Jó reggelt!
Én is gratulálok mindenkinek az egészséges babákhoz!
Nálunk semmi újság, eltelt a tegnapi nap is.
A ruhám még mindig nem ért ide, de már nem is érdekel, majd egyszer itt lesz, úgyis lassan nő a pocim, nincs még rá szükségem egy ideig. Én meg vagyok áldva a csomagokkal, mindegy, hogy futár hozza, vagy a posta, ez az én végzetem.
Nektek szokott még fájdogálni a pocitok?
Nekem reggelente szokott enyhe mensis érzésem lenni. Nem durva, meg el is múlik, csak azért érzem és bevallom őszintén néha félve kocogok el wc-re mert eszembe jut, hogy mi van, ha valamilyen vérzéssel is találkozom.
Tegnap elég nagy megdöbbenés ért. Az esőnek köszönhetően nadrágot kellett felvennem, amikor délután sétálni mentünk. Találkoztam a szekrényben a legszűkebb farmeremmel, ami már nemtom hány hete nem volt rajtam, mert nem volt rá szükség, mondtam Ferinek hogy felpróbálom.
Ő kíváncsian nézte végig az akciót, mert gondolom nevetni akart egyet, ugyanis Kristóffal kb hét hetes terhesen már nem tudtam hordani. És nem pocakban volt akkor gondom vele, hanem úgy általánosságban úgy néztem ki benne, mint egy keményre töltött hurka.
Hát tegnap úgy siklott fel rám a gatya, mint az álom, simán be tudtam gombolni, nem is szorított, csupán az időközben kialakult úszógumit nyomta meg egy kicsit, de a fenekemen meg a combomon lötyögött. Feri is csak pislogott, elmaradt a kacagás, és megkérdezte, hogy hol hordom ki ezt a gyereket.
Hát ez van. biztos ott van ő valahol, csak még nem mutatja magát...