Sziasztok!
Na, nálunk tombol az esküvő! Minden nap csak intézkedünk, rohangálunk ide-oda. megnéztük tegnap újra a majort, ahol lesz a vacsora, olyan kis szép a környezete. Mondtam is kedvesemnek, hogy a műterem után egyenesen menjünk a vacsora helyszínére, és ott folytassuk a fotózást.
Újra megbeszéltük a menüt, a mennyiséget.
templomba 20-án megyünk, csinálunk egy próbát. Jegyesoktatásra viszont nem játrunk!
Az oktatás.
Tényleg nem egyszerű téma. De ahányan beismerik, hogy a magyar oktatás nem jó, annyian nem ismerik fel, hogy akkor ne csak az iskolától várják, hogy a gyerekük tanuljon, hanem otthon is ültessék oda tanulni. A szülőnek is kell azért foglalkozni a gyerekkel, szerintem. Nálunk legalábbis ennek családi hagyománya volt. Nekünk a tesómmal pl. minden nap egy oldalban le kellett írnunk a napunk történetét, amit este apu ellenőrzött, és borzasztó haragra gerjedt, ha nem készültünk el. Ezzel tanultunk önfegyelmet, helyesírást és fogalmazást is. Matekozni meg a tesómat ültették mellém, így ő is lefoglalta magát, plusz én is tanultam az iskolán kívül (iszonyúan utáltam a matekot, ennek megfelelően szar is voltam belőle).
A buktatást valóban csak kisebb korban tartom jó dolognak. Középiskolában már egyáltalán nem, főleg érettségi előtt nem. ha addig nem jött rá a tanár, hogy valaki nem tudja a matekor, magyart vagy akármit, akkor már az utolsó pillanatban se jöjjön rá. tesóméknál pl. csak a középiskola 1-2 évében buktattak, utána nem. Nekem ez a megoldás nagyon tetszett.
Encsike, nagyon érdekes, amit írsz. Elég fura tüneteid vannak. Most akkor szeded a gyógyszert? Szerintem, ha igen, akkor szedd végig a levelet, s utána újra meg fog jönni a mensid, s utána megint folytathatod egy újabb levéllel.
Az én párom is morog ám, hogy ő alig bírja ki az óvszert, csináljuk már rendesen. De azért mégse. Viszont a gyógyszert se fogom szedni már, az tuti. Mondjuk tényleg, azért eredetiben más. Nem az érzés, hanem a tudat...