Sziasztok!
Köszönjük a szülinapi köszöntéseket!
Szia Kisfóka! Jó, hogy jöttél!
Jeneik, gratulálok a kislányhoz!
Apukád miatt pedig utólag is részvétem.
Ibm, jó, hogy jól vagy! Szörnyű érzés lehetett!
Én egyszer egy véradás után ájultam el a 4-6-os villamoson, a Blaha környékén, de előtte még szóltam a páromnak, hogy el fogok ájulni, és jöjjön elém az Oktogonhoz. Szerencsére egy nagyon kedves lány segített nekem, mondta, hogy feküdjek le az ülésekre, és rakjam fel a lábam. Erre fölszállt egy öreg mamika (ja igen, itt egy negatív tapasztalat velük), és elkezdett kiabálni velem, hogy merészelem a lábam felrakni, és két ülést elfoglalni. Na, amit a többi utastól kapott, azt nem tette zsebre... Szerencsére az Oktogonnál fölkanalazott a párom, és hazavitt.
Wera, neked is gratulálok Lilihez! Úgy tűnik, a kislány diktálja az ízlésedet. Ő szoktat rá végül a mekire?
Ugye, milyen könnyen át lehet programozni magunkat egyik nemről a másikra?
Nem tudom, most ki fogom-e bírni, hogy ne menjek-e el 4D-s genetikaira a félidőben, és meg bírom-e várni, amíg a rendes uh is megmutatja a nemét...
Manomama, a Jeans Clubban meg a többi általad említett helyen tényleg kényelmesek a felsők? Mert eddig még az XL-eseket sem mertem ott felpróbálni, mert azok is elég szűknek tűntek. De lehet, hogy elmerészkedem majd megint, mert épp ősz elején pakoltam ki a lelakott nagyobb felsőket, gondolva, hogy ha terhes leszek is, tavaszig mindenképp kihúzom a szűkebbekkel, akkor meg jöhetnek a tavasz-nyári cuccok. Aztán a pocakméretem mást akart...
Most kb. akkora, mint Ottóval félidőben. Hova fog ez még nőni???
Apák szerintem nagyon segítőkészek, csak ők is csodálkoznak azon, mi minden megy végbe bennünk testileg-hormonálisan-lelkileg. Szeressétek őket, amikor épp tudjátok, mert iszonyű nagy szükség van/lesz rájuk!