Zsibima: hát nem tudom. Mindenesetre hamarosan kiderül.
Örülök, hogy azért most aktív körülötted minden. Végül is csak halkan jegyzem meg, de ezt is szeretted volna, nem? Így most tényleg nincs idő túl sokat agyalni
A kiscsalád és a segítség...mindig mondom anyósomnak, hogy nagyon jól nevelte a fiát. Én pedig igyekszem nem elrontani. Tényleg mindenben segít. Elmosogat, kitereget, felporszívózik. Ennél többet nem is várok tőle, de ez (mosogatás kivételével) mindig az ő feladata.
Gyógyszerek: én most csak napi egy folsavat és napi két magneb6ot szedek, no meg C vitamint. Aztán ha teherbe esnék, akkor majd dokibá szépen megmondja, hogy mi legyen. De az szerintem sem túl nyerő, ha gyógyszerekkel vaktában lövöldözik - kivizsgálás nélkül. Bár gondolom, ez gyógyszerfüggő is, és ha ártani nem árthat..hát nem tudom.
Tényleg, nem is meséltem, hogy most volt a héten a teljesítményértékelésünk, no meg a célkitűzés. Főnököm nagyon helyes volt. Azt mondja, hogy mindenképpen olyan feladatokat tervez nekem idénre, amit babásodva is meg lehet csinálni, de semmiképpen nem akar parkolópályára tenni, mert számít rám, de tudja, mivel mondtam neki, hogy ezek után biztosan nem fogok dolgozni, szóva gondolkozik azon, hogy hogyan lehetne távmunkába csinálni mindezt.
Sokat gondolkodtam, hogy menjek e majd tp-re, ha teherbe esek, és arra jutottam, hogy ennyi pihenés nekem is jár. Semmi stressz, csak itthon szétunom az agyam.
Soha vissza nem térő alkalom, hogy pár hónapig itthon lehetek, olvashatok, apránként kitakarítgatok.. gondtalanul figyelhetek a pocakomban fejlődő kis emberre. Szóval lesz@rom a lelkiismeretem és a mi lesz a munkahelyemen nélkülem (az ember szereti hinni, hogy azárt pótolhatatlan) gondolatokat.
Bár már itt tartanánk
Na mindegy, egyszer eljön ez is, nem leszek türelmetlen. Egyszerre csak egy lépés..