Sziasztok!
Itthon vagyunk. NEm gondoltam volna,hogy eljön egyszer ez a nap is.
Jól vagyunk nagyon. Szerdán egy kicsit besárgult de egy éjszakára kékfény alá tették így tegnap hazajöhettünk.
Szüléstörténet:3.napja iszonyatosan fájt a derekam és szinte már menni sem tudtam a fájdalomtól.Szombaton este fél 11-kor elkezdett görcsölgetni a pocakom. Hajnal 2-ig jöttem mentem a lakásban,megittam még egy málnalevél teát,lezuhanyoztam. Mértem a fájásokat,amelyek eleinte 10 percesek voltak,majd 2-re 6 percesek lettek. Ekkor felhívtam a Csütörtöki doktorurat aki rögtön felvette a telefont. Szegényt fel kellett ébresztenem. Azt mondta,hogy akkor induljunk el a kórházban és ott találkozunk. Fél 3-ra a kórházba értünk. A doki már kinn várt minket.
Felmentünk a felvételi irodába,felvették az adataimat,megvizsgált a doki,aki megállapította hogy a méhszájam bő 2 újjnyira van nyitva. Felvettem a hálóingemet és felmentünk a szülészetre.
Csak mi voltunk fenn,nem szült senki így a Kika szobára esett a választásunk. A férjem végig velem volt,bíztatott,és adta az erőt.
Burkot repesztettek majd jöttek az erősebb fájások. Kaptam egy infúziót majd megérkeztek az aneszteziológusok akik bekötötték az EDA-t. Nagyon féltem tőle,de nem fájt a bekötés.Így szinte alig éeztem hogy szülőszobán vagyok,annyira jó volt az EDA.Kb.úránként kaptam az adagokat,közben infúzióban ment az oxitocin.
Csak az volt a gond hogy nem akartam tágulni. Felvették az oxitocin adagját és egy darabig nem kaptam edát. Hát akkor jött igazából a neheze. Iszonyat fájdalom volt és még akkor sem tágultam. Bő négy újjnyira voltam tág,de a méhszáj nem akart elsimulni Milán feje pedig nem volt teljesen a szülőcsatornában.
Mindig csak vártunk,hogy talán még 20 perc,még 20 perc de semmi változás nem történt,csak a fájdalmaim voltak isuonyatosak. Ekkor bejött egy másik doki is ő is elkezdett vizsgáli és megállapították,hogy akkor császár lesz a vége.
Kaptam egy katétert, és jöttek is betolni a műtőbe.Ott kiszedték az EDA-t és kaptam a gerincemhez egy másik fajta érzéstelenítőta,mitől a köldökömtől lefelé semmit nem éreztem.
Ekkor már vasárnap délelőtt fé 11 óra volt.
Elkezdtek műteni mikor 10:50-kor kiemelték Milánt.
A doki megmutatta a fejecskéjét és utána elvitték. Majd miután megtisztították visszahozták egy kicsi pillanatra,épp csak összeért a fejünk. De szerencsére kinn az apukájával lehetett. Engem még kb.fél óráig foltoztak,majd letoltak az őrzőbe,ahova a férjem is bejöhetett és 1 órára behozták Milánt is.
Milánnal minden rendben egészséges kisbaba,csak a szopizás megy még nehezem. A cicit nem fogadja el csak bimbóvédővel,de úgy sem igazán szereti,így lefejem és cumisüvegből is kapja a tejcit.
Szerencsém volt BÁBAILDIVEL,hogy aznap ő volt éjszaka,így mikor a legnagyobb szükségem volt segítségre mindig mellettem volt és kérés nélkül segített.Nagyon fájt 1-2- napig a seb és iszonyat volt mikor fel kellett állnom,de Ildi bátorított így viszonylag könnyebben vettem az akadályokat.Nélküle lehet feladtam volna
Szóval ILDI így is szeretném megköszönni Neked, hogy ott volt velem és segítettél,bátorítottál. Megyek vissza a kontrollra és felhívlak majd,ígérem meghálálom jóságod!!!
Szóval nagyvonalkban ez törént velünk. A lényeg,hogy egészségesen és boldogan itthon vagyunk!!
Mindenkinek köszönjük szépen a jókívánságokat és azt,hogy szorítottatok értünk.
Majd jelentkezem és próbálok visszaolvasni,csak még egy kicsit fárasztó az ülés.
Üdv Mindenkinek: Edina
Én is remélem hogy felélénkülünk kicsit, csak szerintem mindenkinek kell 1-2 hónap, hogy egymáshoz alkalmazkodjanak a babával....
), és ha minden igaz eddig 6-an szültek már meg... persze csak ha jól számoltam 
Nagyon nehéz szülésem volt a dokim szerint. És állítólag nagyon ügyes voltam...én a végén már csak nagyon fáradt voltam és aludni akartam.... 
Apával 
szivecskés 
puszi 
