Pequ: jujj,de aranyos vagy!!!
Köszönöm!!
Hát érzelmileg sem egyszerű,és esetünkben azért is volt picit nehéz,mert azt a rengeteg szurit (egymás után 55 db-ot) MINDET párom adta be nekem,én sajnos képtelen vagyok megszúrni magam...
Szegény meg fél a tűtől,de tudta,hogy vagy ez,vagy naponta 3X rohanni kell valamilyen orvoshoz,vagy ügyeletre (esténként,és hajnalonta),hogy valaki beadja,vagy anyós (
),aki ápolónő....,no köszi nem!
Az volt a szerencse,hogy szomszédos üzletben dolgoztunk,így a reggeli szuri még otthon,meg aztán az esti,és napközben meg átjártunk egymáshoz,és gyorsan elintéztük,majd vissza a doboz-pakoláshoz... Egyszer elég rosszul jött ki a dolog,mert már a sokadik napnál jártam,mikor pánikroham jött rám (kasszában dolgozom...),így elég sokáig üldögéltem a raktárban,mire jobban lettem...
Amúgy jól viseltük mindketten a próbálkozásokat,nem vesztettük el a hitünket,mert kiderült,hogy már elsőre is megmaradt volna a baba,ha nem rossz helyen tapad meg (méhen kívüli volt,de helyileg méhen belül)...
Így a sors bizonyította,hogy LEHETSÉGES!!
És nekem ennyi bőven elég volt! Tudtam,hogy úgyis sikerül,csak ki kell tartani!
No és felszámolni a lakáselőtakarékosságot.... az a 6-700.000 Ft kellett valahonnan...
És ez volt a támogatott lombik költsége
DE,a lényeg,hogy Majácska itt van a pocakban,ahol lennie kell,és nagyon várjuk Őt /már 5 éve/,és majd a kistesóját is!