Mia: Na, most, hogy beszéltünk az emberi rosszindulatról, butaságról már kaptam is egy újabb pofont..
folyamatosan csalódnom kell..
Van egy ismerősöm, itt laknak nem messze tőlünk.. hármas ikrei vannak és szoktak együtt játszani a gyerekeink, már egy éve.. Hát, most nagyon megbántott, nem is tudom, hogyan tovább.. legszívesebben hanyagolnám a csajt, de a Matyi nagyon szereti az ikrek társaságát..
úgyhogy be vagyok kerítve..
Az történt, hogy tegnap előtt rákérdeztem a csajra, hogy átjönnek-e délután, amire tipikus lerázós választ kaptam, konkrétan,
"méég neem tudom, majd hííívlak"... Ma találkoztunk kint az utcájukban és mielőtt elváltunk volna megint megkérdeztem, hogy
átjönnek-e holnap, mire, ugyan azt a nyögve nyelős
választ kaptam.. Kérdeztem is tőle, hogy miért nem mondja inkább egyszerűen, hogy nem..
De az arckifejezése az nagyon gyanús volt, úgyhogy kíváncsiságból rákérdeztem, hogy mi
átmehetünk-e, de láthatóan nem lelkesedett az ötletért, de nem volt benne annyi gerinc, hogy nemet mondjon, vagy, hogy elmondja mi a baja, hanem kitalált két alkalommal három féle kifogást..
Hát eléggé elbizonytalanodtam, mert nem tudtam elképzelni sem, hogy mivel bánthattam meg.. Na, most nem sokkal ezelőtt felhívtam, hogy ha valami baja van, azt mondja meg, tiszteljük már egymást annyira, hogy nem nézzük hülyének a másikat..
Erre előadja nekem, hogy az elmúlt egy évben (!!!!!!!!!) nagyon rosszul esett neki, hogy akár hányszor együtt voltunk, én nem foglalkoztam az ő gyerekeivel, ő pedig a múltkor is mikor itt voltak, játszott a Matyival (is).. Hát ez igaz is.. De Matyi nyitott mindenki felé, az ő gyerekei, pedig tele lettek rakva gátlásokkal, mivel nagyon komolyan és sokszor tök feleslegesen be vannak szabályozva.. az elmúlt egy évben, egy kezemen megtudom számolni, hányszor néztek rám egyáltalán..
hát így elég nehéz kapcsolatot kezdeményezni..Erre, ő jön azzal, hogy de ők a többi gyerekes barátnőivel úgy szokta, hogy leülnek egymás mellé játszani, ölbe veszik egymás gyerekeit és persze nagy a harmónia.. Itt azért megjegyzem, hogy én sosem szerettem az irányított játékot, nem is vagyok rá képes.. Matyi pedig nem az a fajta, aki leül és elviseli, hogy megszabják mit játsszon, hanem fantáziál és abból jönnek a szuper jó kis játékaink... Arról nem beszélve, hogy nem fogom más gyerekét piszkálni, ha
nem igényli a társaságomat, ha meg igényli, úgyis jön és akkor jöhet a játék.. Amúgy, meg soha nem volt olyan, hogy nem reagáltam volna bármilyen kezdeményezésre.. Csak hát ilyen nem nagyon volt.. Matyi 4 hónapos kora óta kezdeményezi a kommunikációt szinte mindekivel..
Meg azt mondja nekem, hogy neki elvárásai vannak
a kisgyerekes baráti köre felé...
Azt nem értem, hogy milyen alapon vannak elvárásai, amikor nem is ismer igazán, azt sem tudja ki vagyok, milyen ember vagyok, milyen nehézségekkel kell megküzdenem napról napra, mióta megvettük ezt a házat és, hogy az elmúlt 3 évben milyen feszültségben élek.. (építkezés, férj, stb..) És az én fiaim mégis tudnak mosolyogni, játszani, örülni.. De tényleg igaza van nem, figyelek eléggé..
Ezt nagyon könnyű megállapítania a kényelmes, kész otthonából.. Mi a párommal 7 éve ismerjük egymást mind a ketten 8 és 11 éves kapcsolatból szálltunk ki nem sokkal azelőtt.. Mind a ketten nulláról kezdtük újra az életet és sajnos a mai napig sem sikerült
még azt a nyugodt hátteret megteremteni, ami a mi korosztályunknak már (jobbára) meg van.. De ez nem jelenti azt, hogy nem is lesz meg..
Csak azt nem értem, hogy miért kellett egy éven keresztül képmutató módon viselkedni..
Utálom a képmutatást... Nem kötelező minket szeretni, nagyon jól feltaláljuk magunkat alapjáraton is, nem vagyok rászorulva senki (ál)barátságára..
Azt sem értem, ha nem tud olyannak elfogadni amilyen vagyok, akkor miért kell velem barátkozni.. Én speciel minden hülyeségét elintéztem egy legyintéssel, hogy ő ilyen és kész.. Én meg ilyen vagyok, amilyen... De szerintem nem velem van a baj.. Ja, és még megkérdezi, hogy miért nem mondtam, hogy problémáim vannak, mert akkor mindjárt más megvilágításban látta volna a dolgokat.. Miért kellett volna egy "idegen embernek kibeszélnem a magánügyeimet?? Nem is értem...
Akkor kérdem én, miért nem kérdezte meg rögtön, hogy van-e valami gondom, vagy csak egyszerűen ilyen vagyok.. Annyi kurázsi már nem volt benne..
Tyűű, most aztán füstölt a billentyűzet, de nem ám csak a gyorsaságtól..
Hú, ne haragudjatok, de annyira igazságtalannak éreztem ezt az egészet és annyira felbosszantott..
..muszáj volt leírnom Nektek..
Na, most mennem kell, majd este benézek még..
Puszi
Móni
Még a Matyi előtt terhes lettem, szinte egyszerre a sógornőmmel.. Az én babám nem maradt meg... 
nyamiiii 
Anyucival
Papa etet
A szülésznőm olyan volt mint egy barát, aki rengeteg erőt,
Lórinak csokit próbáltak adni többször is, de leállítottam mindenkit (és megettem a csokit jómagam 
Így jutottunk el a parkolóból a szállásig!
Mi ketten
Hatalmas élmény száguldani vele! 
apuval
kilátás délben a kocsmából 
