nézelődés témát. Na és nálunk annyival nehezebb, hogy a cicit nem nyomkodhatom a szájába, mert ha ő nem szívja, bizony abból nem jön semmi.
öltöztetés: A benti ruhájára húzok egy overált, így teszem a babakocsiba mózeskosarába, aminek az aljára van terítve egy pléd, bár az alja is vastag szivacs, arra jön Niki, majd betakarom még egy vékonyabb pléddel és a mózeskosár letakarójával. Valójába ha viszed sétálni és benyúlsz a kupola alá akkor észre veszed, hogy bent azért melegebb van mint kint. Ja és persze még egy vastagabb kötött sapit is kap a fejecskéjére. Én azon vagyok kiakadva, hogy ezek a kapucnik az overálokon mennyire nagyok és ha fekszik a baba mintha nem is lennének szinte annyira messze vannak a fejétől.
Mi olyan 30-45 percet sétálunk.
Lina,
Ez nagyon jó ötlet, ez a power pointos cucc!
Squash!??! Jajj de irigy vagyok ám! Milyen hatással volt a tejcsire ez a gyors mozgás? Mi mindig a határon táncolunk ezért nagyon aggódok.
Mi pont azért vettünk hosszabb tálcás mérleget, hogy ne érjen le a lába a babának, de lassan már neki is le fog érni, még talán másfél hónap. Szerencsére fel is tudja támasztani az oldalára a tálcának, majd megpróbálom rávenni, hogy tartsa majd úgy
.
Cherryke,
Én nem merem még másra bízni Nikit. Anyám messze lakik és az egészsége sem a régi, most hogy itt volt egy napot sem volt túl nagy segítség, mert persze cipelné Nikit, de mostanában sokat szédül, így jobb volt ha én is ott vagyok ahol Ő, na de így nem haladtam semmire. Anyósomra rábíznám, de a férjem meg azt még nem engedi, így most hiába alszik már este, így sem megyünk sehová.
Én is észrevettem magamon, ha fázok hideg az orrom.
Ja még a kajálásról jut eszembe. Azért is kérdeztem nem régen a refluxot, mert olyan is volt, hogy kajálás közben azt láttam, hogy érdekes arcot vág (mint aki rossz ízt érez), esetleg visszaköp valami színtelent, vagy köhint mintha valami lenne a torkánál és nem hajlandó tovább enni. Szerencsére már ez utóbbi sincs az utóbbi egy hétben, ha vissza is köp valamit akkor is már kaja után.