Sziasztok lányok,
bocsi, hogy már megint ajtóstól rontok ide, de iszonyatosan kiakadtam tegnap... és valakinek el kell mesélnem...
Szombat reggel lementünk anyuékhoz, elújságoltuk az örömhírt, persze először anyukám letolt, hogy miért csak most mondjuk el, de nagyon nagyon örült neki mindenki... Szerintem azóta is egyfolytában telefonál, hogy mindenkinek elárulhassa, hogy ő márpedig nagymama lesz...
Hát anyósom ennek homlokegyenest az ellenkezőjeképp reagált...
Miután ő is lebaszott, hogy miért csak most mondjuk el, holott neki JOGA lett volna róla tudni, elmondtam, hogy mivel a haematóma miatt nem volt semmi biztos, így csak most mertük elmondani, erre gyorsan rákontrázott, hogy de még ez sem biztos, mert ő bizony először a 6. hónapban vetélt el... és nem tudhatom, hogy nálam ez már biztosan megmarad...
Na ekkor nálam elrántották a függyönyt, felálltam, és elkezdtem vele ordítani, már majdnem sírva, hogy hogy lehet ilyen tapintatlan, és pont lesz@rom, hogy 40 évvel ezelőtt ő min ment keresztül, de ez a gyerek februárban meg fog születni, ha tetszik neki ha nem.... és TUDOM, hogy meg fog születni egészésgesen, és jobb ha tudomásul veszi, hogy soha többé nem vagyok hajlandó vele erről a témáról beszélgetni, tartsa meg a rémtörténeteit másnak, mert én ugyan erre nem vagyok kíváncsi... Ekkor felálltam és hazajöttünk, majd párom megtiltotta, hogy átmenjek anyósomhoz, mert nem szeretné, hogy a köcsög anyja miatt nekem vagy a gyereknek bármi bajunk legyen...
Hogy lehet ilyen egy anya...?!?!?! Engem nem kell szeretni, leszarom, de mégiscsak a fia gyerekéről van szó.... elképesztő...
Ja és este mesélte el Feri, hogy már hetek óta gyerekellenes kampányba kezdett az anyja, mintha érezte volna... mindig mondogatta, hogy úgysem fog összejönni, és hogy miért pont egy ilyen nőtől, és miért pont ettől akar gyereket... meghogy pont erre a világra, és hogy ha szétmegyünk, fizetheti a gyerektartást stb... Kedves nem???
Hát mit ne mondjak, nagyon elszomorít a tény, hogy a gyerkemnek 5 nagyszülője lesz (após feleségét is beleértve), és pont az lakik a legközelebb, amelyik már most utálja a gyereket, holott még meg sem született...
Remélem ebből mitsem érez a kicsi, és igenis velünk marad mostmár mindörökre...
Bocsánat, hogy így kifakardtam, de nagyon jól esett kiírni magamból... mindjárt végigolvasok mindent, és érdemben is reagálok...
Barbi