Kiemelt témák

Ósió, emlékszem a képekre... még akkor megmutattam páromnak is és neki is "tetszett"... az biztos, hogy nem egy szívderítő élmény egy ilyen tábor... Viszont egy barátnőm a zsidó kórházban dolgozik, és ő mesélte, hogy vannak ott olyan betegek akiknek a kezén ott van a szám és szoktak neki mesélni auschwitz-ról... Az egyik történet nagyon hátborzongató.... Mesélte neki egy néni, hogy ők is ott voltak és volt neki egy pici fia, meg a huga volt ott aki terhes volt.. És amikor kiválogatták őket, hogy ki megy dolgozni és ki megy a kamrába akkor még nem tudták, hogy a gyerek meg a terhes az a kamrába megy... ezért a kisfiát odaadta a hugának, gondolván majd megmenekülnek... Hát persze.... Ott előtte lötték fejbe a kisfiát meg a hugát is...

Igen, egyébként jobb lenne pár napot ott lenni, csak én egyenlőre nem találtam olyan olcsón szállás

Encsike!
A szálásokkal igyekezni kell, mert nyáron, főleg júlisuban, augusztusban állítólag lehetetlenség szállást találni, amit el is tudok képzelni.
A tévéből én is simerek pár ilyen történetet, amit te meséltél, illetve vannak könyveim is. Iszonyú.
Az auschwitzi táborban az összes épületet múzeummá alakítottak át. A magyaroknak is van egy emlékházuk, egyébként magyar zsidők haltak ott meg a legtöbben, aztán őket követték a lengyelek.
Hátborzongató képek vannak ott is. Meg a használati tárgyak, fésűk, fogkefék, szemüvegek, cipők, bőröndök, stb. Van egy terem, ami csak a levágott hajjal van tele. Egy másik teremben művégtagok vannak. Szerintem érdemes elmenni megnézni.

Az nagyon durva.... De szerintem is meg kell nézni ha már ott vagyunk! Na majd megoldjuk ezt a szállást dolgot

Nászúttal hogy álltok? Én már annyira mennék nyaralni :) Ez az egy hónap telik le a leglasabban tutira! Még ráadásul van egy csomó vizsgám is közben De legalább a matekom már sikerült Igy többet nem lesz matek!!! :D

Ósio: Én is voltam az auschwitzi táborban. sajnos rémálom amit ott átél az ember. szinte hihetetlen, hogy volt ilyen. Mikor kijöttem onnan akkor fél óráig szinte nem is tudtam megszólalni. És amit nem tudtam, hogy nem csak zsidókat kinóztak ott hanem melegeket, erős férfiakat akik nem is voltak zsidók. Na meg cigányokat és utána jöttek a zsidók. És sajna csak róluk van szó mindehol. A sárga csillagról hallottunk. De volt akinek sárga háromszöge volt és stb. Mert csak a zsidókról hallani akiknek a csillaguk volt. Minden embert akit ott hurcoltak meg sajnálok. Minket egy idegenvezető vitt körbe aki lengyel volt de tudott magyarul tehát mindnet elmagyarázott.. Céges kirándulás volt voltunk vagy 60-an de mindannyian el voltuk hűlve menyi mindent nem is tudtunk erről. Szóval volt olyan amit mesélt hogy az embereknek minden testrészét felhasználták. Volt amiből szappan lett meg ilyenek. Hát rémálom. De a legszörnyűbb, hogy a WC-n ahova naponta egyszer mehettek el 8mp alatt kellet végezniük. Mert aki nem végzett lelőtték. A többit nem tudom hogy intézték mi van ha valakinek pisilnie kellet . De csak elképzelni tudom.
Szóval érdemes elmennimert az ember értékelni fogja az biztos a mostani életét.

Encsike!

Te hol tanulsz? Mit?
Nászútra szeretnénk menni, de ahogyan mondtam, maximum esküvő után szervezzük meg, és valószínűleg augusztusban. De ezt majd meglátjuk még. Valószínű, hogy auguasztus közepe lesz a megfelelő. krétára szeretnénk menni, de más sziget is szóba jöhet.

Csucsu, igen, nem semmi, ami ott van. valóban, nemcsak zsidőkat, hanem cigányokat és homoszexuálisokat is bántalmaztak és őltek meg. Németországban a bénákat, a gyenge gyerekeket is megölték, hogy csak az oylan nagyon erős fajtiszta németek maradhassanak fent, akik most is élnek. Szuzóval, szrönyű, megbocsáthatatlan. Birkenauban láttam a "kórházat" (összetákolt fabódé), ahol a nőknek meg kellett szülniük a gyereküket, majd mindkettőjüket megölték. Egyébként valóban nem lehet szóhoz jutni, annyira megrázó az egész.

Ósió, egy turisztikai főiskolán tanulok, kongresszus és rendezvényszervezést....

Csucsu, nem csodálom, hogy nem bírtál megszólalni sem utána... Még amikor ilyen filmeket néz az ember, akkor is el van gondolkodva utána egy jó darabig, nemhogy amikor élőben látja! Milyen lelkivilága lehetett egy olyan embernek aki a többit gyilkolászta ott? hmm....

Encsike, erről van egy nagyon érdekes könyv, amely arról szól, hogyan állították az egész német orvostudományi képzést ennek az ideológiának a szolgálatába. Főleg fiatal orvosokra támaszkodtak, mert nekik még nem volt olyan erős kialakult véleményük, mint az idősebbeknek. Őket jobban nele lehetett vonni ebbe, meg tudták őket győzni a gyilkolás helyességéről.

Érdekes lehet, amit tanulsz. Most is hasonló területen dolgozol? Mikor végzel?

Sajnos a munkámnak semmi köze ahhoz amit tanulok Még egy évem van hátra... Meg 2 nyelvvizsga :( Amit tanulok érdekes, csak szerintem elrontják az egészet egy két olyan tantárggyal, aminek semmi köze az egészhez....


Nem semmi lehetett, ami akkoriban ment! Én anélkül is örülök, hogy láttam volna, hogy most élek

Sajnos a nyelvvizsga olyan, hogy ez miatt sokan nem kapják meg a diplomájukat, éppen ezért időben neki kell állni tanulni és vizsgázni belőle. Felesleges tárgyak meg mindenhol vannak. Sajnos ezt el kell fogadni, maximum, a fontosabbakkal kell többet foglalkozni.
Milyen nyelvből tervezed a nyelvvizsgákat?
Ha én megkezdem szeptembertől a doktori iskolát, nekem is szükséges még egy nyelvvizsga (középfokú), ezért neki is állok majd akkor a tanulásnak.

Jó reggelt!

Én töri szakos voltam annoa gimiben, és nagyon foglalkoztatott a német koncentrációs táborok története. ... Szerencsétlenségemre egyszer kezembe került egy könyv, ami az orvosi kísérletekről szólt. Nagyon durva volt, szörnyű. ... Ráadásul az is benne volt, hogy a gyerekekkel hogy kísérleteztek.

Picuranyu, nekem is van egy ilyen témájú könyvem (Emberkísérletek). Pár éve adták ki. Egy magyar író keresett meg túlélőket, hogy ha van lelkierejük hozzá, osszák meg vele az emlékeiket. Igazán szörnyű állapotok uralkodtak abban az időben. Tulajdonképpen csak szerencse kérdése volt az egész, hogy ki élte túl, s ki nem. És az is olyan érdekes, hogy ilyen állapotokban mindenkiben előjön az életösztön, senki nem akar meghalni, más meg a nagy nyugis életében öngyilkos lesz.

Szijjasztok

Hát mi kiruccantunk apjukkal a sógorékhoz. Megnéztük Bécset, most van az egyiptomi kiállítás. Hát mit ne mondjak, kicsit más volt, mint a tévében, de hát gondolom a körülmények. Persze Rod morgott, mint a bolhás kutya, mert korán kellett kelni, de aztán a buszon aludt. Ott meg egyfolytában nyaggatott, hogy fordítsam le neki az összes szöveget.

A legnagyobb az volt, hogy egy szőke kikent kifent nőcike a kanopusz edényre (a múmia belső szerveit tárolták benne), hogy biztos olajtartó és neki is milyen jó lenne otthonra. Mellesleg hazafelé azzal traktált, hogy miért is a saját nevem van még, miért nem az övét hordom. Kicsit jólesett, de tudja a véleményem a házasulásról, így csak célozgat.

Egyébként miért is ne, pont szombat hajnalban, az utazás reggelén jött meg a mesi. Kicsit bosszankodtam, hogy a nyavajás, ha tudott késni 12 napot, már kibírhatta volna, de meg is nyugodtam, újra beindult a szervezetem. 23-án megyek nődokihoz, hogy vannak a petécskéim.

Rajta vagyunk a babaprojekt gyakorláson. Nagyon nagyon várjuk mindketten az orvosi eredményeket, de majd csak júliusban lesz vége a hercehurcának. Augusztusban rápihenünk a dologra, aztán szeptemberben hajrá Már annyira várom, hogy pocakosodjak. Elvégre én sem leszek már fiatalabb. Legalább egy prücsköt....

Hát igen, igazad van.
Én a legjobban azon tudok felháborodni, mikor jönnek ezek a fajmagyarok (bár kérdezem én, hogy ebben az országban, ki a fajmagyar, mikor megfordultak itt a történelem során a törökök, németek, oroszokról nem is beszélve, stb.), hogy agyon kéne verni a romákat, zsidókat, stb. ... Az emberi butaság mélye. ... Ezen nagyon fel tudok háborodni. Úgy látszik egyesek nem tanulnak a történelemből.

Hát, nem tanulnak a történelmen. Azért egyes néprétegek viszont igazán megtanulhatnák a viselkedést olyan szinten, hogy ne érezzen irántuk az egész társadalom undort meg utálatot. Ez pedig nem az egyetemi dimplomával kezdődik, hanem a napi fogmosásnál és tisztálkodásnál. Na, mindegy.
Én szeretek történelmi helyeket bejárni. Van a levegőben valami... nem is tudom elmondani. Biztosan te is érzed ezt, ha oylan helyen jársz. Kár, hogy az ember nem járhat gyakrabban ilyen helyekre. Idén valószínűleg tengerre megyünk, de egypár évente érdemes ilyen városlátogatásokat is beiktatni a nyaralásba.

Anuk!
Nem baj, hajrá nekünk, szőkék! (Ugye, Tabati?)
De azért jól éreztétek magatokat? Bécs szerintem annyira szép város! Minden tökéletes. A tisztaság, a parkok, a közlekedés. Csak a kedvességet nem tapasztaltam meg náluk. Lehet, hogy a párommal mi is kimegyünk Bécsbe idén újra körbenézni.

Megszólítva érzem magam!

Sajnos én még nem voltam Lengyelországban, de érdekes lehet az amit ti láttatok, sok könyvet olvastam én is ezekről a táborokról. Annyi hely van a világban ahova még el szeretnék jutni, valszeg mindenhova nem is sikerül majd. Pl. Egyiptom is érdekel, meg minden olyan kultúra ami teljesen más, mint a miénk. De ahhoz rengeteg pénz meg idő kéne, hogy mindent megnézzünk a világban. No meg mersz. Például én szívesen elmennék egy őserdőbe is, meg ilyen extrém helyekre, ami veszélyes, de épp azért mert veszélyes tuti nem mennék, annál én félősebb vagyok!

Tabati, nézőpont kérdése, mi drága. Például elő-és utószezonban Egyiptom viszonylag olcsó. Ti most építkeztek, nyilván arra kell a pénz, de egyébként ide a "környékbe" elmenni azért el lehet, ha nem is minden évben. Tunzézia is elfogadható árakon kínál utakat.
Én a pókoktól rettenetese félek. Megölni nem szeretem őket, hanem mindig a páromnak szólok, hogy jöjjön, és csináljon vele valamit, ha valahol látok, mondjuk az ágy mellett a függönyön.
Nekem ez a halálom! Ezért az őserdőbe se nagyon mernék elmenni, mert félek, hogy megtámad egy akkora pók, mint amekkora én vagyok.

Tabati, lehet hogy csak addig félnél amig oda nem érsz

Én pl annyira szivesen elmennék egy ilyen igazi szafarira! Igaz, hogy félek meg ilyenek, de elmennék attól még

Amikor a maldiv szigetekre mentünk én úgy voltam vele, hogy én aztán tutira nem fogok sem búvárkodni sem sznorizni... és iszonyatosan féltem beleugrani a vizbe, amikor kimentünk a hajóval... de amikor megláttam, hogy mi van a vizben, elmúlt a félelmem! Az a látvány elmulasztotta rögtön A cápáktól én szabályosan rettegtem! Aztán amikor rájöttem, hogy ő jobban fél mint én akkor már semmi gond nem volt Na de a muréna az túltesz mindenen! Azt a félelmemet nem tudtam legyőzni! Ahol tudtam hogy van muréna, oda be nem mentem volna semmi pénzért... Ennek ellenére, egyik este amikor a rájákat etettük ott úszkált a lábunknál... bár olyan undorító volt, hogy kimentem inkáb a partra

Mi az a muréna? Valami veszedelmes halfajta?

Érdekes, engem az ilyen "extrém" dolgok nem vonzanak, hogy szafari. Bár, ki tudja? lehet, hogy ha valaki felajánlaná, hogy elvisz, akkor elmennék. De magamtól biztos nem. Végülis, minden útnak megvan a maga élménye. Van, aki pl. stoppal megy végig Európán. Na, én ezt nem csinálnám, de van, aki éppen ezt élvezi. A több kilométeres gyalogolások, hátizsákban, stb. se igazán vonz. Meg a hegymászás. De hát van, akinek meg ez a mindene.

Persze megfizethető, de pont ilyen dolgok miatt (építkezés, majd baba) ki tudja talán csak nyugdíjas korunkban lesz lehetőségünk utazgatni. A szafari is azok közé tartozik ami érdekel de nagyon! Attól talán annyira nem is félnék. De a cápáktól biztos én is tartanék. Ez a sok film hatása szerintem ahol az állatok gyilkolásszák az embereket, holott a valóságban azért inkább félnek tőlünk. Persze van egy pár ellenpélda is.

Na hát ilyen megerőltető dolgok engem sem vonzanak :) Viszont ilyen érdekes állatokat látni... az már igen

Itt van a muréna: http://images.google.hu/imgres?imgurl=h ... %26hl%3Dhu


Remélem működik....

Egyiptom egyszóval csodás! Mikor még egyedül voltam, és szülői házban éltem a családi kasszához való hozzájáruláson kívül tudtam félretenni pénzt. Így aztán három-négy évente mindig kimentem. Imádom!!! Annyira szép, annyira más, annyira húúúú el sem tudom mondani.

Mostmár ugye külön lakás, saját élet így négy éve nem voltam, bár 2006-ban volt egy kis vitánk Roddal, hogy Egyiptom vagy Olaszország. Persze, Olasz győzött, mert jóval olcsóbb volt a körút. Pénzem sincs rá, most meg a babára gyűjtünk. Bár Rod szorgalmazza, hogy majd egyszer elmegyünk, de talán majd évtizedek múlva. Ha a betegségeim engedik.

NEkem nagyon tetszett Bécsben a hintó. Minden paci alatt ott volt a végtermék tároló Arról nem beszélve, hogy ott aztán a kutyusok után is szedték a gazdik amit kellett, nem úgy mint itthon.

Na hát azért olyan méretes cápák közé be nem mennék... de amik ott is voltak a partnál az nem zavart Bébi cápák (kb 1 méteresek a drágák )

Pókoktól irtózóm!!!! meg a kígyótól!!! Fúúúj! Páromnak volt egy madárpókja amikor megismerkedtünk.... (szerencsére ) már meghalt

Jesszus, Encsike, ez rosszabb, mint tíz cápa egyben! Ez aztán szépen kiharapja az ember bokáját, gondolom.
A madárpók is valami iszonyat lehet! Én biztosan nem mernék elaluldi a szobában! Még kiszökne az ebadta!

Anuk, Krakkóban is szedték pacik után a kakit. Valóban, nagyon igényesek. itthon meg hagyják az utakon, ugye főleg vidéken. Olyan nem szép látvány. Kifejezetten gusztustalan. Na, meg a kutyakaki is. Nem is értem az ilyeneket. ha a kutya esetleg a lakásba becsinál, akkor azt is ott hadják?
Ahova én jártam főiskolára, az Pesten épp egy zöldövezetben van. Ott vannak családi házak is, mégis kihordták a kutyákat. Végig fel a főiskolához a járdan mellett a fű tele volt gumival... el lehet képzelni, hogy tavasszal, amikor elolvadt a hó, és már nem takart mindent olyan hatásosan, milyen látvány és szagok voltak...
Ez kultúra és gondolkodás kérdése. Semmi másé, csak ezé. Én is nagyon szeretek megismerni külföldi kultúrákat, és azt is észrevettem magamon, hogy nagyon jól érzem magamat külföldi (modern) emberek társaságában. De pl. az arab kultúrát nem tudnám elsajátítani. Képtelen lennék rá.

Én bizonyos távolságból nem félek semmilyen rovartól, vagy bogártól, csak olyan fóbiám van, hogy ha rajtam mászik pl. akkor tuti bemászik valami testnyílásomba, orromba számba, fülembe. Párom meg röhög ezen a dolgomon, hogy annak a rovarnak egyéb vágya sincs, mint az én testnyílásaimba mászkáljon. Az is inkább menekül rólam, ezt én is tudom, de a fóbia az fóbia.

Anuk!

Bécs közel van, de mégis annyira le vagyunk maradva, ebből is látszik. Jók azoka hintók tényleg, furikázzák a turistákat, és gondolom nyilvánvalóan nem akarják, hogy ugyanezek a turosták később térdig járjanak a trágyában. Ez így lenne természetes nálunk is. Én egyszer voltam vidéken valami rendezvényen. Elől mentek a lovas huszárok, mögöttük a mazsorettek és a fúvószenekar ott kerülgeték a lovak által elpotyogtatott trágyát. Elég vicces volt, gondolom nekik nem annyira... Hogy miért nem tudtak rácsatolni a lovak fenekére kis zsákot, már csak a praktikusság miatt is, nem tudom. Képzelhetitek, milyen rendezetten lehetett így mazsorettezni, meg menetelni a zenekarnak.

Én nem tudom, hogy miért jó a kutyakaki között sétálni... miért nem lehet összeszedni, ha már kutyája van valakinek??

Ezek állítólag megnőnek 2 méter hosszúra is... Jaj, annyira undorítóak!!!

Én is mindig attól féltem, hogy valahogy kijön a pók.... de nem jött ki... Egyszer adtam volna neki enni erre meg sem mozdult.... de még otthagytam egy hétig neki a tücsköt hogy hátha csak halottnak tetteti magát... de nem

Én rettentően félek a pókoktól, de úgy Istenesen. Ha meglátok egyet, nem tudok megmozdulni, érzem ahogy lüktet a fülem, és kiver a víz. Szóval én tényleg nagyon félek.

Egyiptom a mi egyik nagy álmunk. Csak ne félénk olyan "rohadtul" a repüléstől. Bár, gép még nem maradt fent, ez biztató. ...

Tabati, az tényleg érdekes lehetett.... főleg a zenekarnak! Ez már tényleg a hülyeség felsőfoka

Amúgy én is baromira undorítónak találom, amikor velem szemben az úton ott van egy kutyakaki. De a legjobban az dühít, ha játszótéren látom ezt. Homokozóban stb, hisz egy rakást betegséget okozhat. ... Utálom az ilyen embereket, akik kutyát tartanak, majd a játszótérre viszik kakilni.

Tücsök!! Szegény tücsök! nagyon szeretem a tücsköket, aranyos kis állatok! Velük táplálkozott az a szőrös pók, Encsike??

Tabati, én attól félek, hogy megcsíp. nem azért, mert bárntani akarom, hanem mert ha nem veszem észre, hogy rajtam van a pók, és mozgok, ő azt hiszi, bánatni akarom, és megcsíp. És én ettől félek, hogy mennyire fájhat egy pók csípése. Egyszerűen írtózom a pókoktól. De pl. a sarokban él egy pók. Van egy szép nagy pókhálója, abba szoktak a gyanúrlan áldozatok berepülni. De nem szoktam bántani a pókot meg a hálóját, mert ott biztonságban van. És nagyon aranyos. Most azt hiszem, nincs itt.

ósió: de a pók nem marad ott mindig. Elkezd majd mászkálni.

Encsike!

No etől én is félnék, mennyi kis éles foga van!!!

No kedvenc témám a szemetelés, amibe beletartozi a kutyapiszok is. Azért nem szedik, mert természetesnek tartják, eszükbe sem jut, hogy felszedjék. A cigaretta detto. Hányszor látok olyat, hogy valaki kávézik reggel a pályaudvaron, mellé cigi, majd elblattyog a kukáig kidobja az üres poharat, mert az szemét, utána visszamegy és ledobja maga elé a csikket, majd eltapossa. Szívesen szólnék, mert látom, hogy csak reflexből csinálja, mert mindenki így csinálja, csak inkább nem idegesítem magam fel, mert úgyis a többség durván szólna vissza. Szóval eszükbe sem jut, hogy az is szemét. Néha szívesen megcsinálnám, hogy fogok egy papírzsepit, és használtan ledobom a csikk mellé, amikor ő is eldobja, szerintem sokan még rám is szólnának a cigisek közül, aztán szívesen elmagyaráznám neki, hogy semmi különbség az én szemetem meg az ő szemete között. Csak egyszerűen még akkor is képtelen vagyok szemetelni, ha tudom, hogy utána úgyis felszedem, mert addig is a többi ember mit gondolna rólam.

Picuranyu!
Nem az a baj, hogy mászkál, hanem ha meglátom, hogy hol van. Mondjuk, közel az ágyhoz. Egyébként most nem látom a pókot. Ilyenkor nyitva az erkélyajtó, biztosan eltávozott.

tabati, igazad van. Én eleve azt nem értem, hogy a nők hogyan dohányozhatnak? A hajuk, a ruhájuk, mindenük átveszi ezt a szagot. Hogyan képesek utána egész nap így lenni? Nálunk is vannak nők, akik dohányoznak, már hozzászoktak, de akkor is.
Akkora bunkóságnak tartom, hogy maguk elé ledobják a csikket, hogy az nem igaz! És tudod, mi az idegesítő? nem kifejezetten az, hogy szemetelnek (bár természetesen az is, hogyne), hanem az, hogy nincs szégyenérzetük! Hogy ennyire vastag bőr legyen a képükön, hogy odaszemetelnek mindenki szeme láttára! A bunkó parasztjukat. Sajnos el is képzelem, hogy akkor odahaza mi lehet náluk.
És a pályaudvarokra meg felveszik a takarítókat, akik mást sem csinálnak, mint a tisztelt utasok után szedegetik a csikkeket fel.

Szemetelés: Ez tényleg igy van Tabati, ahogy mondtad.... (cigi-kávéspohár) De szerintem sokan már azért szemetelnek, mert más is eldobálja akkor ő miért ne...

Igen, tücsköt evett a madárpók, meg napos egeret.... Amúgy nagyon szép volt az a pók, csak aki fél tőle az nem szereti... Úgy szép meg minden, de nem a szobában! Egyszer mondta a párom, hogy próbáljam ki, hogy a szellőző nyíláson bedugok egy hosszú hurkapálcát és akkor majd meglátom milyen erősen megfogja... Hát én úgy betojtam tőle :):) tényleg úgy rákapaszkodott... és még a "fogai" is látszottak!

Te, Encsike! Ez borzalmas lehetett! Rákapaszkodott a hurakpálcikára??? Mekkora volt az a pók? Például a tenyeredhez képest?

Olyan rendes kifejlett madárpók.... nem tudom már mekkora lehetett pontosan, de ha kinyújtotta volna a lábát akkor nem férne el a tenyeremben....

Felettünk három tini lány lakik, meg egy srác az anyjukkal. Aki elvált, három műszakban dolgozik, alig van otthon.

Ugyebár az én lépcsőfordulóm egy csinos kis virágoskert némi dzsungelbeütéssel. Viszont kétnaponta szó szerint ganéjozni kell. A koszos zsepiktől kezdve amit el lehet képzelni ezek a taknyos kölykök mindent odaszórnak. Legutóbb már nemcsak rágó, hanem cigicsikkek is el voltak nyomva a filodendronom levelein.

Hát fogtam az egész cókmókot, lefényképeztem mindent dátummal ellátva, majd összeszedtem és felmentem a szomszédhoz. Lepakoltam a kukászacskót az ajtó elé, majd becsöngettem. Otthon volt az anyjuk, de mondtam neki, hogy a kölykeit is hívja oda. Rákérdeztem, hogy odaburitsam-e a szemetüket az ajtó elé, vagy többet nem csinálják. Ha mégegyszer előfordul feljelentem őket, van rá fényképes bizonyítékom.

Erre azt mondták honnan tudom, hogy ők voltak. Mondtam nekik ne nézzenek hülyének, már csak ők, meg egy idős alig kimozduló pár lakik felettünk. A földszintről meg biztos nem másznak annyi lépcsőt, hogy az én kiskertem összeszemeteljék.

Azóta béke csend nyugalom és szemétmentesség... immár 4 hónapja. Ja és a virágok sincsenek letördelve. A lányok illedelmesen köszönnek, a pasijaik szintén sunnyognak.

Ósió!

Azért nem ég le az arcukról a bőr, mert fel sem fogják, hogy ez szemetelés. Egyszerűen az van, hogy a cigicsikknek aföldön eltaposva, a vonatsínek, buszok alatt a helye. A másik amit láttam, és végre megvilágosodtam,, de tanni az ellen sem tehetünk semmi. Soxor a kuka alatt van rengeteg cigicsikk. Nem értettem, hogy ha már valaki ott van, miért nem dobja bele, ami direkt annak van fenntartva. Hát látom egyszer, hogy egy hajléktalan részeg odamegy, és kiborítja az egészet, majd a földön válogat a még használható csikkek után. Na akkor megvilágosodtam. Oda is szóltam neki, hogy ha végzett, akkor össze is szedheti a többit, de annyira részeg volt, hogy meg sem hallotta. Neki amúgy azért mertem szólni, mert annyira ártalmatlannak tűnt, hogy még menni is alig tudott.

Anuk!

Mi anyuékkal földszinten laktunk, és föntről is ledobálták a csikkeket, és nem egyszer a nyitott ablakon át bejött a szobába. Ez mellékesen még tűzveszélyes is, mert ha későn vesszük észre akkor ott lehet a baj. Mi is sejtettük ki lehetett. De voltak nálunk durvább dolgok is. A felettünk levő cigány pasi olyan részeg volt, hogy úgy gondolta nem ér ki a Wcre, és kihányt az ablakon. Apu fel is ment másnap, amikor észrevettük, hogy a mi ablakunk is olyan lett (mert este csak az öklendezést hallottuk) és követelte, hogy azonnal takarítsa le, még a gondnoknak is szóltunk. Az ablakunk elől eltakarította, de anyu nem engedte be a lakásba, úgyhogy slaggal tisztította kintről az ablakot, a többit inkább anyu lemosta maga. Jó mi?

Cigi téma. ... Utálom a cigit. Büdös, gusztustalan, egészségtelen, nő szájába meg amúgy is undorítónak tűnik. ...
De engem is baromira fel tud háborítani, főleg amikor ilyen tizenévesek cigiznek, majd olyan lazán eldobják, mintha tök természetes lenne, hogy szarban járjunk.

A másik meg a graffiti. ... Nálunk a vonataluljáró szörnyű állapotban volt, 2 napja újrafestették végre. Ma már láttam, hogy 1-2 firka van is rajta. Komolyan mondom, kezét-lábát eltörném.

anuk: hát ez nagyon gáz. ...

ósió: kiment egy kicsit levegőzni, ugye?

Nem értem ezeket a tizenéveseket. Annyira csúnyán beszélnek, hogy az nem igaz. Tegnap pont két lány és egy fiú mellett mentem egy darabig. Hát, ha 2 perc alatt nem hangzott el a szájukból 20-szor a baszd meg, egyszer se. Hihetetlen. És ezek akarnak érettségizni? Érettségi: ez a szó jelent valamit: egyfajta szellemi érettséget. De sajnos ez nem tükröződik rajtuk.
A cigi is oylan, hogy sokszor pl. buszmegállóban nekem kell arrébb állnom, ha éppen felém vagy rám fújják a füstöt, mert egyrészt nagyon nem bírom a füstöt, hiszen sose cigiztem, másrészt büdös leszek tőle. Egyszerűen semmi kultúrájuk nincs azoknak, akik cigiznek. nyilván nekik kellene alkalmazkodni, hiszen ők okoznak egészségkárosodást, főleg, ha zárt helyen folyik a dohányzás. Szerencsére, ezt általában komolyan veszik.
Engem még az zavar, amikor autóból dobálnak ki rágót, meg ilyeneket. Mintha az nem lenne szemetelés. Bezzeg a bunkó maga mellett az autóban nem viseli el a szemetet, ezért kidobja, más meg viselje el a látványát.
Én még sose álltam le veszekedni ilyenekkel

Na, én is tudnék erről-arról mesélni, amik a lépcsőházban vannak, habár nálunk nincs szemetelés. Csak primitívség, hogy pl. a két bejárati ajtót nem csukják be, hanem elengedik, ami egy iszonyú nagyot csapódik. Mindez a mi nappalink alatt van. És hiába mondja a magáét az ember, csinálják tovább. De már nem idegeskedem rajta, hiszen úgyse a miénk a lakás, minek húzzam fel magamat. Pl. ez is az egyik oka, hogy nem akarunk lakást venni. Ott sose lehet nyugton az ember a saját otthonában.

Jaj, picuranyu, igen, anyukámmal mentem el vásárolni. Vett magának az esküvőre egy ruhát, nagyon csinos benne. Meg voltunk erre-arra, és képzeljétek, végre sikerült megvennem a menyecskeruhát! Egészen véletlenül láttam meg, pedig nem is kerestem, és tessék, úgy áll rajtam, mintha rám öntötték volna. Egyberészes, spagettipántos, fehér alapon piros pöttyös pamutruha, mell alatt szabott, egy nagy piros szalaggal kell hátul megkötni. Nagyon csinos. A nyáron is szeretném hordani.

Jajj lányok bocs eszembe jutott valami a koncetrációs táborról. Szóval az idegenvezető elmesélte, hogy volt egy pasi aki túlélte és elmesélte anno a sajtóbnak vagy könyvet is írtak talán róla nem is tudom. Szóval a pasi se zsidó se cigány csak erős férfi ember és ilyeneket is vittek mert kellettek akik dolgoznak . Szóval az utcán ment mikor begyüjtötték a családjával együtt. feleség kisgyerek. Na úgye a kicsi még szopott tehát az anyjával volt együtt az apa valmelyík másik szárnyban. És pont egymással szemben mentek el a nő a gyerekkel és a férj. A nő azt hitte viszik fürdetni őket igy mosolygott. Mert úgye ennek is örült. És a férj hallotta amint mondják most viszik őket a gázkamrába. Gondolhatod a pasi mig az úton látta elmenni a feleségét és a gyerekét tudta hova viszik. És állítólag fél óra alatt a pasi a bánatban teljesen megőszűlt. A pasi túlélte de hát ezzel a bánattal nehéz lehetett.

Másik dolog a cigi. Én nem dohányzok sosem dohányoztam de nem itélem el. Viszont azt igen ha valahova megyek nekem is mindig felmegy a pumpa az agyamban ha igy eldobálják a cigit. Hisz úgyanolyan szemét mint más. Sajnos mi magyarok nem vagyunk elég intelligensek, hogy ne szemeteljünk ne dobjuk el a cigit, felszedjük a saját kis kedvencünk után a kakit és sorolhatnám. Sajna hiába vagyunk Unio tagok mi akkor is balkáni nép maradunk.
Az iskolákban már most kéne ezeket tanitani szinte agyat kellene mosni annyit kellene mondogatni hátha változik valami.

Na ennyit a filozófálgatásról:)
ELDUGULTAM:)

Én olyan történetet hallottam, hogy amikor megérkeztek a birkenaui táborba az emberek (jellegzetes épület alatt ment át a vonat), voltak, akik a gyerekükkel együtt a kerítésnek ugrottak (ebbe áram volt vezetve), és inkább megölték magukat.
Én nem tudom, hogy az ilyen tetteket valaha meg lehet-e bocsátani annak a népnek? Nyilván, akik megbocsáthatnák, már sose fogják, hiszen ők már halottak. Akik meg túlélték, azok nem ölték meg.
De semmivel nem különb ettől a szovjetek gulág világa. Csak ott nincs pénz folyamatosan fenttartani a történelmet, és időről időre hangoztatni a rasszizmust, ahogyan a zsidők teszik. Pedig nagyon sajnálom őket is, ott is rengeteg ember meghalt. Őszintén szólva a háborúban meghalt katonákat is nagyon sajnálom. Sajnos, amely ország a népét háborúba vezeti, semmivel nem különb, mint akik népírtást végeznek, mert az tulajdonképpen ezzel egyenlő, hiába magyarázzák meg a honszeretettel, meg a haza védelmével az egészet.

Én azért ítélem el a cigit, mert ehhez nincsen kultúrájuk sokszor a magyaroknak. Felőlem odahaza mindenki azt csinál, amit akar, de utcén illendő lenne viselkedni. Habár nem hiszem, hogy ez okvetlenül iskolai feladat lenne. Nem is tudom, minek a kérdése, hogy kiből mi lesz. Persze, iskolai kérdés is, de nevelés kérdés is, és hogy milyen környezetben nevelkedik valaki, utána mi lesz vele, stb. Azért felnőtt fejjel is van eszünk, ha gyerekfejjel nem tanítottak meg mindent, attól még felnőtt fejjel rá lehet jönni erre-arra.

Tegnap mentünk Roddal a boltba. Hát jött velünk szembe egy totyogó a bölcsiből hozták. Egyszercsak megállnak, nagypapi meg nagymami rágyújt. A pici bömböl, hogy vegyék fel, erre amikor lehajol hozzá az öreg simán a gyerek képébe fújja a füstöt.

Összenéztünk, és hát nem sok híjja volt, hogy ne ugorjak neki annak az embernek. Mire felnő az a prücsök már károsodott lesz az egész légzőszerve.

Sziasztok!

No, látom ma délelőtt senkinek semmi mondanivalója nincs.

Elkészült az összes meghívó, csak gyártottam, csak gyártottam, jóval több is lett, mint amennyit elosztogatunk majd. Holnap meg jön a sminkes, és elkészül az első próbasminkem az esküvőre. Vagy nem is tudom, lehet, hogy nem csak egyet, hanem többet is kipróbálunk? Nem tudom mennyi időbe telik egy. Csak el ne felejtsem feltölteni az aksikat este, hogy reggelre (vagyis dél körül jön) jók legyenek. A fodrászt még mindig nem hívtam fel...

húú mennyit írtatok megint :):):)

Állatok: én sokmindentől félek még a kutyáktól is bár volt nekünk de az más.idegen kutyáktól tartok mert nem ismerem de bántani nem bántanám csúszó mászóktól három lépés távolság :)

Dohányzás: én nem dohányzom sosem dohányoztam párom dettó. ellenben anyukám apukám tesóm láncdohányosok vagyis anyu nem volt az de apu igen. én lehet emiatt sem akartam rászokni most meg már tuti nem fogok előbb innék szerintem mint rágyújtanék :):D:D
Azt utáltam még hogy amikor terhes voltam és ültem a buszmegben akkor mellettm ugyanugy rágyújtottak én meg hiába szóltam érte még nekem kellett arrébb mennem. gusztustalan és figyelmetlenek önzőek az emberek.

Szemetelés: én nem szoktam ha nincs szemetes a közelben akkor zsebbe vagy táskába teszem, és inkább hazahozom . borzasztó milyen szemetes volágban élünk.

Ilyen hányós történet nálunk is volt a kettővel felettünk lakó kissrác berugott de a mosdóig már nem jutott ki szerencse hopgy az ablak nem lett olyan :):) de gusztustalan.

Anuk: nem semmi a szomszéd gyerekek. de legalább rájuk tudtál ijeszteni reméljük nem is lesz többet szemetes a kis kerted


Hú azért jó kis pesszimista oldal lett ez :):)


Hú esküvösök nagyon megy a drukk osió neked más csak két hét bőven tabati neked még van két hónapod meg egy kicsi:):):):)

Á, dehogy pesszimista oldal!! Én pl. majd kicsattanok a boldogságtól!

Miután kiléptem innen délelőtt, felhívott a sminkes, hogy beszélt a fodrásszal, és ő is jönne holnap ha nekem nem probléma. Méghogy nekem nem probléma!!! Hát persze, hogy nem!! Úgyhogy talán holnap egy próbafrizura is készül! (remélem nem csak egyeztetés miatt jön )

És holnap megyek a polgármesteri hivatalba is, hogy megkérdezzem, mikor lehet bejelentkezni az esküvőre. Ha lehet, akkor már holnap meg is teszem ezt. Tényleg Ósió, meg aki tudja! Egyedül is bejelentkezhetek? Mi kell hozzá? Mert akkor már rögtön úgy megyek oda, hátha egyben sikerül is a dolog.

Páromnak meglett a szakvizsgabizije, arról is kell hiteles másolatot csináltatnom a közjegyzőnél. Kis házimunka még belefér ezek mellé a délelőttbe (meg egy kis fórumozás ), aztán smink, frizura, este meg egy kis munka talán.

Jó kis témák nem mondom. Én is elmennék Auschwitzbe, de annyira borzasztó lehet. Én "csak" a Terror Házában voltam eddig, de amikor onnan kijöttem még egész este a hatása alatt voltam. Szörnyű, hogy mikre nem képes az ember...

A cigit én is utálom, annyira büdös és persze ha a közelemben cigiznek, a ruhám teljesen átveszi a szagát, én meg szenvedek tőle. Fúj...

Állatok: én a kutyákat szeretem nagyon, régebben volt is, csak megmérgezték szegényt Majd ha lesz egy kis saját házunk, akkor szeretnék megint. A kígyóktól meg egyszerűen undorodom.

Tabati! Elméletileg mindkettőtöknek ott kell lennetek, m alá kell írni egy papírt. Legalábbis nálunk így volt.

Tabati: Mindkettőtőknek ott kell lenni. De ez anyakönyvezető válogatja. Hisz az ember nem megy be és bejelent egy esküvőt ha nem is lesz vagy nem akarja a párja. Nálunk ismerős volt az anyakönyvezető. Így sem én sem a párom nem volt bent mert nem tudtunk eljönni a munkahelyünkről. Mindent faxon küldtünk át meg telefonon beszéltünk le. Igaz már babás voltam és a tanúnk keresztanyuja volt az anyakönyvezető. Ő ment volna szabira igy mondta vagy a következő héten lesz vagy 1hónap múlva. Igy volt másfél hét , hogy megszervezzük.Étterem, meghívó (szerencsére a pótanyám férje nyomdász egy nap alatt kész lett) Ruha 1nap volt +cipő. Étterem aznap megvolt zenész aznap. Csokor smink, haj egy nap. És már vártuk is a lagzit. De szerintem szerencsénk volt. Hisz minden annyira egyszerű volt. Igaz 38voltunk de nagyon jó kis lagzink lett. isteni volt a kaja mai napig arról beszél mindenki a csokrom szép volt a kocsink is. A ruhánk is szép volt és volt 3koszorúslányunk ők is arik voltak. Az első esküvőmön(mert én már elváltam ) 1év volt a készülődés. Igaz ott 120-an voltak. De állíthatom a második hangulatosabb volt:)

Már megjártam a közjegyzőt (annyira rendes volt, mert azt mondta, hogy kollégáktól nem kérnek pénzt, úgyhogy ingyé megúsztuk a dolgot ) Aztán voltam az anyakönyvvezetőnél, aki- ahogy írtátok is- visszarendelt minket, ketten kell menni, de legalább tudom, hogy mikor és hogy mit kell vinni. Szül. anyakönyvi kivonatot, személyit, meg lakcímkártyát.

Aztán vettem egy füzetet (zebrásat), meg egy radírozható tollat, ami elkel majd a jövőheti nagy hajtáshoz a munkahelyemen. (állandóan elírok valamit, és nem lehet csak úgy simán kijavítani, hanem pecsét dátum, aláírás kell. )

Olvastam a januári topicot, és annyira felháborító volt, hogy muszáj bemásolnom. Ehhez szóljatok hozzá, egyszerűen hihetetlen!!

sziasztok!
Tegnap voltam uh-n.
Rosz hír van.
Most kéne 6 hetes terhesnek lennem, ápr. 14-én volt az inszem. Szép csíkos teszteket is produkáltam.
Ellenben az uh kép EGY KILENC HETES BABÁT MUTAT MÉHEN BELÜL, 2,5 CENTIS, NINCS SZÍVHANG!!!!!!!!!!!!!!!!
Elküldött a doktorúr egy nőgyőgyász doktornőhöz, akinél állítólag jobban látható majd a baba, mert a kaális uh csak kisterhességre jó. (???????????)
A dokinő rendes volt, még este fogadott.Az ő diagnózisa ugyanaz volt, lát egy 9 hetes babát. Panaszkodtam, hogy sokat görcsölök. Hát nem csoda, mert túl lettem stimulálva,tele a petefészek tüszővel,sőt, még nem biztos, de egy méhenkívüli terhességet is lát.
Kedden kell mennem a máv kórházba, ott csinál egy komplettebb uh-t, kiváncsi fejlödik e a magzat. Aztán ott eldől a sorsom.(missed ab)


Elmondom mi az én meglátásom ( mégiscsak én tudom a legjobban, mi történhetett):
Mivel egy kisterhességet látnak, ennek a babának márciusban kellett szerintük megfoganni. Viszont a párom márciusban nem volt itthon ,külföldön volt, majd lebetegedett, és mi márciusban nem is voltunk együtt!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Tehát ez a baba februárban "készült". Akkor is volt inszemem. A februári inszem után a 28.napi teszt nega volt, és a 31. nap mensi is lett. Márciust ugye kihagytuk, jött megint egy mensi, majd az áprilisi inszem. Az áprilisi inszem előtti uh-n 8 hetes terhesnek kellett lennem. ( 2 , 2 napos kismensi után)Ezt hogy nem vette észre a doktorúr?????????????????????????( persze mindig siet, megnézte az egyik ,átjárható petefészket, és mehetett az inszem) A méhet nem is nézte! Pedig ott már baba volt, és erre ráinszeminált,talán épp ekkor ,emiatt halt el a baba, közbe pedig lett egy méhenkívüli.
Na így állok csajok. Nem kívánom senkinek ezt, kurva szar,ráadásul fájok is belül. Legszívesebben most azonnal "kipucoltatnám " magam.
NAgyon el keseredtem. ( csalódott és mérges vagyok)
Ne járjon így senki

De hogy valami aranyosat is írjak!

Nagy Katalin:
Egy pólyás meséli...

Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült, csak én nem, mert régebben jó helyem volt anyukámnál. Egy burokban laktam anyukám hasában, a szíve közelében. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindíg hallottam a szíve dobogását. Mindent együtt csináltunk: anyukám evett, és én is jóllaktam; ő szívta a friss levegőt, és nekem is jutott belőle. Csak kuporogtam ott a burokban, mint egy kifli és szunyókáltam, vagy éppen rugdalóztam, nyújtózkodtam. Ha kedvem támadt, akár fejre is állhattam, mert a burokban folyadék volt, így sohasem üthettem meg magam. Anyukám meg csak símogatta a hasát, annyira örült, ha én tornáztam.
Telt, múlt az idő, egyre nőttem, növekedtem; egyszer csak szűknek éreztem a rejtekhelyemet. Előbújtam.
De a világ, ahová megérkeztem, nagyon furcsa volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem, megijedtem: ordítottam, ahogy a torkomon kifért. És csodálkoztam, mert addíg sose sírtam, akkor meg egyszerre egészen jól tudtam sírni. Anyukám megdícsérte a hangomat, úgyhogy bőgtem tovább az ő kedvéért. De még azért is, mert az idegenek gorombáskodtak velem. Megfürdettek, bepólyáztak. Méricskéltek. Mondták, hogy erős, fejlett gyerek vagyok, de én nem törődtem velük. Hiányzott valami és félni kezdtem. Féltem, egyre csak féltem...
Aztán így, pólyástól odatettek anyukám mellé. Újra hallottam a szívdobogását, megnyugodtam. És akkor történt valami, ami eddig még soha... anyukám megpuszilt.

Azóta én is örülök, hogy megszülettem.