Lányok, nagyon köszönöm a kedves fogadtatást, olyan jól esett, hogy még meg is könnyeztem (pedig már a hormonokra sem foghatom
.
Egy pár képet sikerült csak megnéznem, hihetetlen, hogy mennyit nőttek a babák, mégis megőrizték a jellegzetes vonásaikat.
Tényleg szívesen jönnék sűrűn, de olyan nehezen sikerül egy kis nyugit találnom, mire visszaolvasnék, már írni nem jut időm, ha írok, nem tudom mi történt előttem, szóval nem könnyű egy ekkora családban.
Annus, próbálok mesélni, képet nem tudok feltöltelni, mert most windows-os képolvasónk van, és nem tudom, hogyan kell kicsinyiteni, ahogy paint-tel sem
. Esetleg tudnátok segíteni?
Nyár végén voltunk Balatonfüreden egy csodás apartmanban, ami tényleg gyönyörű volt, de én mégis azt imádtam legjobban, hogy nem kellett az ebéddel, reggelivel, apa mindig kéznél volt, ha segítség kellett, folyton csak az okozott fejtörést, hogy hogyan érezhetjük jól magunkat, hova menjünk. Napközben a gyerekeké volt a főszerep, de esténként romantikáztunk apával, csodás volt, és most úúúúúúgy hiányzik.
Hogyha sikerül, majd teszek fel képet erről is, ha sikerül.
Vivi megkezdte a gimit, egyenlőre nagyon élvezi a nagylány életet, de eddig még nem igen volt sok lecó, később viszont nem tudom, hogy egyezteti össze a heti 3 karate edzéssel a tanulást. (Persze remélem jól
.
Rolcsi megkezdte az ovit, amit asszem én rosszabbul viseltem, mint ő. Neki csak az első nap volt nehéz, után ahogy lett egy barátja, már minden oké volt.
Viszont 4 nap után máris beteg lett, és már 2. hete van itthon. Azóta persze mindannyian elkaptuk. 
Én is az oltáson agyalok, még csak szeptember van, és már mindannyian betegek vagyunk, mi lesz februárban?
Martinnal, Noémivel minden rendben, jól vannak, élvezik a nagytesóságot, ők ketten legjobban.
Balázs édes mosolygós kiskrapek, már többször megfordult hasáról, oldalt, majd hátra, de azóta sem gyakorolja igazán. Mostanában kezdett tudatosan játszani a csörgőkkel, ezzel remekül elszórakoztatja magát sokáig.
Mostanában ő is sokszor kel éjszaka, de mivel együtt alszunk, ezt nem igazán veszem zokon, hiszen szuperul szoptatok álmomban. :d Viszont a reggeli korán kelést már sokkal inkább, sokszor már 1/2 6-kor kukérol a 3 legkisebbem.
Ennyit sikerült hirtelen 2 részletben.
A betegeknek én is jobbulást kívánok!!
Évi
blog 
