Yokka: Igen, Szegeden tanultam, ott lettem tanárember és ott ismertem a férjemet is. Milyen érdekes, lehet, hogy találkoztunk már vagy akár ismerjük is egymást, vagy csak az ismerőseink ismerik egymást. Nagyon szeretem Szegedet. Most is ha visszamegyünk, úgy nem nagyon tudunk végigmenni az utcákon, hogy ne látnánk, ne futnánk bele ismerősökbe. Ezt szeretem
. Amúgy nem vagyok szegedi, balatoni lány vagyok, csak ott tanultam a btkn. Laktam Öthalomban, a Kukovecz Nana utcában, Csillag téren, Agyagos utcában, Csongrádin
jó kis költözős volt az a 7 évem
. Aztán dolgoztam is két és fél évet, egy nyelviskolában voltam asszisztens, aztán irodavezető.
Aztán el kellett jönnünk, mert az akkor még csak pasim
a második diplomája után egészen gyorsan elhelyezkedett, akvizitőr lett egy multi cégnél. A próba- ill betanulós idejét Székesfehérváron töltötte, aztán Pécsre helyezték tavaly októberben. 3 havi különlét után nem volt kérdéses, hogy jövök utána, mert hát... Nagyon odavoltunk
. Így kerültem ide. És sajnos a mai napig nincs egy ismerősöm sem
. De talán majd most a szülésfelkészítő tanfolyam és a kismama torna lesz az áttörés. Nem arról van szó, hogy nehezen barátkozom, csak nehéz így. A velem egy vagy közel egyidősek általában dolgoznak és hát még nem bukkantam rá a nekem megfelelő célközönségre
.
Te szegedi vagy? Hol végeztél? Merre jártál? Hátha egymásba szaladtunk már valahol
Menion: Igen, sajna munkanélkülin vagyok, de rettentő a helyzet. Képzeljétek el márciusban regisztráltam magam és megállapították, hogy semmiféle juttatás nem jár nekem, mert nem volt egy év bejelentett munkahelyem. Ugyanis a nyelviskolában a "kedves" exfőnököm csak kiskönyvvel dolgoztatott és mint kiderült az kb sehová nem számít be. 2 és fél év... A hajamat téptem. Még a tb-met is én fizetem. Aztán kitalálták, hogy egyetlen egy módon juthatok némi pénzhez, ha elmegyek a helyi önkormányzathoz kuncsorogni. Először nem mentem bele, mert olyan megalázó a helyzet, de a szükség rávitt. És láss csodát onnan is elzavartak, ugyanis az önkormányzat csak akkor adhat vmit, ha a munkaügyi már folyósított nekem egy éven át munkanélkülit. Tehát itt ezért nem kapok, ott azért. Persze nagylelkűen felkínáltak egy egyszeri szoc segélyt, de bőgve vágtam rájuk az ajtót. De ez még hagyján, mert nem ez volt az igazi feketeleves.
Mikor kiderült a baba, kétségbeesve szaladtunk kideríteni, hogy mi lesz a gyes, gyed stb dolgában. Kiderült, hogy gyedet sem fogok kapni, mert 365 bejelentett jogviszony kell hozzá. Ez nekem nem is lett volna gáz, mert 180 napot elvesznek az egyetemből, 2003től volt fél év bejelentett munkaviszonyom is, szóval szupi. De nem, ez sem jó, mert a fél év munkaviszonyom nem az elmúlt két évben volt. Újabb hajtépés. Akkor kiderítettem, hogy a bejelentett munkanélküli viszony is beleszámít. Így még nem lett volna meg a 365 nap, de az egyik sógorom bejelentett volna úgy, h fizut nem kapok és a járulékokat is magamnak kellett volna fizetni. Elmentem a 100. helyre a 200. telefon után (mert ahány telefon, annyiféle dolgot mondanak) és ott ért csak az igazi pofára esés. Semmiképpen nem kaphatok minimális gyedet sem, mert a munkanélküli viszonyom alatt a munkaügyi központtól egy büdös fillért sem kapok. Na mit szóltok? Ki van ez találva. Na ott a tbnél úgy elkezdtem sírni, hogy a táskáimat is ott felejtettem. Szerencsére csak a bejáratig mentem, mert ott leültem a lépcsőre és sírtam. Aztán mikor kicsit megnyugodtam, feltűnt, hogy hiányzik valamim. Nem borulok ki olyan nagyon könnyen, de ez annyira igazságtalan. Egyetemre járok, dolgozok mellette, nem is keveset. Befejezem a tanulmányaimat, nem kapok munkát (és nem azért mert nem akarok dolgozni), odáig süllyedek, hogy segélyekért (de utálom ezt a szót) kuncsorogjak és akkor azzal kell szembesülnöm, hogy az állam az én spéci esetemben talál magának legalább 5 kiskaput, csakhogy ne kerüljek pénzébe. De én még így is adózok, ami után kell és fizetem magamnak a tbt. Szóval komoly kétségeim vannak afelől, hogy érdemes volt e ennyit gürizni, tanulni. Csak azt nem értem, hogy mások(egy bizonyos társadalmi réteg), akik 6-10 gyereket szülnek csak azért, hogy segélyt kapjanak, milyen háttérrel rendelkeznek??? Mert senki ne mondja nekem, hogy van diplomájuk és 365 nap bejelentett munkaviszonyuk... Na mindegy. Nem húzom fel magam újra és újra. Szóval mindezek után elfogadtuk, hogy marad az egyszeri anyasági támogatás, a gyes és a családi pótlék. Istennek hála, hogy Imi keresetéből elleszünk, persze összébb kell húzni a nadrágszíjat. De ennyi áldozatot simán megér az, hogy gyerekünk lesz
.
Wivi: ha jól láttam neked van jó fajta kakaós csiga recepted
? Olvasva a bejegyzéseket egyre csak erre tudok gondolni, szóval arra jutottam, muszáj nekem is sütkéreznem. Ha nem titkos nagymami recept, akkor elkérhetem?
Amúgy a
Bendegúz nálunk is talonban van 2. fiú esetére
. Erről a névválasztás dologról az a véleményem, hogy talán azért nem találok igazán tetszetős lánynevet, mert talán a zsigereimben érzem, hogy fiúcska lesz?! No majd köv héten kiderül. Második lánynév egyébként az Emma mellett (ami úgy tűnik valóban nagyon közkedvelt), a Lilla. Az egyszerűségre törekszünk.
Evita: 24 évesen 4 éve házas? Nagyon szép
. Akkor én éppen az ellenpólus vagyok. Mi alig egy év után házasodtunk össze. Mindketten túl voltunk rossz kapcsolatokon, rossz tapasztalatokon és amikor megismerkedtünk olyan nagyon megváltozott a világ... Én nem ismertem magamra. Egyszer csak a helyére került minden. Tudom, bután hangzik, de abban a pillanatban tudtam. Már a megismerkedésünk körülményei, az első napok eseményei. Minket egymásnak rendeltek, az tuti . És ezt nem a rózsaszín felhős, kábult szerelem mondatja velem.
A mérleges történethez és a férfiak gondolkodásáról pedig egy kedves történet:
A férjem spórolós. Ez köztudott a családban. Ez nem baj, sőt ebben is jól kiegészítjük egymást, mert én mindent megvennék, mondván majd jó lesz ez még valamire. De ha jobban meggondolom, így is mindent megveszek
. Szóval Imi nem skót, mert elkényeztet és elhalmoz, csak első nekifutásra szinte mindenre ezt reagálja "azt, persze, az meg minek, na azt tuti nem vesszük meg". Édes
. Szóval kiderült, hogy Imi egyik testvérénél szintén baba lesz (az 5.) és hát adott volt, hogy tanácsot kértem a tapasztaltabb szülőktől, hogy mire is lesz majd szükség, mit kell megvennünk újonnan, mi az, amiből a megörökölt is remekül megteszi. Ezt a csevegést a férjem is végighallgatta, de már nem bírta és a pelenkázós komódnál kitört bele, hogy ő ugyan nem vesz ilyen hülyeségeket, az tuti. Lesz egy ágy, a kapott ruhák, meg vesz egy babakocsit és ennyi. Erre sógornőmék mondták neki, "Imi, ez nem így megy, ennél azért több kell, stb". Erre Imi felállva, vörös fejjel mutogatva mondta oda: "de 3 funkciós ám az a babakocsi". Na itt kitört a nevetés
. Azóta megtanultuk, hogy Szegénykémnek csak lassan, apránként szabad ezeket beadagolni, mert felrobban
.[/b]