Sziasztok!
Kukacz tanácsára látogattam el hozzátok, egy másik topicban ami kezd kihalni ott emlitette, hogy ti éppen a párjaitokról társalogtok, gondoltam kapok jó ötleteket, hogy még jobb legyen a kapcsolatunk.
Magunkról annyit, hogy most várjuk az első babánkat (jövőhét vasárnapra vagyok kiirva: új tanmese, nálunk a mikulás hozza a bébit).
Az igazi próbát számomra, most az jelenti a kapcsolatunkban, hogy egy hónapja előbbrelépett a ranglétán a párom, és ez persze azzal járt, hogy a fizu nővelése mellett, ami persze a lehető legjobbkor jön, a munkaaidej is látványosan megnött. Reggel korán elmegy és későn este jön haza, kezdek edzésbe lenni a dologtól, de valahol felütötte bennem az aggódás is a fejét, hogy lesz majd az eltervezett babuci nevelés együtt? Még azért bizom benne, hogy mivel ő is annyira várja a fiát, ahogy én a családját nem fogja feladni a munkájáért. Amugy mindketten bőven benne vagyunk a korban, én 36 vagyok ő meg 39.
Nekem elég jól bevált bizonyos dolgokban az elfogadás dolog: ezt most kifejtem röviden: A kapcsolatunk elején sokat járt el a haverjaival, ami engem alapból abszolut nem zavart, csak egy dolog, ha nem szólt hogy esetleg később jön haza, én meg aggódtam. Elsőre a szokásos reakciót hoztam, jól összevesztünk, de rájöttem nem ez a megoldás, taktikát váltottam, megkértem őt hogy ha elmegy csak küldjön egy smst, vagy hivjon fel, hogy később jön, én igy megnyugszom és nem fogom tűkön ülve várni, de egyszer sem mondtam neki hogy mért ment el. Kb kéthónap kitartással elértem, hogy mindig felhivott, sőt egy idő után egyre kevesebbet lógott velük, sokkal több időt töltött velem. Azzal hogy nem tiltottam, megtalálta a maga egyensúlyát. És ez szinte minden életterülten müködik nálunk: elfogadom, nem akarom megváltoztatni és ezzel mégis változik, jó kis ördögi kör
Csak ezzel az új felállással nem tudok még mit kezdeni, mert sajnálom is őt a sok munka miatt, és valahol én biztattam arra, hogy probáljon előbbre lépni, és látom rajta, hogy többet lenne velem, sőt mostmár nagyon izgul is miattunk.
Nah elsőre ennyit, remélem sok jó dolgot tanulhatok majd még tőletek.
Ági