Vera!
Nem Rád gondoltam, amikor felelõtlen nõkrõl beszéltem. Az háborított fel (de az tényleg), hogy az említett rokon hölgy, miután végignézte hogyan rettegtük végig a vizsgálatokat és a terhességet (azért is rettegtünk, mert a beteg babát is megtartottuk volna), egy vállrándítással elintézte az ügyet, hogy ha a nagyobb kockázatból nálunk nem lett baj, majd nála se lesz. Ezt ki is fejtette az szemünkbe, mi pedig álltunk a férjemmel leforrázva, hogyan lehet valaki ilyen. Megjegyzem, diplomás és tanult statisztikát. Ezt a hozzáállást tartom felelõtlennek. Mint fentebb írtam, a második születésekor én is betöltöm a harmincat (na azért nem lépem át sokkal), a harmadikat pedig kb. 34 évesen fogom szülni. Te sem az elsõt szülted késõn. Felelõtlennek azt tartom, aki nem törõdik a kockázattal, ideértve az életmódot és minden mást is. Nem tudom elintézni a dolgot azzal, hogy ha nem lesz "jó" a gyerek majd legfelljebb elveteti, engem az elsõrõl is le akartak beszélni, mégis megszületett és szerencsénkre egészséges. Millió jó oka lehet annak, ha valaki viszonylag késõn szül. De ha minden feltétel adott, akkor én nem értem a dolgot. A szép "kis" családodért irigyellek, kezdetben négyet akartunk mi is de félõ, már csak három lesz belõle.
Minden jót!
Timea
Új privát üzeneted érkezett!
2002.07.05 22:34
Kedves Tímea,
amit az illetõrõl leírtál, az tényleg nem melengeti az ember szívét. De ha valaki úgy áll a dologhoz, hogy vállrándítással intéz el bármit, ami a majdani babáját érinti, az akárhány éves is,jobb, ha egy darabig nem rohan teherbe esni (khmm..), nem? Még akkor sem, ha minden más feltétel adott. Érteni egyébként én se értem azokat, akik látszólag ok nélkül nem akarnak gyereket, dehát annyi mindent nem ért az ember...Mindenesetre szerintem ha (még) nem akarják, akkor jobb is, ha (még) nem lesz babájuk.
Nekem a harmadik terhességem volt ilyen végigrettegett és "lebeszélt", tudom, milyen az... És lehet, hogy abban az idõben én is könnyebben ítélkeztem volna mások felett...
Egyébként meg lehetnek még hármasikreid!
)
Neked is minden jót! Vera
amit az illetõrõl leírtál, az tényleg nem melengeti az ember szívét. De ha valaki úgy áll a dologhoz, hogy vállrándítással intéz el bármit, ami a majdani babáját érinti, az akárhány éves is,jobb, ha egy darabig nem rohan teherbe esni (khmm..), nem? Még akkor sem, ha minden más feltétel adott. Érteni egyébként én se értem azokat, akik látszólag ok nélkül nem akarnak gyereket, dehát annyi mindent nem ért az ember...Mindenesetre szerintem ha (még) nem akarják, akkor jobb is, ha (még) nem lesz babájuk.
Nekem a harmadik terhességem volt ilyen végigrettegett és "lebeszélt", tudom, milyen az... És lehet, hogy abban az idõben én is könnyebben ítélkeztem volna mások felett...
Egyébként meg lehetnek még hármasikreid!
) Neked is minden jót! Vera
2002.07.08 08:31
Kedves Vera!
Abban, hogy lehet hogy jobb is, ha még nem szül aki így áll hozzá, teljesen igazad van. Jólesett, hogy végül nagyjából megértésre találtunk. Egyébként a jelenlegi pocaklakóm (8 hetes) egyedül van, tehát már csak egy "dupla" kell, az meg azért csak gyakrabban fordul elõ, ugye? :-)))
Timea
Abban, hogy lehet hogy jobb is, ha még nem szül aki így áll hozzá, teljesen igazad van. Jólesett, hogy végül nagyjából megértésre találtunk. Egyébként a jelenlegi pocaklakóm (8 hetes) egyedül van, tehát már csak egy "dupla" kell, az meg azért csak gyakrabban fordul elõ, ugye? :-)))
Timea
2002.07.12 22:44
Hát, csak most láttam, hogy mi van itt.
Most tudtam meg, hogy valamilyen szempontból megvetés tárgya is lehetek!
Én 38 évesen szültem meg az elsõ gyermekemet, és egészen addig nem is akartam szülni. Mea culpa..
Eszembe sem jutott hogy ez nem természetes, mert a szüleim is ilyen korban vállaltak engem, egyetlen gyereknek.
Még most is jól mutatnának szalagavató táncosként
Mindenesetre, már egy éves lassan a fiam, de idáig még nem jutott eszembe az, hogy jaj, úgy elmennék egy étterembe, moziba, dumcsizni a csajokkal, csak úgy egyedül lenni stb..
Minden percét élvezem annak, hogy a fiammal lehetek, a többit meg már eleget csináltam.
Amikor 3 év múlva visszamegyek dolgozni, nem kell aggódnom hogy mi van a karrieremmel, az már nekem van.
Nem tartom ezt követendõ példának, de ha valaki úgy érzi, hogy 35 éves kora után lesz csak elég érett az anyaságra, az bátran várjon addig.
Éva
Most tudtam meg, hogy valamilyen szempontból megvetés tárgya is lehetek!
Én 38 évesen szültem meg az elsõ gyermekemet, és egészen addig nem is akartam szülni. Mea culpa..
Eszembe sem jutott hogy ez nem természetes, mert a szüleim is ilyen korban vállaltak engem, egyetlen gyereknek.
Még most is jól mutatnának szalagavató táncosként
Mindenesetre, már egy éves lassan a fiam, de idáig még nem jutott eszembe az, hogy jaj, úgy elmennék egy étterembe, moziba, dumcsizni a csajokkal, csak úgy egyedül lenni stb..
Minden percét élvezem annak, hogy a fiammal lehetek, a többit meg már eleget csináltam.
Amikor 3 év múlva visszamegyek dolgozni, nem kell aggódnom hogy mi van a karrieremmel, az már nekem van.
Nem tartom ezt követendõ példának, de ha valaki úgy érzi, hogy 35 éves kora után lesz csak elég érett az anyaságra, az bátran várjon addig.
Éva
2002.07.19 09:13
"Millió jó oka lehet annak, ha valaki viszonylag késõn szül. De ha minden feltétel adott, akkor én nem értem a dolgot."
Én meg ezt nem értem. Ez most genetika vagy igazságosztás? Ha "jó" okod van, akkor szülhetsz 40 felett is, megérdemled az egészséges gyereket, ha "nem elég jó" az okod, mert mondjuk simán csak belsõ késztetésbõl úgy ítéled meg, hogy csak harminc felett vállalnád, akkor magadra vess?
Mindegy, költõi kérdés volt, nekem "jó" okom van, nincs miért aggódnom(?!)
üdv. aemit
Én meg ezt nem értem. Ez most genetika vagy igazságosztás? Ha "jó" okod van, akkor szülhetsz 40 felett is, megérdemled az egészséges gyereket, ha "nem elég jó" az okod, mert mondjuk simán csak belsõ késztetésbõl úgy ítéled meg, hogy csak harminc felett vállalnád, akkor magadra vess?
Mindegy, költõi kérdés volt, nekem "jó" okom van, nincs miért aggódnom(?!)
üdv. aemit
2002.07.19 09:27
Te döntöd el hogy számodra mi a "jó" ok. Ezt egyébként a komoly, figyelembe vehetõ stb szinonimájaként írtam. Mindenkinek saját döntése és saját felelõssége. Én végigvittem egy átrettegett terhességet, gondoltam, felhívom egy tényezõre a figyelmet, hátha lesz aki tanulságosnak tartja. A reakció azonban, hogy nem vagyok elég toleráns és különben is mit szólok bele, õszintén szólva meglepett. Nem érdekes, nem valószínû hogy írok még ebbe a topicba. Majdnem harmincévesen növelem tovább a pocakomat.
Mindenkinek egészséges babákat és szép családot kívánok:
Timea
Mindenkinek egészséges babákat és szép családot kívánok:
Timea
2002.08.05 21:47
Sziasztok!
Panna és Mások hozzáállása igen érdekes. A parkban ahová lejárunk igen sok idõsebb anyukát, apukát látok, akik igen is homokoznak a csemetéjükkel és a rohangáló gyerek után mennek / szaladnak (s nem ül a padon), fáradhatatlanul állnak a hintánál, türelmesek és szépen beszélnek a gyermekükkel. Ugyanakkor látok olyan fiatal huszonéves szülõket, akik a padon ülnek és a gyerekek között cigerettáznak, telefonálnak és nem szaladnak a kölök után és türelmetlenül noszogatják a kölköt, hogy induljanak már.
Nem az életkor határozza meg elsõsorban, hogy ki a jó és a nem megfelelõ szülõ.
Én 33 évesen szültem az elsõt (ezek szerint majdnem (?) öregen) és reményeink szerint jövõre 35 évesen (már öregen (?)jön a kistestvérke, sõt harmadikat is tervezünk (vénen?)!
Sokkal felelõtlenebbnek tartom azokat a szülõ nõket, akik tudják, hogy nem lesz türelmük a gyermekükhöz és mégis többet hoznak a világra, vagy azok. akik sajnálatos módon olyan nagy szegénységben élnek és még is 3-t, 4-t vagy még több gyermeket vállalnak (?), eszükbe sem jut védekezni. Ezeknek a gyermekeknek sokszor a napi megélhetése nem biztosított, s vagy az utca vagy az intézet neveli(!) õket.
Panna! egy szó, mint száz csak sajnálni tudlak azért, hogy ezt tartod szempontnak a gyermek vállalásnál.
sziasztok, Phaedra
Panna és Mások hozzáállása igen érdekes. A parkban ahová lejárunk igen sok idõsebb anyukát, apukát látok, akik igen is homokoznak a csemetéjükkel és a rohangáló gyerek után mennek / szaladnak (s nem ül a padon), fáradhatatlanul állnak a hintánál, türelmesek és szépen beszélnek a gyermekükkel. Ugyanakkor látok olyan fiatal huszonéves szülõket, akik a padon ülnek és a gyerekek között cigerettáznak, telefonálnak és nem szaladnak a kölök után és türelmetlenül noszogatják a kölköt, hogy induljanak már.
Nem az életkor határozza meg elsõsorban, hogy ki a jó és a nem megfelelõ szülõ.
Én 33 évesen szültem az elsõt (ezek szerint majdnem (?) öregen) és reményeink szerint jövõre 35 évesen (már öregen (?)jön a kistestvérke, sõt harmadikat is tervezünk (vénen?)!
Sokkal felelõtlenebbnek tartom azokat a szülõ nõket, akik tudják, hogy nem lesz türelmük a gyermekükhöz és mégis többet hoznak a világra, vagy azok. akik sajnálatos módon olyan nagy szegénységben élnek és még is 3-t, 4-t vagy még több gyermeket vállalnak (?), eszükbe sem jut védekezni. Ezeknek a gyermekeknek sokszor a napi megélhetése nem biztosított, s vagy az utca vagy az intézet neveli(!) õket.
Panna! egy szó, mint száz csak sajnálni tudlak azért, hogy ezt tartod szempontnak a gyermek vállalásnál.
sziasztok, Phaedra
2002.08.06 04:00
Sziasztok!
Kedves Ildiko,(aki a topicot inditotta)!Egesz nyugodtan vagj bele ilyen "idosen" (!) a babavallalasba.Meglatod az egesz vilag megvaltozik a szamodra,nagyon sokat fogsz fiatalodni,es imadni fogod,hogy ujra babazhatsz!!!
A sajat tapasztalatomrol csak annyit,hogy 41 eves voltam (!!!),amikor a harmadik babam megszuletetett.A 9 honap csodalatos es konnyu volt, a szulesnel is minden siman ment,meg fajdalomcsillapitot sem kertem.
Azota is itthon vagyok a gyerekekkel,es nagyon elvezem minden percet a kismamasagnak.Van aki azt mondja,15 evet siman letagadhatok,annyira megfiatalitott az anyasag.
Azert emlitenek Neked par hiresseget,akik 40 felett szultek.Madonna 42 volt,amikor a kisfia szuletett,es allitolag most 43 evesen ujra babat var,Al Pacino baratnoje 48 eves koraban (!!!) szulte az ikreket,es ragyogoan nez ki,stb.
Szoval en csak biztatnalak.....hidd el,nem fogod megbanni.Egesz mas fiatalon anyukanak lenni (akkor is voltam),es kesobb mar rengeteg elettapasztalattal,es belso nyugalommal,kiegyensulyozottan.Sok sikert nektek es mindenkinek aki erintett a temaban!
Kedves Ildiko,(aki a topicot inditotta)!Egesz nyugodtan vagj bele ilyen "idosen" (!) a babavallalasba.Meglatod az egesz vilag megvaltozik a szamodra,nagyon sokat fogsz fiatalodni,es imadni fogod,hogy ujra babazhatsz!!!
A sajat tapasztalatomrol csak annyit,hogy 41 eves voltam (!!!),amikor a harmadik babam megszuletetett.A 9 honap csodalatos es konnyu volt, a szulesnel is minden siman ment,meg fajdalomcsillapitot sem kertem.
Azota is itthon vagyok a gyerekekkel,es nagyon elvezem minden percet a kismamasagnak.Van aki azt mondja,15 evet siman letagadhatok,annyira megfiatalitott az anyasag.
Azert emlitenek Neked par hiresseget,akik 40 felett szultek.Madonna 42 volt,amikor a kisfia szuletett,es allitolag most 43 evesen ujra babat var,Al Pacino baratnoje 48 eves koraban (!!!) szulte az ikreket,es ragyogoan nez ki,stb.
Szoval en csak biztatnalak.....hidd el,nem fogod megbanni.Egesz mas fiatalon anyukanak lenni (akkor is voltam),es kesobb mar rengeteg elettapasztalattal,es belso nyugalommal,kiegyensulyozottan.Sok sikert nektek es mindenkinek aki erintett a temaban!
2002.09.23 22:18
Pontosan 35 éves voltam, amikor életemben elõször éreztem azt: "Na, ez az a férfi, akinek szívesen szülnék gyereket!" Ezt megelõzõen soha. Mit kellett volna tennem? Szülni egy olyannak, akitõl megszabadulni sem volt könnyû vagy a másiknak, akinek esze ágában sem volt gyereket csinálni vagy most, amikor minden "összejött",felelõsséggel megtaláltam az "igazinak" tûnõt, lemondani a gyerekrõl, mert "ÖREG" vagyok? 20 évesen nem tudtam bánni a gyerekekkel, gátlásos voltam, nem tudtam beszélni a nyelvüket. Ma, immár közelítve a 37 felé, önfeledten énekelek a fiamnak egész nap és úgy játszom vele, bár még picike, ahogyan soha nem gondoltam volna magamról! Kedves Panna! Te egy nagyon megkeseredett ember vagy! Sajnállak, mert úgy tûnik, megöregedtél. Én is rettegtem az amniocentézis elõtt/után. Szerintem mindenki retteg. Talán lelke mélyén az az ismerõsöm is rettegett, aki 22 évesen Down-kóros gyereket szült...
Lélekben lehet öregnek lenni 25 évesen is, elhagyottnak, keserûnek, megcsaltnak, becsapottnak. De lehet fiatal lélekkel és hittel újrakezdeni mindig! Egy másik ismerõsöm a sokadik vetélése után, 23 évesen tudta meg, hogy rákos... Ki borítékolja nekünk, hogy ha fiatalon szülünk, akkor fel tudjuk nevelni? A gyerek iránti felelõsség vállalása nem feltétlenül éveink számánál kezdõdik. És fõleg ne ítélkezzünk sorsok felett!!!! Sem információk nélkül, sem információk birtokában! Mert nem tudhatom, mi játszódott le a másik lelkében, amikor úgy döntött, ahogy... Nem értem, miért lennék felelõtlen és - ahogyan Panna írta - "megvetendõ" ember, mert 35 évesen találtam meg a társamat, azt az embert, akivel boldogan vállaltuk a gyereket?
Kedves Panna! Én nem érzem azt magamról, hogy én vagyok az etalon, aki ráadásul birtokában van az abszolút igazságnak! Nem mernék ítélkezni ilyen keményen mások felett. Azt írtad, férjed 35 évesen lelépett, mert nem vállalta a felelõsséget a gyereknevelésért. Miért nem tisztáztad ezt vele korábban? Látod, én ezért nem szültem 25 évesen. Nem akartam egyedül maradni a gyerekkel.
Lélekben lehet öregnek lenni 25 évesen is, elhagyottnak, keserûnek, megcsaltnak, becsapottnak. De lehet fiatal lélekkel és hittel újrakezdeni mindig! Egy másik ismerõsöm a sokadik vetélése után, 23 évesen tudta meg, hogy rákos... Ki borítékolja nekünk, hogy ha fiatalon szülünk, akkor fel tudjuk nevelni? A gyerek iránti felelõsség vállalása nem feltétlenül éveink számánál kezdõdik. És fõleg ne ítélkezzünk sorsok felett!!!! Sem információk nélkül, sem információk birtokában! Mert nem tudhatom, mi játszódott le a másik lelkében, amikor úgy döntött, ahogy... Nem értem, miért lennék felelõtlen és - ahogyan Panna írta - "megvetendõ" ember, mert 35 évesen találtam meg a társamat, azt az embert, akivel boldogan vállaltuk a gyereket?
Kedves Panna! Én nem érzem azt magamról, hogy én vagyok az etalon, aki ráadásul birtokában van az abszolút igazságnak! Nem mernék ítélkezni ilyen keményen mások felett. Azt írtad, férjed 35 évesen lelépett, mert nem vállalta a felelõsséget a gyereknevelésért. Miért nem tisztáztad ezt vele korábban? Látod, én ezért nem szültem 25 évesen. Nem akartam egyedül maradni a gyerekkel.
2002.10.08 07:53
Hello!!!
Kár, hogy szeptemberben megakadt a levelezés...
Látjátok, én mind a két táborhoz tartozom! Épp szeptemberben lett 18 éves a lányom, van egy 15 és fél éves fiam is, nem volt könnyû az elsõvel, katona apuka mellett szinte egyedül neveltem egy éven keresztül a babát. De anagyszülõk már úgy várták a gyerekáldást!!! Én a második születésénél élveztem az anyaságot, annyi tejem is lett jókedvemben, hogy tejtesóra is futotta.
Aztán leszázalékoltak 32 évesen izülettel. Gyermekeim élvezték, hogy mindig meleg ebéddel várom õket és nem kell napközibe járniuk! Fene figyelte az anyagiakat és persze karrierem sincs. Amikor letelt, megrettent a család, megszokták, hogy itthon vagyok. Úgyis szerettünk volna mindig is harmadikat, így lett egy baby 37 évesen! És a legnagyszerûbb szülésem volt, egy óra alatt lazajlott. Igaz, sajna az apja 40 évesen mregkattant és elkezdte hajkurászni a nõket, mert mi elsõk voltunk egymásnak és vajon kell-e õ a nõknek 120 kilósan is? Hát kellett!!!
Válás után egyedül nevelem a hármat...munkanélküli is vagyok, de megvagyunk!!! És láss csodát! Valakinek ilyen igenis kellek ilyen adottságokkal, igaz a külsõm olyan, mintha lányom nõvére lennék. Már a menyasszonya vagyok a Kedvesnek, 3 évvel ifjabb nálam, volt nõs, de gyermeke nem született. Tehát...
No, ki hogy folytatná a történetem az én helyemben??? Szülni 40 felett?
Evelyn
Kár, hogy szeptemberben megakadt a levelezés...
Látjátok, én mind a két táborhoz tartozom! Épp szeptemberben lett 18 éves a lányom, van egy 15 és fél éves fiam is, nem volt könnyû az elsõvel, katona apuka mellett szinte egyedül neveltem egy éven keresztül a babát. De anagyszülõk már úgy várták a gyerekáldást!!! Én a második születésénél élveztem az anyaságot, annyi tejem is lett jókedvemben, hogy tejtesóra is futotta.
Aztán leszázalékoltak 32 évesen izülettel. Gyermekeim élvezték, hogy mindig meleg ebéddel várom õket és nem kell napközibe járniuk! Fene figyelte az anyagiakat és persze karrierem sincs. Amikor letelt, megrettent a család, megszokták, hogy itthon vagyok. Úgyis szerettünk volna mindig is harmadikat, így lett egy baby 37 évesen! És a legnagyszerûbb szülésem volt, egy óra alatt lazajlott. Igaz, sajna az apja 40 évesen mregkattant és elkezdte hajkurászni a nõket, mert mi elsõk voltunk egymásnak és vajon kell-e õ a nõknek 120 kilósan is? Hát kellett!!!
Válás után egyedül nevelem a hármat...munkanélküli is vagyok, de megvagyunk!!! És láss csodát! Valakinek ilyen igenis kellek ilyen adottságokkal, igaz a külsõm olyan, mintha lányom nõvére lennék. Már a menyasszonya vagyok a Kedvesnek, 3 évvel ifjabb nálam, volt nõs, de gyermeke nem született. Tehát...
No, ki hogy folytatná a történetem az én helyemben??? Szülni 40 felett?
Evelyn
2002.10.09 06:55
Sziasztok!!!
Már régóta nézegetem a topicot, de most úgy érzem,
nekem is gratulálnom kell Evelynnek.
Íme a példa, hogy nem kell "elásni" magunkat 35 év felett
Magamról annyit, hogy áprilisban 26-án töltöttem be a 35.évemet, 30-án pedig megszületett csodálatos szerelmünk gyümölcse, Melissa kislányunk.
Második /nagyon boldog/ házasságban élek, férjemnek a kislányunk az elsõ babája.
Imádják egymást, és nagyon boldog a Párom a babával.
Látom rajta, hogy szeretne még pár év múlva mégegy ilyen kis csodát, és én is vágyom rá....
tehát, lehet hogy belevágunk majd...
elsõ házasságomból van két fiam 17, és 10 évesek.
A nagyobbik az apjával él, a kisebbik velünk.
Szültem /majdnem/ 19 évesen, /majdnem/ 26 évesen, és pár
nappal a 35. szülinp után.
Bizton állítom, hogy egyre türelmesebb , "jobb" anya tudtam lenni!!!
Tehát fel a fejjel 30-on túli kismama "jelöltek", bizony még nekünk is tartogat sok BOLDOGSÁGOT az élet!!
Doris!!!
Szeretettel üdvözöllek itt is!!!
Mielõbbi pocaklakót kívánok Neked!
Puszi: Sheila
Már régóta nézegetem a topicot, de most úgy érzem,
nekem is gratulálnom kell Evelynnek.
Íme a példa, hogy nem kell "elásni" magunkat 35 év felett
Magamról annyit, hogy áprilisban 26-án töltöttem be a 35.évemet, 30-án pedig megszületett csodálatos szerelmünk gyümölcse, Melissa kislányunk.
Második /nagyon boldog/ házasságban élek, férjemnek a kislányunk az elsõ babája.
Imádják egymást, és nagyon boldog a Párom a babával.
Látom rajta, hogy szeretne még pár év múlva mégegy ilyen kis csodát, és én is vágyom rá....
tehát, lehet hogy belevágunk majd...
elsõ házasságomból van két fiam 17, és 10 évesek.
A nagyobbik az apjával él, a kisebbik velünk.
Szültem /majdnem/ 19 évesen, /majdnem/ 26 évesen, és pár
nappal a 35. szülinp után.
Bizton állítom, hogy egyre türelmesebb , "jobb" anya tudtam lenni!!!
Tehát fel a fejjel 30-on túli kismama "jelöltek", bizony még nekünk is tartogat sok BOLDOGSÁGOT
az élet!! Doris!!!
Szeretettel üdvözöllek itt is!!!
Mielõbbi pocaklakót kívánok Neked!
Puszi: Sheila
Sheila
2002.10.09 07:05
Sheila
Gratulálok Nektek és sok boldogságok kívánokAranyos vagy, hogy drukkolsz, nagyon-nagyon jól esik Amikor olvasom ezeket a boldog történeteket mindig úgy érzem, hogy érdemes küzdeni és harcolni a babukáért A mostani soraid is csak megerõsítenek ebben és átlendítenek egy-egy nehéz perióduson Köszönöm
Puszi: Doris
Gratulálok Nektek és sok boldogságok kívánok
Aranyos vagy, hogy drukkolsz, nagyon-nagyon jól esik Amikor olvasom ezeket a boldog történeteket mindig úgy érzem, hogy érdemes küzdeni és harcolni a babukáért A mostani soraid is csak megerõsítenek ebben és átlendítenek egy-egy nehéz perióduson Köszönöm Puszi: Doris
2002.10.09 07:38
Sziasztok!
Én is rendszeresen olvasom ezt a topicot, de ezek után úgy érzem nekem is meg kell szólalnom.
Amit Sheila írt, kb. mintha velem történt volna.
Van egy 15 éves lányom és egy 7 éves lányom az elsõ házasságomból. A nagyobbik az apjával él, a kicsi velünk. Hogy lány létére miért van a nagyobbik az apjával, hosszú és fájdalmas történet, nem ide való.
Most második, nagyon boldog házasságban élek, és párommal van egy kislányunk, aki az elsõ házassági évfordulónk elõtt született 10 nappal. A párom a múlt hónapban töltötte a 36-ot. Imádja a lányát, öröm nézni õket együtt. Azt hiszem nem véletlen a picurkánk neve, pedig semmi szándékosság nem volt, benne. Egyszerûen ez tetszett mindkettõnknek. Szóval Dóra: Isten ajándéka. A páromnak tényleg az. Mai napig is csodálattal nézem, mennyire szeretik egymást és párom mennyire csodálja, hogy ez a kis ember az õ lánya.
17 nap múlva, okt. 26-án leszek 36 éves.
Én is szültem 20 évesen, 28 évesen, és 35 évesen. Ki merem jelenteni, hogy ezerszer nagyobb türelmem van a picihez, mint valaha bármikor.
Vagyis lányok!
Nem csak huszonévesen öröm megajándékozni párunkat és persze magunkat egy babával!!!
Evelyn!
Ha szereted, ne gondolkodj! Olyat adhatsz neki, amit még soha, senkitõl nem kapott!!!
Doris!
Fel a fejjel! Tudom, hogy régóta vágysz már egy babára, és tiszta szívbõl kívánom, hogy az a pocaklakó mihamarabb beköltözzön a pocakodba! Nehogy feladd! Sikerülnie kell, és kész!
Kata és Dóribaba (aki ma 19 hetes)
Én is rendszeresen olvasom ezt a topicot, de ezek után úgy érzem nekem is meg kell szólalnom.
Amit Sheila írt, kb. mintha velem történt volna.
Van egy 15 éves lányom és egy 7 éves lányom az elsõ házasságomból. A nagyobbik az apjával él, a kicsi velünk. Hogy lány létére miért van a nagyobbik az apjával, hosszú és fájdalmas történet, nem ide való.
Most második, nagyon boldog házasságban élek, és párommal van egy kislányunk, aki az elsõ házassági évfordulónk elõtt született 10 nappal. A párom a múlt hónapban töltötte a 36-ot. Imádja a lányát, öröm nézni õket együtt.
Azt hiszem nem véletlen a picurkánk neve, pedig semmi szándékosság nem volt, benne. Egyszerûen ez tetszett mindkettõnknek. Szóval Dóra: Isten ajándéka. A páromnak tényleg az. Mai napig is csodálattal nézem, mennyire szeretik egymást és párom mennyire csodálja, hogy ez a kis ember az õ lánya. 17 nap múlva, okt. 26-án leszek 36 éves.
Én is szültem 20 évesen, 28 évesen, és 35 évesen. Ki merem jelenteni, hogy ezerszer nagyobb türelmem van a picihez, mint valaha bármikor.
Vagyis lányok!
Nem csak huszonévesen öröm megajándékozni párunkat és persze magunkat egy babával!!!
Evelyn!
Ha szereted, ne gondolkodj! Olyat adhatsz neki, amit még soha, senkitõl nem kapott!!!
Doris!
Fel a fejjel! Tudom, hogy régóta vágysz már egy babára, és tiszta szívbõl kívánom, hogy az a pocaklakó mihamarabb beköltözzön a pocakodba! Nehogy feladd! Sikerülnie kell, és kész!
Kata és Dóribaba (aki ma 19 hetes)
2002.10.09 08:04
Kata007
Neked is köszönöm a kedves sorokat és most teljesen elérzékenyültem. Titokban (meg nem csak titokban...)olvasom ám "Az elsõ napok..." meg a többi topikot is és mindig olyan élvezet olvasni Rólatok meg Mindenkirõl és bízom benne, hogy hamarosan már én is ott koptatom a "billentyûzetet" és majd kétségbeesetten kérdezgetlek Titeket a gondjaimról mint "rutintalan" kismama Nagyon-nagyon sok boldogságot kívánok Nektek is és Mindenkinek aki 20-30-vagy 40 felett szült kisbabát
Puszi: Doris
Neked is köszönöm a kedves sorokat és most teljesen elérzékenyültem. Titokban (meg nem csak titokban...)olvasom ám "Az elsõ napok..." meg a többi topikot is és mindig olyan élvezet olvasni Rólatok meg Mindenkirõl és bízom benne, hogy hamarosan már én is ott koptatom a "billentyûzetet" és majd kétségbeesetten kérdezgetlek Titeket a gondjaimról mint "rutintalan" kismama
Nagyon-nagyon sok boldogságot kívánok Nektek is és Mindenkinek aki 20-30-vagy 40 felett szült kisbabát Puszi: Doris
2002.10.09 22:58
Drága Doris!
Én csakis a legjobbakat kívánom Neked, mert úgy érzem a hozzászólásaidból, hogy hatalmas szívvel megáldott emberke vagy...
mikor a múlt héten írtam a "megint megjött" topicba segítséget kérve a barátnõm számára, biztos voltam benne,
ha más nem is, de Te biztosan reagálsz a soraimra...
és így is lett...tudom, hogy csodálatos ANYA leszel, és azt kívánom, hogy az idén a Karácsonyi ajándékod egy kis Pocaklakó legyen!!!
Drága Virtuális Barátnõm!!!
Nagyon megleptél, hogy ide is írtál...
hát igen, hasonló a sorsunk, és remélem a BOLDOGSÁGUNK is az lesz már egész életünkre, úgy érzem mindketten megérdemeljük...
Kedves Álmodozó!
Kata007-hez hasonlóan az én történetem is elég szomorú a legidõsebb gyermekemmel...
hidd el, egy anya sem választaná szét önszántából a testvéreket...
nálunk nem az én döntésem volt, sem a bíróságé, de még azt sem mondhatom, hogy a gyermeké...
ha nem baj, itt és most nem mesélek róla, mert egyrészt nagyon bánt a dolog, másrészt pedig nem errõl szól a topic.
Puszi: Sheila
Én csakis a legjobbakat kívánom Neked, mert úgy érzem a hozzászólásaidból, hogy hatalmas szívvel megáldott emberke vagy...
mikor a múlt héten írtam a "megint megjött" topicba segítséget kérve a barátnõm számára, biztos voltam benne,
ha más nem is, de Te biztosan reagálsz a soraimra...
és így is lett...tudom, hogy csodálatos ANYA leszel, és azt kívánom, hogy az idén a Karácsonyi ajándékod egy kis Pocaklakó legyen!!!
Drága Virtuális Barátnõm!!!
Nagyon megleptél, hogy ide is írtál...
hát igen, hasonló a sorsunk, és remélem a BOLDOGSÁGUNK is az lesz már egész életünkre, úgy érzem mindketten megérdemeljük...
Kedves Álmodozó!
Kata007-hez hasonlóan az én történetem is elég szomorú a legidõsebb gyermekemmel...
hidd el, egy anya sem választaná szét önszántából a testvéreket...
nálunk nem az én döntésem volt, sem a bíróságé, de még azt sem mondhatom, hogy a gyermeké...
ha nem baj, itt és most nem mesélek róla, mert egyrészt nagyon bánt a dolog, másrészt pedig nem errõl szól a topic.
Puszi: Sheila
Sheila
2002.10.10 21:00
Sziasztok!
Drága Virtuális Barátnõm!
Igen, írtam ide is, mert nem tudtam megállni, hogy ne szóljak én is, mint 35 feletti kismama.
Szívbõl kívánom, hogy hasonlóan boldog életünk legyen ezután mint amilyen hasonló volt ezelõtt. Azt hiszem ez már jár nekünk, nem?
Álmodozó!
Csak helyeselni tudok Sheila írására. Vagyis egy anya sem választaná szét önszántából a testvéreket.
Nálunk sem az én döntésem volt, nem is a bíróságé, sõt állítom, hogy nem is a gyereké, bár õ mondta ki.
De persze ez szintén nem részletezném, mert még mindig nagyon fáj rágondolni is, nem még beszélni róla, és bár az idõ minden sebet begyógyít, ezt soha nem fogja. Na meg tényleg nem ide tartozik, mert tényleg nem errõl szól ez a topic.
Doris!
Én sem kívánhatok szebbet, mint a karácsonyfa alá egy kétcsíkos tesztet!!!
Pusssz! Kata
Drága Virtuális Barátnõm!
Igen, írtam ide is, mert nem tudtam megállni, hogy ne szóljak én is, mint 35 feletti kismama.
Szívbõl kívánom, hogy hasonlóan boldog életünk legyen ezután mint amilyen hasonló volt ezelõtt. Azt hiszem ez már jár nekünk, nem?
Álmodozó!
Csak helyeselni tudok Sheila írására. Vagyis egy anya sem választaná szét önszántából a testvéreket.
Nálunk sem az én döntésem volt, nem is a bíróságé, sõt állítom, hogy nem is a gyereké, bár õ mondta ki.
De persze ez szintén nem részletezném, mert még mindig nagyon fáj rágondolni is, nem még beszélni róla, és bár az idõ minden sebet begyógyít, ezt soha nem fogja. Na meg tényleg nem ide tartozik, mert tényleg nem errõl szól ez a topic.
Doris!
Én sem kívánhatok szebbet, mint a karácsonyfa alá egy kétcsíkos tesztet!!!
Pusssz! Kata
2002.12.21 18:40
Én látogatom, csak látom hogy senki nem jelentkezett. Nálunk egyre biztosabb hogy 35 év felett fog jönni majd a 4. baba, ugyanis egy hónap múlva már betöltöm a 35. évemet, de a babát még csak pár év múlva akarjuk majd. Névtelen írnál magadról, vagy Te Krissi? Én már korábban ebben a topicban is bemutatkoztam.
Sziasztok!
Sziasztok!
2002.12.31 16:03
Kedves Lányok!
Elmondom a véleményemet a 35 év fölötti szülésrõl.
Mivel én 37 és 40 éveket betöltve szültem meg gyermekeimet, mindenképpen helytállónak tartom leírni azt.
Nálam ez nem szándékos volt. Nem karriert építettem, nem szórakoztam, hanem így jött. Nem volt olyan férfi a közelemben, aki apuka lehetett volna. Apa (és férj) nélkül akkoriban nem igen volt divatos és ajánlatos szülni. Meg az édesanyám belehalt volna bánatába. Maradt tehát a tanulás, meg a munka. De higyjétek el, értelme nem volt addig az életemnek! Minden nagy pocakos mamát kissé irigykedve néztem, és nagyon fájdalmas volt számomra némely nap akár 3-4 babát is világra segíteni azzal a gondolattal, hogy nekem talán sose lesz.
Mikor 37 évesen megszületett az elsõ babám, egy gyönyörû hosszú fekete hajú kislány, én lettem a világ legboldogabb embere! Elõször nem akartam másik gyereket, de 2 év múlva úgy láttam helyesnek, ha lesz testvére a lányomnak. Olyan nagy a korkülönbség köztünk, hátha korán egyedül marad, ha van egy testvére, legalább ketten lesznek egymásnak, akik a legközelebb állnak egymáshoz. Így született meg a fiam. 1 éves korától egyedül nevelem õket. Hogy az életem milyen nehéz volt, nem ecsetelem. Ami ma is nehéz: a fiam 26 éves, én 66. Még tanul, még el kell tartanom. Ha csak a nyugdíjam lenne...
A lényeg, amit tanulságként el akarok mondani: ha valakinek nincs lehetõsége arra, hogy 35 éves kora elõtt megszülje a gyermekeit, természetesen tegye meg ezután, ha van lehetõsége, mert gyermek nélkül nincs értelme az életnek! De ne azért halassza el ilyen késõi idõpontra, mert addig "élni akar", szórakozni, utazni, karriert csinálni! Eltekintve attól, hogy a fejlõdési rendellenesség veszélye nagyobb, a terhesség létrejötte is egyre nehezebb az anyai életkor elõre haladásával. A biológiai óra ketyeg! (Errõl van egy jó közlemény a Szülészet-nõgyógyászati Továbbképzõ Szemlé-ben.) Ami miatt fõleg meggondolandó a halasztás: már megöregszünk, és a gyerekünk még nincsen készen! Nem tudjuk segíteni õket. Ez nagyon nehéz dolog!
Szóval én mindenkinek azt javaslom: ha teheti, 30 év alatt szülje meg gyermekeit. Ez a szülésre legalkalmasabb idõ biológiailag. Ha viszont nem volt rá lehetõsége: senki nem lenézni, megvetni való amiatt, hogy erre csak késõbb van lehetõsége.
Üdvözlet mindenkinek és boldog új évet kíván
Dr Lázár Erika
(szülész-nõgyógyász szakorvos)
Elmondom a véleményemet a 35 év fölötti szülésrõl.
Mivel én 37 és 40 éveket betöltve szültem meg gyermekeimet, mindenképpen helytállónak tartom leírni azt.
Nálam ez nem szándékos volt. Nem karriert építettem, nem szórakoztam, hanem így jött. Nem volt olyan férfi a közelemben, aki apuka lehetett volna. Apa (és férj) nélkül akkoriban nem igen volt divatos és ajánlatos szülni. Meg az édesanyám belehalt volna bánatába. Maradt tehát a tanulás, meg a munka. De higyjétek el, értelme nem volt addig az életemnek! Minden nagy pocakos mamát kissé irigykedve néztem, és nagyon fájdalmas volt számomra némely nap akár 3-4 babát is világra segíteni azzal a gondolattal, hogy nekem talán sose lesz.
Mikor 37 évesen megszületett az elsõ babám, egy gyönyörû hosszú fekete hajú kislány, én lettem a világ legboldogabb embere! Elõször nem akartam másik gyereket, de 2 év múlva úgy láttam helyesnek, ha lesz testvére a lányomnak. Olyan nagy a korkülönbség köztünk, hátha korán egyedül marad, ha van egy testvére, legalább ketten lesznek egymásnak, akik a legközelebb állnak egymáshoz. Így született meg a fiam. 1 éves korától egyedül nevelem õket. Hogy az életem milyen nehéz volt, nem ecsetelem. Ami ma is nehéz: a fiam 26 éves, én 66. Még tanul, még el kell tartanom. Ha csak a nyugdíjam lenne...
A lényeg, amit tanulságként el akarok mondani: ha valakinek nincs lehetõsége arra, hogy 35 éves kora elõtt megszülje a gyermekeit, természetesen tegye meg ezután, ha van lehetõsége, mert gyermek nélkül nincs értelme az életnek! De ne azért halassza el ilyen késõi idõpontra, mert addig "élni akar", szórakozni, utazni, karriert csinálni! Eltekintve attól, hogy a fejlõdési rendellenesség veszélye nagyobb, a terhesség létrejötte is egyre nehezebb az anyai életkor elõre haladásával. A biológiai óra ketyeg! (Errõl van egy jó közlemény a Szülészet-nõgyógyászati Továbbképzõ Szemlé-ben.) Ami miatt fõleg meggondolandó a halasztás: már megöregszünk, és a gyerekünk még nincsen készen! Nem tudjuk segíteni õket. Ez nagyon nehéz dolog!
Szóval én mindenkinek azt javaslom: ha teheti, 30 év alatt szülje meg gyermekeit. Ez a szülésre legalkalmasabb idõ biológiailag. Ha viszont nem volt rá lehetõsége: senki nem lenézni, megvetni való amiatt, hogy erre csak késõbb van lehetõsége.
Üdvözlet mindenkinek és boldog új évet kíván
Dr Lázár Erika
(szülész-nõgyógyász szakorvos)
2003.01.24 08:59
Remélem mégsem halt ki ez topik,mert csak most találtam rá ,és ugyancsak beleférek a témájába.
37 éves vagyok,napokon belül születik meg negyedik gyermekem.
Nem vártam ,hogy újra anya leszek ,meglepetés volt az egész családnak, amibe elég nehéz volt belenyugodni,de már nagyon várom az új jövevényt.
Ha v an válasz akkor szívesen írok még magunkról.
Sziasztok
37 éves vagyok,napokon belül születik meg negyedik gyermekem.
Nem vártam ,hogy újra anya leszek ,meglepetés volt az egész családnak, amibe elég nehéz volt belenyugodni,de már nagyon várom az új jövevényt.
Ha v an válasz akkor szívesen írok még magunkról.
Sziasztok
2003.01.24 17:08
Sziasztok!
Mem küldök levelet mindenkinek külön,ugyis mindenki olvassa!
Próbálok nem névtelen maradni de nem biztos hogy sikerül.
A gyermekeimrõl egyenlõre két fiam és egy lányom van a pocilakó is fiú.
A nagy fiam 18 a kisebbik 17 a lányom 13 lesz májusban.Leventét febr.10 körül várjuk.
Mem küldök levelet mindenkinek külön,ugyis mindenki olvassa!
Próbálok nem névtelen maradni de nem biztos hogy sikerül.
A gyermekeimrõl egyenlõre két fiam és egy lányom van a pocilakó is fiú.
A nagy fiam 18 a kisebbik 17 a lányom 13 lesz májusban.Leventét febr.10 körül várjuk.
2003.01.24 22:18
Veronika! Látod, sikerült! De jó! Akkor teljes lesz az összhang. Azért jó lesz újra babázni, igaz? A lányod biztos sokat fog majd segíteni! Levente, az szép név! És a február 10. már nagyon közel van! De jóóóóó nekeeeeed! Mármint az új baba miatt! A szülés meg egyéb nyalánkságok miatt mondjuk nem nagyon irigyellek. Mennyivel volt másabb ez a terhesség mint a többi? Pláne hogy ennyi idõ telt el az utolsó terhességed óta! Macerásabb volt, értem ezalatt hogy sok extra vizsgálatot végeztek amiatt hogy elmúltál már 35 éves? Én egy hete töltöttem a 35. évemet, de mint írtam korábban is, azért még szeretnénk majd egy babát.
Norcsi
Látod, sikerült! De jó! Akkor teljes lesz az összhang. Azért jó lesz újra babázni, igaz? A lányod biztos sokat fog majd segíteni! Levente, az szép név! És a február 10. már nagyon közel van! De jóóóóó nekeeeeed! Mármint az új baba miatt! A szülés meg egyéb nyalánkságok miatt mondjuk nem nagyon irigyellek. Mennyivel volt másabb ez a terhesség mint a többi? Pláne hogy ennyi idõ telt el az utolsó terhességed óta! Macerásabb volt, értem ezalatt hogy sok extra vizsgálatot végeztek amiatt hogy elmúltál már 35 éves? Én egy hete töltöttem a 35. évemet, de mint írtam korábban is, azért még szeretnénk majd egy babát. Norcsi
2003.01.25 22:54
Sziasztok!
Veronika!
Gratulálok a gyermekeidhez!
Meglátod, csodálatos lesz újra babázni, és ahogy írta Norcsi, a lányod biztosan sokat segít majd...
és a bratyók is komoly támaszt jelenthetnek...
nekem, mint fentebb írtam, két fiam van, 17 és 10 évesek, és egy kislányom, aki pár nap múlva 9 hónapos lesz...
és egy merész álmom, miszerint szeretnék mégegy babát,
úgy beleszerettem a babázásba, pedig a tervezett dolgaimnak csak töredékét tudom ellátni nap mint nap...mégis
annyira vágyom rá!
ha minden jól megy kb. jövõ ilyenkor szeretnék teherbe esni,
jó lenne, ha a kislányom és az új baba között nem lenne túl sok korkülönbség... ( ezt még ugyanis nem próbáltam )
mikor megszületne, én 37,5 éves lennék...
ha választhatnék, újra kislányt szeretnék, de ha kisfiút hozna a gólya, természetesen ugyanúgy szeretnénk...
a Levente tényleg szép név!
a kérdéseim hasonlóak mint Norcsié...
Norcsi!
Te mikor szeretnél szülni?
/ A szülés és az azt követõ pár hét engem sem dob fel, de olcsóbban nem adják...sajnos /
Sheila
Veronika!
Gratulálok a gyermekeidhez!
Meglátod, csodálatos lesz újra babázni, és ahogy írta Norcsi, a lányod biztosan sokat segít majd...
és a bratyók is komoly támaszt jelenthetnek...
nekem, mint fentebb írtam, két fiam van, 17 és 10 évesek, és egy kislányom, aki pár nap múlva 9 hónapos lesz...
és egy merész álmom, miszerint szeretnék mégegy babát,
úgy beleszerettem a babázásba, pedig a tervezett dolgaimnak csak töredékét tudom ellátni nap mint nap...mégis
annyira vágyom rá!
ha minden jól megy kb. jövõ ilyenkor szeretnék teherbe esni,
jó lenne, ha a kislányom és az új baba között nem lenne túl sok korkülönbség...
( ezt még ugyanis nem próbáltam ) mikor megszületne, én 37,5 éves lennék...
ha választhatnék, újra kislányt szeretnék, de ha kisfiút hozna a gólya, természetesen ugyanúgy szeretnénk...
a Levente tényleg szép név!
a kérdéseim hasonlóak mint Norcsié...
Norcsi!
Te mikor szeretnél szülni?
/ A szülés és az azt követõ pár hét engem sem dob fel, de olcsóbban nem adják...sajnos /
Sheila
Sheila
2003.01.26 09:06
Hahó, sziasztok!
Sheila, mi most kezdünk építkezni, amit egy éven belül különféle okokból mindenképpen be kellene fejeznünk. Utána lehetne szó a kistesóról. Én is úgy számolok hogy 37 körül lennék amikor megszületne ha minden a terv szerint menne. Nálatok a fiúk segítenek a baba körül? Nálunk a két lányom szokott, de van hogy már kezdik unni a kicsit, hiszen õ már önálló (makacs) egyéniség, és ilyenkor nemes egyszerûséggel kizárják a szobájukból. Na ezt meg a picur nem veszi jónéven...
Norcsi
Sheila, mi most kezdünk építkezni, amit egy éven belül különféle okokból mindenképpen be kellene fejeznünk. Utána lehetne szó a kistesóról. Én is úgy számolok hogy 37 körül lennék amikor megszületne ha minden a terv szerint menne. Nálatok a fiúk segítenek a baba körül? Nálunk a két lányom szokott, de van hogy már kezdik unni a kicsit, hiszen õ már önálló (makacs) egyéniség, és ilyenkor nemes egyszerûséggel kizárják a szobájukból. Na ezt meg a picur nem veszi jónéven...
Norcsi
2003.01.27 08:17
Sziasztok!
Hála Istennek ez a terhességem is simán zajlott,mint a többi.A korom miatt sok vizsgálat volt,de ez szerintem természetes.Volt magzatvíz vizsgálat a 20 hétben,amibõl kiszürték,hogy nem Down kóros a magzat,A vércukorvizsgálatnál ,ami még 12 éve nem volt ,kiszürték,hogy cukorbeteg vagyok,de diétával megúsztam.
Most nagyon várom a babót,mert most újra megtanulhatok mindent.Most már nincs megszabva mikor szoptatsz,nem kell pelenkát fõzni minden nap,és olyan az egész mintha az elsõ lenne.
Arra gondolok,hogy nem kell a másik hárommal rohangálni sehova(edzés,iskola,úszás, szakkör stb)
További jó napot nektek,örülök,hogy rátok találtam.
Hála Istennek ez a terhességem is simán zajlott,mint a többi.A korom miatt sok vizsgálat volt,de ez szerintem természetes.Volt magzatvíz vizsgálat a 20 hétben,amibõl kiszürték,hogy nem Down kóros a magzat,A vércukorvizsgálatnál ,ami még 12 éve nem volt ,kiszürték,hogy cukorbeteg vagyok,de diétával megúsztam.
Most nagyon várom a babót,mert most újra megtanulhatok mindent.Most már nincs megszabva mikor szoptatsz,nem kell pelenkát fõzni minden nap,és olyan az egész mintha az elsõ lenne.
Arra gondolok,hogy nem kell a másik hárommal rohangálni sehova(edzés,iskola,úszás, szakkör stb)
További jó napot nektek,örülök,hogy rátok találtam.
2003.01.27 09:52
Veronika!
Hát ez így tényleg nagyon jól hangzik, nálunk a rohangálások java még csak most kezdõdik, mikor a nagylányom jövõre iskolába megy majd.
Az nagyon jó hogy a terhességeid ilyen simán zajlottak, nekem sajna már a második terhességnél elõjött a terhességi diabétesz, persze a harmadiknál is,úgyhogy nem számíthatok másra a negyediknél sem. Nekem is elég volt a diéta, de én nagyon szenvedtem tõle, pláne a harmadik terhességnél mert akkor már tudtam hogy mire számítsak, és végig diétáznom kellett.
Nekem már az elsõ szülés után is úgy volt ahogy mostanság, annyit és akkor szoptattam amikor akartam, sokáig is szopott ahogy a többi is, már eldobható pelussal is kezdtünk, de azóta egyre jobbak és jobbak lettek a pelusok is, szóval nekem ilyen téren nem nagy változást jelent(ene) egy újabb baba. Örülünk mi is hogy itt vagy, és további jó pocakosodást!!!
Norcsi
Hát ez így tényleg nagyon jól hangzik, nálunk a rohangálások java még csak most kezdõdik, mikor a nagylányom jövõre iskolába megy majd.
Az nagyon jó hogy a terhességeid ilyen simán zajlottak, nekem sajna már a második terhességnél elõjött a terhességi diabétesz, persze a harmadiknál is,úgyhogy nem számíthatok másra a negyediknél sem. Nekem is elég volt a diéta, de én nagyon szenvedtem tõle, pláne a harmadik terhességnél mert akkor már tudtam hogy mire számítsak, és végig diétáznom kellett.
Nekem már az elsõ szülés után is úgy volt ahogy mostanság, annyit és akkor szoptattam amikor akartam, sokáig is szopott ahogy a többi is, már eldobható pelussal is kezdtünk, de azóta egyre jobbak és jobbak lettek a pelusok is, szóval nekem ilyen téren nem nagy változást jelent(ene) egy újabb baba. Örülünk mi is hogy itt vagy, és további jó pocakosodást!!!
Norcsi
2003.01.27 11:10
Sziasztok!
Én március 23.-a körül fogom szülni a negyediket és tavaly töltöttem be a 40-et, amit egyáltalán nem érzek. Kicsi manót nagyon várjuk. A nagyok: 2 lány 14 és 9 éves és köztük egy fiú 11 éves. Picurka is lány lesz, a fiam nagy bánatára, de Õ is nagyon várja a kishugit, mindig puszilgatja a hasamat és hallgatja, hogy rugdos. Valószínüleg Bernadett Liza lesz a neve. A szüléstõl én is félek, pedig nem volt gond a többinél, de már úgy elfelejtettem. Nagyon várom, hogy babázhassak, mivel eddig mindhárom mellett végig dolgoztam, így úgy érzem most fogom igazán élvezni a dolgot. Azt hiszem, hogy nagyon sok mindent már másképp gondol az ember és jobban tudja élvezni is. Tényleg én is úgy érzem, mintha az elsõ terhesség lenne. Én nem éreztem, hogy több lenne a vizsgálat, egyedül a placenta mintavétel volt szörnyû, de hogy tudjuk, hogy nincs semmi baja mégis csak megérte.
Ez lesz az elsõ apás szülésem, mivel a párom a harmadiknál végre rászánta magát, hogy bejön, de a lányom olyan gyors volt, hogy a dokim elfelejtette behívni. Nagyon el voltam keseredve, de most pótolni szeretném a mulasztást.
Azt hiszem egy kicsit hosszú lett a bemutatkozás, de nagyon örülök nektek és annak, hogy többen is a negyedik babát várjátok. Mindenkinek kiegyensúlyozott babavárást kívánok és várom a véleményeket a terhesség nehészségeirõl és a szülésrõl!
Még egy kérdés: Több ismerõsöm kérdezte, hogy akkor én most császárral fogok-e szülni. Nekem a dokim ilyesminek még a lehetõségét sem említette, nektek mi a tapasztalatotok?
Sziasztok
Zsuzsó
Én március 23.-a körül fogom szülni a negyediket és tavaly töltöttem be a 40-et, amit egyáltalán nem érzek. Kicsi manót nagyon várjuk. A nagyok: 2 lány 14 és 9 éves és köztük egy fiú 11 éves. Picurka is lány lesz, a fiam nagy bánatára, de Õ is nagyon várja a kishugit, mindig puszilgatja a hasamat és hallgatja, hogy rugdos. Valószínüleg Bernadett Liza lesz a neve. A szüléstõl én is félek, pedig nem volt gond a többinél, de már úgy elfelejtettem. Nagyon várom, hogy babázhassak, mivel eddig mindhárom mellett végig dolgoztam, így úgy érzem most fogom igazán élvezni a dolgot. Azt hiszem, hogy nagyon sok mindent már másképp gondol az ember és jobban tudja élvezni is. Tényleg én is úgy érzem, mintha az elsõ terhesség lenne. Én nem éreztem, hogy több lenne a vizsgálat, egyedül a placenta mintavétel volt szörnyû, de hogy tudjuk, hogy nincs semmi baja mégis csak megérte.
Ez lesz az elsõ apás szülésem, mivel a párom a harmadiknál végre rászánta magát, hogy bejön, de a lányom olyan gyors volt, hogy a dokim elfelejtette behívni. Nagyon el voltam keseredve, de most pótolni szeretném a mulasztást.
Azt hiszem egy kicsit hosszú lett a bemutatkozás, de nagyon örülök nektek és annak, hogy többen is a negyedik babát várjátok. Mindenkinek kiegyensúlyozott babavárást kívánok és várom a véleményeket a terhesség nehészségeirõl és a szülésrõl!
Még egy kérdés: Több ismerõsöm kérdezte, hogy akkor én most császárral fogok-e szülni. Nekem a dokim ilyesminek még a lehetõségét sem említette, nektek mi a tapasztalatotok?
Sziasztok
Zsuzsó
2003.01.27 12:32
Kedves Zsuzsó!
Nem semmi hogy mersz vállalni még egy gyereket,de örülök neki hogy nem vagyok egyedül.A szüléstõl én is tartok,bár lehet hogy csak a sok negatív élménybeszámoló miatt amit itt olvastam a neten.
A császármetszés nálam is várható,bár eddig csak sima szüléseim voltak.Azért fordulhat elõ mert a korábbi szüléseim miatt a méhszáj annyira el van hegesedve, hogy nem fogok kellõen tágulni.Sajnos ezt kb.10 éve mûtötték is de így sem sikerült a kívánt hatást elérni.
Nálunk is ez lesz az elsõ apás szülés,egyedül nem merem vállalni!!Remélem apuka nagy segítség lesz!
Sziasztok!
Nem semmi hogy mersz vállalni még egy gyereket,de örülök neki hogy nem vagyok egyedül.A szüléstõl én is tartok,bár lehet hogy csak a sok negatív élménybeszámoló miatt amit itt olvastam a neten.
A császármetszés nálam is várható,bár eddig csak sima szüléseim voltak.Azért fordulhat elõ mert a korábbi szüléseim miatt a méhszáj annyira el van hegesedve, hogy nem fogok kellõen tágulni.Sajnos ezt kb.10 éve mûtötték is de így sem sikerült a kívánt hatást elérni.
Nálunk is ez lesz az elsõ apás szülés,egyedül nem merem vállalni!!Remélem apuka nagy segítség lesz!
Sziasztok!
2003.01.27 13:33
Sziasztok!
Zsuzsó!
Örülök, hogy jelentkeztél, további kellemes pocakosodást, és könnyû szülést kívánok!
Meglátod, nagy öröm lesz újra babázni, fõleg így, hogy a tesók már jóval nagyobbak és önállóbbak!
nem tudom, miért kérdezik, hogy császárral szülsz-e, a többiek ugye "simán" születtek?
A korod miatt biztos nem indokolt, mikor én 9 hónapja szültem, a szobatársam egy negyedik babás, 41 éves kismama volt, Õ szintén spontán, gátvédelemmel szült.
Õt azért nem irigyeltem mert az elõzõ két csemetéje is kicsi volt még, 5 és 4 évesek.
Szegénynek nem könnyû, de neked és Veronikának tök jó lesz!!! / de meg is érdemlitek /
nekem is jó, hogy a két fiú már nagy, de a negyedik, ha minden jól megy, 2,5 éves "nõvérke" mellé érkezik...
Optimista vagyok!
Norcsi!
Igen, segítenek a fiúk, de azért nem viszem túlzásba a "befogásukat", túlságosan bennem van még a múlt, amikor a 10 évvel fiatalabb öcsémet kellett tologatnam órákig a babakocsiban télben-fagyban / októberben született/ vasárnaponként, míg anyukánk a házimunkát végezte, majd
mikor kétéves volt nyáron is velem volt, mert anyu visszament dolgozni / akkor kezdõdött a bölcsidivat /,
hát...azért jól esett volna nyáron felhõtlenül pihenni és barátnõkkel lófrálni, de mindig ott volt az öcsi...
bevallom, nem mindig tudtam türelmes lenni Vele...
már akkor megfogadtam, hogy én soha nem használom ki így a nagyobb gyermekeimet, most is félredobok mindent / házimunkát, tanulnivalót stb. / és én viszem sétálni Melissát, vagy a férjem, de Õ csak hétvégén tud ebben segíteni.
Patrikot csak akkor kérem meg, hogy játsszon a kicsivel, ha nagyon muszály, de csak rövid idõre...
persze, ha Õ maga ajánlkozik boldogan, az megint más...
bocs az off-ért,ez csak úgy eszembe jutott!
Zsuzsó és Veronika!
Ugye akkor is jelentkeztek, ha megszületnek a babák, kíváncsi leszek a tapasztalataitokra!
és egy kérdés: mivel nekem az eddigi gyerekek között óriási
/7 év és 9 év/ a különbség, a harmadik és negyedik esetében azt szeretném, hogy egymás játszótársai lehessenek,
szerintetek mennyi az "ideális" korkülönbség?
/én 2,5 esetleg 3 évre gondoltam . /
Sheila
Zsuzsó!
Örülök, hogy jelentkeztél, további kellemes pocakosodást, és könnyû szülést kívánok!
Meglátod, nagy öröm lesz újra babázni, fõleg így, hogy a tesók már jóval nagyobbak és önállóbbak!
nem tudom, miért kérdezik, hogy császárral szülsz-e, a többiek ugye "simán" születtek?
A korod miatt biztos nem indokolt, mikor én 9 hónapja szültem, a szobatársam egy negyedik babás, 41 éves kismama volt, Õ szintén spontán, gátvédelemmel szült.
Õt azért nem irigyeltem mert az elõzõ két csemetéje is kicsi volt még, 5 és 4 évesek.
Szegénynek nem könnyû, de neked és Veronikának tök jó lesz!!!
/ de meg is érdemlitek / nekem is jó, hogy a két fiú már nagy, de a negyedik, ha minden jól megy, 2,5 éves "nõvérke" mellé érkezik...
Optimista vagyok!
Norcsi!
Igen, segítenek a fiúk, de azért nem viszem túlzásba a "befogásukat", túlságosan bennem van még a múlt, amikor a 10 évvel fiatalabb öcsémet kellett tologatnam órákig a babakocsiban télben-fagyban / októberben született/ vasárnaponként, míg anyukánk a házimunkát végezte, majd
mikor kétéves volt nyáron is velem volt, mert anyu visszament dolgozni / akkor kezdõdött a bölcsidivat /,
hát...azért jól esett volna nyáron felhõtlenül pihenni és barátnõkkel lófrálni, de mindig ott volt az öcsi...
bevallom, nem mindig tudtam türelmes lenni Vele...
már akkor megfogadtam, hogy én soha nem használom ki így a nagyobb gyermekeimet, most is félredobok mindent / házimunkát, tanulnivalót stb. / és én viszem sétálni Melissát, vagy a férjem, de Õ csak hétvégén tud ebben segíteni.
Patrikot csak akkor kérem meg, hogy játsszon a kicsivel, ha nagyon muszály, de csak rövid idõre...
persze, ha Õ maga ajánlkozik boldogan, az megint más...
bocs az off-ért,ez csak úgy eszembe jutott!
Zsuzsó és Veronika!
Ugye akkor is jelentkeztek, ha megszületnek a babák, kíváncsi leszek a tapasztalataitokra!
és egy kérdés: mivel nekem az eddigi gyerekek között óriási
/7 év és 9 év/ a különbség, a harmadik és negyedik esetében azt szeretném, hogy egymás játszótársai lehessenek,
szerintetek mennyi az "ideális" korkülönbség?
/én 2,5 esetleg 3 évre gondoltam . /
Sheila
Sheila
2003.01.27 16:15
Zsuzsó!
Üdv a fedélzeten! Nagyon klassz hogy a negyedik babát várjátok! És fõleg hogy a nagyok már nagyok, szóval biztos jó lesz! Ez a császáros dolog nekem azért nem fura mert a kórház ahol szültem nagyon hajlott a császárra, sok császár volt. Nekem a második szülésem lett majdnem császár, de mivel sokat könyörögtem hogy legalább az esélyt adják meg a spontán, hüvelyi szülésre, így nagy kegyesen beleegyeztek, hogy na jó, úgyis császár lesz a vége (indított szülés volt). Szerencsére nem az lett! A harmadik nagyon gyors szülés volt, így ott szóba sem került! Nálunk az elsõ és a harmadik szülés volt apás, a másodiknál a bunkó szülésznõ miatt maradt le a férjem, nem értesítette akkor amikor kértem hogy hívja, hát le is késte szegény. A harmadik szülésemnél õ ott volt, viszont a választott orvosom és a szülésznõm késte le a szülést az ügyeletes gárda hibájából. Nem hitték el hogy gyorsan "szoktam" szülni, már a második szülésem is két óra alatt lezajlott, de a harmadik egy óra alatt megszületett. Szóval errõl ennyit.
A pocakosoknak nyugis, jó pocakosodást, és természetesen várjuk majd az élménybeszámolókat!
Norcsi
Üdv a fedélzeten! Nagyon klassz hogy a negyedik babát várjátok! És fõleg hogy a nagyok már nagyok, szóval biztos jó lesz! Ez a császáros dolog nekem azért nem fura mert a kórház ahol szültem nagyon hajlott a császárra, sok császár volt. Nekem a második szülésem lett majdnem császár, de mivel sokat könyörögtem hogy legalább az esélyt adják meg a spontán, hüvelyi szülésre, így nagy kegyesen beleegyeztek, hogy na jó, úgyis császár lesz a vége (indított szülés volt). Szerencsére nem az lett!
A harmadik nagyon gyors szülés volt, így ott szóba sem került! Nálunk az elsõ és a harmadik szülés volt apás, a másodiknál a bunkó szülésznõ miatt maradt le a férjem, nem értesítette akkor amikor kértem hogy hívja, hát le is késte szegény. A harmadik szülésemnél õ ott volt, viszont a választott orvosom és a szülésznõm késte le a szülést az ügyeletes gárda hibájából. Nem hitték el hogy gyorsan "szoktam" szülni, már a második szülésem is két óra alatt lezajlott, de a harmadik egy óra alatt megszületett. Szóval errõl ennyit. A pocakosoknak nyugis, jó pocakosodást, és természetesen várjuk majd az élménybeszámolókat!
Norcsi
2003.01.27 22:33
Kedves Veronika, Norcsi és Sheila!
Nagyon jól estek a megnyugtató, bíztató szavak. Jó itt köztetek.
Veronika!
Hogy állsz? Tartod a február 10.-ét? Szerintem is nagyon jó név a Levente. Nagyon várom az élménybeszámolódat az elsõ apás szülésrõl. Várják a nagyok a kicsi manót?
Nálunk már osztják, hogy ki mit csinálhat. Ki fogja öltöztetni, sétáltatni, tisztába tenni - a fiam ezt az egyet nem vállalja. Kíváncsi vagyok meddig fog tartani a lelkesedésük. No meg én is szeretnék babázni!
Sheila!
Köszi a bíztatást.
Én azt tudom javasolni, hogy 2,5 év mindenképpen legyen, mert nálunk a 23 hónap nagyon fárasztó volt, a 35 hónap viszont nagyon bejött fõleg, hogy a lány volt a nagyobb, ahogy nálad is lesz. Szerintem is mindegy, hogy fiú vagy lány, persze a döntetlen miatt mi is fiút szerettünk volna, de már nem baj, nagyon várjuk ezt a kis hercegkisasszonyt!
Örülök, hogy tetszik a névválasztásunk, nagyon nehéz volt a párom nevéhez hangzásban jól csengõ és mégsem valami extrém nevet találni. Különben is biztos fiú nevünk volt.
Én is szerettem volna olyan smile figurát beszúrni, de nem sikerült. Segíts légyszíves, hogy kell!
Norcsi!
Én sem szeretnék császárral szülni és még egyet kértem az orvosomtól, hogy ha lehet ne vágjon. Nekem az elõzõ szüléseknél az volt a legszörnyûbb és legfájdalmasabb amikor összevartak, úgyhogy ezt most szeretném kihagyni. A dokim azt igérte, hogy van rá esély, hogy megússzam, no meg õ amúgy sem híve a vágásnak. A nagyobb baj az, hogy lehet, hogy õ is le fogja késni a szülést, mivel pont akkor megy síelni amikor szülni fogok.
Sziasztok!
Zsuzsó
Nagyon jól estek a megnyugtató, bíztató szavak. Jó itt köztetek.
Veronika!
Hogy állsz? Tartod a február 10.-ét? Szerintem is nagyon jó név a Levente. Nagyon várom az élménybeszámolódat az elsõ apás szülésrõl. Várják a nagyok a kicsi manót?
Nálunk már osztják, hogy ki mit csinálhat. Ki fogja öltöztetni, sétáltatni, tisztába tenni - a fiam ezt az egyet nem vállalja. Kíváncsi vagyok meddig fog tartani a lelkesedésük. No meg én is szeretnék babázni!
Sheila!
Köszi a bíztatást.
Én azt tudom javasolni, hogy 2,5 év mindenképpen legyen, mert nálunk a 23 hónap nagyon fárasztó volt, a 35 hónap viszont nagyon bejött fõleg, hogy a lány volt a nagyobb, ahogy nálad is lesz. Szerintem is mindegy, hogy fiú vagy lány, persze a döntetlen miatt mi is fiút szerettünk volna, de már nem baj, nagyon várjuk ezt a kis hercegkisasszonyt!
Örülök, hogy tetszik a névválasztásunk, nagyon nehéz volt a párom nevéhez hangzásban jól csengõ és mégsem valami extrém nevet találni. Különben is biztos fiú nevünk volt.
Én is szerettem volna olyan smile figurát beszúrni, de nem sikerült. Segíts légyszíves, hogy kell!
Norcsi!
Én sem szeretnék császárral szülni és még egyet kértem az orvosomtól, hogy ha lehet ne vágjon. Nekem az elõzõ szüléseknél az volt a legszörnyûbb és legfájdalmasabb amikor összevartak, úgyhogy ezt most szeretném kihagyni. A dokim azt igérte, hogy van rá esély, hogy megússzam, no meg õ amúgy sem híve a vágásnak. A nagyobb baj az, hogy lehet, hogy õ is le fogja késni a szülést, mivel pont akkor megy síelni amikor szülni fogok.
Sziasztok!
Zsuzsó
