Sziasztok!
Tigriske! Tartod a 3 óránkénti evést? Egyébként megéheznek addigra? Nem tudom, lehet, hogy hárommal nagyon macerás az "igény" szerinti, de előfordulhat, hogy ők maguk ritkábban éheznének meg maguktól.
Alvás: nálunk a kiságy alvásra való nappal is, inkább játszani nem nagyon engedtem őket benne.
Alvásigény nagyon változó (nekünk pl. nem nagyon volt/van
), kicsit lerakod nézelődni, fölötte lógnak mindenfélék, azok már érdekelhetik őket (pláne ha zenél és forog), nekem Gréti sokszor azon aludt el.
ááá, ébredés
Folyt.:
Tigriske, nyugi, a legtöbb egygyerekes anyuka is így van ezzel, kitartás, nemsokára az lesz a könnyebb, ha egyszerre esznek-alszanak!
Nyulasz, megvan az 2000 pelenkázás is, eleinte tuti több, mint napi 5, plusz ugye az extrakakik
Móni, nagyon szép kis csapatod van
Rana, hú ez a link nagyon jó!! Ha ezt F. egy évvel ezelőtt írta volna meg...
Törpi, próbakóstolás, amikor csak pár falatot eszünk egy holnapra tervezett kajából. De most már elég ritkán csinálom...
Jut eszembe: erről a répát nem szabad saját főzésűt dologról én csak most hallottam
én mindent zöldségestől veszek és én főzöm. Nem is értem, a nitrát a répába belemegy, de a karalábéba, krumpliba nem? Na mindegy, nálunk is már lassan közös kaja van.
Nálunk is hasonlók a tervek a szabadságra, csak kellene ülőgarnitúra, hogy tudjak mivel barikádozni. A teraszajtón meg még nincs fent a függöny, valahogy nem tudom mikor megvarrni, alvásidőben nem merem...
Timi, nagyon ügyi voltál a fürdetéssel
(én is még csak kétszer csináltam egyedül)
Móni, Matykó nagyon ügyes a felüléssel, gratula
Nyulasz! Én általában megfőzök egy húslevest, kiszedem külön a húst, és pár napig azt esszük. Legalább 1 napig megvan a zöldség is. Ezek a vigyorok
Most már csak zanzásítva:
Csirkecombot én is adok már 1-2 hónapja, jobban szeretjük, puhább, zsírosabb
Elindulás: nálunk Gergő már 2 hónapja áll, rácsba kapaszkodva lépeget, igazából elég neki 1 kézzel picit támaszkodni, de ennyi. Még az is csak nagyon néha fordul elő, hogy egy pillanatra mindent elenged. Annyiból nem is baj, hogy ha Gréti meglátná, hogy mit csinál, tuti utánozná, ő meg azért nem tart még ott.
Kérdés: pár hete nálunk komoly ordítás van az idegenektől/rég nem látott arcoktól. Beosztják, hogy éppen ki, most Gréti tűnik a szűkebb keresztmetszetnek. Tudom, hogy életkori sajátosság, ráadásul általában egyedül vagyok velük, nagyszülők is messze és ritkán, ötlet, hogy mit lehetne tenni? 2 hét múlva szülinap, persze az egész család őket akarja majd ünnepelni, de én már kezdek félni... már kínomban arra gondoltam, hogy addig mindennap mutatok a gyerkőcöknek fotókat
(nem mintha azzal lekötném őket, de hátha)
Ötlet?