En kezdtem a szops temat igazan, ezert ugy erzem, ki kell allnom azok mellett, akikbol most kibukott a keseruseg.
Lilatunder, most lehet, hogy nem fog tetszeni, amit irok, de sajnos pont a hasonlo sarkos velemenyek miatt erzik a szopni nem tudo kismamak "nyomorultul" magukat.
Ugy gondolom, senkinek nincs joga palcat torni azok felett, akik a masik utat valasztjak.
Ezer es ezer dolog tortenhetett, amiert a baba nem szopizik - nekem gyakorlatilag csak az egyik mellembol jott tej es fejni egyszeruen nem tudtam, telefonon pedig a LLL-es holgyike stilusa olyan tenyerbemaszo volt, hogy nem kivantam tobb "segitseget" toluk.
Csinaltam tovabb, ahogy tudtam.
Es igen, ne essunk at a lo masik oldalara es ne azt hirdessuk, hogy "anyukak, vegyetek tapszert es minden sokkal konnyebb lesz", de azt se mondjuk mar, hogy aki nem szoptat, az nem elegge tajekozott. Fent a sok pelda, hogy igenis, kertek segitseget ok is.
Es igen, csodalatos dolog, mikor szoptatsz es a baba hosszan nez kozben a szemedbe, tisztara, mintha kommunikalnatok kozben
![Smile :)](./images/smilies/icon_smile.gif)
.
Az viszont borzaszto, ha kimerult, stresszes, idegbeteg anyukak kapkodjak egyik cicijukrol a masikra a kicsit, aki csak sir es sir es sir, mert nem kap annyit, amennyit szeretne.
Es lehet ezt huzni, lehet ujra probalkozni, es kozben le lehet magunkat irni egy turelmetlen, semmirevalo anyanak, aki meg szoptatni sem kepes...
Oruljunk neki nagyon, hogy mi tudtunk szoptatni, de ne bantsuk azokat, akiknek ez nem sikerult.
Remelem, nincs harag, de en azt hiszem, kicsit liberalisabb szemmel nezem a vilagot.
(Errol eszembe jut egy sztori, ami tegnap ebednel tortent es igen kinyilt a bicska a zsebemben. Ha valakit erdekel, szivesenb elmeselem, de nem akarom itt f.sni a szot.)