Linh: Nálam biztosan nem voltál pesszimistább!!!!!!!!!!!
Ne tudd meg, én is mit kaptam a férjemtől, hogy nem normális az a felfogás, hogy inkább mindig felkészülök a rosszra, és akkor nem ér csalódás, max. pozitív értelemben..így nem lehet hosszútávon élni..blah-blah-blah... Persze én meg sokági rendíthetetlen voltam a hülye-kos felfogásommal
... De utólag azt mondom biztos, hogy igaza volt...
És ha nagyon misztikus akarnék lenni,mostmár azt is megkockáztatom, hogy azt mondjam, hogy a sorsnak talán az volt a missziója ezzel a mi hosszas gyermekvárós időszakunkkal, hogy "jobb belátásra térjek" és változtassak az életfelfogásomon... Tényleg nem akarok nagyon magasröptű lenni.. mert alapjában véve még azért mindig eléggé szkeptikusan állok bizonyos dolgokhoz, de a régi Andi már szerencsére odébb van..... és ami a lényeg, ez így nekem is könnyebb!!!
Remélem jó lesz a Te vérképed/cukoreredményed is....
Én egyébként azért tartok az inzulintól, mert igen erős tű-fóbiám van... Konkrétan rettegek a tűtől.. még a tv-ben sem bírom nézni, ilyen orvosos filmekben, mert a látványtól rosszul leszek... A stimulációkkor is mindig a férjem szúrt, de még odanézni sem bírtam és majd az ájulás kerülgetett azokban az időszakokban, már attól, hogy ott álltam és vártam, hogy beszúrja, mert én képtelen voltam rá.
Tudom, hogy a tollas szuri sokkal emberbarátabb..de a stimus szurik között is volt ilyen tollas és nekem az sem ment... így igyekszem mindent megtenni (met, IR diéta), hogy nekem ne kelljen inzulin, mert az kb. maga lenne a halál számomra, mert önállóan nem tudnám megoldani, csak valaki segítségével... Azt meg ugye minden étkezés előtt kellene szúrni...
De nekem rendben lesznek az eredményeim... nem is gondolok rá, hogy nem!!!!!!! Nem vonzzuk be a bajt
)))))))))
.
.
