Hajni, hát észre is vettük, meg nem is....
Furcsállottuk persze a dolgot és elvittük a dokihoz, mert akkoriban már jó melegek voltak, és éjszaka elkezdett hosszabbakat aludni is, attól féltünk, kiszárad. De addig a tipikus tünet, a sugárhányás még nem jelentkezett. (Illetve volt egy olyan eset, amikor miután letettük aludni, félóra múlva nagy hányásban fekve találtuk. De azt ugye nem láttuk, hogy sugárban jött -e, és hogy mekkora volt a hányás az is csalóka volt, mert a kókuszmatrac sok mindent el tud nyelni.
) Szóval, a doki megnézte, és mivel sugárban még nem hányt, általános állapotát jónak találta, súlyvesztés még nem volt, szépen hazamentünk, mondván biztosan a nagy melegtől csökkent az étvágya (a felére).
Aztán aznap este megjött a sugárhányás is. Amiről ugyan olvastam már (mert a csökkent étvágy stb.. kapcsán persze már olvasgattam dolgokat a babás szakirodalomban), de amíg nem láttam, nem gondoltam, hogy milyen szörnyű.
Éppen apja etette cumisüvegből, amikor is kb. 1,5 méteres távolságra ívelve, kb. 5 cm vastag sugárban ömleni kezdett a szájából a cucc. Nem túlzok. Aztán egyszer csak nem kapott levegőt, szeme kidülledt, élettelen volt. Apja ütögette a hátát, fordítgatta össze-vissza, de semmi. Hívtam a 104-et. Mondta a diszpécser, nyomjunk rá kicsit erősebben a gyomorszájára hasra fektetett pózban, akkor aztán végre hapcizott egy hatalmasat és felsírt. Szegénynek az orra volt eldugulva a hányással, de ezt mi a nagy ijedtségben nem gondoltuk.
Azt hittük, félrenyelte a hányadékot.
Azért a mentő kijött, 5 perc múlva ott voltak, bevittek minket egy tüdőröntgenre, ami negatív lett. De megfigyelésre benn tartottak minket egy éjszakára. A kórházban sehol nem akarták elhinni a sugárhányást, többször is elhangzott aznap éjjel, hogy persze, első gyermek, biztosan csak nagyobbat bukott, kezdő szülők túlaggódják a dolgot, az étvágytalanság pedig biztos csak a melegtől volt, stb....
Aztán végül másnap reggel megint hányt egy hatalmasat, aminek már látták az eredményét, így aztán elkezdtek komolyabban vizsgálódni....
De még az első hasi UH után is azt mondták, nem lesz itt semmi baj. Aztán a teáztatás utáni UH után, pedig mondták döbbenettel, hogy de mégiscsak műteni kell.
Még aznap délután megműtötték.
Na, ez jó hosszú lett. Bocsi, ha untattam valakit, a májusiban úgy emlékszem leírtam már jó részletesen. Lehet, jobb lett volna belinkelnem.
Nem a riogatás a célom azzal, hogy leírom Nektek. Én "szeretek" (na ez ide pont nem a legjobb szó) tudni ilyen dolgokról, hogy tudjam mire figyeljek.
Sajnos előfordulhat még a második gyereknél is, bár nem örökletes dologról van szó, bárkivel előfordulhat. Fiúknál sokkal gyakoribb.
De hallottam mostmár olyan testvérpárról, ahol mindkét gyereket műteni kellett. Igaz, ők mindketten fiúk.
D