hahó Kisbuksi!
jársz már? Mesélj!
(Egyébként egy másik topikban már meg akartalak szólítani, mivel én is csepeli kismama... de még nem sikerült)
Bennem is felmerült, hogy meg kéne próbálni ezt a kapcsolatanalízist. El is olvastam a könyvet, és úgy döntöttem, hogy nem fogom. Annak ellenére, hogy meggyőződésem, hogy létezik kapcsolat a babával. Sőt, láttam is már! Ugyanis a saját kis lelkem fejlődése érdekében lassan egy éve járok pszihológushoz. És megbeszéltük a piszológussal, hogy a babára fogunk koncentrálni. És a múlt alkalommal megmutatta magát, láttam, hogy teljesen jól van, mint egy kis pók a hálója közepében, és csak az igényei kielégítésével van elfoglalva (kissé aggódós vagyok
).
Ami miatt a kapcsolatanalízisen könyv elolvasása után és a saját tapasztalataim alapján úgy döntöttem, hogy nem akarok ilyet csinálni, az az, hogy kissé úgy tűnik, hogy ezzel a módszerrel elkezdünk mindenféle elvárásokat közvetíteni a babuka felé már nagyon-nagyon hamar. Szerintem ezzel bőven ráér még, elötte lesz az egész élet, hogy megfeleljen az anyjának, a családjának, a világnak. Biztosan reagál ezekre, ez nem kérdés. A kérdés az, hogy mennyire jó az, ha már magzat korában fel van pörgetve. Még az is ok, hogy a szülés tudatosabban zajlik, és az esetek nagy részében könnyebben megy az együttműködés. De az, hogy aztán a kapcsolatanalízises babák milyen gyorsan fejlődnek már nem tetszik. Mintha rá lettek volna téve egy kényszerpályára ami nem arról szól, hogy legyen nekik csak úgy egyszerűen jó, hanem arról, hogy a szülők jó büszkék lehessenek rájuk...
Nem akarok senkit sem megbántani, remélem nem vettétek zokon a véleményemet. Vitára fel!