Tegnap az volt nálunk, hogy:
elmentem a gombboltba, megvettem a szivacsot!!!! (NAHÁT!), meg vettem tömőanyagot az eprekbe, meg egy kis narancsot, ennyi, utána hazajött a Gy., átmentünk a Tündiékhez, jó sokáig ott voltunk végül, aztán meg mentünk az anyóshoz, visszahoztuk a matracot meg a kék anyagokat, amiket azért vittünk, hogy abba belehúzza. Úgyhogy ezt is én fogom megcsinálni, valószínűleg, Gy. majd segít kiszabni stb., aztán a vasárnapi program az lesz, hogy ezt megcsinálom anyuéknál.
Mondtam, hogy a Gy. a vesztét érzi?
Egy napra kb. 500 programot akar, egyszerre akar evezni, kirándulni, fát ültetni, klotyót csinálni a telekre, íjászni, állatokat lesni, bográcsozni a haverokkal a telken, pecázni stb., mert hogy később nem lesz ideje rá!!!
Szegényke. Én meg jót röhögök rajta. Mondtam neki, hogy nem kell besz..., főként nem az ő jelenlétére lesz szükség, de mindegy, hadd menjen, mert azért jó lesz, ha itt lesz velünk, meg különben is, úgy teljes a család.