Izé, jól esett csajok, hogy hiányoltok. Olvasom Reni fenyegetését próbálok kommentelni – erre csörög a telcsi Reni hívott ezt hívják telepátiának. Dióhéjban:
Orfű, barlangászat: uh, nagyon jó volt, Bulcsú tündér. Hárman kaptunk külön szállást: a térképtárban aludtunk 3 földre terített matracon. A nők rácuppantak a Dedre én meg levegőt kaptam: kifejezetten jó volt a kimenő. Mikor éhes volt, hozták, etetés után vitték. Bulcsú mindenkire vigyorgott, többen eldöntötték, ők is belevágnak a bébiprojektbe. Bébiőrünk ugye nincs, és nem mertem fenn hagyni egyedül a babát a szobába: ingyen beszélünk Zsoltival telefonon, így felhívtuk egymást, egyik telefon fenn maradt Bulcsú mellett a másikat levittük magunkkal a tábortűz köré. Megnyugtató volt. Végre újra a réginek éreztem magam.
Balaton: hát nem volt kegyes az idő, de jól éreztük magunkat. Eljött Bulcsú keresztanyja is velünk, így voltunk 4-esben. Sokat sétáltunk, pihentünk. Viszont csütörtökön meglepett valami állat engem (nem a Zsolti
) és szarrá csípte a lábszáramat. Kb 50 csípés van mindkét lábszáramon, akkora mint a szúnyogcsípés, de annál 100-szor jobban viszket, búb is képződik a csípésben és kb 3-4 nap alatt szívódik fel a búb. Addig viszket. Azalatt és utána viszont helyes piros foltokat képez. Jelentkezem a legrondább láb kategóriába. Viszont nem tudok aludni, mert annyira viszket. Voltam ügyeleten is mert megőrülök tőle: hülyének néztek hogy minek megyek oda éjjel egykor szúnyogcsípéssel. Mondom, ha az lenne nem ide jöttem volna, de ez valami más. Kaptam rá bogyót, örömmel jövök ki, Ági kérdi, és mondtad, hogy szoptatsz? Nem. Újabb kör dokinál, visszaveszi mindkét bogyót, mert kifejezetten ellenjavallt (nekem eszembe se jutott, számomra olyan természetes lett már, az életem része). Közli nincs más mód: Elocom kenőcs, meg Calcium sandoz. F*sza. Ezt eddig is tudtam. Viszont megőrülök szoptatás alatt. Nem tudom, nálatok mit csinálnak a babák, de Bulcsú nagyon komótos: szoppant kettőt-hármat, nézelődik egy kört, újra két szívás kicsit csukott szemmel ábrándozik és így tovább. Én meg megőrülök, annyira viszket a lábam. Ez főleg este csúcsosodik ki, mikor kaja közben-után alszik el. Életemben ilyen gyorsan nem dobtam le aludni, csak azért, hogy vakarózhassak kicsit.
Agic: nagyon büszke vagyok, hogy a történtek után legalább idáig eljutottunk a szopi témában (rosszabb napjaimban megy az önostorozás, hogy rá vagyunk szorulva a tápos kiegészítésre), de nem akarok senkit megbántani, vagy hivalkodni. Úgy érzem magam, mint egy mozgássérült: én három mellből szoptatok. Kell a mankó, hogy menjen a járás. De nem akarok ezzel topikbajt, így büszkeségemet felülírja az óvatosság, és inkább törlök minden szopira utaló bejegyzést. Ez volt az utolsó ilyen jellegű. (bocs még egy: ugye nehezen indult meg Bulcsú súlya, viszont alvókája pokoli jó. Az éjszaka 10-12 órát simán átalszik. Illetve aludna… Mivel nagyon lassan ment a súlya és még sokat is bukott, ezért azt javasolták, hogy több apró részletben etessem, tehát éjjel is ébresszem fel enni. Ezért – szerintem én vagyok az egyetlen ilyen őrült anya – eleinte 10-1-3 aztán 12-4 órakor ébresztem enni. Eleinte kellett táp is, mostanság csak tej van éjjel. Gondolkodtam, hogy kéne még ritkítani, mondjuk kb 3 kor ébresztem egyszer és annyi. Megpróbáltam. 2-kor arra ébredtem, hogy az egyébként helyes alma mellecském (amely mostanság szottyadt körtére hajaz) benevezett a dinnyefesztiválra. Feldagadt, bekeményedett és iszonyúan feszült. Ébresztettem Bulcsút, és örömmel vettem, hogy könnyít rajtam. Korai lenne még átszokni az éji egy szopira?)
Keresztelő: nálunk is megvolt, napra pontosan az első házassági évfordulónkon. Csöndes és egyszerű volt, pont olyan, ahogy terveztem. Kapott Bulcsú borostyán láncot, meg két étkészletet. Egy Zsolnayt meg egy Warner Brossost. Porcelánból. Műanyag gyakorló tányért meg én vegyek, mi?
Még egy! Nóri írt nemrég arról, hogy felül kéne vizsgálni az eddig beállt napirendet, mert lehet, hogy nem is ő igényli, hanem mi szoktuk meg. Szal eddig ha nyikkant tömtem. Adtam neki enni, és bőgtem ha nem evett. Töltöttem bele pohárral, sőt zokogva hívtam a szopis tanácsadót, hogy nem akar már vákuumot se csinálni. Mi legyen. Mi a f*sz van a tejemmel? Aztán elmentünk egy ismihez, akitől tejet kaptunk és azt mondta, ha ott vagyunk szívesen megszoptatja. Na Bulcsú nyígett, én megpróbáltam etetni, nem kellett, akkor megpróbálta ő is. Az se kellett. Kiakadt. Neki van teje, hiszen a kisfiának még tejtestvére is van. Aztán kiderült, nem éhes, unatkozik. Persze, hogy nem csinál vákuumot. És mostanság egyre többet- állandóan dumál. Én meg nem etetem az első nyígre. És így is hízik. Ki gondolta volna?
Holnap indul az alma projekt.