Nyussz: miből gondolod, hogy mondani a legkönnyűbb, hogy legyél pozitív? Nézd, én aztán csak tudom mit jelent végig idegeskedni egy terhességet! Eddig csak és kizárólag ebben volt részem! És mi változik ha idegeskedsz?! Attól meggyógyul a gyerek a hasadban, vagy eláll a szivárgás? Egy frászt! De ha nincs semmi baj, akkor meg feleslegesen izgulsz! Nem azt mondom, hogy bagatelizáld a dolgokat, dehogy! De próbálj meg nem a legrosszabbra gondolni. Ok, nem könnyű.... de én mostanra már úgy vagyok ezzel, hogy lesz, ami lesz, nem pánikolok! Figyeljetek, az eslő babámmal végig (!) feküdnöm kellett!!! Végig véreztem, görcsöltem, egy para volt a "boldog" babavárás! Szép, boldog kismama helyett egy elefánttá hízott, a gyermekéért folyton remegő és zokogó anyuka voltam. Szép?! A terhesség végén (a 33. héten) elöntött a vér, szivárgott a magzatvíz, beindult a szülés.... megállították a szülőszobán infúzióval.... végül letapadt a burok, a vízszivárgás is megszűnt. És végül a 38. héten megszületett az egészséges kisfiam! A második babám meghalt 23 hetesen, de ezt talán tudjátok. Ezt akkor nem kell ecsetelnem! A következő kislányomnál a 12. héten közölték, hogy a tartkóredő épp határeset.... aztán másik doki meggnyugtatott (?). A 14. héten szivárgott a vizem (mondta a doki, nézzük meg a hüvely AFP-t), nem igazolta a szivárgást, csak folyás volt....de a para bennem volt, addigra ugyanis kikupáltak a kórházban, hogy ha valóban a víz folyik sok esélyünk nincs a fertőzés miatt.... Aztán jött a 16 hetes AFP, ami magas lett...... A 18. heti UH-on közölték, hogy csak két ér van a köldökzsinórban, és így nem lehet ezt a babát kihordani..... Mentem ismét máshoz... megvan mindhárom ér...... aztán a víz hol kevesebb, hol több az átlagosnál..... genetikai gond lehet ezzel a babával is.... Aztán a 32. héttől (mivel elkezdtem kinyílni) infúzió 3 héten keresztül éjjel nappal..... És mi lett a vége?! Egy makk egészséges, gyönyörű kislány! Aztán jött a fiam.... és kezdődött előlről az egész..... a 30. héttől ismét görcsök, bő két ujjnyira nyitva voltam már a 20. héten... folyton magzatvíz mérés... mindig kevesebb az átlagnál... genetikai probléma lehet..... aztán sorozatosan rossz CTG-k..... egyik orvos szerint épp határeset, másik szerint jó, de azért folyton ismétlést kértek.... én könyörögtem, hogy itt vagyok 36-37 hetes, csináljanak már valamit, ne most veszítsem el a gyereket!!!! Hát, semmi.... És mi lett a vége?! Egy gyönyörű, egészséges kisfiú!!!!
Azt még habként említem, hogy minden gyerek "retardált" volt, úgyhogy folyton adták a cukorinfúziót, bízva abban, hogy majd ettől megnő a feje...... Szóval értitek miért lett ebből elegem?!!!
No, csak azért írtam ezt le, hogy lássátok, nem akarom senkinek azt mondani, hogy ne törődjön semmivel, ne aggódjon semmiért! Ez tényleg lehetetlen, hisz anyák vagyunk és a gyermekünkről van szó! De NE ADJÁTOK ÁT MAGATOKAT a túlzott aggodalomnak! Én tudom milyen végig idegeskedni egy terhességet!!! Nekem az az elképzelhetetlen, hogy valaki úgy éli meg a 9 hónapot, mint élete legszebb időszakát! Nekem a terhesség valóban az, és nem áldott állapot! Hála a túlzott aggódásnak, és annak, hogy folyton el-elejtettek a dokik olyan dolgokat, amiken aztán a következő találkozásig vagy UH-ig aggódhattam, agyalhattam.....
Remélem nem bántotam meg senkit, nem volt szándékomban. Csak nem szeretném, ha Ti is így élnétek meg ezt a szép és várakozásteli 9 hónapot!